Málnás-ribizlis joghurtos kocka

Jók lettek az arányok, fel kell írjam, hogy jövőre se felejtsem el. Könnyű, finom, kánikulai napokra való süti:) Jövőre újrasütjük!

Alul egyszerű kakaós piskóta, rajta vaníliás joghurtkrém, zselatinnal megkötve, a tetején meg rengeteg gyümölcs, némi tortazselével. Nagyon-nagy adagot csináltam, normális családban a harmada is bőven elég. (Hűtőben sokáig eláll, szóval azért nem kell kidobni, ha nem fogy el aznap.) Egy nagy gáztepsinyi (az enyém 33*38 cm) adag következik.

Hozzávalók a piskótához:
- 6 nagy tojás
- 6 evőkanál cukor
- 5 evőkanál liszt
- 1 evőkanál holland kakaó
- néhány evőkanál lekvár

A szokásos módon piskótát készítünk. Én mostanában úgy, hogy az egész tojásokat a cukorral nagyon habosra verem (tálas mixerben, 5-6 perc), utána pedig kanalanként óvatosan belekeverem a lisztet és a kakaót vagy kézzel, lyukas fakanállal vagy a habverőt lecserélem a tésztakeverő fejre, és azzal, 1-2 perc alatt. Mindenféleképpen kicsit össze fog esni a hab, de nem bánom. Sütőpapírral kibélelek egy magas falú tepsit (nem vajazok), és 180 fokra előmelegített sütőben sütöm tűpróbáig. Ez a lapos tészta hamar megsül, nem mértem, olyan 10-15 perc lehetett.
A kész, forró piskótával kicsit eljátszom, rácsra borítva hagyom kihűlni, de néha már beleragadt a rács a friss, puha tésztába, szóval először kiborítom a tepsiből egy nagy deszkára, lehúzom a papírt a fenekéről (állítólag ez forrón jön le a legkönnyebben), utána ezt a papírt átrakom a nagy rácsra, és átborítom a piskótát, így majd nem ragadnak bele a rács szálai.
Amíg hűl, elmosom a tepsit (ebben rakom majd össze a sütit), és összeállítom a joghurtkrémet.

Hozzávalók a krémhez:
- 1,5 liter joghurt
- 4-5 dl tejszín
- porcukor, édesítőszer ízlés szerint
- két zacskó vaníliás cukor
- 2 zacskó Horváth Rozi porzselatin (2*25 g)

A zselatint beáztatom egy lábasban kb. 3 dl. vízbe. A habtejszínt kemény habbá verem. Egy jó nagy tálban összekeverem a joghurtot, a vaníliás cukrokat és a cukrot (édesítőszert). A zselatint folyamatosan kevergetve forrásig melegítem. Kicsit félre teszem, és óvatosan, de azért alaposan összekeverem az édes joghurtot a tejszínhabbal (most még meg kell kóstolni, hogy elég édes-e, a folyékony zselatinnal már nem szoktam nyalogatni). Egy-két merőkanállal átszedek belőle a zselatinhoz, nagyon alaposan összekeverem, aztán megint és még egyszer. Ezt a már jól lehűlt keveréket öntöm a nagy tálamba a többi habos joghurthoz, összekeverem.

Közben tuti kihűlt a piskóta. Visszafektetem a tepsibe, kicsit mindig összeugrik, de nem baj. A piskótát megkenem a lekvárral, és ráöntöm a joghurtkrémet. Most mehet 1-2 órára a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Hozzávalók a tetejére:
- kb. 2 liternyi bármilyen bogyós gyümölcs, nálunk most málna és ribizli volt, fagyasztva
- 3 zacskó tortazselé, a ráírtaknak megfelelően elkészítve (12 g/db)

A fagyasztott gyümölcsöket nem kell felengedni, sokkal könnyebb bánni a fagyasztottal, és még szebb is lesz a végén.
Ha már megdermedt valamelyest a joghurtkrém, akkor befejezhetjük a sütit. A tetejét kirakjuk gyümölccsel, és ráöntjük a három zacskónyi elkészített tortazselét.

Aztán megint hűtő még legalább egy órára. Utána már nyugodtan lehet szeletelni.

És akkor jöhetnek a napi cukik, ilyen szép helyeken jártunk hétvégén:

A bűvölet tárgya egy kolbászos szendvics:

Nagyon elfáradtunk.

