Grízes-szilvás pite - és egy nyomozás az Imagine-nel

Szombaton találkoztunk végre Évával és Annával (unokatesómmal és lányával), hogy megcsináljuk a "Legendák Pesten" című nyomozós füzetet, amit még karácsonyra kaptam Norbitól és Annától (ő egy másik Anna). A találkozás örömére Éva hozott nekem egy kilónyi szilvát, két gyönyörű körtét meg egy kis csokit. Olyan régen sütöttem bármit is, hát gondoltam, megpróbálkozom megint egy ilyen gyümölcsös pitével, amik nagyon ritkán szoktak nekem sikerülni (azaz: eddig még soha). Kerestem recepteket a blogon is, de nem találtam olyat, amit elképzeltem, vagy olyat, amit meg is tudnék csinálni. Csincsilla receptjei kicsit túl professzionálisak nekem. Viszont az ebben a videóban szereplő halkszavú nyugis nő bátorságot öntött belém, ezért ezt a recit választottam.

Nem tudom látszik-e a képen, hogy végül megint egy súlyos darabot sikerült sütni, de az íze nagyon finom. 

Hozzávalók:

• 100 g liszt
• 100 g cukor
• 100 g búzadara
• ½ zacskó sütőpor (6 g)
• 2 tojás
• 70 g olvasztott vaj
• 250 g tejföl
• 1 teáskanál vaníliakivonat
• 70 dkg szilva - ez egy kicsit sok volt ide - vagy bármilyen más gyümölcs: málna, sárgabarack, őszibarack, ribizli, meggy, bármi
• fahéj, barna cukor a tetejére

A szárazakat összekevertem (liszt, cukor, búzadara, sütőpor), hozzáadtam a többi hozzávalót (tojás, olvasztott vaj, tejföl, vaníliakivonat), és géppel jól összekevertem. Kb. 1 percig kell magas fokozaton keverni. Félretettem, hogy a búzadara egy kicsit megszívja magát, és addig a szilvákat kimagoztam. A sütőt előmelegítettem 175 fokra. Kivajaztam és kiliszteztem a fodros piteformát, ami nagyjából 26 cm átmérőjű, de ha ez nincs, akkor egy 25 × 30 cm-es tepsi is jó, ez van a videón is. Beleöntöttem a tésztát, rávagdostam a szilvát, amit a végén megszórtam kb. két evőkanál barnacukorral, és egy jó adag őrölt fahéjjal.  20-25 percig kell sütni, én 30 percig sütöttem valamiért.

Egy másik receptben csak 1 tojás van, cserébe 10 dkg vajat kell használni. Majd ha ez az adag süti elfogyott, akkor kipróbálom ezt a verziót is, bár gondolom, erre nem mostanában fog sor kerülni.

Csak azt nem értem, hogy nekem miért nem emelkedik fel a tészta soha annyira, hogy a tetejére pakolt gyümölcs elsüllyedjen benne? Minden fotón, amit a neten találtam, habkönnyű grízes tésztában itt-ott felbukkannak a gyümölcsök. Ez nem olyan, de azért el fog fogyni.

Na, és ez a nyomozós játék annyira jó szórakozás, kivéve, amikor nem sikerül mefejteni a rejtvényt, és annyira ideges leszel, hogy legszívesebben felhívnád a kiadót, hogy jól beolvass nekik.

Ezt a füzetet csináltuk meg. A meleg miatt csak este 8-kor találkoztunk a Március 15. téren, onnan indul a séta, és 6 állomása van. Minden állomáson meg kell fejteni néhány rejtvényt, de előtte sok történelmi érdekességet lehet olvasni az adott helyről. Az egyes állomásokon a feladványok megfejtései egy GPS koordinátát adnak ki, ami egy hetedik, titkos helyszínre vezet el. Na, ide nem jutottunk el!

Az első állomás a Március 15. téren nagyon jó volt, minden rejtvényt megfejtettünk, megtaláltunk mindent, amit a feladat előírt. A második állomás a Haris közben volt, itt is sok érdekességet, régi anekdotát olvastunk fel egymásnak a füzetből, és a rejtvény a Petőfi Sándor u. 7. számú háznál volt. Ezt a rejtvényt még akkor se tudtuk értelmezni, amikor megnéztük a megadott weboldalon a megfejtést, még akkor se állt össze, hogy mi a kérdés. Itt olyan idegesek lettünk, hogy már röhögve ordítoztunk egymással, és csak Anna próbálkozott tovább kitartóan, mígnem szerencsére ő is feladta és megkereshettük a megfejtést. A harmadik állomás a Kammermayer Károly téren volt, itt olvastuk fel a sok izgalmas történetet, és a Városház utcában a rejtvényt is sikerült könnyen megfejteni. Visszatért a béke az életünkbe. 

Közben kitartóan villámlott a távolban, Éva szerint ez messze van, és amúgy az előrejelzés szerint sem lesz eső. Ebben egyébként igaza volt, mindketten megnéztük indulás előtt a radaron az előrejelzést. Nem volt riasztás Budapesten.

