Rántott cukkini a sütőből 2. - Csincsilla receptje alapján

Nemrég készült nálam egy adag sütős rántott cukkini, és ott Csincsilla leírta kommentben, hogy ő hogy szokta csinálni. Amúgy is sok nyugdíjazott cukkini érkezik hozzám a zöldségboltból, és amúgy is ki akartam próbálni előre besózva is, szóval itt a bé verzió. A fotók most kicsit sápadtabbra sikerültek, viszont a cukkini így sokkal jobb lett. Csincsilla gluténmentesen csinálja, én nem ragaszkodtam ehhez, mert szerencsére nekem nem kell.

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db cukkini
• 3 evőkanál kukoricaliszt (hogy ropogós legyen)
• 1 nagy tojás
• a tojásba: tápiókaliszt, fokhagymapor, só, bors
• 1 bögre zsemlemorzsa (ha kell, akkor gluténmentes, de nem aldis)

Tápiókaliszt nincs itthon, de már beszereztem tápiókakeményítőt, amikor egy óriási bioboltban voltam valamikor június-július táján, egy olyan titkos helyen, ahová csak jelszóval lehet bejutni, és oda Olgi vitt el. Vagyis a jelszó csak ahhoz kell, hogy olcsóbban tudjak vásárolni, bemenni bemehetek anélkül is. Ezeket szereztem be akkor, végre meg tudom mutatni a kincseimet:

A tápiókakeményítőt meg azért vettem, mert Csincsilla kommentelte a kínai csípős-savanyú levesemnél, hogy a profi szakácsuk, Sepsi Balázs szerint a jellegzetes állagot tápiókakeményítővel lehet elérni (a kínai levesnél). Szóval tápiókaliszt helyett most tápiókakeményitőt használtam, de szerintem lehet bármilyen liszt vagy keményítő, mert nem ez a lényeg, hanem hogy a tojás kicsit sűrűbb legyen. Egy fél evőkanállal tettem bele, nem mertem többet.

Az elkészítés: A cukkinit besózni és állni hagyni legalább egy negyedórát, de akár egy napot is állhat a hűtőben. Utána leönteni a levét. Aztán bepanírozni (kukoricaliszt - sűrített tojás - zsemlemorzsa), tepsire sorakoztatni, olajjal meglocsolni (biztos kézzel, gyorsan, szűkítő nélkül, haha, ez nekem nem megy) és 180 fok 25 perc a sütőben. Félidőben megforgatni.

Apró megjegyzés ehhez a biztos kézhez: ma vizet akartam tölteni egy ikeás talpas pohárba. Megindítottam az üvegből a vizet, és azzal a lendülettel, ahogy leérkezett a pohár aljára, az összes ki is fröccsent a túloldalon, beterítette a konyhapultot, a követ, és maradt kb. 1 cm-nyi a pohár alján. Utána letakarítottam a pultot és felmostam a konyhát. Fontos tudni, hogy ez napközben volt, munkaidőben, nem fröcsihez töltöttem a vizet!

Tényleg nem puhultak meg a cukkinirudak a besózástól. Azt hiszem, lehet karikára vágni is, nem csak ilyen rudakra.

Csináltam a rántott cukkinihez hagymás-majonézes krumplit, amit Boritól tanultam. Ez gyorsan megvan: pár szem krumplit megfőztem héjában (nem emlékszem mennyit, mert régebben csináltam, csak azóta nem volt időm írni), mondjuk 3 db kicsi-közepeset. A tálba nyomtam egy adag majonézt (kb. 3 evőkanállal), ebbe elkevertem kicsi mustárt, citromot, porcukrot, őrölt szerecsendiót, majd 2 deci tejfölt vagy lehet, hogy inkább görög joghurt volt, ahogy a fotón a majonéz állagából látom. Ebbe aprítottam egy kis újhagymát és belekarikáztam a kihűlt krumplikat. Vagy félkarikáztam asszem. Ja és most magos mustárt használtam (dijonit), ha jól látom.

Napi cuki a kinyílt sárga krizantémjaim az erkélyen:

Balról

és jobbról

és megint jobbról, művészien

és megint balról művészien.

Ha szép idő lesz, holnap csinálok képet a fehérről is, mert az is kinyílt már. Csak jelzem, hogy a gyömbéremről van új, 2 hónapos szülinapi fotó a saját gyömbér neveléséről szóló fejezetben, és arról is lehet olvasni egy másik fejezetben, hogy mi mindenre jó a gyömbértea.

Na és itt a fehér krizantém is, ahogy ígértem:

Rántott cukkinihasábok a sütőből

Hát még ez a kaja is kapcsolódik a szülinaphoz, mert kedvenc zöldségesboltom szabadság miatt zárva volt, és a Lidlben kellett bevásárolnom a zöldségeket, ott viszont aznap este, amikor próbálkoztam, nem volt más cukkini, csak a kettesével csomagolt biocukkini. Nekem elég lett volna egy is, de gondoltam, nem érdekel, nem megyek már máshova vásárolni, majd csinálok valamit a másikkal. A receptet itt találtam, és csak annyit módosítottam, hogy feleztem a mennyiségeket.