Ribizlis-grízes kocka

Bea már nagyon várja ezt a sütit, és persze én is vártam, hogy elkészítsem, mert imádom a grízes sütiket, pláne a tejbegrízeseket, annak ellenére, hogy magát a tegbegrízt nem szeretem - na erre varrjatok gombot! A receptet Piszke oldalán találtam, a fagyasztott ribizlit hozzá Csincsillától kaptam, köszönöm szépen! Újfajta piskótakészítési technikát pedig anyutól tanultam nemrég. Hát lássuk:

Hozzávalók a piskótához:

- 6 tojás
- 6 ek. cukor
- 6 ek. liszt
- 1 kiskanál sütőpor
- 1 csipet só

Anyu azt mondta, újabban már mindig így készíti a piskótát, és nekem is tökéletesen bevált. Amikor még otthon laktam, úgy készítette - és én is -, hogy külön felverte a tojásfehérjét kemény habbá, egy másik tálban a tojássárgákat kihabosította a cukorral, belekeverte a sütőporos lisztet, majd ebbe a ragacsos masszába óóóóvatosan a tojásfehérjét. Akkoriban a somlói galuskához még én is így készítettem, nem is volt vele semmi problémám, nem emlékszem, hogy az évek folyamán pontosan mikor is görcsöltem rá erre a tojásfehérje-beleforgatós mozzanatra. De most itt a forradalmasított készítési mód:

A 6 tojás fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, folyamatos keverés mellett kanalanként hozzáadtam a cukrot, majd tovább folytatva magas fokozaton a keverést, egyenként belebillentettem a tojássárgákat is. (Anyunak nincs asztali robotgébe, csak kézi, valahogy mégis meg tudja oldani ezt a műveletet a jobb- és balkéz összehangolt munkájával.) Amikor minden tojássárgája belekerült a habba, jöhet kanalanként a sütőporos liszt - már lassabb fokozaton keverve. Nekem olyan tartása lett a tésztának, hogy külön műanyag lapocskával kellett elterítenem a tepsiben.

Az elkészült tésztát tehát beleterítettem egy 26x35 cm-es tepsibe, amit persze előtte kibéleltem sütőpapírral. (Az eredeti receptben 32x34 cm-es tespi szerepel, de ehhez közelítőt se találtam itthon, ezért az én piskótám picikét vastagabb lett.) Betoltam a 175 fokra előmelegített sütőbe 15 percre, majd tűpróba után jónak ítéltem, kivettem kicsit a sütőajtóban hűlni, majd rendesen félretettem, hogy teljesen kihűljön. A kihűlt tésztát derékban kétfelé vágtam, így kaptam 2 db 17x27 cm-es téglalapot. (Ez nem tudom hogy jön ki, de majd Csincsilla megfejti, én biz'isten lemértem!)

Hozzávalók a ribizlis krémhez:

- 4 dl tej

- kb. 5-6 dkg búzadara (lemértem: 5-6 púpozott evőkanál)

- 15 dkg porcukor

- 15 dkg vaj

- 50 dkg leszemelt ribizli (nálam mélyhűtött, felengedett, alaposan lecsepegtetett)

Igazság szerint a tejbegrízfőzéssel kell indítani, hogy legyen elég ideje kihűlni, de itt is következhet, mert elég gyorsan hűl a drága. Szóval a tejből és a grízből jó sűrű tejbegrízt főztem, annyira, hogy amikor kihűlt, szeletelni lehetett volna. Amíg ez hűlt, a vajat habosra kevertem a porcukorral, majd kanalanként hozzáadtam a hideg tejbegrízt és jól elkevertem. Én robotgéppel kevertem bele a tejbepapit is, magas fordulatszámon, ezért olyan jó kis híg lett, úgyhogy félretettem visszadermedni, és csak ekkor kevertem bele a lecsöpögtetett ribizliket. Mivel számítottam rá, hogy az olvasztott gyümölcs rózsaszínűre fogja festeni a krémet, ezért nem kezdtem őrjöngeni, de az eredeti fotón - nyilván friss ribizlivel - a fehér krémet a ribizli piros pöttyei díszítik.

Ezután már nem sok volt hátra. Elkészítettem a citrommázat, aminek a hozzávalói:

- 8 dkg porcukor

- 3-4 ek. citromlé

Ezeket jól kikevertem, és gyorsan bevontam vele az egyik piskótadarabomat (ugye emlékszünk még, hogy kettévágtam, és lett 2 db 17x27 cm-es téglalapom?). A citrommázzal bevont lapot nagyjából 5x5 cm-es kockákra vágtam (újabb feladvány Csincsillának), ezáltal könnyebb lesz majd szeletelni az elkészült süteményt. :-)

A megdermedt krémet a másik (egyben hagyott) piskótalapra kentem, próbáltam szépen eloszlatni, formázni, majd a citrommázzal bevont piskótakockákat egyenként a krém tetejére tettem, jól rá is nyomtam.

Letakarva kicsit kitettem az erkélyre pihenni, de ez hiba volt, mert a tejgbegrízes sütik szobahőmérsékleten a legfinomabbak. Amikor felmelegszik, újabb kóstolás vár rám, de az biztos, hogy már így is nagyon ízlik, szerencsére nem túl édes, inkább savanykás süti. A piskóta meg tökéletesen habkönnyűre sikerült, hála anyu új módszerének. Amúgy szerintem a rózsaszín töltelék nagyon jól áll neki!