A negyedik állomás a Semmelweiss utcában volt, itt a sok érdekes sztori felolvasása után az 1-9 szám között négy házat kellett beazonosítanunk a füzetben lévő rajz alapján. Hát ez nem sikerült. Eleve nincs olyan hogy 1. és 3. szám, mert csak 1-3 van, de nem csak ez volt a bajunk, a rajzok is furák voltak, meg a sötétben nehéz volt a megállapítani az egymásra épített házak határait, főleg, hogy órási fák takarták a házakat. Megint kezdődött az ordibálás, de aztán az egyre sűrűbb villámlás miatt, ezt a feladatot félbehagytuk, és továbbsiettünk az ötödik állomásra, a Múzeum körútra. Itt sikerült mindent könnyedén megfejteni, szórakoztató is volt a feladat, bár itt is volt min őrjöngeni. Az utolsó, hatodik helyszín a Bródy Sándor utcában volt, ahol megint a füzetben lévő rajzot kellett összehasonlítani az egyik ház homlokzatdíszével, ami ugye fent volt a harmadik emelet magasságában, és meg kellett állapítanunk, hogy hány eltérés van az eredeti és a rajz között. Ez megoldhatatlan volt, mert nem láttunk odáig, ahol a dombormű volt, és nem csak a sötét miatt, hanem mert túl magasan volt. Még erős bringalámpákkal se sikerült annyira megvilágítani, hogy az apró részleteket ki tudjuk venni a magasban.

Eddigre már a szél is feltámadt, és nagy cseppekben elkezdett esni. Siettünk vissza a Március 15. térre a bringákhoz, és ahogy haladtunk, egyre jobban esett, míg végül félre kellett állnunk, hogy várjunk egy kicsit, hátha eláll. Amikor picit csendesedett, futottunk tovább, de végül a hazaúton nem tudtuk megúszni a bőrig ázást. Úgy léptem be a lakásba, hogy álltam az előszobaszőnyegen, és csöpögött mindenemről a víz. Nagyon kalandos volt, és majd egy kellemesebb napon, amikor nem éjszaka kell kimozdulnunk a kánikula miatt, majd megnézzük még a kimaradt részeket is. Jó szórakozás, tele különféle érzelmi kitörésekkel.

Ja igen! A szilváról magozás közben megállapítottam, hogy ez bizony besztercei, úgyhogy néhány magot elültettem az erkélyen a nagy cserepemben, és néhányat egy benti cserépbe is. Hátha sikerül egy szilvafát nevelni.

Frissítés! (2025. augusztus): Legutóbb ezzel a recepttel próbálkoztam, és tökéletes lett a süti. Itt a hozzávalók egy 20×25 cm-es tepsihez, vagy a fodros tortaformához: 10 dkg búzadara, 10 dkg liszt, fél csomag sütőpor, 25 dkg natúr joghurt (én 30 dekát használtam: kis maradék joghurtot és tejfölt kevertem össze, de a lényeg, hogy 30 dkg lett, és ez a jó arány!), 2 tojás, 7 dkg cukor, fél csomag vaníliás cukor, 7 dkg olvasztott vaj. Gyümölcs: kicsit több, mint 1 kg barack volt, őszi és kopasz  bari vegyesen. Ki kéne próbálni szilvával is, meg sok más gyümölccsel is. Másik nagyon fontos trükk, hogy az összekevert tésztát a recept tanácsa szerint 30-40 percig állni hagytam!, hogy a búzadara egy kicsit átpuhuljon. Legközelebb még azt lehet javítani a sütin, hogy vagy alulra tenni a gyümölcsöt, vagy belekeverni a tésztába, hogy ne maradjon a tetején. A barackokat egyébként megszórtam pici porcukros búzadarával, hogy ne áztassa el a tésztát, ez is a receptben van. 170 fokon sütöttem 20 percig, légkeverést is használtam és talán le is fedtem a vége felé. Nincs fotó sajnos, de a szélein szépen megpirult a tészta, és az volt a legfinomabb. Jót tesz neki, ha pirul, szóval nem is kell letakarni, csak ha nagyon pirulna. Egy csodálatos, könnyű, grízes süti lett, mint amikor a grízgaluska felhősen finomra sikerül (valakinek, aki nem én vagyok).

Mákos tejbegríz pohárkérm - eperrel és tejszínhabbal

Felhívtam ma unokabátyámat, hogy boldog új évet kívánjak, és mellesleg megkérdeztem, mit csinálnak éppen. Azt mondta, receptet keresnek az interneten két hal megsütéséhez, mondta is, hogy milyen halak, de elfelejtettem. Eszembe jutott anyám mondása arra, ha szilveszterkor halat eszel: Elúszik a szerencséd! ha csirkét eszel szilveszterkor: Kikaparja a szerencséd!, ha disznót eszel: Kitúrja a szerencséd! További pozitív szilveszteri gondolatai, arra hogy mit csinálok szilveszterkor: takarítasz? dolgozol? főzöl? mosol? teregetsz? Naneeee! Egész évben ezt fogod csinálni! (Micike szólt, hogy ez nem szilveszterre, hanem január 1-jére vonatkozó népi jóslat. Sajnos ezt se sikerült megjegyezni, talán majd most.) Na, hát ezért hosszú listám volt mára, hogy mi mindent csináljak szilveszterkor, mert mindent szeretnék a továbbiakban is csinálni, mert legjobban azt utálom, ha korlátozva vagyok és nem csinálhatok valamit. Tehát mindent csináltam ma is. Főztem is, és majd jövök a receptekkel jövőre. (Csak nem tudom mikor, mert az első két hét nagyon durva lesz munkaügyileg.)