Hozzávalók 1 főre:

• 1 db cukkini
• 1 nagy tojás
• ½ teáskanál só
• 3 púpos evőkanál liszt 
• 1 bögre zsemlemorzsa
• 1 csipetnyi fokhagymagranulátum (aki bírja, tehet többet, sőt tegyen is, mert csak jó lehet)
• ½ teáskanál füstölt pirospaprika
• ½ teáskanál őrölt feketebors
• cayenne bors vagy chilipehly ízlés szerint (nekem lehetett volna több is, csak 2-3 csipetnyit használtam, de nem csípett eléggé)

A fűszerekkel kísérletezni kell, mert a cukkini önmagában nem túl karakteres ízű, mondhatni ízletlen. 

Azzal kezdtem, hogy 1 tojást felvertem ½ teáskanál sóval. A lisztet kimértem, majd a zsemlemorzsát is, amibe belekevertem a fűszereket (a só kivételével). A cukkinit meghámoztam, 3 egyforma darabra vágtam. A darabokat hosszában félbevágtam, és a feleket megint csak hosszában 3 hasábra. Így lett 18 darab majdnem egyforma kis hasábom. Nem sóztam be, hogy ne engedjen levet (de később kipróbáltam besózva is). Viszont azonnal elkezdtem panírozni. Ez nem volt annyira unalmas, mert csak egy személynek való adagot csináltam, de ha egy buliba készülne ilyen, akkor sajnos gyerekrabszolgákat kell alkalmazni, vagy meghallgatni valami jó hangoskönyvet közben. Szóval kicsit hosszadalmas, de ez a miniadag nem tartott tovább, mint hagymát aprítani a pörkölthöz, azzal az előnnyel, hogy ez nem csípte a szememet.

Amikor bepanírozódott valahogy az összes hasáb, akkor a sütőpapírral borított tepsin szépen egymás mellé rendeztem őket és meglocsoltam leheletnyi olívaolajjal minden hasábot. Ehhez nagyon kell, hogy legyen egy olyan fém szűkítő cucc az olajosüvegen, amivel épp csak csordogál az olaj. (Legközelebb lefotózom az enyémet, most vettem, és nem tudom, hogy tudtam eddig élni nélküle.) 180 fokon légkeveréssel sütöttem 25 percet, félidőben megforgattam a hasábokat. Sütöttem mellette félbevágott krumplikat, és 2 szál újhagymát is, mert azt találtam a hűtőben. 

Tálaláskor kevertem hozzá egy kis majonézt tejföllel (kétharmad majonéz, egyharmad tejföl), majd ollóval rávagdostam 4 db bazsalikomlevelet, amit az erkélyen nevelt bazsalikomról szedtem. Petrezselyemmel is biztos nagyon finom (de az nincs az erkélyen). Meg valami sokkal fűszeresebb mártogatóval. Nagyon finom volt, ropogott a bundája és belül krémesre sült. Rögtön meg kell enni, mert kihűlve a ropogósság elmúlik. De KÉPZELJÉTEK! Én nem bírtam az egészet megenni. Biztos van valami bajom!

Frissítés: Csincsilla kommentje alapján elkészítettem az ő verzióját is, ami több ponton eltér ettől, de főleg abban, hogy előre besózza a cukkiniket, amitől tényleg finomabb lett, itt írtam róla.

Napi cuki az erkélyem lesz, mert mióta Toma felfúrta a felfúrnivalókat és átfúrta az átfúrnivalókat és lejjebb helyezte a polcokat, azóta megint imádok kint kertészkedni.

A legfölső polcon kakukkfű van, alatta bazsalikom, borsikafű (csombor), zsálya, legalul varjúháj (ez sajnos nem ehető), mellette menta és rozmaring

Itt a korláton túli részen krizantémok vannak, halottak napján innen szoktam virágot vinni a temetőbe, persze szigorúan bringával a Farkasrétibe. Ezzel tesztelem az öregedést, tavaly még fel bírtam tekerni megállás nélkül.

A belső részen rózsa van, törökszegfű, varjúháj (sajnos eddig a részig egyik sem ehető), utána snidling, mellette citromfű, aminek csak egy kicsi része látszik a cserepéből (mind nyami!).

Ő pedig egy pocok, amit Szabi fotózott nemrég egy kiránduláson, én meg csak ámulok, hogy lehet ilyen képeket csinálni. Olyan, mintha rám nézne, és beszélgetni szeretne.

Sültzöldség-saláta ropogós kenyérrel - egy új felfedezett: Ottolenghi

 

Mint írtam mostanában, kaptam tesómtól egy tál cukkinit, és első gondolatom az volt, hogy csinálok cukkinis lecsót, mert annyira kívánom. De a cukkinimennyiség egy lecsónál több volt, ezért további recepteket kerestem, így találtam rá Yotam Ottolenghire. Ő egy szakács, és állítólag magyarul is megjelent már szakácskönyve, és ezekben főleg zöldségételek receptjei vannak, amik „meglepőek, szofisztikáltak, ugyanakkor háziasak”. Ezt, és még egy csomó vonzó dolgot olvastam a receptjeiről több helyen is, és ezek közül most ezt a sült zöldségsalátát választottam azért, mert a zöldségekkel együtt narancskarikákat is kell sütni, és ez nekem annyira váratlan hozzávaló volt, hogy mindenképpen meg akartam kóstolni. Nem mindent pontosan az eredeti recept szerint csináltam, például gránátalmát nem használtam, mert az nem volt, és citromhéjat és narancshéjat sem, mert az nem bio volt, de írják azt is több helyen, hogy Ottolenghi receptjeit inspirációnak lehet használni, egyáltalán nem kell ragaszkodni hozzá. Na de érdemes megnézni a belinkelt receptet is, mert úgy is jó lenne elkészíteni, ott például kaliforniai paprika is szerepel a leírásban, de felsorolásból kimaradt. Paprikával egy újabb verzió lehetne.