Nem kell megijedni a hosszú leírástól, nem nagy ördöngősség elkészíteni, csak sokat pofáztam.

Erdei gyümölcsös pite

Addig-addig gondolkodtam, hogy bejegyezzem-e ezt a sütit, hogy ma rájöttem; napra pontosan egy hónapja készült. Akkor ünnepeltük ugyanis anyukám névnapját és apu ezt a finom pitét sütötte arra az alkalomra. 

A gondolkodásom oka igazából az volt, hogy a süti nem lett tökéletes. Apa ugyanis elfelejtett egy mozzanatot: az alsó pitelap oldalát felhúzni a sütőformában, hogy egy mélyedést képezzen a gyümölcsöknek, így a leve szépen kifolyt az oldalán. 

Ez a tény egyébként egy cseppet sem változtatott a süti élvezeti értékén, mindössze nem volt túl szép látvány. :)

De ahogy visszaemlékszem az ízére....! Gondolkodás nélkül meg tudnék enni belőle újra egy nagy szeletet, akár kifolyt belőle a gyümölcs leve, akár nem. Szóval ez az oka, hogy mégis megosztom veletek a receptet. :)

Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg vaj
- 1 csipetnyi sütőpor
- 4 tojássárgája
- 20 dkg porcukor
- 75 dkg vegyes bogyós gyümölcs
- 3-4 evőkanál porcukor
- 2 evőkanál étkezési keményítő

Apu sütijébe ezek a gyümölcsök kerültek:


A gyümölcsöket megmossuk, megtisztítjuk, megszárítjuk.

A lisztet a vajjal, a sütőporral, a 4 tojás sárgájával és a 20 dkg porcukorral egy mély tálban összegyúrjuk. Ne ijedjünk meg, egy kissé nehéz lesz vele dolgozni (bár akinek van, hiper-szuper bizonyos márkájú mindent tudó robotgépe, annak nagyon könnyű lesz :) ). 

Az összegyúrt tésztát két részre osztjuk, az egyik kissé nagyobb legyen, mert ez kerül majd alulra. Cipót formázunk belőlük és gyúródeszkán mindkettőt kerekre nyújtjuk. A nagyobbik lapot egy kivajazott-lisztezett 26 cm-es kapcsos tortaformába emeljük, úgy hogy a tészta széle a tortaforma oldalára kerüljön, ne csak az alját takarja be. - Ezt rontotta el apu, ő csak akkorára nyújtotta a lapot, hogy a forma alját fedje, nem tudom milyen meggondolásból.

A tészta alját megszurkáljuk villával és 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elősütjük.

A gyümölcsöt megszórjuk a 3-4 evőkanál porcukorral. Az étkezési keményítőt felengedjük 1 dl vízzel, ráöntjük a gyümölcsre és jól összekeverjük, vigyázva, hogy ne törjük össze.

Az elősütött pitére ráborítjuk a gyümölcsös keveréket, majd betakarjuk a másik lappal. Kissé rá is nyomkodjuk, főleg a szélénél. Villával megszurkáljuk a tetejét is, felvert tojássárgájával megkenjük. A közepére egy kis lyukat vágunk, hogy sütés közben a gőz távozhasson belőle. 180 fokon 30-40 percig, pirulásig sütjük.

Vaníliafagyival az igazi - mivel mással? :) 

Anyu nem csak ezt a pitét kapta névnapjára. Én az Andi-féle vakondtúrás tortával készültem. :)

Bár az én tortám tökéletes állagúra és kinézetűre sikerült, mégis apu sütijének volt nagyobb sikere. Talán azért, mert elég hűvös volt aznap és a grillezés után jól esett a kertben a még langyos pitével melengetni magunkat. 

Morzsasüti, almával és ribizlivel

Gyors, olcsó és kényelmes megoldás desszertre, öt perc összedobni, és pont megsül, amíg megeszed a főételt. Nem különösebben fotogén történet, de finom:) Andi tavaszi cseresznyés-csokis csodáját itt találod, Reni almás-körtés változatát meg épp ma olvastam, érdemes megnézni, nagyon szépek a képek.
Ez a crumble Dorie Greenspan Baking című könyvéből való, szokás szerint. Eredetileg alma és tőzegáfonya kell bele, tőzegáfonyám nincs, de tele a fagyasztó ribizlivel. A morzsa részt pedig nagyon feldobja a zabpehely és a kókuszreszelék, még ropogósabb és izgalmasabb lesz tőlük. És természetesen langyosan, vaníliafagyival a legfinomabb.