Ez a mákos tejbegríz pohárkrém viszont nem ma készült, hanem a karácsonyi bulim része lett volna. Mindenképpen pohárkrémet akartam csinálni a családomnak, mert kaptam Tomától ezeket a gyönyörű egyforma befőttesüvegeket, amikben valamelyik házhoz szállító cég küldi a desszertet. Ezek olyan jól néznek ki, és ha nem eszik meg a vendégek, akkor el is tudják benne vinni. Volt olyan gondolatom is, hogy tiramisu pohárkrém legyen, de amikor a kísérleti adagot elkészítettem, elment a kedvem tőle,  mert megint nem sikerült tökéletesre. Tejszínhabbal csináltam tojássárga helyett, és a tejszínhab már nem a barátom. 

Ez itt tesóm adagja, ő még málnát is kapott hozzá.

Meg is fogadtam, hogy veszek majd egy doboz Bilagitot, ha jól emlékszem, Anyuci mindig ebből kapott be egy-egy szemet, amikor tudta, hogy olyat fog enni, ami nem a barátja, és aztán ette boldogan. Én is ezt fogom csinálni!

Hozzávalók:

• 5 dl tej
• 5 csapott evőkanál búzadara
• csipet só
• 3 evőkanál darált mák
• 2 evőkanál cukor
• 1 evőkanál nem darált mák

A tejet feltettem melegedni beletettem a búzadarát és a sót és folyamatos kevergetéssel (kézi habverővel) főztem 5 percig, amíg besűrűsödött. A harmadik percnél beleszórtam a darált mákot és a cukrot is, majd legvégül a nem darált mákot is. Aztán még löttyintettem hozzá egy kis tejet, hogy ne sűrűsödjön be nagyon. Három pohárba/befőttesüvegbe szétosztottam. Eddig a pontig jól elkészíthető előre is.

Ezután lehet bármivel díszíteni akár tálaláskor, akár előre. Én úgy képzeltem, hogy a hideg mákos tejbegrízre teszem majd a forró epret, és arra a hideg édes tejszínhabot. De variálható sokféleképpen, mehet rá bármilyen savanykás gyümölcs, akár úgy is, hogy étkezési keményítővel összefőzve, hogy kicsit kevésbé legyen folyós. A tejszínhabba pedig mehet habfixáló. Ezek közül én egyiket se csináltam, és így is finom lett, tesóm azt mondta, nagyon ízlett neki, csinálhatok ilyet máskor is, és hogy az eper leve jól fellazította a tejbegrízt. (Előzőleg nyafogtam, hogy túlságosan megszilárdult a tejbegríz, fel lehetne habverővel verni üvegbe töltés előtt, mint a finn grízes-epres desszertet, vagy fel lehetne lazítani egy kis tejszínhabbal.) Az epret én egy kis cukorral mikróban összemelegítettem. Az eper a mélyhűtőből volt. Lehet helyette meggyet is használni.

Ilyen, amikor a mákos tejbegríz összekeveredik az eperrel és a tejszínhabbal.

És ki mit csinált szilveszterkor (amit jövőre is fog csinálni!)? Azt tudom, hogy Amy vendégségben volt tesómnál, és kapott a finomságokból!

és Remi fát ültetett Máltán:

Itt megnézhető a videó a vidám társaságról, hárman tíz fát ültettek, plusz volt egy fehér bundás cuki is.

Én pedig írtam a blogba, és gondolom már tudjátok, hogy ez mit jelent! Mindenkinek boldog új évet! Ne szomorkodjatok! 

Bálint gazda meg azt írja egy helyen, hogy  "A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban kell a finoman elmunkált talajba elvetni. Mint gyakorló gazdának, akkor volt a legjobb máktermésem, amikor egy esztendőben - szép, napos időben - szilveszterkor vetettük el a mákot."  - de szerintem ezt már beírtam valamelyik bejegyzésbe valamikor.