Hozzávalók (2 adag):

• 1 kicsi/közepes padlizsán
• 1 kicsi/közpes édesburgonya
• 1 közepes cukkini (én a fenti tálon lévők közül két gömböt használtam, aminek a belseje csupa mag volt, azt kivágtam belőle
• 2 közepes lilahagyma meghámozva, negyedelve
• 5 gerezd fokhagyma héjastól
• ½ dl olivaolaj
• 1 narancs vékony szeletekre vágva (és meghámozva, mert nem bio volt sajnos)
• 2 kisebb szelet saját kovászos kenyér, de bármilyen kenyér jó lehet
• olívaolaj
• só, bors, petrezselyem
• néhány evőkanál lecsepegtetett görög joghurt (labneh)

A padlizsánt, cukkinit és édesburgonyát falatnyi darabokra vágtam, a lilahagymát megpucoltam és negyedeltem, és a fokhagymagerezdekkel együtt egy tálban összeforgattam az olívaolajjal, a sóval és a borssal. (Nagyon tetszett, hogy nem kell rá több fűszernövény, hogy ennyire egyszerű a fűszerezés. Pedig szeretem a fűszereket is, csak most úgy érzem, ez lehet a varázsa ennek az ételnek, hogy marad a zöldségek íze, nem nyomja el a sok fűszer.) Az ikeás tepsimbe (26×35 cm) terítettem a sütőpapírt és erre szórtam a zöldségeket. (Ha több a zöldség, nagyobb tepsit kell választani.) A narancsot (megpucoltam és) vékonyan felszeleteltem és a zöldségek közé tettem. Ha bio a narancs, nem kell megpucolni. 200 fokos sütőben légkeveréssel 25 perc alatt megsütöttem. 

Amikor megsültek és megpuhultak a zöldségek, kivettem a sütőből és a falatnyi darabokra tépkedett kenyeret is elhelyeztem rajta. Meglocsoltam egy pici olívaolajjal a kenyereket is, és további 10 percig sütöttem.

Ez az egy kép mutatja meg, hogy milyen is volt a színe igazából. A tűző napon nem tudtam jó képeket csinálni róla, pedig gyönyörű kaja volt!

Tálaláskor megszórtam petrezselyemmel, amit a mélyhűtőből vettem elő, de frissel jobb lett volna, a tetejére egy evőkanál lecsöpögtetett, sűrű görögjoghurtot tettem, és díszítésként megszórtam bolti citromhéjjal (friss jobb lett vona), chilipehellyel és sáfránnyal (va-va-vagy sáfrányos szeklicével). Hát én nem tudtam, hogy sült zöldség lehet ennyire finom!

Most úgy érzem, hogy Ottolenghi összes receptjét szeretném kipróbálni! Nem leszek vega, erre megint rájöttem, mert hiába ízlett nagyon-nagyon a kaja, a többnapos zöldségevés után már mindenképpen húst akartam, főztem is egy nagy adag rizses húst. Egyébként ezt a salátát is lehet hús vagy hal mellé enni, de minek, amikor magában is annyira jó!

Napi cuki Penny és Winston lesz ma, mert elkészült a mászófaluk, amit birtokba is vettek gyorsan. A mászófalat Mazsi csinálta nekik, a csodás fotókat meg Szabi készítette róluk:

Hogy lehet így nézni? Szeretném tudni, mit gondol itt Winston? Talán azt, hogy "Jójó, feljövök ide a kedvetekért, de tériszonyom van!" Vagy? Egyébként Penny is ugyanúgy néz, szóval biztos, hogy a mászófallal kapcsolatos a dolog.

Hát igen, így pózol egy királynő!

Vegetáriánus Penny és fujjoló (húsevő) Winston

Na jó, érdekel a zöldség is...

Egy csomó dologról akartam beszámolni, például, hogy Vikiék költöznek a vadiúj lakásukba, és Emike segít a szekrény összeszerelésében

A többi sztori majd jön hamarosan, nagyon el vagyok maradva a blogolással, legalább 2 recept várakozik, de lehet, hogy három is. 

Fermentált cukkini - reggeliző Pennyvel

 

Fermentálás forever! Igen, igen, mindent fermentálni kell, mert annyira egyszerű és finom is, és ez is a zéró waste mozgalom része, arról nem beszélve, hogy (állítólag) mennyire egészséges. (Olvastam nemrég egy cikket, hogy mennyire nem egészséges. Nem bírom ezt a néphülyítést, ugyanaznap lehet olvasni valamit meg az ellenkezőjét is. Nem szoktam foglalkozni vele, legtöbbször el se olvasom, de ezt most muszáj volt, kíváncsi voltam, mi folyik itt Gyöngyösön.) 

