Spenótos tészta 3.

Most meg az Andi asztalán kotorászom, tészta így, tészta úgy, kicsit belekontárkodom. Főleg azért, mert az alant következő spenótos cucc nekem nagyon ízlett a múlt héten, muszáj volt ismételni. Ráadásul ilyenkor tavasszal a legszívesebben legelnék egy szép, esőáztatta zöld mezőn, és ez eléggé beleillik ebbe az irányvonalba. Szinte nyersek rajta a zöldségek, a spenótot épp csak átforgatom némi fokhagymás zsiradékon, és a paradicsom is gyakorlatilag nyers marad, épp hogy csak cseppet megrogyasztom. Garantáltan belefér a félórába, mosogatással együtt.
Volt már persze nálunk spenótos tészta, egy Andi-féle paradicsomszószos változat, meg egy Éva-féle paradicsomtalan. Nem tészta ugyan, de most, hogy kicsit visszaolvasgattam, botlottam bele Bea spenótos csirkemellébe, meg Stahl-Andi körtés spenótsalátájába, mind a kettőt meg fogom csinálni mostanában, nagyon tetszenek.

Hozzávalók (4 nagy adaghoz):
- fél kg száraztészta
- 1-2 evőkanálnyi zsiradék (nálam most olíva és libazsír keveréke)
- kb. 25 dkg friss spenótlevél
- 3-4-5 darab édes paradicsom, még jobb a koktél, de abból azért több kell
- néhány gerezd fokhagyma
- só, bors
- némi sajtféleség (most épp juhtúró és füstölt sajt)

Lecsípkedem a spenótlevelek szárát, mostanában olyan nagyokat kapni, mint egy-egy lapulevél, szóval ez elég gyorsan megy. Bedobom egy tálba, eresztek rá vizet. Felteszem a tésztavizet forrni.
Leszűröm a spenótot, még egyszer átöblítem, gyengéden kicsavarom, és deszkán durvára vágom, nem kell nagyon apróra. Megpucolok néhány gerezd fokhagymát. A paradicsomokat megmosom, felkockázom.
Egy serpenyőben felforrósítok egy evőkanál libazsírt egy evőkanál olívával, belenyomom a fokhagymákat, összemelegítem. Már mehet is rá a spenót, több adagban, amint kicsit összeesett, mehet egy újabb maréknyi. Három perc az egész. Közben só, bors. Már mehet is hozzá a paradicsom, ezzel végképp nem szabad túlfőzni, épp csak átrottyantani, a paradicsomkockák maradjanak egészben, a héja egy kicsit felpöndörödik (persze elegánsabb, viszont lassabb dolog meghámozni a paradicsomokat, én erre általában lusta vagyok, főleg hétköznap este). Kész is a szósz.
Közben talán felforrt a víz is, ki lehet főzni a tésztát.
A kifőtt tésztát összekeverem a spenótos szósszal, és jöhetnek a sajtfélék. Aztán még a tányérján mindenki azt tesz rá, amit akar.

Csavart tészta szalonnával, brokkolival és pirított csirkecsíkokkal

Most pedig következzen a két hete vásárolt brokkoli és bacon szalonna megmentésének története. Ezt a Stahl-receptet már két éve kinyomtattam, azóta várja, hogy kipróbáljam. Jut eszembe, az is egyik újévi fogadalmam, hogy az itthon fellelhető 2000 receptet feldolgozom szép sorban, és amíg ezekkel nem végzek, nem nyomtatok újakat az internetről. A most kipróbált reci eredeti címe Csavart tészta szalonnával, karfiollal, dióval és pirított csirkecsíkokkal, s kényszer hatására változott át a karfiol brokkolira, mivel pont egy kis fej brokkoli szenvedett itthon a hűtőben. A diót egyszerűen kihagytam, mert mindenből kihagyom, amiben nem kötelező. Egyértelmű, hogy a diós bejgliből nem tudom kihagyni, de az ilyen tésztaételeket simán megeszem dió nélkül is.