Vispipuuro (finn) vagy Süsse grütze (sváb) grízes-epres desszert

 

Na végre megcsináltam! Ez a grízes gyönyörűség Csincsillától került be a köztudatomba, és ahogy az eredeti finn csoda dátumát elnézem, pont 11 éve vágyom rá, hogy megcsináljam. Csak valami mindig hiányzik, legfőképpen az agykapacitás, hogy emlékezzek rá eperszezonban, hogy ilyet KELL csinálnom. Nagyon várom már, hogy nyugdíjas legyek, és minden de minden receptet kipróbáljak, amiket most kiírtam valahonnan a füzetembe, vagy amiket betettem a könyvjelzők közé. További terveim a nyugdíjra:

- kenyérsütés, csírák, fermentálás - tényleg, Csincsilla, nem indítunk majd valami vállalkozást?
- mindenféle házi tészta kipróbálása - nagyon várom! Ehhez viszont KELL nekem egy tésztagép.
- Ottolenghi receptek (beleértve ezeket a tevékenységeket: lefordítani, kipróbálni, egy szép füzetbe beírni)
- Kéktúra - bár ezt nem tudom hogy fogja bírni a térdem
- sok-sok bringázás - ez menni fog
- olvasás - ez most is megy
- jobb agyféltekés rajzolás
- naplóírás, fényképek rendezgetése, nagyon várom már ezt a foglalkozást is
- hétvégi ház keresése, vagy ha valamilyen csoda folytán meglesz, akkor nincs több kérdés, hogy miket fogok csinálni, ha nem lesz meg, akkor lehet álmodozni tovább, és csinálni a fentieket
- angoltanulás - azért ebben még nem vagyok biztos
- horgolástanulás
- könyvek eladása online vagy esetleg antikváriumoknál
- nyugger tai chi, hmm?

Van még egy csomó tervem, de azok most nem jutnak eszembe. Csak nehogy úgy járjak, mint az alábbi történetben a nénik:

Júlia néni két öreg hölgyet hívott meg, és attól fél, hogy elfelejti megkínálni őket kávéval. Várakozás közben ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval, megkínálom őket kávéval”. És íme, a két hölgy megérkezik, megkínálja őket kávéval. De feledékenységében egyfolytában ismételgeti: „Megkínálom őket kávéval” - és valóban - másodszor is hozza a kávét. Ám a két hölgy közül az egyik így szól a másikhoz, miután eljöttek Júliától: „Micsoda vendéglátás! Ez a Júlia még egy csésze kávéval sem kínált meg bennünket”. Mire a másik megkérdi: „És ki az a Júlia?”. (Örkény István)

A receptet csak azért írom be, mert időnként eltűnnek a belinkelt oldalak még akkor is, ha saját receptjeinket linkeljük. Erre egy magyarázat van már: nemrég jött három email, hogy a Blogger letiltott 3 bejegyzésünket, mert megszegtük velük az irányelveiket. Ezekkel:

- Körtebefőtt, muskotályos-fahéjas körtelekvár
- Normandiai almatorta
- Beáta-napi Nagy Flambírozás

Istenem, bárcsak tudnám, hogy ezekkel a receptekkel milyen irányelveket tudtunk megszegni. Azt írták dolgozzam át, és akkor megjelenhet. Hát juszt se!

Tehát van egyszer ez a bejegyzés a finn epres csodáról, és van egy glutén- és tejmentes süsse grütze, és tudom, hogy van még egy, de azt most nem találom. Ezek tulajdonképpen ugyanazok a desszertek, a lekvárfőzéskor a lábosban maradt lekvárhoz búzadarát (vagy hajdinát vagy rizsdarát) tesz az ember és vizet, összefőzi és kész. Én Rebeka Vispipuuro receptjét használtam, mert arra vágyom már tizenegy éve, épp csak feleztem a mennyiséget, azaz:

Hozzávalók:

• 1,5 dl tört eper, plusz 3-4 evőkanál cukor (vagy a lekvárfőzésből a lábos alján maradt lekvár) az a jó, ha édes (próbáltam kevesebb cukorral is, de az nem volt annyira jó)
• csipet só
• ½ liter víz
• 1 dl búzadara (nálam 5 evőkanál búzadara)

Az aprítógéppel összetört epret a cukorral, sóval, vízzel forraltam 5 percig (az időket is felezni kellett!), majd beleöntöttem az 1 dl (azaz 5 evőkanál) búzadarát (grízt), és újabb 5 perc alatt kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőztem. A mosogatóba hideg vizet engedtem, ebbe állítottam a lábost, és viszonylag folyamatos kevergetéssel kihűtöttem a kását. Közben a robotgéppel édes tejszínhabot csináltam. A tejszínhab helyére került a robotgép táljába a kihűlt kása, amit legmagasabb fokozaton habverővel kevertem 10 percig. Az állaga a végére olyan lesz, mint a felvert tojásfehérjének: krémes könnyű, és lágy.

Poharakba töltöttem és rákanalaztam a finom, édes tejszínhabot, és eperdarabokkal és mentával díszítettem. Annyira, de annyira finom volt, csak a kicsi üveget se bírtam megenni egy ültő helyemben. Most citromfűteával próbálok helyrejönni. Sajnos hamarabb kellett volna abbahagyni az evést, de nem voltam rá képes. 

Ha igazán jól fel van verve a habverővel, legalább 10 percig, akkor ilyen habos az állaga:

Olyan egyszerű a készítése, hogy félek, kifelejtettem valamilyen mozzanatot... (Na de ki az a Júlia?).

Erről a csodáról mind az 50 képet, amit csináltam, be tudnám tenni ide, mert kivételesen mindegyik nagyon jól sikerült. Még a fotót se lehet elrontani. Próbáljátok ki akkor is, ha nem főztök lekvárt!

