Saját szószában főtt tonhalas spagetti

Sokféle új főzési trend, technika vagy érdekesség eljut hozzám, aztán kell néhány év, hogy én is eljussak a kipróbálásig. Erről a saját szószában főtt tésztáról Micikétől hallottam már jó régen. És most elém került egy reklám, amiben ez a tészta készül, sajnos a linket nem tudom megosztani (mert béna vagyok), de kijegyzeteltem és kipróbáltam. 

Hozzávalók:

• spagetti - a tészta mennyiségét nem adták meg a videóban, úgyhogy próbáltam csak látvány alapján belőni. 20 dkg spagettit használtam, de ehhez az óriás serpenyőhöz több tészta is mehetett volna, mert így nekem túlságosan paradicsomos lett. Toma azt mondta, olyan nincs, hogy túlságosan paradicsomos legyen valami, de azért nem fogadta el a maradékot, mert már benne volt a tonhal. Nyaf. A serpi aljának az átmérője 24 cm, fölül pedig 30 cm. Jó nagy!
• 1 fej hagyma felaprítva - egy csokor újhagymát használtam
• 1 kápia paprika felkockázva - fél kaliforniait használtam 
• 4 gerezd fokhagyma felszeletelve - 1 gerezdet használtam
• 1 csokor petrezselyem
• 1 nagy paradicsom felkockázva
• olívaolaj, só, bors, szerecsendió
• 3 evőkanál sűrített paradicsom
• ½ liter víz
• 1 tonhalkonzerv - nem olajos
• mozzarella

A serpenyő alját meglocsoltam olívaolajjal, beletettem az első 6 hozzávalót: spagettit, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, paprikát és a petrezselymet. 

Megint meglocsoltam olívaolajjal, sóztam, borsoztam, reszeltem rá szerecsendiót, és ment rá a paradicsomlé meg a víz. Nem volt itthon sűrített paradicsom, úgyhogy fél liter paradicsomlét használtam és még valamennyi vizet, hogy a lé ellepje a hozzávalókat. Amennyire tudtam, elkevertem a zöldségeket a paradicsomlében.

Lefedve főztem. Amikor a tészta elkezdett puhulni, akkor néhányszor újra jól elkevertem a hozzávalókat, és amikor megfőtt (kb. a tészta csomagolásán lévő ideig kell főzni), akkor beletettem a tonhalkonzervet és a mozzarellagolyókat is rámorzsoltam a szószra (reszelni kellett volna, de mini mozzarellagolyóim voltak, azzal nem voltam képes szórakozni, hogy lereszeljem egyenként). Jól elkevertem, és újabb 3 percig főztem. Időnként kóstoltam, és sóztam, borsoztam és szerecsendióztam még egy kicsit.

Nagyon jó volt, csak ez az adag egy 4 tagú családnak lenne megfelelő mennyiség, ráadásul frissen a legfinomabb, melegítve már nem olyan jó (ahogyan egyik tészta sem). Szóval megjegyzéseim saját magamnak a jövőbeni készítéshez:

• Nem kell ekkora serpenyő csak azért, hogy a spagettit ne kelljen eltörni. Inkább kisebb serpiben kell főzni, és a tésztát félbe lehet törni, vagy másmilyen tésztát használni, és minden hozzávalót legalább felezni kell egy főre.
• Ha mégis sok embernek készül ekkora serpiben, akkor nyugodtan lehet több tésztát használni, akár 25-30 dekát is, vagy lehet, hogy még többet is. Ki kell próbálni.
• Nem kell az egész félliteres üveg paradicsomlét ráönteni még ennyi hozzávalóra sem, lehet kevesebb a szósz.
• Nem szabad mozzarellát használni, mert bár úgy képzeltem, hogy majd szépen krémesen beleolvad a szószba, azért voltak egybefüggő darabok, amik rágóként viselkedtek. Sose voltam kibékülve ezzel a sajttal, mert nincs íze, cserébe gumivá tud válni, szóval legközelebb legyen inkább valami más sajt. Vagy egészen apróra kell reszelni, de félek, akkor is össze tud állni. Frissen jó volt, csak melegítve okozott csalódást.
• Az új óriásserpim amúgy tök jól vizsgázott ezzel a kajával. Húst nem volt jó sütni benne, mert a szélén nem sült, de ilyen szószos kajáknak nagyon jó. Csak nagy.