Hozzávalók:

- 40 dkg orsótészta

- só

A mártáshoz:

- 15 dkg füstölt szalonna (bacon)

- 2 gerezd fokhagyma

- 1/2 kg brokkoli (tisztítva 30 dkg) (vagy ugyanennyi karfiol)

- 35 dkg csirkemellfilé

- só és frissen őrölt bors

- 10 dkg dió (ha muszáj)

- 1/2 dl olívaolaj

- 2 nagy marék bazsalikom (vagy valamennyi szárított)

- 10 dkg kemény, reszelhető juhsajt (vagy valamilyen más kemény, reszelhető sajt)

Először a füstölt szalonnát vékonyan felcsíkoztam, és a csíkokat egy teflonserpenyőben 8-10 perc alatt kicsi olívaolajon pörcösre pirítottam. Mialatt a szalonna pirult, a csirkemellett 3×1 cm-es csíkokra vágtam, megsóztam, megborsoztam. A pörcöket kihalásztam, a visszamaradt zsír nagy részét kikanalaztam a serpenyőből egy kis tálkába. A visszamaradt 2-3 evőkanálnyi zsíron kevergetve aranybarnára pirítottam a csirkecsíkokat, majd amikor megpirultak, a tűzről levéve összekevertem a zúzott fokhagymával, ezután rögtön kiszedtem egy tányérba a szalonna mellé.

Mialatt a csirke pirult, a brokkolit rózsáira szedtem és egy nagy késsel jól felaprítottam. Eredetileg késes betétű robotgéppel kellene morzsásítani, de éppen tönkretettem ezt a segítőmet, úgyhogy - magad uram, ha szolgád nincsen - megpróbáltam gyönyörű egyforma pici darabokra vágni 30 dkg rózsáira szedett brokkolit. (Remélem, Csincsilla most boldog!)

Az üresen maradt serpenyőbe kanalaztam egy kis szalonnazsírt, és ezen pirítottam meg 5-6 perc alatt, néha-néha megkevergetve a brokkolit. A pirítást csak jelképesen írom, mert a szép fehér karfiolt biztosan aranybarnára lehet pirítani, de a brokkoli maradt gyönyörű sötétzöld - szerencsére. Folyamatosan kóstolgattam, és amikor már nem éreztem nyersnek, hozzákevertem a csirkét, a szalonnát és a reszelt sajtot is. Vigyázat! A recept nem véletlenül nem írt a piruló brokkoli sózásáról, hiszen a csirke és a szalonna is sós. Én ezt nem vettem figyelembe, csak azt éreztem, hogy a pirított zöldség sótlan. Az elsózás végül azért nem lett feltűnő, mert a tésztával tudtam korrigálni, azt ezután már sótlan vízben főztem ki.

A csavart tésztát a csomagolásán előírt idő alatt megfőztem, a forró vízből 1,5-2 decit a serpenyőbe öntöttem, aztán a tésztát leszűrtem és azt is hozzákevertem a brokkolis csirkéhez. Forró lapon 1-2 perc alatt kevergetve átmelegítettem, hogy az olvadt sajt és a finom mártás mindenhol bevonja a tésztát. Aki gondolja, szórhat rá 1-2 kimagozott, vékonyra szeletelt csilipaprikát is, hogy még kalandosabb legyen az ízek játéka (írja Stahl).

Majd tesóm remélem nyilatkozik, hogy milyen volt a tészta! Szerintem baromi jó!

Már csak a kínai kel és a padlizsán vár feldolgozásra. A kínai kelből tudom, hogy mit nem szeretnék: kelkáposzta főzeléket, rakott kelt és frankfurti levest. Ja igen, és tésztát se! De akkor mit? :-)

Rakott tészta sült csirkével

Csincsillától szereztem ezt a receptet, mert ő is megsütötte a héten, de persze nem fényképezte le. Maradék sült húshoz keresett receptet, és hiába ajánlottam neki vagy tizet, inkább összedobta találomra ezt a sült húsos rakott tésztát. Én pedig megvettem a szokásos heti két darab csirkemell-adagunkat és a második elkészítéséhez kerestem ötleteket (Az elsőből rizses húst csináltam.), így hát nekem nem maradék sültből készült, hanem frissen sütöttem ki a mellszeleteket ehhez a vacsihoz.