Napi cuki pedig tesóm gyönyörűséges eperlekvárja:

A finn-svéd-norvég vonalon ezek az édességek futottak a blogban:

- Vispipuuro - a finn epres csoda  (eredeti, Rebeka receptje)

- Joulutorttu, azaz szilvalekváros szélforgók - finn karácsonyi aprósüti

- Kanelbullar - svéd kardamomos fahéjas csiga (kedvenc bejegyzésem, ahol láthatjuk Bendi2-t és Bendi1-et, aki DT)

- Pepperkakor - svéd karácsonyi mézes süti

és ez a savanyúság:

- Svéd uborka csalamádé - Beától

Tejbegríz 2.

 

Muszáj valamit írnom, csak hogy napozó cukiságokat tudjak mutatni, mert nem lehet kibírni a kánikulát másképp. Volt már tejbegríz a blogon, Csincsilla írta egyedülálló és családos férfiaknak, és valóban ez egy nagyon fontos recept, és semmi újat nem fogok írni róla. Lehetett volna talpas pohárban fotózni, eperrel gyönyörűen feldíszíteni, de épp az a lényeg, hogy ez egy nagyon egyszerű édesség, és erre akkor jöttem rá, amikor pár éve életemben először csináltam. Elég sokáig rettegtem tőle, mintegy ötven évig. 

Furcsa módon, amikor megkívántam pár évvel ezelőtt, akkor valamiért nem a blogban kerestem hozzá receptet, hanem valahonnan kiírtam ezt: ahány deci tej, annyi evőkanál búzadara. Ennyit vagyok képes megjegyezni. Általában akkor készítem, amikor édességet akarok MOST. Levon az értékéből, hogy tejeslábost nem jó mosogatni.

Hozzávalók egy egyedülálló vagy családos nő számára:

• 3 dl tej
• 3 evőkanál búzadara
• 1 evőkanál cukor
• csipet só
• 5 perc

A tejben a búzadarát kézi habverővel folyamatosan kevergetve megfőzöm (persze a csipet sóval), és amikor már majdnem kész, akkor a cukrot is beleszórom és azzal is folyamatosan kevergetem, amíg letelik az 5 perc. Amikor elkezdem melegíteni a tejet, akkor beállítom az órát 5 percre, és eddig még mindig elkészült ennyi idő alatt. 

Átöntöm egy szép tányérba, kicsi teaszűrőn keresztül szórok rá kakaót, és kész. Fotózni viszont nagyon nehéz.

Végre jöhet a cuki Winston, ahogy napozik. Sütteti magát egy kicsit elölről:

Aztán egy kicsit hátulról:

És aztán végre a fejét legalább bedugja az árnyékba. Nem tudom, hogy bírja ebben a fekete bundában ezt a meleget.

Ugyanekkor, pár sarokkal arrébb:

És egy kicsit később, szépen lebarnulva:

Ahogy megláttam ezeket a képeket, Márquez regényeiben éreztem magam, ott szokott a forróságtól így elpilledni minden szereplő. 

Diós daratorta

Az egész még karácsony előtt kezdődött... Amikor is felbontottam egy kis üveg muskotályos körtelekvárt a már felbontott barack, eper és szilva mellé, hogy azokkal ragasztgassam össze a linzereket. A körtelekvárból megmaradt egy fél üvegnyi, ami a hűtőben árválkodott én pedig folyamatosan kerestem a felhasználási lehetőségeket hozzá, de mindig mindet elvetettem ami eszembe jutott. Mígnem a 4 napos hosszú hétvégén elém ugrott a megoldás a Nagyi sütije című szakácskönyv formájában, amit még a Mikulás helyezett az ablakunkba - na igen, aki jó gyerek volt, az ilyeneket kap, nem virgácsot... :)


Találtam benne egy daratorta receptet, ami ugyan nem ír lekvárt, de kicsit továbbgondoltam, alakítgattam rajta és úgy gondoltam, nem árthat meg neki. Így hát a következőképpen készítettem el.

Hozzávalók a tésztához:
- 2 x 3 dl tej
- 2 x3 dl búzadara
- 2 x 18 dkg cukor
- 2 x 1 db tojás
- 1 x 1 csomag sütőpor
- 2 x 7,5 dkg darált dió

Azért írtam mindenhez, hogy kétszer, mert két piskótalapot készítettem, külön-külön megsütve.

A búzadarát a tejben elkeverve néhány órán keresztül áztattam, amíg szinte teljesen felszívta a tejet és a szemek megdagadtak (mindkét adagot külön edényben egy időben áztattam be).

Ezután elkészítettem az első lapot: hozzáadtam a búzadarához a cukrot, a tojást, a sütőport és a darált diót. Simára kevertem és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem. Elég híg állagú a massza, nem kell megijedni.
180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem, majd tálcára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, körben levágtam a széleit (ezeket félretettem) és még forrón megkentem a muskotályos körtelekvárral. A lekvárban elég sok gyümölcsdarab is volt, de nem akartam pürésíteni, gondoltam jó lesz ez így is.

