Tarhonyás hús

Ismét egy klasszikus recepttel jelentkezem. :) Ha jól láttam, még nem szerepelt a blogon a tarhonyás hús, pedig legalább annyira alapvető és magyaros étel, mint egy pörkölt.... mert tulajdonképpen abból készül. Szóval ha egy jó nagy adag pörköltből marad a hűtőben, de már unjuk harmadnap is azt enni, feldobhatjuk egy kis tarhonyával és máris egy másik ételt kapunk.

Hozzávalók:

- 70 dkg sertéshús (comb, lapocka)

- 1 nagy fej hagyma

- 1 db paprika

- 1 db paradicsom

- só, bors, pirospaprika

- olaj/zsír

- 50 dkg tarhonya

A húst felkockázzuk, a hagymát megpucoljuk és felaprítjuk. Olajon vagy zsíron üvegesre pároljuk és a tűzről lehúzva megszórjuk pirospaprikával. Felöntjük egy kevés vízzel és a tűzre visszatéve felforrósítjuk. Beledobjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk, majd hozzáadjuk az apró kockára vágott paradicsomot és paprikát. Jól összekeverjük, sózzuk-borsozzuk és annyi vizet öntünk alá, hogy ellepje a húst. Fedő alatt közepes lángon, időnként megkeverve főzzük.

A tarhonyát kevés olajon/zsíron halványbarnára pirítjuk és amint a hús majdnem megpuhult, hozzáadjuk, belekeverjük. Ha a pörkölt időközben elfőtte volna a levét, most annyi meleg vizet öntünk hozzá, hogy a tarhonyát bőségesen ellepje. Fedő alatt készre pároljuk. Addig pótoljuk a vizet alatta, amíg a tarhonya teljesen megpuhul.

Frissen, házi savanyúsággal a legfinomabb.

A konyhám jelenlegi dísze ez a a gyönyörű, rengeteg virágú japán birs. Anyuék kertjéből származik. A japán cseresznyével egyszerre virágzik és ketten együtt halvány- és sötétrózsaszínbe borítják az egész kertet.

Pásztortarhonya

Minden tiltakozásom ellenére Csincsilla és Andi bevettek a csapatba, most már én is szerkeszthetem az oldalt. :) Félreértés ne essék: nagyon nagy megtiszteltetés ez nekem, hiszen eddig csak olvastam és ötleteket merítettem (sokat és gyakran), mikor mit főzzek és süssek, álmomban sem mertem gondoni, hogy valaha is írni fogok ide. Most pedig nekem is publikálnom kell, méghozzá olyan színvonalon, ahogyan ők ketten szokták leírni és fotózni a finomabbnál finomabb ételeket. Igyekszem lépést tartani velük és olyan recepteket válogatni, amik még nem kerültek fel a blogra.

Elsőként a mai ebédet, a pásztortarhonyát mutatom be. Ezzel az étellel még gyerekkoromban találkoztam először. Nagyszüleimmel gyakran kirándultunk, ilyenkor előfordult, hogy vittük a bográcsot is és nagyi alkotott benne valami finomságot. Tőle lestem el a pásztortarhonya receptjét is, ami jellemzően egy bográcsétel. Mi is inkább bográcsban szoktuk készíteni, most volt az első alkalom, hogy gáztűzhelyen főztük.

Hozzávalók:
- 10 dkg füstölt szalonna
- 30 dkg tarhonya
- 80 dkg burgonya
- 1-1,5 szál nem túl száraz kolbász
- 1 nagy fej, vagy 3 kis fej hagyma
- 1 zöldpaprika
- 1 paradicsom (nekem nem volt itthon, ezért egy pici sűrített paradicsommal helyettesítettem)
- pirospaprika
- só
- bors
- zsír

Be kell vallanom, hogy nagyon ritkán mérek le bármit is pontosan. Általában megérzésre vagy szemre rakom bele a hozzávalókat, de Andira való tekintettel leírtam a "hivatalos" receptben közölt mennyiségeket. :)

Az apró kockára vágott szalonna zsírját kiolvasztom (ha nem engedett eleget, egy kis zsírral ki lehet egészíteni), sárgára pirítom rajta a tarhonyát, majd rádobom a felaprózott hagymát és a karikára vágott kolbászt. Összeforgatom az egészet, és amikor már a kolbász is kezdi kiengedni a zsírját, megszórom pirospaprikával, beleteszem a kockára vágott krumplit, felszeletelt zöldpaprikát és paradicsomot. Kétszeres mennyiségű vízzel felengedem. Sózom, borsozom, fedő alatt, gyakran megkeverve kis lángon főzöm addig amíg a krumpli és a tarhonya megpuhul és majdnem teljesen felszívja a levét.

Viszonylag gyorsan elkészül és nagyon laktató, kiadós étel.

Imi szokta bográcsban készíteni. Ilyenkor csípős őröltpaprikát kever bele, ami még jobban feldobja.

Ez a kép Balatonon készült, amikor barátokkal nyaraltunk. Nagy siker volt a pásztortarhonya.

Egy másik alkalommal ugyanezt készítettük itthon bográcsban. Szegény kutyák alig bírtak magukkal, ahogy megérezték az illatát :)

Vilma lesi, hogy mi maradt neki a vacsiból.

Frakk pedig bevetette a "szegény-éhes-kutya-vagyok" arckifejezést, hátha valaki megsajnálja.