Tegnap mutattam, hogy szombaton mennyi cukkinit kaptam a boltból, ami már nem bírta volna ki hétfőig. Hogy ne kelljen odalapozni, mutatom megint (mert ezek a fotók kivételesen jól sikerültek):

Készült belőlük először is a cukkinis brownie, aztán ez a fermentált cukkini, és még folytatódni fog a buli! 

Már egyszer régebben próbálkoztam cukkini fermentálásával, de az nem sikerült, megpuhultak a zöldségek, ráadásul akkor nem tettem melléjük fokhagymát és kaprot, ami nagy hiba volt. Azóta olvastam valahol, hogy a cukkinit elég 1-2 napig fermentálni, mert nagyon gyorsan megpuhul, úgyhogy a 2. vagy 3. napon betettem a hűtőbe, pedig még javában forrt, de így is elkéstem. Kicsit puhák lettek, de nagyon finomak!

Hozzávalók:

• A tálon látható 3 hosszúkás cukkininek az a része, amit még nem lehetett benyomni, így töltöttem meg két kicsi üveget
• ½ liter víz
• ½ evőkanál só
• fokhagyma és kapor ízlés szerint

A sós vizet felforraltam, majd visszahűtöttem. A cukkiniket jól megmostam, csíkokra vágtam és szorosan az üvegekbe gyömöszöltem. Legalulra tettem a fokhagymát, hogy ne tudjon úszkálni. Én 1 gerezdet használtam, amit vékonyabb csíkokra vágtam, ezt osztottam el a két üvegben. Kapor sajnos csak a mélyhűtőben volt, de ez is megteszi. A kaprot a vízben felolvasztottam, majd ezt a kapros-sós vizet öntöttem a cukkinikre. Nem kellett leszorító, mert olyan szorosan tettem őket az üvegbe, hogy moccani sem tudtak. A maradék vizet félretettem a hűtőbe.

Nagyon-nagyon forrt, úgyhogy utána kellett tölteni a maradék vízzel, de ekkor már be is tettem gyorsan a hűtőbe, mert látszott, hogy puhulnak a drágák. Nagyon finom lett, csak puhácska. Legközelebb jobban figyelek.

Napi cuki pedig Penny, aki nem hajlandó kijönni a házából még reggelizni sem, mert valahogy bekerült oda egy zacskó, amit őriznie KELL.

Hát jó, akkor Mazsi odavitte neki a tálat az ablak alá, és így már hajlandó volt megenni. :-)

Tesómnál is elkezdődött az ubikovászolás, mivel már éjszaka is olyan meleg van, mint gyerekkoromban nappal se volt. A két 4 literes üveghez 5 kg uborkát használt fel, de még egy vékonyka elfért volna.

Nálam ma már 27 fok van a lakásban. Még 56 nap van augusztus 20-ig. Nyaf.

Cukkinis brownie - meg egy kis Kéktúra

 

Annyi minden történt, azt se tudom, hogy soroljam fel, meg érdekel-e valakit, de azért valamiket leírok, olyan jó visszaolvasni. Először is, ami ezzel a sütivel kapcsolatos, hogy kaptam megint egy halom cukkinit a boltból, most le is fotóztam, hogy lássátok, mekkora adagot kell feldolgoznom ilyenkor. Persze ez nem szar kötelesség, hanem isteni, mert ilyenkor folyton recepteket olvasok, és azt is nagyon szeretem (meg főzni és enni is). A blogunk is tele van jobbnál jobb cukkinis receptekkel, például itt és itt, de most nem ezeket csináltam meg.

Ezt a cukkinis brownie-t már régebben kinéztem, de akkoriban kuglófban utaztam, ezért nem ezt próbáltam ki. A recept innen van, és tényleg gyors és egyszerű.

Száraz hozzávalók:

• 15 dkg liszt
• 15 dkg kristálycukor
• 2 evőkanál kakaópor
• fél csomag sütőpor
• 1 teáskanál fahéj
• 5 dkg durvára vágott dió (ki lehet hagyni)
• csipet só

A száraz hozzávalókat összekevertem egy tálban. (Vettem egy új fanyelű pizzavágót is, mert a réginek az nyele undi ragacsossá vált. Nagyon jó ilyen fanyelű cuccal dolgozni!)

Nedves hozzávalók:

• 25 dkg durvára reszelt cukkini (héjával együtt, ha olyan a héja)
• 2 tojás
• 10 dkg vízgőz fölött felolvasztott étcsoki
• 8 dkg ugyanitt felolvasztott vaj

A cukkinit a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem. Az egyik gömböt használtam, de csak 22 dkg volt,  és nem akartam még egyet megvágni a hiányzó 3 dkg-ért, ezért még egy fél pohár (kb. 2 evőnanál) maradék joghurtot is hozzáöntöttem a tésztához. Sütőpapírral kibéleltem a 35 × 26 cm-es tepsimet, és ebbe öntöttem a tésztát. Segíteni kellett neki szétterülni, mert magától nem tudott, még így is elég sűrű volt. Olyan másfél centi vastagnak kell lenni. 180 fokon légkeveréssel sütöttem 25 percig. Nagyon finom volt! (A családom miatt a diót ki kell hagyni belőle, ha azt akarom, hogy megkóstolják.) Van még 2 db gömböm, kinek süthetek?

