Grillezett, fűszeres csirkemell hagymás krumplipürével

Előző bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szegény Juditék abban a tudatban voltak - megjegyzem: én is - hogy tesóm és én nem szeretjük a vadhúst, ezért külön nekünk más étellel készültek. Mégpedig azzal, ami ezen a fotón látható a grillezett szarvashús társaságában. Különféle fűszerekben pácolt csirkemell és hagymás krumplipüré. Természetesen ezt kóstoltam meg először és nagyon-nagyon finom volt. Ettem volna még többet is, de helyet kellett hagyni a Szarvasnak. :)

Judit a következő fűszerekből állította össze a pácot:
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1 kávéskanál majoránna
- 1 picike ág rozmaring
- kakukkfű (ízlés szerint)
- só (ízlés szerint)
- bors (ízlés szerint)
- olívaolaj

Ahogyan a grillezett szarvashúst, a csirkemellet is előző este pácolta be, hogy legyen elég ideje összeérni a fűszerekkel.

Másnap pedig szép pirosra sütötte mindkét oldalát azon a szuper, gázzal működő grilltárcsán.

A hagymás krumplipüré receptjét Bombadil Toma oldalán találta. Bemásolom ide, hátha valaki nem szeretne átlinkelni oda, bár érdemes, mert nagyon szép, igényes gasztroblog sok finom étellel. Meg amúgy sem árt, ha megvan nálunk is, mert én biztosan el fogom készíteni, annyira ízlett. Szeretem a hagyma-krumpli párosítást.

Tehát Toma szavaival a recept:

 "Hozzávalók:

· 1.20 kg burgonya (nagyjából egyforma darabok)
· 3-4 fej vöröshagyma vagy lilahagyma
· 1 ág kakukkfű,
· egy babérlevél
· 1 gerezd fokhagyma
· 5-7 dkg vaj
· 1-2 dl tej
· só, bors, cukor

Előkészületek:

A krumplikat megmosom. A hagymát, miután megtisztítottam, julienre vágom, azaz, a félbevágott hagymát, nem fél karikákra, hanem arra merőlegesen, hosszanti irányban szeletelem, vékony csíkokat kapva. A fokhagymát passzírozom.

Elkészítés:
1. A burgonyát, héjastól, sós vízben felteszem főni.
2. Eközben, egy serpenyőben a vaj felét megolvasztom, egy kis olívaolajjal együtt, és a hagymát rádobom. Sózom, borsozom, és közepesnél erősebb fokozaton, sütni kezdem.
3. Mikor a hagyma megpuhult/összeesett, egy kiskanál cukorral segítem a karamellizálódást. Hozzáadom a fokhagymát, a kakukkfüvet, a babérlevelet, és lefedve, 20-25 percig párolom közepes fokozaton.
4. Azután, kiveszem a kakukkfüvet, és babérlevelet, feljebb kapcsolom a tűzhelyet, majd még pár percig pirítom, míg az összes lé el nem tűnik alóla, és egy sűrű lekvárszerű állagot nem kapok.
5. A megfőtt burgonyát (egy késsel megszúrom, ha könnyen belemegy, megfőtt), leszűröm, leszedem a héját, felkockázom, és egy villával, vagy krumplinyomóval összetöröm.
6. Közben a maradék vajat adagolom hozzá, és a tejjel beállítom a sűrűségét, fakanállal habosra keverem.
7. Hozzákeverem a hagymát, ha még kell, sózom és borsozom. Kész!"

Judit azt mondta, hogy ő lilahagymával szokta elkészíteni, szerinte úgy finomabb, de sajnos aznap éppen nem volt otthon lilahagyma. Nekem így is ízlett.

Amint elkészült minden, körbeültük 10-en az asztalt és csak ettünk és ettünk. Még egyszer felsorolom mi minden volt: szarvaspörkölt, szarvasflekken, grillezett csirkemell, friss nokedli, hagymás krumplipüré, házi savanyúságok. Na és persze a sütik: krémes áfonyatorta, medvehagymás tekercs és brownie.
A szarvasflekkenhez áfonyalekvárt, majd szederlekvárt kóstoltunk, egészen jól illettek egymáshoz. :)

Mindenkinek ízlett minden, a szakácsokat nagy dicséret illeti.