Éva és Anna verziója: kisebb edénybe tették, amihez félbe törték a spagettit, és így főzték meg. Nagyon ízlett nekik is!

Napi cuki meg legyen a pancsoló Amy, mert megjött a nyár, 29-30 fok van mostanában napközben (a lakásban 26,2 fok). Ezek a képek viszont még tavaly készültek, de nem baj, mert Amy azóta semmit nem öregedett:

A gyönyörű képek tuti, hogy a Win-win Zone napköziben készültek, és Lilla csinálta őket.

Tonhalas tészta

Felgyógyulásom egyik örömteli eseménye volt, hogy főztem egy halas tésztát magamnak. Mert mi csak halasnak hívjuk, nem tonhalasnak, de tonhallal készül. Nem tudom a családfáját, egészen biztos voltam benne, hogy ez egy Stahl-recept, és általam került a családba, de most nem találom sehol, se a szakácskönyvekben, se a blogban. Úgyhogy meg kellett kérdeznem a tesómat, hogy kell ezt csinálni. Nem tudom miért nem szoktam gyakrabban készíteni, amikor nagyon szeretem az összes tartozékát. (Amúgy meg recept se kell hozzá, annyira egyszerű.)

Hozzávalók:

• 1 db olajos tonhalkonzerv
• egy kb. 10 cm-es póréhagyma
• paradicsomszósz ízlés szerint, nálam most üveges volt (690 gramm), és annak a fele, de tesóm fél liter paradicsomszósszal csinálja
• só, bors, bazsalikom, chilipaprika

A tonhal olajában dinszteltem a kicsire felkockázott póréhagymát, majd rátettem az aprított chilipaprikát is (lehet szárított chilit is használni). Beletettem a tonhalat is, és felöntöttem a paradicsomlével. Sóztam, borsoztam, és apróra vágott bazsalikomot tettem még bele, ez most a mélyhűtőből volt, saját termés vagy tesómé. Rotyogtattam még együtt őket pár percig.

Kifőztem a tésztát, és a főzőlevéből félretettem egy kicsit, amit a tésztával együtt a paradicsomszószhoz adtam. Tálaláskor reszeltem rá parmezánsajtot, és megszórtam egy csipet bazsalikommal. Egy kis rukola nagyon hiányzott mellé, csak annyira még nem voltam jól, hogy vásárolni menjek. Azért is készült ez a kaja, mert ehhez mindig minden van itthon.

Napi cuki Penny lesz, ahogy a vadiúj sünipárnáján fekszik:

Ebből a nézetből a legcukibb, mert annyira csodásan gömbölyű, de van róla szemből is fotó, amelyiken meg szép:

Tulajdonképpen nem is ő kapta a sünipárnát, de hát láthatjuk, hogy ez az övé. És punktum.

Zöldséges-csirkés pirított mie-tészta

Nagyon-nagyon-nagyon régóta készültem, hogy csináljak kínai pirított tésztát, mert imádom, de elég nehezen jött össze, hogy legyen kedvem nekiállni, és legyen itthon minden hozzávaló, és a maradék káposztával is tudjak mit kezdeni. Most, hogy rákattantam a fermentálásra, ez már nem gond. Mármint a maradék káposzta.