A másik nagy hír, hogy elkezdtük az Országos Kéktúrát. Mindenkinek a nyugger terveimet szoktam ragozni, és ezek közül az egyik a Kéktúra, de csak mert akkora kihívás a számomra, nem is tudom, hogyan lehet teljesíteni (fájós lábakkal). Na de bárkinek beszélek róla, azonnal indulni akar, valószínűleg mindenkinek ott van a lelke mélyén ez a program. Persze nehéz, meg bonyolult a szervezés, meg szerintem sokba is kerül a sok utazás és szállás, de kell valami elérhetetlen cél, nekem a lakásfelújítás nem elég motiváló cél a boldogsághoz. A szállás csak azért kell, mert miattam rövidebb szakaszokra kell bontani a hosszúakat. Szóval elkezdtük tegnap, és az első szakaszunk a 14-es számú volt, ami Hűvösvölgy-Rozália téglagyár között vezetett, a füzet szerint 14,1 km volt. Sikerült 3 pecsétet is szerezni:

Rékával és Zsófival mentünk, és az ő kutyáikkal, Zozival és Jánossal. (Anna mondta, hogy év végén, ha munkanélküli lesz, majd ő is becsatlakozik, de jó lesz! Micikével pedig ha ő is nyugger lesz, az Alföldi Kéktúrára megyünk, nagyon várom már!) Mindkét kutya nagyon jól viselkedett (és a lányok is), jó volt velük túrázni. Úgy tudtam, hogy én max. 5 km-t tudok menni egyhuzamban, így pár hete Gabival már megtettük a Rozi és a Guckler kilátó közötti 6,1 km-es szakaszt, de amikor onnan gyalog lejöttünk Óbudára (aszfaltúton), az teljesen kinyírta a lábamat. Most viszont végigmentünk, és teljesen rendben volt minden. (Mondjuk csincsilla 10 éve még 47 km-es túrákon ment, de mindegy, így is el vagyok ájulva magamtól.) Háromnegyed 9-kor találkoztunk a Szentlélek téren a 218-as busz végállomásánál és a Rozi téglagyárhoz vitettük magunkat vele. Ott rögtön lehetett egyet pecsételni, és indulhatott a túra. Végig erődben mentünk, nagyon kevés szakasz volt nyílt terepen, így nem kellett naptej, csak kullancs- és szúnyogriasztó (utálom ezeket a ragacsos cuccokat a bőrömön, de muszáj). Két kicsit húzósabb szakasz volt a Hármashatár-hegyi csúcs előtt, de egyébként teljesen jól bírható séta volt az egész. Láttunk egy óriási siklót, legalább másfél méteres volt, gyönyörűen, nesztelenül siklott a levelek között, és volt egy ijesztő élményünk is, mert hangos reccsenéssel pont mellettünk tört le egy magas fa vastag felső ága az egész lombozattal, majd nagy zaj kíséretében a földre zuhant. A szívem majdnem kiugrott. És láttunk még szarvasbogarakat is, egy lányt és egy fiút, gyönyörűek voltak. Sajnos a fiú már nem élt. [Frissítés! Mazsit érdekelte, hogy mi a fiú és a lány története, miért nem írtam meg. Tehát ez a történetük a wikipédia szerint: „A győztes hím megtermékenyíti a nőstényt, ami elég hosszú ideig is elhúzódhat, majd hamarosan, rendszerint július végén elpusztul – ha nem kerül sor párzásra, valamivel tovább él.” Ebből kikövetkeztethető, hogy mi történt a mi fiú szarvasbogarunkkal. Hát ez nem túl romantikus szerelmi történet, elnézést.] 

Hűvösvölgy volt a végállomás, és ott gyorsan ittam egy jó hideg fröcsit, a lányok meg egy-egy sört. Nagyon kellett, mert elég párás meleg volt, ömlött rólam a víz sokszor. Ja, és persze vittem cukkinis brownie-t a túrára a csajoknak. És aztán itthon is pótoltam az elvesztett vizet, olyan fröcsit csináltam, amibe frissen facsart narancsléből készült jégkockákat dobáltam. Ezt a Vakvarjúban tanultam, tegnap ott fejeztük be a napot tesómmal, mert ő most hízókúrán van, és ott kaptam olyan fröcsit, amiben fagyasztott eperszemek voltak a jégkocka mellett. Tudok majd olyat is csinálni, mert voltam szedd magad eperszedésen (az is nagyon jó volt) és 3,5 kilót tudtam szedni, az majdnem mind ment a mélyhűtőbe. Csak az a baj az ilyen gyümölcsös fröcsikkel, hogy sok fogy belőle, de hát mivel hidratáljak? Teával?

