Őszibarack télire (cukor- és tartósítószer-mentes)

Soha nem szoktam őszibarackot elrakni. Nyilván azért nem mert ezzel van a legkevesebb gond. Pomázon a kedvenc gazdaboltunkban isteni barackokat lehet kapni augusztus elején-közepén. Évek óta imádom, rendületlenül. A család szerint gumibarack, végletes érzelmeket vált ki mindenkiből. Fantasztikus vagy ehetetlen. Én az első táborba tartozom, nem bírok vele betelni, a rosszullétig eszem belőle. Nagy, édes, természetesen magvaváló, és tényleg kicsit gumis az állaga, de ennek köszönhetően akár bele is lehet harapni, nem fog fröcskölni és csurogni mindenhová a ragacsos lé. Ráadásul olyan lágyan édes, a többi őszibarackban van valami kis csípősség, ami ebből a fajtából (sajnos, fogalmam sincs a nevéről) teljesen hiányzik. Más zöldségesnél nemigen szoktam látni, egész pontosan egyetlen egyszer vettem csak valahol. Nem is könnyű felismerni kívülről, az a biztos, ha beleharap az ember, de hát nem rágcsálhatok meg mindenféle barackot mindenféle helyeken. Szép nagy, és kicsit sárgásabb, sápadtabb, nem annyira pirospozsgás, mint más barackok. Tavaly nem volt egy darab sem. Az egész augusztust átsírtam, és készültem az ideire. És lőn csoda, a múlt héten végre ki volt téve több láda is. Végtelen mohóságomban bevásároltam belőle rögtön kezdésnek 25 kilót, gondoltam, tízet megeszem, a többit elrakom befőttnek (soha nem raktam még el). Ráadásul nem is szeretem a befőtteket. De ezt a barackot annyira imádom, hogy jó lenne kicsit elnyújtani a szezonját. Aztán amikor hazacuccoltam, és nekiestem, akkor jöttem rá, hogy ez nem az igazi gumibarack, gondolom, arra még kicsit várni kell. De ez is nagyon finom, nagyon édes, nagyon eteti magát. Szóval az elmúlt hetem a barackeltevésről (is) szólt, szép lassan, több kisebb adagban magam alá gyűrtem az egészet. Annyira szép, friss volt, hogy az egy hét alatt, amíg a feldolgozásra várt, egy darab sem romlott meg, még az utaztatást is jó viselte (persze a kicsit megnyomódott példányokat gyorsan megettem). Na, szóval ezek már üvegben, most várom az igazi gumibarackot, és folytatom.

A lekvárjaimhoz és a ritkán előforduló befőttjeimhez soha nem használok tartósítószert. Pár különösen savanyú bogyóst kivéve cukrot sem. Őszibarackot ugye még nem raktam el, nagyon remélem, hogy ennél is működik, és nem fogok kidobni ennyi gyümölcsöt és munkát. Nagyon remélem. Kérdezzetek rá fél év múlva, ha elfelejtenék róla beszámolni.

Háromféle dolgot tettem el. Befőttet és kétféle lekvárt.