Na tehát: a csirkemellet kifiléztem, csont és bőr mehetett a mélyhűtőbe, a két melldarabot 3-3 szeletre vágtam, sóztam, borsoztam és olivaolaj-vaj keverékén szép pirosra sütöttem. Ekkor félretettem hűlni és a fennmaradó olajon kábé 6 duci gerezd reszelt fokhagymát megfuttattam, majd az apró darabkákra vágott csirkemellet is visszadobtam a serpenyőbe. Tettem rá két kanál tejfölt, egy pohár tejszínt, sóztam, és megszórtam szárított petrezselyemmel a szószt. Közben fél zacskó (25 deka) 4 tojásos csavart tésztát kifőztem, leszűrtem és a mártásba öntöttem. Jól összekevertem és áttettem egy sütőtálba.


A tejszínes-tejfölös szószt a tészta hamar felszívta, ezért készítettem hozzá egy kis besamel mártást kb. 3 deka vajból, 1 kanál lisztből és 3 deci tejből. A besamelt megfűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval és a tésztára öntöttem.

A tetején egyenletesen elosztottam a reszelt sajtot.

200 fokos nem előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg a sajt szépen ráolvadt a tésztára és itt-ott picit megpirult.

Tomának nagyon bejött, azt mondta, ilyet máskor is csinálhatok, és persze nekem is ízlett!

Fokhagymás-petrezselymes tészta

Valami teljesen egyszerű és nagyon gyors tésztát szerettem volna, aztán úgy megkívántam kedves blogszerzőtársam fantasztikus rizottóját, hogy nekem is muszáj volt egy kicsit begombásítani a művet, és ez egyáltalán nem vált a hátrányára.
Azzal kezdtem, hogy beáztattam egy jó nagy maroknyit abból a bizonyos fantasztikus tésai szárított vargányából. Kis vajon megpirítottam egy darabka apró kockára vágott füstölt szalonnát, közben elővettem a konyhai aprítót, és egy nagy fej hagymát finomra összevágtam benne. A szalonna után ment még néhány szelet füstölt sonka, szintén felkockázva, és amikor már minden húsféle szépen megpirult (nem kell neki sok idő), mehetett utána a hagyma. (Egy másik serpenyőbe áttettem egy evőkanálnyi a szalonnazsír/vaj keverékéből, ez majd jó lesz a gombához.)Megpucoltam vagy 8 nagy gerezd fokhagymát, ez is ment az aprítóba, ha már úgyis elővettem. Ezt csak nagyon rövid ideig pároltam együtt a többiekkel, közben mehetett az aprítóba két nagy csomag petrezselyemzöld is. Levettem a tűzről a lábast, és a forró cuccba még beledobtam a felaprított leveleket is, és jól összekevertem. Só nem kellett bele, elég sós volt a szalonna, bors mehetett.
A másik kis serpenyőmben felforrósítottam a zsiradékot, és a beáztatott, kicsavart és összevagdalt gombát kis só és bors társaságában megpirítottam, ez tényleg két perc volt csupán.
Közben úgy nagyjából megfőtt a tészta, belekevertem a fokhagymás-petrezselymes szószba. Mindenki a saját tányérján tehetett még rá, amit akart, gombát és márványsajtot. Nagyon-nagyon finom lett.

A bónuszképen látszik, hogy Kóficka angyali türelemmel viseli a túlcsorduló érzelmekkel teli, testmelegre vágyó kicsi foxink folyamatos magánlaksértését. (És szerintetek ki rágja cafatokká a kutyakosarakat? a) Zsuzsika b) Kóficka c) Tomcica. A helyes megfejtő alkalomadtán sütit kap ajándékba.)

Pizza

Tudom, hogy volt már fenn a blogon kétszer is pizza, sőt még ilyen sajtos-sonkás pizza is, de ez annyira jól sikerült, hogy Toma követelte, hogy a pénteki pizzavacsoránkat mindenképpen tegyem fel, mert annyira finomra sikerült! Szívesen engedelmeskedtem ennek a kérésnek.