A másik, amit mesélni akarok, a napi cukihoz kapcsolódik, most két cuki lesz. Tesóm megkezdte  állatorvosi asszisztensi tevékenységét, és ennél a kiskutyánál segített Vikinek. (Neki az egyik nyugger terve, hogy állatorvosi asszisztens lesz, természetesen Viki mellett.) Tesóm a páciensével, a két napi cuki:

Tesóm feladata volt, hogy simogassa a kiskutyát a kezelés alatt. És ez meg is történt.

Még annyit kell megírnom tesóm kérésére, hogy idén hétfőn (06.19.) volt az első meleg este, amikor nem kellett pulóvert felvenni, és kedden (06.20.) már éjszakára se hűlt le a levegő. Ezt mi Vikivel nagyon nem bírjuk, de Mazsi és tesóm imádják. Mi azt számoljuk Vikivel, hogy mennyit kell még kibírni a nyárból, tesómék meg zokognak augusztus 20-tól kezdve, hogy vége. Én akkor szoktam megállapítani, hogy túléltem ezt a nyarat is. 

Cukkini labanéban

 

Tegnap nem volt időm főzni, mert Olgival hirtelen úgy döntöttünk, hogy megkeressük az esztergomi világítós bicikliutat. Ez az út természetesen akkor világít, amikor besötétedik, úgyhogy délután 6-kor indultunk vonattal Esztergomba, majd ott vak sötétben keresgéltük a Duna-parti bicikliúton a lakatlan területen ezt a csodát. Elsőre nem találtuk meg, mert erős bringalámpákkal világítottunk, de aztán lekapcsoltuk őket, és akkor egyszer csak, amikor már csalódottan toltuk a bringákat visszafelé, nehogy elszalasszuk a foszforeszkálást, a tök sötétben a lábunk előtt feltűnt a Tejútrendszer. Hát ez tényleg fantasztikus érzés volt. És ezek a kis kövecskék, amik foszforeszkálnak, és az aszfaltba vannak keverve, ezek kiperegnek az aszfaltból, és szerte szét szóródnak a füves-homokos talajon, és olyan, mintha millió szentjánosbogár világítana mindenfelé. Nagyon nagy élmény volt és remélem, nem túl környezetszennyező ez a mindenfelé szétszóródott foszforeszkáló anyag. Aztán visszatekertünk a pályaudvarra, 10 perc múlva indult a vonatunk, és 11-re már itthon is voltam.

Visszatérve a kajára, nem tudom, miért így van a neve, hogy cukkini labanéban, és miért nem labane cukkiniben, mert a leírás szerint éppen hogy a labanét kell a cukkinibe keverni, de nem kérdeztem meg barátnőmet erről az ellentmondásról, hanem ahogy írva vagyon, úgy csináltam. Már említettem, hogy a receptet egy barátnőmtől kaptam, aki részt vett egy libanoni főzőkurzuson Fűszeres Eszternél, és ott mindenféle libanonit főztek, amit a végén meg is ettek. Az összeset ki szeretném próbálni, de elég lassan haladok, ez az első a 4 oldalas receptgyűjteményből. 

Hozzávalók:

• 2 közepes cukkini nagylyukú reszelőn lereszelve
• 15 szem olívabogyó
• 3 evőkanál olívaolaj
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 kk. római kömény
• 1 kk. kakukkfű
• só
• ½ citrom leve és héja (én a héját nem használtam)
• 1 evőkanál szárított csili
• 30 dkg labane

Azzal kezdtem, bár ez nem tartozik szorosan a recepthez, hogy megsütöttem két csirkemellet. Aztán amikor elkészültek, kivettem őket egy tányérra, és ugyanebben a serpenyőben, megfuttattam az olajon a fokhagymát, és erre tettem a lereszelt cukkinit. Épp csak addig kell sütni, hogy összeessen, de ne legyen puha. Belekevertem a nagyobb darabokra vágott olívabogyót (zöldet használtam). Római köménnyel, kakukkfűvel, szárított csilivel és citrommal fűszereztem, majd kitettem az erkélyre hűlni, mert a labanét csak akkor szabad hozzákeverni, amikor langyosra hűlt. 

Én fél adagot csináltam kóstolásnak, és icipicit elsóztam, de nagyon ízlik, és nagyon jó lenne kipróbálni padlizsánnal is ezt a mártogatót. Ebédkor tettem a tányérra 2 szelet húst, pár kanál cukkinis labanét, egy kis retekcsírát, salátakeveréket (balzsamecet-krémmel meglocsolva, amit a Lidlben vettem még régen) és egy darabka laposkenyeret. 

A fokhagymától kicsit féltem, és én már nagyon kevés kajában használom, de nem lett semmi bajom, túléltem (már a vacsit melegítem). Nagyon utálom az öregedést, az egyik oka a sok közül az, hogy nem bírom már a fokhagymát. Pedig imádom! A cukkinis labanét tálaláskor meg kell locsolni egy kis olívaolajjal, és én még szárított petrezselymet szórtam rá, hogy csinosabb legyen.

És akkor a napi cuki Soma lesz, megint ment látogatóba a rendelőbe, és képzeljétek, 1 hónap alatt 5 kilót hízott! És mekkorát nőtt! Nézzétek.

