Mostanában fedeztem fel, hogy a csirkeaprólék és a tojásfehérjék ugyanahhoz a gasztroalfajhoz tartoznak, a fagyasztóban szaporodók nem túl népes családjához (bírnám, ha a csirkemell lenne ilyen titokbanszülő), és ha kicsit nem figyel az ember, meg nem védekezik, akkor egy 300 literes fagyasztó nagyobb részét képesek elfoglalni. A tojásfehérjék elleni stratégiámat már elég jól kidolgoztam, hatékonyan is működik (az a fő szabály, hogy nem használok tojássárgáját, de ha tényleg, de tényleg muszáj (mondjuk cukrászkrém, linzer), akkor nagyágyúkat vetek be ellenük. Mármint a fehérjék ellen. Például ezt vagy csinálok valami máglyarakásfélét. De a csirkeaprólékkal szemben fegyvertelen vagyok. Nem vagyunk nagy levesesek, néha megkívánjuk, de szinte sosem fogy el az egész fazékkal, és ugyan van jelentkező a maradékra, de a négylábúak egyenek mást. De ez most bejött. Csináltam egy jó erős húslevest egy csomó aprólékból meg mellcsontból (illetve mindezt kihelyezett tagozatom, a Tamás csinálta, mert ő volt otthon, de én voltam a szellemi vezér), szétszedte a szokásos módon (zöldségek, hús, lé). A húsféleségeket bőrtelenítettem és csonttalanítottam (némi képzavarral megint beúsznak a négylábúak). Az üres húslevesben a Tamás megfőzte az árpát. A zöldségeket is összevágtuk. Aztán már csak össze kellett keverni, meg esetleg megszórni sajttal, a libamájat most lehagytuk róla. Tényleg nagyon finom, most épp ez a legjobb ötletem a háborúban.
Sarkvidéki hideg jön, engedjétek be az állatokat!!!!!!!!!!