Hozzávalók a tésztához egy 2-fős család részére:

• 30 dkg finomliszt
• fél zacskó szárított élesztő
• 2 deci langyos víz
• 1 teáskanál oreganó
• só és löttyintésnyi olivaolaj

A lisztet elkevertem a szárított élesztővel, a sóval és az oreganóval. Egy evőkanálnyi olivaolajat löttyintetem 2 deci langyos vízhez, majd ezt hozzáöntöttem a liszthez és géppel megdagasztottam. 30 perc-1 óra kelesztés után kinyújtottam és a tetejére tettem a pizzaszószt, a sonkát és a sajtot.

Pizzaszósz: Egy kétdecis házi paradicsomlét sűrűsödésig forraltam egy kis ketchuppal, pizza fűszerkeverékkel (oregano, kakukkfű, stb.), sóval, borssal.

Kihűtés után ezt kentem a tészta tetejére, kicsire vágott sonkát tettem rá, majd 200 fokos sütőben sütöttem kábé 15 percig. Amikor jónak ítéltem, kivettem a sütőből, szórtam rá reszelt sajtot, és ezzel még visszatoltam 10 percre.

Ez az egész adag elfogyott pillanatok alatt, csak egy pici szelet marad másnapra Tomának ebédre. Pedig csak ketten ettek belőle Kamillával. :-)

Mustáros ponty túróscsuszával

Egyhetes adósság, azután készült, hogy beúszott két szép nagy ponty a konyhánkba. Tényleg szupergyors, a fél órába még a mosogatás is belefér.
A pontyhoz kivajazok egy szép sütőedényt, akkorát, hogy szépen, egy sorban elférjenek benne a halszeletek. A ponyszeleteknek a csupasz oldalát sózom, borsozom, és szépen kirakom vele a sütőedény alját. A bőrös felső felük is kereesztülment ugyanezen a procedúrán, utána még megkentem 2-3 evőkanál (van, akinek csak egy!!!) mustárral, és egy kis dobozka tejföllel. Aláöntöttem egy deci száraz fehérbort, és mehetett a forró sütőbe, alufólia nélkül, csupaszon. Nekem kb. fél óra kellett, hogy szépen megpiruljon.
Nagyon finom volt hozzá a túrós tészta, ami nálunk úgy készül, hogy egy darabka füstölt szalonnát felkockázok, kiolvasztom, utána ment még bele egy másik darabka házi sonka, szintén felkockázva, és amikor már mindenki egy kicsit megpirult, akkor elzártam a gázt alattuk. Belekevertem egy pohár tejfölt, meg fél kiló túrót. És majd ebbe szedem a megfőtt tésztát.

És a bónuszkép ide is. Tésán Gyurcinak és Sárikának szombat délután és este megszületett a hat gyönyörűszép gyermeke. Mindegyik kicsattanóan egészséges, dundi és egyáltalán gyönyörű. A kép elég rossz, sajnos, mert megint itthon maradt a fényképezőgép, és a telefonom meg ilyen vacak képeket csinál. Lehet tippelni a típusra! Azt előre megmondom, hogy nem tehenekről van szó, hiába van ott egy kis boci is.

Rakott tészta Micike módra

Micike megint kisegített, mert nekem nincs sok időm a főzésre ezen a héten, de persze főzök, csak a már ismert dolgokat. Ha sok a munkám itthon, nincs türelmem újdonságokkal kísérletezni.

A tesóját látta vendégül szerda este, és egy nagy adag rakott tésztát készített neki. És hihetetlen rendes tőle, hogy nem felejtette el lefényképezni (mint egyesek szokták)!!! Ilyen egy igazi barát, nem is tudom mi lenne velem nélküle :-)! Megadta a receptet is, de az előbb fagyott le a gépem és elvesztettem. Majd bent a munkahelyen pótolom... Sajnos tesztanyagot is csak holnap fogok kapni belőle, úgyhogy talán jobb is hogy addig nem teszem fel a receptet... majd kóstolás után eldöntöm. :-)

Hát sikerült megkóstolnom ezt a fantasztikus finomságot! Megérdemli, hogy felkerüljön a recept a blogba:

Olívaolaj, rá a fokhagyma, utána a husi (1kg), fehérbors, só, bazsalikom (ez most szárított volt), Magduska-féle paradicsomlé (kb. 7,5dl – az az üveg, amit ma adtam neked), tészta (0,5kg) kifőzése, összekeverni az egészet, tepsibe teríteni, rá a reszelt sajt (20dkg) és 20 perc 250 fokon. Legközelebb a sütőhöz tartozó nagy tepsibe fogom rakni, és több sajtot teszek a tetejére. Jó munkát!