Nagyon szeretem az ázsiai ételeket alaphelyzetben is, de a máltai nyaralás alatt annyiféle egzotikus kaját kóstoltam, hogy most egészen felerősödött bennem a vágy, folyton csak a nepáli étteremre gondolok (és nem, nem a mamára!). Azt az őrületes felfedezést is tettem, mióta hazajöttem, hogy ha életem hátralévő részében mindennap más és más kaját ennék, akkor se tudnék a végére jutni, és mindent megkóstolni, ami a világon van és ehető. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy eléggé válogatós vagyok, és szűk körben mozgok (no tengeri herkentyűk, nyet belsőségek, nein zsíros-cupákos húsok, le (ezt máltaiul mondtam) rovarok), még így is rengeteg marad, amit nemhogy nem kóstoltam, hanem még csak nem is hallottam róla. És megmondom őszintén, ettől eléggé el vagyok keseredve.

A mie-tésztát az Aldiban vettem, máshol még nem láttam. Persze most majd bajban leszek, mert nyílt egy óriási ázsiai kajabolt a Duna Plázában, és én gyakran megfordulok arrafelé (postára megyek oda), úgyhogy kicsit sokba fog nekem ez a boltnyitás kerülni. Amikor felfedeztem a boltot, azonnal nekiálltam korianderpasztát keresni benne, de még nem találtam meg, a kínai eladó meg nem tudott magyarul, így nem tudott segíteni. Nem baj, mert korianderpaszta-keresés címén mehetek majd sokszor, hogy végignézzem a kínálatot. A bolt legalább olyan nagy, mint a máltai ázsiai bolt, amiben voltam, hát lesz mit nézegetni. Szóval a mie-tésztának nagyon tetszett a formája, hogy olyan hullámos, ezért ebből készült most a pirított tésztám, de a blogban található már egy rizstésztás változat Beától, és egy spagettis változat Csincsillától. (A búzalisztből készült tésztákat hívják a kínaiak mie (vagy mian) tésztának.)

1 zacskó kínai mie-tészta, 250 gramm. Először kevésnek tűnt, aztán soknak, és aztán kiderült, hogy kevés 😀

Hozzávalók:

• 1 csomag mie-tészta (250 gramm), de kifőzés után olyan soknak találtam, hogy nem használtam fel mindet, csak kicsit több, mint a felét. A maradékot betettem a mélyhűtőbe. Sajnos.
• 1 db csirkemellfilé, vagy rák, vagy darált hús, vagy akár teljesen el is hagyható a hús
• 1 db sárgarépa
• 20 dkg káposzta, vagy pak choi, vagy spenót, vagy kínai kel, vagy kelkáposzta
• 1 db újhagyma
• 2 db tojás
• 2 evőkanál szójaszósz
• 1 evőkanál halszósz vagy osztrigaszósz
• 1 evőkanál rizsecet
• olívaolaj
• só

Így a felsorolás alatt írom azt a megjegyzést, hogy talán mindenből egyforma mennyiség lenne jó, tehát mondjuk 20 dkg mindenből. A csirkemell se legyen nagyobb és a répa se legyen kisebb. Én csak a káposztát mértem a többit nem. Szóval legyen legközelebb: 20 dkg csirkemell, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg káposzta és 20 dkg tészta. Ebből a receptből indultam ki. 

A tésztát kifőztem a zacskón leírtak szerint: sós vízben 4 perc alatt. Bármilyen tésztából készül, nem szabad túlfőzni, mert még pirítva is lesz, nehogy szétessen. Amikor letelt a 4 perc, leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem és egy tálcán szétterítettem, hogy ne tudjon összeragadni. Olajjal meglocsolhattam volna, de az elmaradt.

Ezután a többi hozzávalót is előkészítettem: felcsíkoztam a csirkemellet. Itt jegyzem meg, hogy a recept szerint így kell kisütni, mindenféle fűszerezés nélkül, de kóstolás után megállapítottam, hogy be kell pácolni szójaszószba és rizsecetbe, vagy kínai ötfűszerkeverékbe és olívaolajba, vagy egyszerűen csak sózni-borsozni, mert így eléggé visszafogta a végén az ízeket (és még így is nagyon finom volt!).