Mára is tartogattam egy napi cukit. Szerintem neki főleg Csincsilla fog örülni, ugyanis Juditnak is van egy fekete cicája. :)

Itt a történet vége, de csak a múlt vasárnapi bográcsolásé. Folytatás következik majd júliusban. Akkor majd Judit és Tamás esküvőjéről fogok beszámolni.

A Szarvas - vörösboros szarvaspörkölt bográcsban és szarvasflekken

Nos, hát akkor hozzákezdek két felvonásos élménybeszámolómhoz a múlt vasárnapi bográcsolásról. :) Mire a végére érek, megértitek, hogy miért bontom két felé a történetet. Ráadásul ez a történet már folytatásos teleregénynek is beillik, hiszen az előzménye 2010. július 24-én kezdődött, amikor is kereszttestvérem Ági és Karesz házasságkötését ünnepeltük. Idén ismét esküvő lesz a családban, méghozzá nővére, Judit megy férjhez Tamáshoz, majdnem pontosan két évre rá: 2012. július 14-én. (Ráadásul Ágiék esküvőjén kerültek közelebb egymáshoz, és most nézem, hogy azon a fotón ahol Imi Ágit táncoltatja, ott állnak mögöttük Juditék. :) ) Ennek örömére már hónapok óta folyik az egyeztetés, hogy mikor jönnek el Juditék hozzánk egy jó kis ebédre, de sajnos eddig nem sikerült összehozni a különböző munkahelyi beosztások, elfoglaltságok miatt.  

Most viszont magukhoz ragadták a kezdeményezést és vasárnapra meghívtak minket egy kerti partira. Tamás és Karesz szarvaspörkölttel készült, Judit pedig flekkenekkel.

Itt kell megemlítenem, hogy Tamásnak és Karesznak komoly segítője akadt a kicsi (óriásbébi) Kende személyében. Ő Ágiék kisfia, tavaly augusztus 30-án érkezett a családba. :)

Tesómmal úgy gondoltuk, hogy a desszerteket mi szolgáltatjuk, úgyhogy háromféle sütivel állítottunk be Kistarcsára. Mazsolám megsütötte a híres krémes áfonyatortáját, amivel most kivételesen nagyon sokat morgolódott. Mélyhűtött áfonyából készítette és nem vették ki előre, hogy a gyümölcs megőrizze gömbölyűségét, ne veszítse el olvadás közben. Így viszont sütés közben eresztett levet és nem igazán akart megszilárdulni a töltelék. De végül felesleges volt az aggodalom, nagy sikert aratott a süti.

Én brownie-val készültem, ami mellé a házi készítésű szederlekváromat is vittem. Valamint a kedvenc medvehagymás tekercsemet sütöttem meg. Ezen újítottam egy kicsit. Az eredeti tészta helyett a medvehagymás pogácsa tésztáját gyúrtam be (nem tettem bele aprított medvehgymát) és többszöri hajtogatása, valamint hűtőben éjszakázása után másnap reggel ebbe töltöttem a krémsajtos tölteléket. Szerintem ez után csak így fogom készíteni, sokkal finomabb ezzel a tésztával. Elég gyorsan elfogyott. :)

És most, hogy kellően bevezettem a történetet, rátérek a lényegre, méghozzá a szarvasból készült finomságok receptjeire. Tamásékat rendszeresen ellátja egy ismerősük (vagy a bátyja?) friss vadhússal. Állítólag eddig vaddisznóból készítettek ezt-azt, most először álltak neki a szarvaspörköltnek.

A receptet idézem tőle:
 "Amennyiben nem megtisztított szarvashússal van dolgunk, hanem olyannal, amit egy vadász ismerősünktől kaptunk akkor a húst rendesen le kell hártyázni, nagyobb inakat kivágni, mivel ettől rágós lesz a hús, ha megfő. Majd felkockázzuk a húst.   Felaprítunk 5 fej vöröshagymát, 4 paradicsomot gerezdre vágunk, 3 paprikát és egy békebeli hegyes zöldpaprikát felkockázunk.
 Amikor tüzet rakunk, akkor törekedjünk arra, hogy egy parázságy alakuljon ki, amin a későbbi fahasábok már könnyebben gyulladnak meg, így egyenletesebb lesz a tűz a bogrács alatt.
Kezdésként tegyünk a bográcsba kb: 30-40 dkg sertészsírt (olajat ne használjunk, mert ez nem saláta, hanem Szarvas:) )