Csak annyi kiegészítést tennék, hogy az üveg (amit köszönök szépen), amit ma kaptam, 1,04 literes volt, szóval ennyi paradicsomlével készül!

És talán megengedi Micike, hogy Tomacicáról is feltegyek három képet, ha már lementettük a kajaképekkel együtt a telefonomról. Ezentúl Micike receptjei mindig csak valamilyen cicával együtt szerepelhetnek! :-))

Ezek a képek még bent a munkahelyen készültek, amikor sikerült őt egy órára megszereznem és ilyen édesen aludt az ölemben! Elhiszi valaki, hogy bandita lett belőle? Mert én nem! Ez itt a világ legszelídebb cicája!

Virsliskaja Sebének

Jól figyelj, tesóka, mert csak most, csak neked, csak itt egy virslis kaja következik. (Nehogy azt hidd, hogy nem tudok mit kezdeni egy virslivel!) Sajnos kóstolót vinni nem tudok, mert végül jó sokan lettünk rá, mivel unokatesómat Anna lányával együtt kitelepítették egy 2 tonnás bomba miatt, és Kamilla is felugrott kivételesen, szóval majdnem mind elfogyott. Ez az egy maradt, de ez lesz holnap Toma ebédje. Megígérem, hogy a legközelebbiből viszek... Merthogy akkora sikere volt, hogy lesz még legközelebbi is! :-)

Virsli leveles tésztában

Hozzávalók: mélyhűtött leveles tészta, 4 pár virsli, mustár, ketchup, 1 tojás, csipet só.

A tésztát felengedtem, nagyon vékonyra kinyújtottam. Négyzet alakú darabokra vágtam, most 6 darabot csináltam, de csak azért, mert ennyi virslim volt. A tésztából kijönne 8 négyzet is, te így csináld! A kockalapokat megkentem vékonyan mustárral és ketchuppal, rátettem egy-egy virslit, feltekertem és a derelyevágóval vágott vékony csíkokkal díszítettem. Megkentem egy pici sóval felvert tojással és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.

A tegnapról megmaradt görög salátával, paradicsommal, mustárral, ketchuppal tálaltam.

Gyönyörű képeket csináltam direkt neked az elkészítés lépéseiről, majd lazán töröltem a fényképezőgépről. Még jó, hogy ez az egy megmaradt, hogy utólag le tudjam fényképezni.

Másik tesóm végig fanyalgott, hogy ez kutyakaja, miért csinálok virslit? Neki persze húslevest főztem, mert ma van a névnapja, és a húslevesen kívül ez volt a névnapi ajándéka, plusz egy meglepetés:

Boldog névnapot Tata!

Török pizza cacikivel

Micikével beszélgettem ma sokmindenről és ő mondta, hogy tegnap valahol török pizzát vacsorázott. Azonnal eszembe jutott, hogy ezt régen minimum havonta egyszer csináltam vacsira, de már legalább féléve eszembe se jutott. Gyorsan megcsináltam, bár nem kellett kapkodnom, mert a fiam ma 10-ig dolgozott.

A recept Stahl-tól van, de egyik könyvébe se tette bele, én még a Nők Lapjában közzétett receptjei között őrzöm. A pizzatészta hozzávalói: 30 dkg liszt, fél tasak szárított élesztő, só, bors, 2 deci langyos víz, 1 evőkanál olaj.

A hozzávalókat a dagasztógépemmel megdagasztom, de előbb mikróban meglangyosítom a lisztet és a víznek is langyosnak kell lenni. Amikor elkészült, kiolajozom az edényt, a tésztát jól beleforgatom, letakarom folpakkal, és hagyom kelni addig, amíg legalább duplája nem lesz. Amíg a tészta kel, elkészítem a tetejérevalót, ennek hozzávalói: 30 deka darált hús, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, szárított csilipaprika (nem fontos!), őrölt kömény, 1 kis doboz sűrített paradicsom (helyett házi paradicsomlé természetesen). 10 deka fetasajt.

