Mandulás-citromos kocka

Csak hogy el ne felejtsük ezt a tuti receptet. Száz éve a nagynénémtől kaptam az eredetit, nagyon-nagyon sokszor megsütöttem, mindenféle ízekben, imádták a gyerekek (meg én is). Halál egyszerű fakanalas kevert tészta, tényleg öt perc alatt össze lehet keverni, aztán már mehet is a sütőbe, és nemigen lehet elrontani. Általában meggyel csináltam, de tényleg bármivel jó. Az eredmény pedig egy finom, szaftos tészta. A képeken látszik, hogy milyen jó a tészta állaga. Gluténmentes lisztekkel is remek, akkor viszont elég 1 csésze liszt bele (egyébként a gluténes verziót is ki lehet próbálni a fele liszttel, úgyis nagyon jó).
A csésze az angolszász 2,35 dl, de mivel a tojások sem egyformák, akkor sem dől össze a világ, ha éppen bő 2 dl vagy szűk 2,5.

Hozzávalók egy kis tepsihez:
1 csésze joghurt
3 tojás
fél csésze étolaj (ezt általában lecserélem olívaolajra vagy 5 dkg olvasztott vajra)
2 bio citrom leve és reszelt héja
------------------------------------
2 csésze liszt
10 dkg darált mandula
1 csésze cukor
fél zacskó sütőpor
vanília
csipet só
--------------------------------------
1 üveg citromlekvár
1 nagy marék pirított mandula

Összekeverem a folyadékokat egy tálban. Fakanállal. Utána beleszórom a száraz cuccokat (nem keverem őket össze előtte), fakanállal elvegyítem. És már kész is vagyunk. Egy kis tepsibe sütőpapírt terítek (elég csak az aljára, de ha épp úgy jön ki, akkor mehet az oldalára is), beleöntöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és készre sütöm. (25 perc? sosem mérem. Akkor jó, ha szépen megpirult már a teteje. Nem kényes a túlsütésre sem.)
Eredetileg úgy terveztem, hogy citrommázat rakok a tetejére, de elfelejtettem lecsökkenteni benne a cukrot, és úgy túl édes lett volna. Tehát végül a kevésbé dekoratív savanykás citromlekvár ment a tetejére, arra meg a pirított mandula.

Napi cukinak meg a cicamicáink. A cirmos és az egyik fekete cica testvérek, szoktak lenni egymás közelében. De az ÉÉKC-t utálják, pici kora óta, pedig ő mindig nagyon vágyott utánuk. Tegnap este is kicsit odamerészkedett. Ritkán fér rá mind a három egy képre, most az öregek hagyták az én kicsi kincsemet társasági életet élni. Látszik azért, hogy kicsit félfenékkel van ott. Felírjuk a kéménybe. Hogy ilyen is volt.

Csokis-vörösáfonyás kocka (gluténmentes)

Megint egy villámgyors kevert, de annyira finom, hogy üti a sokórás bonyolult desszerteket. Egyszer már csináltam valami hasonlót, de  akkor émelyítően édes lett, mert nem számoltam azzal, hogy a rémesen édes aszalt vörösáfonyám milyen csúnyán fog viselkedni. Szóval most nagyon ügyeltem az arányokra, és szerintem isteni lett. Annyira jó, hogy csak ajándékba szabad csinálni, mert képes felfalni az ember együltő helyében több kockát is (kockánként kb. százezer kalória van benne).

Hozzávalók (egy kis tepsihez, de tényleg nem kell több):
3 tojás
kb. 5 dl joghurt
1,5 csésze durvára tört dió
1 csésze aszalt vörösáfonya
6 púpos evőkanál liszt (nálam 3 evőkanál barna rizs, 2 evőkanál gluténmentes, 1 evőkanál zab)
1 kávéskanál sütőpor (az az igazság, hogy lehet, hogy kifelejtettem, de nem árt bele)
2 evőkanál holland kakaópor
2 evőkanál cukor (nyírfacukrot és eritritet használtam)
vanília
5 dkg olvasztott vaj
1 csipet só
A tetejére:
2 dl tejszín
kb. 20 dkg étcsoki

Összekevertem minden hozzávalót, totál mindegy a sorrend. Nagyon híg lett a tészta, de ilyet is akartam. Rémesen kevésnek tűnt benne a cukor, amikor megkóstoltam, kifejezetten keserű volt. De emlékeztem, hogy milyen vacak émelyítő volt az elődje, szóval lefogtam a kezemet, és tényleg nem raktam bele többet. (Persze ha másnak nem ilyen édes a vörösáfonyája, akkor cukrozza bátran). Egy tepsit kivajaztam, és beleöntöttem a masszát. 180 fokos sütőben 20-30 percig kellett sütni, nem mértem az időt. Hurkapálcával lehet nézni a vége felé, hogy átsült-e. Hagytam a tepsiben kihűlni. Közben egy-két morzsát megkóstoltam belőle, és megállapítottam, hogy kuka, mert ízetlen és keserű. De azért befejeztem. Megérte
Felmelegítettem a tejszínt (mondjuk olyan 50 fokosra), és több részletben felolvasztottam benne a feldarabolt étcsokit. Utána ezt ráöntöttem a tetejére. Elég hígnak tűnik, de meg fog kellően szilárdulni pár óra alatt. (Ja, és végre megoldottam a csokiolvasztás után maradó csokis lábas kérdését. Ugye mindig felragad egy csomó a falára, amit kinyalogatni nincs kedvem, de kidobni sem. Rájöttem, hogy DT reggeli kakaójához tökéletes, így ő ilyenkor csokis tejet iszik, és nem kerül a felolvasztott csoki sem a szemétbe.) Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy isteni lett, pont megfelelően volt édes a viszonylag sok csokitól és a vörösáfonyától, jól jöttek a ropogós diódarabok is, akár tortának is elmenne.

Napi cukinak meg cica. Nem tudom, írtam-e már, hogy három és félre nőtt a macskáink száma. Egy-két hónapja jár hozzánk egy nagy, kopott kandúr, irtó kommunikatív, és hangosan nyávogva kéri a menüt. Eleinte fejest ugrott a száraz tápba, ma már kissé válogatós lett. Kicsit aggódom, hogy nagyon ideszokik, és megeszi a Zsuzsit, nem sokkal kisebb nála. Tele van sebhellyel, sok kandúrral elbánhatott a környéken, egy foxit reggelire megeszik. Remélem, inkább elkerülik egymást.