A répát 3 darabra vágtam, aztán hosszában felszeleteltem, aztán csíkokra vágtam a szeleteket. A káposztát felcsíkoztam, az újhagymát hosszában félbevágtam és aztán félkarikákra szeleteltem.

A két tojást csipetnyi sóval felvertem.

És így szépen előkészülve már csak 10 perc van hátra az evésig. Először egy evőkanálnyi olajat melegítettem egy serpenyőben, és ráöntöttem a tojást. Kicsit elterítettem, és amikor már kezdett sülni, akkor kisebb darabokra törtem fakanállal (valahogy vékonyabbra kéne sütni, mondjuk olyanra, mint egy palacsintát, és akkor darabolni, talán kisebb tojások kellenek, nem ilyen XL-esek, mint ami nekem van, akkor vékonyabbra terülne szét). A sült tojást átöntöttem egy tányérba, és ugyanebben a serpenyőben néhány löttyintésnyi olívaolajon megsütöttem a csirkehúst. Amikor megpirult, a csirkére szórtam az újhagymát, kicsit sütöttem (mondjuk 1 percet), aztán ment rá a répa, és ezzel is egy kicsit pirítottam (mondjuk 2 percet). Ezután tettem rá a káposztát, amivel már megint csak egy keveset pirítottam, kevergettem (mondjuk megint 1 percet) és erre az egyvelegre ráöntöttem a hideg tésztát. A tésztára 1 evőkanál világos és 1 evőkanál sötét szójaszószt, plusz 1 evőkanál halszószt locsoltam, és 1 csapott teáskanál sót is tettem rá. Eközben is sül a tészta alatt a sok zöldség és a hús, szóval gyorsan kell fűszerezni. Két fakanállal összekevertem a sült tésztát, míg mindenhol szépen bevonta a szójaszósz, és már nem maradt sehol fehéren a tészta, végül hozzáadtam a korábban megsütött tojást is. Ekkor lekapcsoltam a tűzhelyet (kerámialapos, tehát egy darabig még forró marad a serpenyő alatt), és egy evőkanál rizsecettel locsoltam meg a sercegő, gőzölgő sült tésztámat, és ezt is jól elkevertem.

Tálaláskor a tányéron még meglocsoltam egy kis világos szójaszósszal, mert valahogy úgy éreztem, az még kell hozzá. Amit javítani lehetne rajta, hogy a húst mindenképpen be kell fűszerezni sütés előtt, és kicsit kisebb darabokra kell vágni, mint én most. De így is elmondhatatlanul finom lett, egyszerűen tökéletes, pillanatok alatt elfogyott, és sajnáltam, hogy nem csináltam többet. Ami itt a serpenyőben látható, az a kifőtt tésztának kicsit több, mint a fele.

A napi cuki meg az, hogy most már végre teljesen beköltöztem Vikiékhez a tetőteraszomra:

és nem szeretem, ha háborgatnak otthon:

de a mérges nézéssel sem tudom elijeszteni a félelmetes betolakodót, egyre közelebb jön:

és hát el lehet képzelni a folytatást ezek után. Arról nincs fotó szerencsére. Viszont ez a fül ebből a nézetből (is) annyira cuki!

Toma pirított zöldséges és csirkés tésztája

Emlékszem, milyen nehéz elkezdeni az otthoni főzőcskézést, egyszerűen egy fiatalnak nincsen erre ideje, és az agykapacitása is teljesen más dolgokra van ráállva, minthogy mit főzzön, és ha végre kiszenvedte magából az ötletet, ahhoz van-e minden otthon (van, akinél még tonhalkonzerv és búzadara sincs). És ha nincs, akkor honnan és mikor fogja beszerezni. Semmire sincs idő, folyton rohanni kell valahova, hol a munka miatt, hol a szórakozás miatt, de a lényeg, hogy még az is kiszámíthatatlan, hogy mikor van otthon az a szegény fiatal. Ezért még azt is nehéz belőni, hogy ha már meg van főzve az a kaja, akkor tölt-e annyi időt otthon, hogy minden elfogyjon. 

