Folytatom a fermentálási kísérleteket, nagyon izgalmas a téma. A húsvéti nagy roham után megmaradt néhány zöldség a boltban, így hozzájutottam pár csomag retekhez és két fej karfiolhoz. Mindkettőt fermentáltam, de egyelőre csak a retek készült el (a karfiol még bőszen forr). Nyáron volt már fermentált uborka, ami nagyon finom volt, olyan, mint egy kovászos uborka, aztán káposztát is fermentáltam, már többször is, mert annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni (most is azt eszem írás közben), és érdekességként csináltam fermentált almalevet is, ez is ízlett, de a fermentált gyümölcslé készítése tényleg azoknak való inkább, akiknek a kertjükben túltermelés van időnként a gyümölcsből. A legtöbb hasznos fermentálási tanácsot Csincsilla írta meg a blogba, én is mindig ezt olvasgatom.
Három vagy négy csomag retket kaptam, és ebből a legalapabb fermentált retket akartam készíteni, ami azt jelenti, hogy a són kívül semmi plusz fűszert nem tettem bele elsőre. Ezen legközelebb módosítani fogok, legalább egy kis fokhagyma jól állna neki szerintem, de lehet, hogy más fűszerrel is próbálkozom majd. Most leginkább csak savanyúnak érzem, még retekíze sincs. Na most megyek, megkóstolom még egyszer ... igen, kicsit sós és savanyú, de semmi különös. A káposzta és az uborka teljesen átlényegül a fermentálástól, de a retekkel nem vagyok tökéletesen elégedett. (Frissítés 1 hét múlva: Határozottan ízlik! Minden szendvicshez eszem, és nagyon jó, már egyáltalán nem sós, csak savanyú.) A receptet viszont szeretném megörökíteni, hátha később ebből kiindulva kialakul egy tökéletes verzió.
Hozzávalók:
- a képen látható mennyiséghez 3 vagy négy csomag retek (pucolva, szeletelve 970 gramm)
- 20 gramm só (19,4 gramm lenne a 2%-a ennek a mennyiségnek)
- 1 db 720 ml-es és 1 db 200 ml-es üveg
A retket nagyon alaposan megmostam levágtam róla amiket le kellett, és uborkagyaluval legyalultam. 970 gramm lett, de arra nem emlékszem, hogy ez 3 vagy négy csomag retekből jött-e össze, és mindegy is, mert a retkek nem is egyforma nagyságúak. Hozzámértem a sót, jól összekevertem és hagytam fél órát állni. Amikor letelt az idő, tényleg sok levet eresztett, többet, mint a káposzta szokott. Megkóstoltam így is, és annyira finom volt, lehet, hogy ha valakinek bántja a pocakját a nyers retek, így elősózva is ki kéne próbálnia.
Üvegekbe gyömöszöltem, majdnem belefért a nagyobbik üvegbe az egész, de pont egy pici maradt volna ki, így egy kicsit átrendeztem őket és lezártam a tetőket. Hagytam pár napig forrni, hát mit mondjak, elég erős szag volt a lakásban, be is kellett őket száműznöm szegény Toma szegény elhagyott szobájába, és még az ajtót is rácsuktam. Ez teljesen természetes, talán úgy lehetne kivédeni, hogy nem tömöm meg ennyire az üvegeket, nem töltöm ennyire magasra, és így marad hely az üvegben a forráskor, így nem futna ki. (Frissítés: Ez hiba lenne, teljesen meg kell tömni az üvegeket, jó szorosan, hogy ne maradjon levegő benne, különben mindenféle bajok történhetnek. A kicsi üvegbe nem jutott annyi retek, hogy jó szorosan legyen tömve, és a leve kicsit nyálkássá is vált, ki kellett dobni.)
Három vagy négy napig forrt, és most, az ötödik napon kibontottam a kisebb üveget (nálam 22-23 fok van a lakásban most). Elég jó már így is, de a tizedik napon sokkal sokkal jobb, tehát érdemes várni a kibontással.
És most a napi cuki egy kis játékos Amy kék háttérrel. Muszáj megbosszulnom, hogy nem tudtam egy jó képet csinálni erről a gyönyörűséges színű fermentált retekről, mert nem jók a fények se kint, se bent. Ezért kellett ez az erős kék szín ide.
Amíg az ég nem ilyen szép kék, jó lesz nekünk a kék alagút is háttérnek.
Ja, és ma lenne apukám 89 éves.