Ugyanígy készült el a másik lap is, azt is megkentem a lekvárral.


Amíg a két lap hűlt, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók:
- 20 dkg vaj/margarin
- 15 dkg porcukor
- 7,5 dkg darált dió
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 dl tej
- a levágott sütiszélek

A sütiszéleket apró darabokra törtem, meglocsoltam a tejjel és hagytam, hogy teljesen felszívja.

Amíg ázott, a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral felhabosítottam. Hozzáadtam a darált diót és a tejben áztatott sütidarabokat is és jól kikevertem.


Az első lap lekváros tetejét megkentem a krém egyharmadával, ráhelyeztem a másik lapot, lekvárral felfelé. Annak a tetejét bevontam a másik harmaddal. A harmadik harmadot a torta oldalára kentem és még a díszítéshez is jutott belőle.


Nekem nagyon ízlett, különlegesnek találtam, hogy nincs liszt a tésztában csak búzadara. A diót meg amúgy is szeretem mindenféle mennyiségben. Egy régi sütire emlékeztetett az íze, amit még gyerekkoromban ettem és ebben a benyomásomban a tesóm is és anyukám is megerősített. Anyu azt mondta, még a nagynénje készített hasonló diótortát. Lehet, hogy arra emlékeztem.
A körtelekvár nem igazán érződött benne, a gyümölcsdarabok sem voltak zavarók.


A hosszú hétvégén nemcsak édességgel tömtük magunkat, hanem egy Rákospalota-Leányfalu-Rákospalota útvonalú biciklizést követő napon még Királyrétre is elmentünk néhányan.
A "néhányan"-ba természetesen beletartozik Vilma és Frakk, akik nagyon élvezték a kirándulást.


Még pózoltak is, hátha legközelebb megint ők kerülnek fel a blogunk fejlécére. :)

Tejbegríz

Fontos recept egyedülálló és családos férfiaknak. Kép majd lesz egyszer.

Hozzávalók:
- fél liter tej
- 3 evőkanál búzadara (gríz)
- csipet só
- 2 evőkanál kristálycukor

Egy kb. másfélliteres, lehetőleg vastag talpú lábast kiöblítesz vízzel (az sem baj, ha marad benne 1-2 mm az alján, így nem fog majd leégni). Beleöntöd a tejet, és közepes lángon felteszed a gázra, hogy felforrjon. Tegyél rá fedőt, akkor gyorsabban fel fog forrni, csak figyelni kell rá nagyon, mert a tej ugye kifut, ha nem teszünk valamit ellene.
Ha már jó meleg (megégeti az ujjadat), de még nem forr, akkor hozzákevered a három evőkanál búzadarát, és most már fedő nélkül, folyamatosan mellette állva készre főzöd. Jó gyakran meg kell keverni, közben van időd hozzátenni a csipet sót meg a két kanál cukrot. Viszonylag sokáig kell főzni (szűk 10 perc?), hogy besűrűsödjön, eleinte reménytelennek tűnik. De nem kell bele több gríz, mert akkor kemény lesz nagyon a végeredmény, persze, biztos van, aki épp azt szereti, mi nem. Ha már jól besűrűsödött, akkor kiöntöd két tányérra. Hűlés közben folyamatosan sűrűsödik még. Ez két tányérnyi adag, de sztem ennél kevesebbel nem érdemes pancsolni.

Jugó rétes

Ez Éva kedvenc sütije, Zsófinál kóstolta először Pécsett. Amikor a név pontos írása miatt az imént rákerestem az interneten, legnagyobb meglepetésemre ezt a Vidék íze receptet adta ki - szerintem Zsófi is ebből dolgozott! :-) Én viszont kicsit eltérő receptet kaptam, nyilván egy elírás miatt: egyrészt másfél pohár olajat diktált Éva a fél pohár étolaj helyett, és a tetejére tojással ÉS olajjal lekenést, pedig vagy egyik vagy másik kell. Nem baj, így is akkora sikere lett, hogy csak kapkodtam a fejemet!

Íme a hozzávalók hosszú listája:

- 3 pohár joghurt

- 1,5 (!) pohár étolaj (azért írok mégis ennyit, mert én így készítettem és nem tocsogott az olajban)

- 3 tojás

- citromhéj (én kihagytam)

- 3 pohár búzadara

- 2 pohár kristálycukor

- 1 zacskó vaníliás cukor

- 1/2 zacskó sütőpor

- 1 csomag réteslap

- magozott meggy

A tetejére:

- étolaj VAGY felvert tojás

Azzal kezdtem, hogy az 1 pohár joghurtomból Csincsilla receptjét követve háromszoros mennyiséget csináltam, ezzel is csökkentve az amúgy sem magas előállítási költségeket. A joghurtos poharat kimostam, megszárítottam és félretettem mércés pohárnak.

Éva, mivel grízessüti-függő, gyakran készíti magának ezt az édességet, de kénytelen spórolni, ezért ki szokta hagyni a sütiből a réteslapot és a meggyet is, egyszerűen csak egy grízes-joghurtos sütit készít. Biztos vagyok benne, hogy úgy is ehető.