Befőtt: ez volt a legmacerásabb. Nem hiszem, hogy gyakran fogok ilyet csinálni. Vizet forraltam, és megmártottam benne a megmosott barackokat. Ez a mártás kb. két percet jelent, ennyi töltöttek a forró vízben. Utána szűrőkanállal kiszedtem, és gyakorlatilag két cuppantással le lehetett emelni a héjukat. (Ez a barack egyébként annyira cuki, hogy akár enélkül is meghámozható, mert teljesen nyersen is könnyen lehúzható a héja.) Utána éles kiskéssel cikkekre vágva leszedtem a gyümölcshúst a magról (felezni nem tudtam, ahhoz nagyon meg kellett nyomkodni, közben kifolyt az összes leve). Ezt a darabolt barackot beletettem a fertőtlenített hét decis üvegekbe, jó szorosan, ahogy csak tudtam (egy üvegbe négy és fél jó nagy barack ment). A tetejére szórtam egy késhegynyi citromsavat, tényleg csak egy icipicit. Utána mindegyikre öntöttem fél-háromnegyed deci hideg vizet. Azért kell a víz, mert főzés közben majd enged a gyümölcs is levet, de nem eleget. Az a gyümölcs pedig, ami majd szárazon áll, meg fog barnulni, és az nem olyan csinos. Tehát ki kell találni, hogy kb. mennyi folyadék jön ki a barackból. Ha túl kevés vizet öntünk rá, akkor a teteje meg fog barnulni. Ha meg túl sokat, akkor jelenlegi fizikai tudásom szerint szét fog robbanni az üveg a főzés közben. De annyira hülye vagyok a fizikához, hogy lehet, hogy ez baromság. A tudományos becslés után rácsavartam a tetőt, és jöhetett a vizes dunszt. Pomázon a csak erre használt tésztafőző edényemben, Tésán a megörökölt kis mosófazékban, ennek nincs betéte, szóval jócskán gyűrtem bele újságpapírt is. Felforraltam, és forrás után egy órát főztem kicsi lángon. Hát ez elég macera, az egyik edénybe 3, a másikba 4 üveg fért bele. Utána itt hagytam kihűlni is, és csak utána jöhetett a következő adag (kicsit lehetett gyorsítani, ha félig hűlten átköltöztettem őket száraz dunsztba). Igen, tudom, hogy pancsikálhattam volna a szokásos módon, megfőz, üvegbe mert, levet újra felforral, rátölt, de ehhez sem volt kedvem. Most érdeklődve várom, mi lesz a sorsuk. Reményeim szerintem szépen elállnak bármeddig.

Lekvár 1.: amikor nagyon untam már a befőtteket, akkor egy kisebb adagot összekockáztam, megfőztem. Utána átnyomtam botmixerrel, újra forraltam, és mehettek a kis üvegekbe. Tető, fejre állít, visszafordít, száraz dunszt. Csak mert itt annyira kéznél van a dunyhával töltött ágyneműtartó. Ez finom, de elég híg.

Lekvár 2.: na, ez lett a tuti befutó. A feldarabolt barackot megfőztem, nyilván víz nélkül, a saját levében, és nagy lángon forraltam, hogy besziruposodjék (ez Tésán elég könnyen megy, mert a kis gázrezsóm legkisebb fokozatán is ökröt lehetne sütni). És így darabosan ment üvegekbe, hát ez isteni. Ezentúl csak így. Átmenet a befőtt és a lekvár között, jó darabos. És kb. 15 percig kellett csak főzni (nem órákig, mint a vizes dunsztos befőtteket).

Ha esetleg érdekel valakit, hogy mire használjuk ezt a rengeteg lekvárt, hát nem kenyérhez, szóval nem baj, ha híg lesz. Mindenféle kásákhoz, főtt rizshez, a téli ínséges időszakban akár gyümölcs helyett is. Aki eszi, annak joghurthoz és túróhoz. Esetleg sütikhez, de ahhoz speciel pont az őszit nem használnám.

Napi cukinak meg lobogó fülű Kóficot kaptok. Nem szoktuk hagyni, hogy kidugja fejhét az ablakon, de most annyira meleg volt, és annyira sokan voltunk a kocsiban, hogy úgyis ölben ült, szóval most engedélyt kapott rá. Imádta, csak úgy lobogott a fülecskéje. Hol mind a kettő. hol csak az egyik. És a menetszél remekül beállította a frizuját is. 