Toma most szobafogságon van covid-gyanú miatt, bár szerintünk csak egyszerűen megfázott a légkondicionált moziban, de mivel most úgyis otthon kell maradnia, nekiállt ismét főzni, amit már amúgy is tervezgetett a nagy drágaság miatt.

Megélezte a késeit, házhoz rendelte a hozzávalókat, megnézett egy videót, majd nekiállt. Hozzávalók:

• 50 dkg felkockázott csirkemell
• 3 paradicsom
• 1 sárgarépa
• 2 újhagyma
• 2 csiperke gomba
• 2 gerezd fokhagyma
• 3 evőkanál szójaszósz
• olaj
• bazsalikom, oregano, vagy bármilyen fűszer, mi otthon van
• 1 csomag rizstészta

Először tehát a késeket megélezte, ez a legfontosabb, mert az eszközök legyenek rendben. Aztán amíg várta a házhoz szállítást, felolvasztott a mélyhűtőből 50 dkg felkockázott csirkehúst. Amikor felolvadt, 3 evőkanál szójaszósszal és a fűszerekkel bepácolta, és félretette. 

Ezután a zöldségek feldarabolása következett, itt is megnézett több videót, mindenféle vágási technikákat tanulmányozott és gyakorolt, azért kétféle formájú a sárgarépa.

Amikor minden gyönyörűen elő volt készítve (ez emlékeztet engem a Szabinál látottakra), akkor forró teflonserpenyőben (mert nincs wokja sajnos) megsütötte a húst, aztán félretette egy tányéron. Ezután következett a kiürített serpenyőbe az összezúzott fokhagyma, majd az összes zöldség. Ezek együtt pirultak rázogatva, majd egy kis zöldségmentes helyet csinált Toma a serpenyőben és itt sütötte meg a gombát. 

Eközben a rizstészta puhult, bár nem a csomagoláson előírt ideig, hanem tovább, mert még kemény volt 3 perc alatt, de amikor elkészült, ment rá a zöldségekre. Végül egy külön tálban keverte össze, a hússal, és mind megette. Nagyon ízlett neki, de további fejlesztgetések is lesznek még ezzel a kajával. Több fűszert szeretne bele és több zöld zöldséget, mert a színek nem elég jók így, bár szerintem gyönyörű és csodálatos! Az viszont szörnyű, hogy most az egészet lehet elölről kezdeni egy másik kajával.

Nemrég volt Toma és Eni Esztergomban, és ott fotózta a Helyi Menő Cicát, akiről vannak további képek is, legyen ő a napi cuki ma:

Itt már megérkezett Toma lábához, és várja, hogy észrevegyék és megsimogassák: 👇

Ha nem simogatják meg, akkor dörgölőzik egy kicsit: 👇

A farkával is rátekeredik az áldozatra: 👇

És tessék, elérte, amit akart: 👇

Meg itt egy szép művészi kép a sok közül:

Esztergom, örülhetsz, hogy ilyen jó kép készült rólad! 

Spenótos tészta (gluténmentes, vegán)

Nem különleges, de elég időszerű, és hát finom is nagyon. Ráadásul vegán. Amióta nem eszem glutént, leszoktam a tésztás ételekről, pedig nagyon szerettem mindenféle formában, de nagyon-nagyon nem ízlettek a gluténmentes tészták. És igen, én is utáltam a szagukat is, amikor főttek. És általában még a hasam is fájt tőlük. Szóval nem erőltettem a dolgot, ha valamit akartam, akkor ettem barna rizzsel. Nem tökéletes a megoldás, mert azért sok minden nem jó rizzsel, csak tésztával, de hát ez van. Aztán véletlenül egyszer belefutottam a Sparban ebbe a tésztába, és azóta időnként szerepel az étlapon, mert szerintem elég jó, szinte olyan, mint a gluténes volt. Még az is lehet, hogy a szinte sem kell.