Somikáról írtam egy kicsit itt és itt is. Sajnos muszáj videót tennem róla, mert képtelenség fotózni őt, egy pillanatra se áll le. A videóból se tudtam képeket kivágni, annyit ficánkol (végre!) Kész csoda, hogy él, ez a dokijainak köszönhető.

Csincsilla egyszerű epertortája elrontva saját cukkinis kevert sütivel

 

Jól eltűntem innen, mióta kiderültek a munkahelyi gondok, amik azóta rendeződni látszanak, habár még bármi lehet, nem vagyok teljesen nyugodt. Ezt a tortát két dolog ihlette, az egyik Csincsilla egyszerű gluténmentes epertortája 2014-ből, a másik pedig a rengeteg cukkini, ami néha itt landol a hűtőmben tesóm zöldségbolti munkahelyéről. Nem szeretek kidobni semmit, ezt már unalomig ismételgettem itt a blogban, de tényleg így van, és most is ez motivált arra, hogy keressek valami újdonságot, amit a cukkinivel lehetne kezdeni. Találtam egy cukkinis kevert süteményt, ami elég egyszerűnek tűnt, és ez lett az alapja az epertortának.

Nem most készült, hanem még júniusban, a balatoni bringatúra után, és azóta várom, hogy jöjjön az ihlet és le tudjam írni. De csak nem jött. Az egész őrületes kánikulát úgy tudtam túlélni, hogy lehúztam a redőnyöket, bekapcsoltam a ventilátorokat, és olvastam és ettem és aludtam, kábé ezt a hármat tudtam csinálni, pont, mint kamaszkoromban (negyvenvalahány éve). Azon a néhány napon, amikor elviselhető volt a hőmérséklet, úton voltam a bringámmal (pl. Szentendrére), vagy gyalog (csak itt a környéken), vagy kölcsönkocsival (Tahitótfaluba). 

Mivel imádok enni, néha rászántam magam, hogy főzzek, ilyenkor pár napra előre elkészítettem mindenfélét, igyekeztem ezt azokra a napokra időzíteni, amikor legalább éjszakára lehűlt egy kicsit a levegő, mert ilyenkor vissza lehetett hűteni a lakást. De 25°C alá csak nagyon ritkán sikerült, így hát borzalmasan szenvedtem. Ez a nyár volt eddigi életem legforróbb nyara. Vagy, ahogy most olvastam egy cikkben, hátralévő életünk leghidegebb nyara.

Egy ideig még lehetett azt csinálni, hogy este-éjszaka indultam sétálni vagy bringázni, de az utolsó pár napban már egyáltalán nem mozdultam ki. Délelőtt dolgoztam, délután olvastam és aludtam, és a szünetekben ettem. Furcsa módon nagyon éhes voltam folyamatosan. Éjszaka pedig csináltam a jéghideg fröcsiket, néztem a filmeket és csak ezekre voltam képes. Most végre jött a lehűlés, de most meg a nyakunkba kaptuk a monszunesőt, ki tudja meddig fog tartani, tehát megint nem lehet kimozdulni, akkor viszont lehet írni a blogba. 

Nekem úgy tűnik, hogy Csincsilla tortája egy kicsit jobban néz ki, és egy kicsit finomabb is lehetett, de nem adom fel a cukkinis sütikkel való kísérletezést. Az eredeti cukkinis kevert tészta recepthez képest én feleztem a mennyiségeket, mégis túl vastag lett a tészta. 

Hozzávalók a tésztához:

• 200 g reszelt cukkini
• 150 g liszt
• 1,5 tojás
• 60 g cukor
• 10 g kakaópor
• 30 g olvasztott vaj
• ½ evőkanál szódabikarbóna
• ½ teáskanál sütőpor

A cukkinit az aprítógépben daraboltam. A tojást a cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a cukkinit. A lisztet a kakaóval, a szódabikarbónával és a sütőporral összekevertem és belekevertem a tojásos keverékbe. Végül az olvasztott vajat is a tésztához csorgattam, és jól elkevertem. 160 fokon 50-60 percig sütöttem.

A tésztát még a balatoni túra előtt megsütöttem, de mivel elég lanyha volt az érdeklődés a családban, ezért nem fejeztem be, mert féltem, nem fogyna el az indulásig. Így aztán betettem a mélyhűtőbe, és majd csak a túra után tettem rá a finomságokat, mert tudtam, hogy egyedül kell megennem az egészet. Ehhez azért kell pár nap nekem. Szóval amikor hazajöttem a túrából, akkor összeállítottam a krémet és felolvasztottam az epret és befejeztem a sütit.

Hozzávalók a krémhez:

• 2 db 125 g-os Philadelphia krémsajt
• 2,5-3 dl tejszín
• 1-5 kanál porcukor (attól függően, mennyire édesen szeretnénk)
• jó nagy adag olvasztott eper

Robotgéppel felvertem a tejszínt kemény habbá, áttettem egy tányérba, és a robotgép táljába a krémsajtot lazítottam egy kis cukorral és tejszínnel. Amikor jó laza lett, akkor óvatosan hozzákevertem az összes többi tejszínhabot, rákentem a tortára és a tetejét díszítettem az eperrel. Nagyon finom volt!