Barackleves

A múlt héten találkoztam az Andival, és mondta, hogy az ő barilekije már készen van, és a dunsztban ácsorog, hát, nagyon irigykedtem. És ugyan már kezdtem beletörődni, hogy az időn nálunk nem lesz, mert csak agyament áron láttam sárgabarackot (vagy kicsit olcsóbban nagyon rondát), mindig olyan gond a beszerzés, annyira jó lenne egy tuti hely, és hát annyira nem is bántam, mármint a beletörődést, mert utálok sárgabaracklekvárt eltenni, főleg ekkora mennyiségben. Nem szeretem a ragacsos barackokat tapicskolni, ragad az egész konyha, sietni is kell, nehogy megbarnuljon, szóval macera az egész. Bármi más jöhet helyette, ezt nem szeretem. De azért a lelkiismeretem megnyugtatása végett elügettem a faluvégi zöldségeshez, ahol viszonylag elfogadható áron egészen csinos, ráadásul nagyon finom barack volt (mert hogy ugye ettől függ, hogy milyen lesz a lekvár). 450 volt kilója, vettem 30 kilót, aztán még aznap egy másik zöldségesnél 12 kilót, az csak 300 volt, de kisebb szemű volt, és olyan csúcsoska. Na, ezekkel némi családi segítséggel megküzdöttem, recept már volt. Annyit tudok még hozzátenni, hogy most kimértem, pontosan másfél kg cukrot használtam el a 41 kiló barackhoz (1 kilót megettünk:)), pedig ez savanykásabb volt, mint szokott. Időben pedig pontosan 7 óra volt, igaz, hogy némi kenyérsütés is belecsúszott. De igazából csak azért írok erről, hogy mindennek sem sikerült elvennie a kedvemet a baracktól, és vasárnap ez a barackleves szerepelt a szokott pisztráng meg csirke előtt. Előtte már volt egy monstre adag meggyből, mi nagyon szeretjük ezeket, jól lehűtöm, és rá lehet járni egész nap.
A barackosba ment őszibarack, ez ropogós kockaként volt jelent, sárgabarack, ez kellemesen szétmállott, a szokásos vanília meg tejszín, és némi joghurt is, hogy kellemesen savanykás legyen az egész. És jó is lett nagyon.

Hozzávalók:
- olyan 8 szem őszibarack
- kb. ennyi sárgabarack
- 1 citrom leve
- 2 dl tejszín
- 2 dl joghurt
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 nagy csipet só
- 1 púpos evőkanál keményítő
- 3 evőkanál cukor

Míg el nem felejtem, a júliusi Vidék ízében van egy karamellás barackleves, azt egy fűszeresebb, teltebb változat, gondolom, onnan volt az ihlet. Vagy ki tudja. Szóval a cukrot karamellizáltam felöntöttem olyan másfél liternyi vízzel. Csipet sóval felforraltam. Közben Rebeka némi forróvizes úsztatás után meghámozta és felkockázta a barackokat. Amikor felforrt a víz, beledobtam a barackokat, meg belenyomtam a citromlevet. A keményítőt elkevertem némi vízzel, és amikor már újra forrt a víz, akkor ezzel besűrítettem, de gyorsan el is zártam alatta a gázt (nem akartam őszibarackbefőttet gyártani). Hideg vízbe állítva gyorsan lehűtöttem. Amikor már csak langyos volt, akkor tettem bele a vaníliát, a joghurtot és a tejszínt, aztán szétosztottam három nagy befőttes üveg között, és mehetett a hűtőbe hidegülni. Több cukor nem kellett már bele, szerintem nagyon finom lett.

Gyümölcslevesek eddig nálunk:
- Andi argentin almalevese
- Barackos áfonyás tőlem
- Görög gyümölcsleves Beától
- Gyümölcsleves a la csincsilla
- Gyümölcsleves a la Andi

Szedres őszibarack lekvár

Szedres őszibarack vagy őszibarackos szeder. Nem tudom eldönteni. A helyes megnevezés a hozzávalók arányából adódóan az első lenne, de ha az ízét nézzük, akkor a második.

Az egyik közösségi oldalon feliratkoztam Dr. Oetker lapjára, ahol rengeteg különleges lekvár leírását találtam meg. Kettőt választottam ki a hosszú listából. Az egyik ez a szeder-őszibarack volt, a másik pedig egy almás-fahéjas szilvalekvár, amit hamarosan szintén elkészítek.

Néhány hete gyönyörű és viszonylag jó árú szederhez jutott hozzá anyukám az újpesti piacon, úgyhogy elérkezettnek láttam az időt a befőzéshez. Nagyjából akkor amikor Csincsilla is elkészítette a szederlekvárját. Mintha összebeszéltünk volna. :)

Dr. Oetkerék mindössze 85 dkg őszibarackot és 40 dkg szedret adnak meg a receptben. Az arányokat nagyjából megtartottam, de a mennyiségeket növeltem. Nálam így nézett ki (tisztítás után):

- 2,5 kg őszibarack
- 1 kg szeder
- kb. 50 dkg cukor
- 2 tasak dzsemfix 3:1

Az eredeti recept az eredeti mennyiséghez ír 2 zacskó dzsemfixet de én mindig jóval kevesebbet teszek a lekvárjaimba, mint ahogy a használati útmutató mondja.