Merő szorgalomból posztolom, nem fizetnek érte. Természetesen rohadt drága, 800 ft körül van egy zacsi (250 g), de időnként leárazzák, és 500-ért már érdemes megvenni. Nekem 3-4 étkezés egy csomag (beosztom), szóval még ki lehet bírni. Na, hát most is ebből lett a spenótos tésztám, illetve a csavaros változatából. (Irtó helyes kis kartondobozokban ücsörög a tészta a csomagoláson belül, sütiszállításra tökéletes.)
Tehát megpucoltam fél kiló spenótot. Olívaolajon megfuttattam 4-5 apróra vágott zellerszárat (igen, nem is gondolná az ember, milyen jól megy hozzá), aztán ment hozzá jó sok, 4-5 gerezd zúzott fokhagyma, rá a spenót, só, bors, kicsit összerotyogtattam, aztán kókusztej, mondjuk egy deci. Meg néhány kanál sörélesztőpehely, hogy legyen egy kis sajtos fílingje.

Ilyen lett, jó szaftos. Megfőztem a tésztát (8 dkg-t, kb.), összekevertem ennek az adagnak kb. a harmadával, és lefedve hagytam ácsorogni, hogy felszívja a levét. Szerintem nagyon jó lett. Aztán úgy eszi az ember, ahogy akarja. Ha maradunk a vegán vonalon, akkor nagyon jól illik hozzá az avokádó, kis sóval, borssal. Bármilyen raguval isteni (kipróbáltam paradicsomos csípős csirkével és pácolt dámmal is, egyik jobb volt, mint a másik). Aki bírja, reszelhet rá kecskesajtot. Vagy mást.

A maradékhoz főztem egy zacskó barna rizst (12,5 dkg), mert már nem volt kedvem tésztához, úgyis nagyon-nagyon finom volt. Ez meg két jó nagy adag lett.

Napi nem cuki. Növényügyek, Zsén kérdésére. Azt azért tudjátok, hogy nem én vagyok a főkertész, hanem DT, én csak szemrevételezek, fogyasztok, és sírok, ha nincs mit.

Nálunk is nagyon-nagyon sok minden kifagyott, nagyon bánatosak vagyunk miatta. Lassan 25 éve lakunk itt, soha semmi ilyesmi nem fagyott ki, de most minden mediterrán. Pedig egy nagyon erősen szélvédett, nagyon napos, meleg déli fal előtt laktak.

Ez itt a csombor, aki tök vidáman túlélte a telet. Nagyon rákattantam, örülök, hogy megmaradt.

A zsálya, szerencsére, mindent kibír. DT használja nagy tömegben a sajtjához. Én főleg ősszel, sütőtökhöz, céklához, néha nyáron is, csirkéhez.

 Az a visszavágott ágkupac a télálló rozmaringunk. Nekünk is hatalmas volt. Fogalmam sincs, mihez kezdünk nélküle. Rengeteget használtam. Krumplihoz, zöldségekhez, húsokhoz.

Az oregánó is tiszta életerő.

És hát a katasztrófa. Nagyon úgy néz ki, hogy meghalt a szép nagy fügebokrunk is.Volt olyan év, hogy háromszor is termett. És elég jó füge volt rajta. Nyaf. Mellette kifagyott a gránátalma is, azt nem fényképeztem le.

Hogy ne sírva fejezzük be, jöhet a napi cuki. Ugye már írtam pár százszor, hogy cica szeretnék lenni. Hát továbbra is. Annyira édesen tudnak aludni. Nekem is menne.