Először összekevertem a folyékony hozzávalókat: a joghurtot, a tojásokat és az olajat. (A felvert tojásokból félretettem 2-3 evőkanálnyit a süti tetejéhez, hogy ne kelljen egy újabb tojást beáldozni.) Ebbe a folyékony masszába kevertem a vaníliás cukrot és a sütőport, majd kanalanként adagoltam a grízt és a cukrot (ezeket egy másik tálban előbb összekevertem). Amikor mindent mindennel összekevertem, először is iszonyúan megrémültem a mennyiségtől, majd elővettem a nagyobbik, 26x35 cm-es tepsimet, kibéleltem sütőpapírral, majd egy réteg réteslappal (a réteslapot ollóval megfelelő méretűre vágtam a tepsi aljába). A tepsibe öntöttem a grízes keverék felét, beleszórtam egy jó nagy adag magozott, olvasztott meggyet, ráfektettem még egy réteg réteslapot, ráöntöttem a keverék másik felét, ide is szórtam magozott olvasztott meggyet jócskán, befedtem a maradék réteslappal és lekentem mindennel, amit Éva diktált. 150 fokon 70 percig sütöttem úgy, hogy az utolsó 10 percben rákapcsoltam a légkeverést is, hogy a sütim teteje jó ropogós legyen. Amikor kivettem a sütőből, egy papírtörlővel még forrón leitattam a tetejéről az olajat... Midenki szerint nagyon finom lett! (Kivéve persze a fiamat, aki csak azért nem ... ööö, hogyismondjam ... távolította el a szájából a kóstolónak belegyömöszölt falatot, mert lusta volt felállni a tévé elől és elcammogni a szemetesig)

Na és ezzel a sütivel szeretnék megemlékezni arról, hogy Apu ma lenne 76 éves, és ugyanezen a napon született Marcsi is, akinek nagyon boldog születésnapot kívánok innen is! :-)

Daragaluska gazdag sajtmártással

Egy ideje szemeztem ezzel a kajával, eredeti neve: Gnocchi alla romana - gyönyörű, nem? És annyira finomnak képzeltem!

Karácsony előtt háromszor voltam a Pastrami étteremben, s aki ismer, tudja, ez elég nagy dolog nálam. Mármint az, hogy elégedett vagyok egy hellyel és rövid időn belül többször is visszamegyek. Nem is emlékszem, mikor fordult elő ez velem utoljára. Mivel nem étteremleírást szeretnék most előadni, annyit írok csak róla, hogy mindhárom alkalommal fantasztikus finomakat kóstoltam, s egyik alkalommal előételnek, vagy kóstolónak, vagy kedvcsinálónak - ezt most nem is tudom pontosan, mert nem rendeltük, hanem hozták egyből - finom parmezános puliszkafalatkát hozott a pincér, tényleg épp csak egy falatot néhány szem olajbogyó kíséretében. Ennek mennyei ízét azóta se tudtam elfelejteni, és reménykedve arra számítottam, hogy majd ez a sajtmártásos daragaluska valamelyest hasonlítani fog rá.

Kicsit hezitáltam rajta, hogy a tejet helyettesítsem-e vízzel ahhoz, hogy a remélt ízeket elővarázsoljam, de aztán - szokásom szerint - hűségesen követtem a receptet.

Hozzávalók:

- 3/4 liter tej
- 9 dkg búzadara
- frissen őrölt bors
- só
- késhegynyi reszelt szerecsendió
- 1 simára kevert tojás
- 15 dkg reszelt parmezán jellegű sajt
- 6 dkg olvasztott
- 1 dl tejszín
- 7 dkg rszelt mozzarella, vagy
- 7 dkg reszelt edámi sajt, vagy mindkettő

A tejet egy kisebb edényben felforraltam a reszelt szerecsendióval, csipetnyi sóval meg a frissen őrölt borssal, és amikor felforrt, a búzadarát apránként beleszórtam, a hőmérsékletet mérsékeltem és folyamatosan kevergetve kb. 10 perc alatt jó sűrűre főztem. Lehúztam a tűzhelyről, hozzáadtam a reszelt parmezánt és a simára kevert tojást. Amikor ezzel elkészültem, egy 29 x 19 cm-es tepsit sütőpapírral kibéleltem és egyenletesen beleterítettem a masszát. Kiraktam az erkélyre és amíg kihűlt, sziesztáztam. (Szeretem az ilyen kajákat, amiknél kötelező pár órát várni...)

Amikor kihűlt a massza, a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és 4 cm átmérőjű pogácsaszaggató hiányában egy szűk szájú borospohárral szép kis korongokat szaggattam a főtt darából. (Persze minden korong előtt beliszteztem a pohár száját, ahogy kell.) Egy sütőpapírral bélelt másik tepsibe tettem őket szépen egymás mellé, meglocsoltam olvasztott vajjal, és a tejszínnel is.