Nem tudtam, mennyi lekvár készül ebből a mennyiségből, de sejtettem, hogy nem sok. A biztonság kedvéért 10 kis lekváros üveget mostam el.


Tehát: a szedret többször is alaposan átmostam. Az őszibarackot meghámoztam, kimagoztam, kis darabokra aprítottam. Mindkét gyümölcsből a fele mennyiséget egy lábasba szórtam és botmixerrel pürésítettem. Néhány evőkanál cukorral elkevertem a dzsemfixeket és hozzáadtam a püréhez. Belekevertem a maradék darabos gyümölcsöt és közepes lángon, sűrűn megkeverve felforraltam. Még egy adag cukrot adtam hozzá és kb. 45-50 percig rotyogtattam. Egyszer leszűrtem a habot a tetejéről, majd hagytam hogy elforrja. Még néhányszor belemerítettem a botmixert és kb. 1 óra főzés után késznek ítéltem a lekvárt.

Azonnal, forrón üvegekbe töltöttem (végül 8 db lett), az üvegeket lezártam, néhány percre fejreállítottam, majd újságpapírba csomagolva mehetett is a takarók közé pár napra.

Ahogy a pár nap letelt és kihűltek a lekvárok, az üvegek megkapták végleges díszüket, a szép üvegfedőket. Mert az én tesóm nemcsak anyukámnak csinált ilyeneket, hanem nekem is!

Egy kis üveggel megbontottunk és már el is fogyasztottuk. Vélemény: nagyon-nagyon finom, sokkal jobb mint a sima szederlekvár. Én mégis picit csalódott vagyok, mert azt hittem, sokkal intenzívebb lesz benne az őszibarack. De a szeder nemcsak a barack színét vette el (főzés közben még nagyon jól nézett ki a sárga-lila egyveleg), hanem az ízét is eléggé elnyomja. Legközelebb is biztosan fogok ilyent eltenni, de akkor még több barackot teszek bele.

Múlt héten nyaralni voltunk barátainkkal, de előtte még bográcsoltunk egyet. Itt látható a két segítő, akik türelmetlenül várják, hogy elkészüljön a pásztortarhonya. Frakk elég érdekes pózban lesi, hogy az asztalra került-e már az Ő adagja.


Edvárd szereléséből és udvarlásából pedig elég egyértelműen kiderül, hogy Veronába (is) készültünk. :) 2011-es Rómeó a Júliájával.

Őszibarackbefőtt

Őszibarackot minden évben szoktam eltenni. Nálunk ez a gyümölcssaláta alapja, amit télen majdnem minden héten csinálok, de a kekszes-barackos-joghurtos sütihez is ezt szoktam használni, bár olyankor a szirupra nincs szükség és nagyon sajnálom kiönteni. Tavaly nem tettem el őszibarackot, mert a tésai csodakörték töltötték meg helyette az üvegeimet, ami szintén nagyon jó gyümölcssaláta-alapnak bizonyult.

Befőzőfüzetemet lapozgatva kiderül, hogy 2004-ben 5 kg őszit vettem 198 Ft-ért, és 8 üveg lett belőle, 2005-ben 150 Ft-ért vettem 5 kilót, 2006-ban 99 Ft-ért 10 kilót, amiből 25 félliteres üveggel készült, 2007-ben szedtünk tesómmal 150 Ft-ért, de abból a kemény, éretlen barackból szinte ehetetlen kompótok készültek annak idején, ezért megmaradt belőlük egy csomó 2008-ra is, és ez volt az az év, amikor körtét főztem be barack helyett. Idén Csincsilla szerzett nekem 10 kiló őszit (kilencvenvalahány forintért), amiből nagyjából 5 vagy 6 kilót főztem be és 15 borostyánsárga barackkal megtöltött üveg várakozik most a "kegyetlen, zord" télre! :-) Hát igen, ezt szeretem én, ennek van értelme! Idén különben most először főztem be úgy valamit, ahogyan régen: este kezdtem neki, a nagy meleg miatt egy ventillátor bekapcsolva, szólt a rádió, "folyt a bor", táncoltam és énekeltem közben, és egyáltalán nem idegesített a feladat. Nagyon élveztem, és hát igen, ezt szeretem csinálni!