Rengeteg napi cukim van, például eminens Emiről:

furcsán kitekeredett Winstonról:

és fenséges Pennyről:

Cukkinis tejszínes tészta roppanós répával - és kutya miniszobrokkal

Ezt a tésztát még múlt héten főztem, de aztán nem tudtam megírni, mert minden szó belém fagyott kedden este, amikor megtudtam, hogy megint eladják a céget a fejem fölül vagy a lábam alól, bármelyik is fejezi ki jobban, hogy mit érzek ilyenkor. Többször sikerült már átélnem ezt a szörnyű bizonytalanságot, hogy mi lesz most, pedig azt hittem, hogy már soha többet nem kell. Még 1,5-2 évem lenne a Nők40 nyugdíjig. Nincs kedvem sokadszor újrakezdeni egy új helyen.

De aztán vasárnap elmentem egy balatoni bringatúrára, amin 3 nap alatt körbebringáztuk a Balatont,  és valamelyik mérőeszköz szerint összesen 240 km-t tettünk meg, ebbe beleértendők az eltévedések is. Nagyon jó volt, teljesen ki tudtam kapcsolni tekerés közben. Majd lehet, hogy írok róla részletesebben.

Ez egy maradékmentő tészta, általában a hűtőben kornyadozó cukkinit és répát szoktam elhasználni hozzá, habár olyan kaja ez, amire az ember rájár, amíg a tűzhelyen a hűtőbe tehetőre hűl, szóval elég finom ahhoz, hogy lehetne csinálni nem csak maradékmentés miatt. Ráadásul még melegítve is meg tudom enni, pedig eléggé beszívja a szaftot. Volt már egy hasonló cukkinis tésztám a blogon, de abban nem volt répa, meg mindenképp szerettem volna valamilyen életjelet adni. 

Hozzávalók:

• 1 csokor újhagyma
• 1 kisebb cukkini hasábokra vagy félkarikára vágva
• 1 kisebb répa hasábokra vágva
• 2,5 dl tejszín
• 1 pohár joghurt vagy tejföl
• kicsi tej
• 2-3 evőkanálnyi reszelt gouda
• sok-sok reszelt parmezán
• sok-sok petrezselyem

Kevés olajon vagy vajon dinsztelni kezdem a felkarikázott újhagymát, aztán a cukkinit is ráteszem, sózom, borsozom és végül mehet a répa is. Fontos, hogy a répa félig nyers maradjon, mert nagyon jó, ahogy roppan, ha ráharapok. Amikor a zöldségek megsültek/dinsztelődtek, ráöntöm a tejszínt, a tejfölt vagy joghurtot és még egy kis tejet is öntök hozzá, hogy jó sok szósz legyen. Összekeverem, és még adok hozzá sót vagy borsot, ha kell, majd beleteszem az összes reszelt goudát és valamennyi parmezánt is. A parmezán nagyon fontos, mert a cukkinit és őt az Isten is egymásnak teremtette, de nem kell túl sok belőle, mert majd a tetejére is szórunk. Amikor kész, petrezselymet szórok a szószba, lehetőleg jó sokat, bár itt a fotón, most nem látszik, hogy sok lenne, de valamiért ez most nem is lett olyan jó, mint szokott. A kettővel ezelőtti ezerszer jobban sikerült, csak arról a fotók használhatatlanok lettek. A végén valamilyen tésztával, általában a képen látható orsóval összekeverem a szószt.

Mostanában mindenféle salátával szoktam enni a tésztákat, de már csak a díszítés kedvéért is érdemes mellétenni egy marékkal (ezt Vikitől tanultam) a tányérra. És még jó sok parmezánt is. Nagyon jó lesz!

Napi cukinak Emike és az ő kis nasija. Ha jól sikerül a kaja, akkor az én fülem is így ketté szokott állni az örömtől. Ezt a csontot Viki kolléganőjétől kapta, akinek a két rotija összeverekedett érte. Állítólag a megfelelő szakboltban lehet ilyet kapni, nem egy kiásott csontról van szó. 

Még jó, hogy Amy egyke, mert én úgy látom, hogy ő is verekedne ezért a mamutcsontért.

Másik napicuki, hogy megkerestem az új kutya miniszobrokat a Hattyú és Batthyány utca találkozásánál lévő kis téren. Nagyon jó élmény volt, bárki, aki arra járt, segeített, hogy hol találom a többit (nem úgy, mint a Trabi miniszobornál, ahol elmebetegek fotózkodtak). Összesen négyet kell keresni, őket:

Egy pulit,

egy nemtudjukmit, talán dán dogot

egy vizslát

és egy kosárban három golden retrievert (vagy valami más fajtát).

A képek egy kicsit becsapósak, ezek tényleg nagyon pici szobrok, volt, amelyiket észre se vettem, csak amikor valakit megláttam, hogy valamit fotóz. Jött egy csoport talán süket-néma, talán külföldi, vagy valami más furcsasággal, de a csoport minden tagja megállt, amíg fotóztam az első kutyát, hogy elmutogassák, hol van a többi, és összesen hányat kell keresni. Nagyon aranyosak voltak.