Serpenyőben megfonnyasztom a hagymát, majd mikor kész, ráteszem a zúzott fokhagymát. Hamarosan jöhet bele a darált hús, amit kicsit pirítok a hagymán, és közben jól széttördelem. Amikor már megfelelő, ráöntöm a paradicsomot, beleszórom a fűszereket és addig főzöm, amíg jó sűrű nem lesz. A végén lehúzom a tűzről és beledobom a kockára vágott vagy villával összetört fetát. Stahl szerint még egy maréknyi pörkölt, aprított diót is ekkor kell beledobni.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszka helyett lisztezett pulton átgyúrom, 10 részre tépkedem, golyócskákat formázok belőle és nyújtófával kinyújtom. A közepére halmozom a szószt, és a tészta szélét beolajozom az ujjammal. 220°C-os sütőben 10-12 percig sütöm, amíg jó ropogós lesz a széle.

Mazsi, (aki mától hivatalosan is főiskolás, mert kétórával ezelőtt derült ki, hogy felvették a BGF-re, turizmus és vendéglátás szakra) hozott nekem görögországi nyaralásáról tzatziki fűszerkeveréket és szűretlen joghurtot, úgyhogy ma abból készítettem a cacikit:

Az uborkát megpucoltam, lereszeltem, két gerezd fokhagymát is reszeltem rá és besóztam. Pár óra múlva a joghurtba belekevertem a fűszerkeveréket, majd a jól kinyomkodott uborkát is.

A forró fűszeres pizzácska egy kanál finom hideg cacikivel és egy pohár piros "ivóvízzel" isteni vacsora!

(Amikor nincsenek ilyen kitűnő hozzávalóim a cacikihez és ezért nincs kedvem ezt készíteni, hideg tejföllel szoktam helyettesíteni, és úgy is nagyon finom!)

Mazsi! Köszönöm a hozzávalókat, tényleg különleges volt, és gratulálok a sikereidhez! És anyukádnak is gratulálok a kitartásához, türelméhez és rendkívüli erőfeszítéseihez, hogy idáig jutottatok!

Tojásos nokedli

Erre a kajára már legalább egy hete készülök, ugyanis múlt héten kaptam Micikétől 10 db igazi falusi tojást. Talán látszik is a képen, milyen gyönyörű napsárga színe van.

Amikor így szépen megterítettem magamnak ezt a "miniadagot" és lefényképeztem, természetesen azonnal megszólalt a telefon, és még kétszer szólt, nyilván azért, mert ez pont az az étel, ami csak frissen jó. Végül nem is hagyták, hogy megegyem, mert egy munkának azonnal neki kellett állnom ... a megrendelő kicsit bolond. Remélem néha elolvassa, miket írogatok itt.

A nokedli receptje Anyucitól van, az a különlegessége, hogy víz helyett tejjel kell csinálni. Sokkal lágyabb lesz tőle és még a gyomromban sem üldögél egy kő evés után. Egy kétszemélyes adaghoz kell 2 tojás, 20 dkg liszt, 2 dl tej és pici só. Az arányokon muszáj változtatni, ha nem elég csirizszerű a tészta.

Robotgéppel jól ki kell keverni, forró sós vízbe szaggatni és amikor feljönnek a nokik a víz felszínére, már le is lehet szűrni. (Csak szegény tapasztalatlan unokámnak írom, aki majd ebből a blogból tanul főzni, hogy az ilyen ragacsos tésztás edényeket először hideg vízzel jól ki kell öblíteni, kézzel leszedni az edény faláról a csirizt, mert a meleg víztől azonnal megfő és odaköt.)

A saját kis adagomra 3 tojást vertem fel és azzal még jól átforgattam a nokikat. Fejes saláta vagy jégsaláta illik hozzá, de nagyon. A salátához az ecetes lé: 1 pohár víz, 3 kanál cukor, 3 kanál fehérborecet.