A recept nagyon egyszerű: a szokásos előkészületek (mosogatás, konyhatakarítás, üvegmosás, forró vízzel öblítés, lecsöpögtetés, gyümölcsmosás, darabolás stb.) után elkészítettem a szirupot. A receptem azt írja, hogy 5 kg gyümölcshöz 1-1,5 kg cukrot kell felforralni 2,5-3 liter vízben. Én most 3 liter vízhez adtam 1 kg cukrot és ebből lett a szirup, pont elég is lett. A cukor mennyisége egyébként attól függően nőhet, ki mennyire szereti édesen a befőttet.

A gyümölcsöt megpucoltam, kimagoztam, beledaraboltam egy ecetes vízzel teli tálba. Amikor megtelt a tálam a felnegyedelt barackokat beletettem a forró szirupba, megvártam, hogy rottyanjon egyet, majd átmertem a tiszta, lecsöpögtetett üvegbe. Annyi sziruppal töltöttem fel az üveget, hogy ellepje a gyümölcsöt, majd gyorsan lezártam.

Amikor minden üveget megtöltöttem, egy nagyobb lábosba tettem a befőtteket, annyi vizet engedtem alájuk, hogy majdnem ellepje őket és 10 percig bugyogtattam. Az első 8 üveget ki kellett vennem a vizes dunsztból, de betakargattam, hogy lassabban hűljenek ki, majd a második adagot (7 üveget) már a lábosban hagytam kihűlni.

A szirupba lehet még fahéjat és szegfűszeget is dobni, amit én most sajnos elfelejtettem, de ezeket a fűszereket feltétlen ki kell venni belőlük, mielőtt üvegbe kerülne a szirup, mert a tél folyamán hamar megbarnítják a befőtteket! Tartósítószert sosem szoktam a befőttekre szórni, és még sohasem ment tönkre egy sem, pedig előfordult már olyan is, hogy nem fogyott el sem azon a télen, sem a következőn.

Barackos klafuti

Időnként ki kell kérdeznem blogszerzőtársamat, hogy mégis mit csinál, miért nem tesz fel napokig egyetlen bejegyzést se a blogba? Ilyenkor mindig kiderül, hogy finomabbnál finomabb kaják kerülnek ki a konyhájából, csak éppen nem fényképezte le, vagy egyszerűen csak nem volt kedve írni. Egy ilyen számonkérés alkalmával került szóba ez a barackos klafuti, amit a napokban sütött, de olyan gyorsan elfogyott, hogy nem tudott róla egyetlen képet se készíteni. Vállaltam, hogy majd én rögzítem, úgyis van néhány üveg tavalyelőtti házi barackbefőttem, ami kicsit megbarnult, de egy sütibe éppen jó lesz. Így aztán Csincsilla cseresznyés klafutijának receptjét alapul véve nekiláttam:

Hozzávalók:

- 1 üveg őszibarackbefőtt

- 3 tojás

- 4 evőkanál kristálycukor

- 6 evőkanál rétesliszt

- 2 deci tejszín

- 1 deci tej

- 1 zacskó vaníliás cukor

- csipet só

Bemelegítettem a sütőt 230 fokra, azután kivajaztam egy fodros tortaformát, és a vajas felületet még jócskán meghintettem fahéjas cukorral. A lecsöpögtetett őszibarackokat szépen elrendeztem a tortaforma alján. Robotgéppel felhabosítottam a tojásokat 4 evőkanál kristálycukorral, 1 zacskó vaníliás cukorral, csipet sóval, majd hozzáadtam 6 evőkanál lisztet. Ezután felhigítottam 2 dl tejszín és 1 dl tej keverékével, és amint jól elkeverte a gép, átöntöttem a barackdarabokra. A tetejét megszórtam aprított mandulával és így feldíszítve betoltam a forró sütőbe. Körülbelül 30 percig sütöttem, de amikor kezdett szépen megbarnulni a teteje, ráborítottam egy fóliadarabot. Időnként ellenőriztem egy hústűvel, hogy mi a helyzet a süti belsejében.