 Amint felolvadt a zsír és sercegni kezd, mehet bele a hagyma. Amikor üveges lesz beletesszük a paprikákat, majd ezeket is puhára sütjük, közben sót adunk hozzá. Ezt követően keverjük bele a kockára vágott szarvast, amit fehéredésig pirítunk. Vizet ilyenkor nem adunk hozzá. Amint kicsit megpirult hozzáadjuk a pirospaprikát és a paradicsomot és 8-10 szem borókabogyót, borsot, majd megvárjuk, hogy a hús levet eresszen és ebben főzzük egyenletes tűz mellett.  A tűznek nem kell nagynak lennie, mert odaéghet a hús és a leve is hamarabb párolog el. Időnként rázzuk meg a bográcsot, keverjük át, és ha elforrt a leve vízzel pótoljuk a hús puhulásáig. (Mi kb. 1 liter vizet tettünk hozzá.) Menet közben lehet kóstolgatni, sózni, borsozni ha kel. l:)
 A legvégén, mikor a hús már majdnem megpuhult, ízlés szerint 2-4 deci jófajta száraz vörösbort öntsünk bele, majd kb. 10-15 percig főzzük még, míg teljesen puha nem lesz a hús és szép sűrű a szaftja.
Mielőtt levesszük a tűzről 1 evőkanál áfonyalekvárt kavarintunk bele ez a titkos összetevője:)
 Természetes a pörköltkészítésnek többféle módja van, mely bizonyos férfiak között vérre menő vitáknak adhat okot. A zöldségek, pirospaprika, fűszerezés sorrendje lényegében mindegy, mi így csináljuk."

A hús előkészítését előző nap elkezdték Judittal. Néhány órájuk ráment szegényeknek, nem túl felemelő és egyáltalán nem gyors munka. A pörkölt kb. 3,5 kg szarvasból készült, viszont annyi hús volt, hogy 11 szeletet megmentettek belőle flekkennek.

Meg kell említenem, hogy a receptben említett tökéletes parázságy Karesz érdeme, aki már vasárnap hajnalban ébren volt Kende jóvoltából, így rengeteg szabadidejét kihasználva kialakította a tűzhelyet.

A grillezés viszont egy nagyon spéci, gázzal üzemelő tárcsán történt. Nekünk is kell egy ilyen.

A hússzeleteket előző nap bepácolták. A pác receptjét Judit találta egy amerikai vadásztársaság fórumában és így szól:

10-11 kisebb szelethez (kb: 70 dkg)
- 1/3 csésze vörösbor
- 1/4 csésze olivaolaj
- 1 evőkanál cukor
- 2 gerezd zúzott fokhagyma
- 1/2 kisebb méretű apróra vágott hagyma
- 1 evőkanál Worchester szósz
- 1 evőkanál szójaszósz
- 1 teáskanál kakukkfű
- 1 evőkanál mustár
- 4-5 szem borókabogyó
- ízlés szerint só, bors

Judit úgy csinálta, ahogy én csináltam volna: vagyis nem mért le semmit ebből, csak "szemre" tette bele. A borókabogyó nem szerepelt az eredeti receptben, de mivel ő szereti, ezért úgy gondolta, nem hagyja ki belőle.

A hangulat amúgy is jó volt, mivel jó társaságban voltunk, de a következő üvegek is hozzásegítettek minket. Érdemes megnézni a bal oldalon látható szép nagy üveget, amelyet keresztapum varázsolt elő a pincében található, saját szőlőből készült borral megtöltve. Szépen fogyott belőle. :)

És hogy itt is legyen napi cuki, bemutatom Brandy-t, aki ugyanúgy viselkedett ahogy Vilma és Frakk tette volna. Mindig ott ólálkodott ahonnan éppen egy leeső falatot remélhetett, aztán ha el lett küldve, sértetten kifeküdt a napra barnulni. :) Persze sok simogatást bezsebelt és Kende figyelmét is sikerült magára terelnie.

Azt hiszem, a fotókon is látszik, hogy mennyire finom volt minden. Hatalmas tálakkal érkezett a friss nokedli keresztanyum jóvoltából a pörkölt mellé .... és még volt sok minden más is. Ez lesz a következő bejegyzés tárgya.