A maradék reszelt sajtot, azaz a reszelt mozzarellát és a reszelt edámit összekevertem és a vajas-tejszínes korongok tetejére szórtam. 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Tomának nem mertem volna önmagában feltálalni, ezért pár szeletke fűszeres-mustáros csirkemellet sütöttem mellé. Szerencsére megette, de nem voltunk elájulva tőle. Sajnos az íze és az állaga még csak nem is emlékeztetett arra, amit elképzeltem és amire vágytam.

És itt mutatom, hogy milyennek kellett volna lennie. Mint látható, ezt a kaját is hozzáírhatom az elrontott ételek listájához, amit mostanában olyan buzgón bővítek.

Szilvás gombóc 2. vagyis Anyukám szilvás gombija

Tudom, hogy már van fent a blogon egy szilvás gombóc recept, hiszen Andi megörökítette sikerélményét, amit a Csincsillától tanult recept alapján sikerül elérnie. Le a kalappal előtte, nem sokan vállalkoznak igazi, házi szilvás gombóc készítésre, mert nagyon-nagy az esélye, hogy nem sikerül, szétfő, szétesik. De az nagyon jó, hogy vannak tuti receptek, és így a kezdő szilvás gombóc-készítő háziasszony is diadalmaskodhat. :)

Ilyen recept anyukám híres szilvás gombócáé, amit feltétlenül be kell jegyeznem, mert tesóm kedves kolléganője, Mati - aki rendszeresen olvassa blogunkat és már több mindent el is készített róla - kérdezte, hogy ugye nem felejtem el feltenni?

Anyu egy egész hadikórházra való adagot szokott készíteni egyszerre - legutóbb 46 db gombóc készült, ha jól tudom - amiből esznek ők, kapunk mi és még Mazsolino kollégái is. :)

Úgy kezdődik a történet, hogy anyukám 1,5 kiló krumplit héjában megfőz, megpucol, még melegen áttöri aztán hagyja kihűlni. Később ehhez az áttört krumplihoz hozzáad 2 evőkanál búzadarát, 2 tojást, 1 púpos evőkanál zsírt, egy nagy csipet sót és annyi liszttel összegyúrja, amennyit felvesz a krumpli. Ha kell, folyamatosan, apránként adagolja hozzá, lényeg, hogy ne ragadjon a kézre, deszkára a tészta.

Legutóbbi segítője tesóm volt, aki közben a kimagozott, félbevágott szilvákat megtöltötte egy-egy szem kockacukorral és egy kis fahéjjal. Miután anyu kinyújtotta az első cipót (ekkora mennyiségnél már félbe kell vágni a tésztát, másképp nem lehet vele dolgozni) és kockákat vágott belőle, Mazsolino ráhelyezett egy fél vagy egy egész szilvát, attól függően, hogy mekkora volt az a bizonyos kocka vagy téglalap. :)

Ezután gombócokat formáltak belőle és forró, sós vízben főzték addig amíg feljöttek a víz felszínére. Ekkor leszűrték és forró, olvasztott vajban megforgatták a gombócokat.

Anyuék nem szoktak zsemlemorzsát pirítani hozzá. Én régebben a bolti szilvásgombóchoz pirítottam, de anyu gombócait csak simán, kakaóporral vagy fahéjas porcukorral esszük. Így jó sokat meg lehet enni belőle egyszerre, nem laktat annyira mint zsemlemorzsával. :)

Gyümölcsös grízes süti

Térdig járunk a barackban és a dinnyében, alig sütök, annyi és annyiféle finom gyümölcs van. De tegnap zsemlesütő nap volt, és ha már úgyis konyhaszolgálat, meg úgyis forró a sütő, akkor gyorsan összedobtam ezt a sütit, pont jól jött a rakott tök után. Tulajdonképpen a joghurtos kevert tészta grízesített változata, irtó finom lett.

Hozzávalók 1.:
- 1 egész tojás
- 1 kis pohár joghurt (150 grammos)
- fél pohár étolaj
- csipet só
- fél pohár cukor
- fél citrom leve
- 2 nagy barack meghámozva, felkockázva
- egy marék kimagozott meggy
- egy marék szeletelt mandula
- 1 pohár búzadara

Ezeket a leírás sorrendjében egy nagy tálban összekevertem. A joghurt kis pohárkáját elmostam, eltöröltem, és azzal mértem a belevalókat, kifejezetten szűken. Hagytam állni egy fél órát, hogy kicsit megduzzadjon a dara.

Hozzávalók 2.
- 1 pohár rétesliszt
- fél zacskó sütőpor

Ezeket is hozzákevertem, kivajaztam egy tortaforma alját, liszttel vékonyan megszórtam, és beleöntöttem a tésztát. Mehetett is a jó forró, olyan 220 fokos sütőbe. Addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a teteje.

Hozzávalók 3.
- szűk dl víz
- 2 kanál cukor (méz)
- fél citrom leve

Miközben sült a tészta, ezekből szirupot főztem. Amikor kivettem a forró sütit, akkor ezzel jó alaposan meglocsolgattam.


És bocsi az igazolatlan hiányzásért:) Nyaraltunk.



Volt sok sport, futás meg gyorsúszás. De minden azért nem jött össze:)