Hideg, édes tejszínhabbal tálaltam. Nekem egy kicsit túl édes lett, de anyunak annyira ízlett, hogy alig bírt megállni két szeletnél! :-)

Barackos-joghurtos süti

Ezt a sütit mindig őszibarackból szoktam csinálni, legtöbbször saját őszibarack befőttből, de amikor véletlenül jó érett és nem kőkemény őszit kapok, rögtön megcsinálom abból is.

A receptet Hajnitól kaptam jó sok évvel ezelőtt, és nem tudom, hogy így kell-e a sütinek kinézni, mert csak a hozzávalók felsorolása van meg.

Azzal kezdem, hogy 3 dl tejszínt egy kis zacsi zselatinnal felmelegítek, és amikor a zselatin feloldódott, hozzáöntök fél liter joghurtot. Mostanában mindig Danone Activiával csinálom, mert az sokkal krémesebb (nem beszélve a bifidusz eszenziszről vagy miről, ami nélkül nem lehet élni!). Beleteszek még 4-5 evőkanál kristálycukrot és hagyom, hogy kicsit dermedjen.

Ezalatt egy tálat kibélelek háztartási keksszel, ráaprítok 3-4 jó érett őszibarackot, és amint ezzel végeztem, rákanalazom a tejszínes joghurtot az egészre. Van, hogy a kekszek elkezdenek feljönni a süti tetejére, azt nem tudom, hogy ez mitől függ, mikor következik be, de most szerencsém volt, mert ilyen szép lett a süti. Nem jó, ha a barack kilóg a joghurtból, mert a kilógó részek elszíneződnek és ronda lesz.



Na és ilyen, amikor vagy kevés volt a zselatin, vagy nagyon mohó voltam és nem vártam meg, hogy teljesen megkössön.

Még egy hiba van, hogy nem volt itthon 3 deci tejszín, csak kevesebb és úgy látom, elég vékonyka lett, de ettől még el fog fogyni szerintem!

Gyümölcsleves

Ma megint eljutottam végre a piacra, de amiért mentem: kovászolni való uborka, sajnos már elfogyott. Kétszer kell menni egy nap piacra: nyitáskor, hogy kapjak mindent, ami feltétlen kell, és záráskor, hogy olcsóbban odaadják a parasztok az árut.


Ubit nem kaptam, de kárpótooltam magam, mert vettem őszibarackot, málnát, meggyet, sárgadinnyét, görögdinnyét, kicsi tököket tölteni/rántani, zöldbabot, petrezselymet. Ebből már körvonalazódni látszik a jövő heti menü, de ma csak a gyümölcslevest csináltam meg.


Ilyen fajta gyümölcslevest először unokatesómnál ettem, amikor egyszer, egy nagyon meleg nyári napon Angyalföldről a Soroksári útra bicikliztünk a fiammal. Annyira jól esett a hideg gyümölcsleves, ami egyszerre veri el az éhséget és oltja a szomjat, hogy nevezhetném életmentőnek is. Előtte - nem tudom miért - mindig csak olyat főztem, amiben csak meggy volt, esetleg még cseresznye, de hogy málna ... ez eszembe se jutott volna. Azt gondolnám, hogy szétfő, élvezhetetlen lesz, de nem, mert ha csak a legvégén teszem bele, akkor egyben marad és isteni illata lesz a levesnek.

Azzal kezdem, hogy kimagozok fél kiló meggyet, felteszem egy kis vízben főni, amibe teszek fahéjat, szegfűszeget és egy csipet sót, egy zacskó vaníliáscukrot (csak az illat kedvéért). Amíg fő, megpucolok két szem őszibarackot és falatnyi darabokra vágva beleteszem a forró levesbe. Kis tejfölt tejszínnel és egy kanál liszttel összekeverek, és ezzel behabarom a levest, majd ezután teszem bele a málnát. Cukorral ízesítem. Természetesen jó hidegen a legfinomabb!

Sajnos elfelejtettem lefényképezni a tányérban, ezért csak azt az adagot láthatjátok, amit ebben a Micikétől kapott gyönyörű üvegben beviszek majd hétfőn a munkahelyre. Ha látnátok milyen szép, piros pöttyös teteje van ennek az üvegnek!