Kakukkfüves zöldborsós csirkemellragu erdei gombával, tésztával

Tavaly nyáron rengeteg róka- és trombitagombát szedtünk, valamit kell vele csinálni. Mondjuk nem olyan nagy kényszer, mert imádjuk. Ez egy villámgyors ragu volt, ehető magában, kenyérrel, tésztával vagy rizzsel (nekem). Bárhogy is, mindenhogyan jó. És persze villámgyors, bőven belefér egy hétköznap estébe.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
50 dkg csiperke
1-1 marék szárított róka- és trombitagomba (nyilván enélkül is működik, de az erdei gombák annyira jó ízt adnak mindennek)
45 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó
1 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
olívaolaj
szárított kakukkfű, só, bors. darabka zöldpaprika
1 nagy csokor petrezselyem zöldje
1 evőkanál barna rizsliszt

Egy-két órára beáztattam a szárított gombát. Kevés olívaolajon pár perc alatt megsütöttem a sózott, borsozott csirkemellkockákat, majd kiköltöztettem a serpenyőből. A helyére ment ismét egy kis olíva, azon üvegesre sütöttem a felkockázott hagymát, aztán jött fél perc a zúzott fokhagymával. Rádobtam a feldarabolt csiperkét, meg az óvatosan kicsavart, picit átvágott erdei gombákat is, meg ízesítőnek egy darabka zöldpaprikát. Rámorzsoltam a kakukkfüvet. Nagy lángon zsírjára sütöttem.

 Jöhetett a staubolás: megszórtam a rizsliszttel, icipicit átpirítottam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy kellemes sűrűségű legyen a szaft. Ráborítottam a fagyasztott borsót, és addig pároltam (most már lehet csökkenteni a hőt), amíg a borsó is át nem forrósodott (főzni nem kell már a fagyasztottat). Közben valamikor sóztam és borsoztam, és hozzákevertem a sült csirkemellet is.

Amikor kész volt, mehetett hozzá a felaprított petrezselyem zöldje. Aztán mindenki úgy ette, ahogy akarta. Aki teheti, reszeljen rá egy kis parmezánt vagy érlelt kecskét, nem rontja el.

Napi cukinak meg egy régesrégi kép. Az öreg fekete cicánknak egyetlen egyszer volt kiscicája (aztán rögtön jött az ivartalanítás, az első is csak azért lett, mert akkor még úgy gondoltuk, hogy nem a mi cicánk). Egy darab dagadt fekete cica volt az egész alom:)) Cukorfalat volt.

Juhtúrós pogácsa

Azért ilyen vacakok a képek, mert örököltünk Rebekától egy nagyon jó kis gépet, és nagyon nem tudom használni. Rosszak a fényviszonyok rajta, és életlen. Azt hiszem, mást nemigen lehet elrontani. De rajta vagyok a témán, türelem, és egyszer majd szépülünk.
Vasárnap pogácsát szerettem volna sütni, ez lett az egyik végeredmény (a másik meg gluténmentes lett, jön majd az is). Mindent beleraktam, amit találtam otthon.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 teáskanál só (csak ennyi, mert a juhtúró is sós)
1 dkg élesztő
12 dkg jéghideg vaj
8 dkg juhtúró
10 dkg reszelt trappista
1 tejföl (175 g)
1 egész tojás
1 kávéskanál méz

Mindezeket gyorsan összegyúrtam (szokásos módon, a lisztet morzsásítottam a vajjal az aprítógépben, utána deszka, és mehetett hozzá az összes többi). Kifejezetten ragacsos a tészta, de nem baj. Icipici liszt mehet, ha nagyon kell, de alapvetően a fenti mennyiség kell bele. Szép cipót gyúrtam, beraktam a hűtőbe egy-két órára. Utána nem túl vastagra kinyújtottam (sütés közben valamennyit nőni fog, ráadásul én az alacsony, ropogós pogácsákat szeretem), késsel bevagdostam, kiszaggattam, tepsi, felvert tojás, reszelt sajt rá, egy részére még köménymag is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem sül, nem mértem. Sokáig eláll, már ha marad belőle.

Napi cukinak meg egy kis karácsonyi cica. ÉÉKC imádja a Bendit. Mással ez a kép nem születhetett volna meg.

Bánatos Eszmeralda. Ezen a képen látszik, hogy milyen cuki kis fát sikerült végre kilobbiznom. Elindultunk a miniatürizálás (vagy eliminálás) kényelmes útján.