Ugyanis - és itt a magyarázat a két felvonásra - úgy volt, hogy mi ketten a tesómmal nem szeretjük a vadhúst. És hogy ne haljunk éhen, nekünk külön készültek mással. Mondanom sem kell, hogy nem akartunk udvariatlanok lenni, ezért mindketten megkóstoltuk a szarvast és rájöttünk, hogy milyen finom! Bocsánat, nagy betűvel: A Szarvast, hiszen nekem ez volt az első szarvashússal kapcsolatos élményem, úgyhogy tisztelettel beszélek róla. Nagyon hálás vagyok Tamásnak, amiért rögtön a megérkezésünk után megkérdezte, hogy ugye megkóstolom? Erre nem tudtam nemet mondani. Én ettem a pörköltből is és a flekkenből is, úgyhogy elismerően tudok nyilatkozni a fiúkról is és Juditról is. Remélem máskor is meghívnak bennünket. :):)

folyt. köv.

Sült csülök - Cseh est

Megvolt szombaton a cseh vendégség nálam, cseh menüsorral: sült hús + párolt káposzta + knédli. Az ötlet Európa eszik szakácskönyvem lapozgatása közben merült fel, amikor a cseh fejezetben rábukkantam a knédli receptjére. A knédli mellé pedig sült csülköt találtam ki, amihez az interneten kerestem receptet, és itt találtam egy nagyon izgalmas pácot, bár hosszan barátkoztam a mi Beánk sült csülök receptjével is, de azt sajnos el kellett vetnem két okból: az egyik, hogy már nem volt időm a cserépedény előkészítésére, beáztatására, a másik pedig, hogy abba nem fért volna bele a két csülök - bár most, hogy újraolvastam Bea receptjét, lehet, jobban jártam volna vele, mert annak a leírás szerint sokkal több szaftja maradt sütés után. Tehát az interneten talált receptet kicsit módosítottam, és így is finom lett, viszont a nagy kavarodásban nem sikerült jó fényképet készítenem róla, mert az étkezőben a szokott helyemen, ahol a fény már be van állítva ételfotózáshoz, most a szépen terített asztal volt (sajnos azt elfelejtettem lefényképezni), a konyhában pedig csak neonvilágítás van, amitől a legfotogénebb étel is borzasztóan néz ki a képeken.

Legalább 20 éve annak, hogy eldöntöttem, egyszer elutazom Prágába, de még sosem volt rá pénzem, időm vagy valami mindig hiányzott. Így aztán - jobb híján - hazahoztam a lakásomba Prágát ezzel a cseh vendégséggel. Persze tiszta bolond vagyok, hogy vendégeket hívok olyan ételekre, amiket először próbálok elkészíteni, és ezzel jó nagy stresszt okozok magamnak, de megérte! Minden jól sikerült, legalábbis azt hiszem.

Nyolcunknak vettem két szép nagy csülköt a Lehel piacon. Mostanában oda járok húsért, mert az utóbbi néhány alkalommal nem csalódtam benne, nincs halszag, nincs kemény hús, nincs átverés. Persze tudom már, melyik hentesektől kell vásárolnom.

A csülköket megmostam hideg vízzel, nagyon éles késsel lekapargattam a bőrét. Beirdaltam, és besóztam. Amíg a sóban álltak, elkészítettem a pácot: aprítógépbe dobáltam egy közepes fej hagymát, 6 gerezd fokhagymát, két mokkáskanál házi mustárt, két kávéskanál házi paprikakrémet, őrölt borsot és fél deci olívaolajat, majd az egészet összeturmixoltam. Ezzel a páccal aztán bekentem a csülköket mindenhol. Még egy kicsit megborsoztam, sütőpapírral bélelt tepsiben elhelyeztem őket, kicsi vizet öntöttem alájuk, majd betoltam a 180 fokra beállított sütőbe a legalsó polcra, infra (turbogrill) fokozaton 2,5-3 órára. (A hússütéshez ezt az infra mód használatát Micikétől tanultam, nagyon bevált!) A sütés vége előtt fél órával egy fél deci sörrel meglocsoltam. Félidőben egyszer megfordítottam a csülköket.

Mivel a húsról nem sikerült jó képeket csinálnom, gondoltam megmutatom ezt a gyönyörű retro zsírosbödönt, amit a vendégeimtől kaptam ajándékba. Annyira imádom, szegénynek hiányzik az egyik füle, de jól áll neki! Már tudom is, hogy hol fogom elhelyezni, csak azt sajnálom, hogy nem zsírral főzök, ezért nem tudom rendeltetésszerűen használni. Milyen szuper lenne egyszer telesütni libazsírral!