Hozzávalók a morzsa részhez:
- 3/4 pohár liszt (nyugodtan használhatsz teljes kiőrlésű lisztet)
- 1/2 pohár barna cukor
- 1/2 pohár zabpehely
- 1/2 pohár kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 12 dkg jéghideg vaj, kockákra vágva
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 4 alma, meghámozva, dobókockányi darabokra vágva
- másfél pohár fagyasztott ribizli (felengedés nélkül, fagyosan)
- 2/3 pohár cukor
- 1 evőkanál liszt
- 1 teáskanál őrölt fahéj

A poharam 2,35 dl-es. 

Egy nagy edényben összekeverjük az almát, ribizlit, cukrot, fahéjat, evőkanálnyi lisztet. Kivajazunk egy kisebb tepsit/piteformát vagy 8 kisebb hőálló formát vagy ezek keverékét:), és egyenletesen elosztjuk bennük a gyümölcsös keveréket.
Késes aprítóba beleszórjuk a morzsa összetevőit, és jól elkeverjük. Semmi tésztaszerű állaga nem lesz, de az nem baj. Egyenletesen elosztjuk a gyümölcsök tetején.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 30-40 percig sütjük, látni fogjuk, amikor megsült, bugyog felül a gyümölcslé, és szép aranybarna lesz a morzsa. Langyosan tálaljuk.

Csokoládés ribizlitorta

Mazsolino ismét sütött, méghozzá nem is akármilyen tortát! Nem elég, hogy finom volt, de még szép is. Igaz, a képek nem adják vissza teljesen, mennyire mutatós lett, de azért nézzétek meg:



Tesókám nagyon ki akart tenni magáért, hiszen barátja Zoli szombaton lett 30 éves (hú, leírni is furcsa :) ), ráadásul Zolinak van még két ikertestvére, így az egész családnak szánta a tortát az aznap tartott szülinapi összejövetelre. Persze ahogy lenni szokott, ilyenkor nem jön össze az, amit szeretnénk. A süti eredetileg csokoládés málnatortának indult. Anyukám szépen meg is vásárolta a hozzávaló málnát a piacon, ami kb. 1 nap alatt megrohadt. Szegény tesóm ezt csak akkor vette észre, amikor már a tortával kellett volna foglalatoskodnia. Eléggé elkeseredett hangon hívott fel, hogy kidobta az 1200 Ft-os 1 kiló málna 90 %-át és hogy mi lenne a legjobb megoldás ezek után, mert hogy már abszolút nincs idő piacon nézgelődni valamilyen elfogadható gyümölcs után. Rövid tanakodás után a ribizli mellett maradtunk. Zoli nyerte meg a feladatot, hogy a lehető legközelebbi helyről jó minőségűt próbáljon meg beszerezni. Sikerült is neki, persze horror áron.

Rohamtempóban készült a torta, de természetesen még így is volt mit elrontani: Mazsolino annyira belelendült a habverésbe, hogy kissé túlverte, úgyhogy összeesett és csomós lett. Nem is tudom, ezek után hogy volt lelkiereje befejezni a tortát, de végül megcsinálta és lehangoltan izgult, hogy mit szól hozzá a család. Természetesen még így is sikert aratott, úgyhogy ezen felbuzdulva (és mert a felbontott tejszín másik felét el kellett használni valamire) vasárnap még egy adag ugyanolyan tortát sütött. Ami viszont tökéletesen sikerült és én azóta is emlegetem.

Hozzávalók a tésztához:
- 15 dkg liszt
- 5 dkg étkezési keményítő
- fél tasak sütőpor
- 3 dkg kakaópor
- 3 tojás
- 15 dkg vaj/margarin
- 12 dkg cukor
- 1 dl tej

Hozzávalók a krémhez:
- 5 dl tejszín
- 3 dkg porcukor
- 1 csomag habfixáló
- 2 csomag vaníliás cukor
- 40 dkg ribizli


Mazsolino ezt írta az elkészítéséről:

"Kikenünk egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaformát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. (Ezt a végére hagytam.) A lisztet elvegyítjük a keményítővel, a sütőporral és a kakaóval. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük (utóbbit szintén a végére hagytam, hogy ne essen össze).
A margarint habosra keverjük 12 dkg cukorral, beledolgozzuk a tojások sárgáját. A tejet a lisztkeverékkel felváltva hozzákeverjük, végül a tojáshabot is beleforgatjuk. A formába simítjuk, és a sütőben kb. 30 percig sütjük (nekem légkeverésen, 160 fokon kb. 40 perc volt). Tűpróba. Hagyjuk kihűlni.

A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, beleszitáljuk a porcukrot, a vaníliás cukrot. A ribizlit megmossuk leszemezzük, néhány szemet félreteszünk a díszítéshez, a maradékot óvatosan a tejszínbe forgatjuk (vagy egy réteget már a sütire felvitt habrétegre szórunk, és arra újra tejszínhabot kenünk). A habot a tésztalapra simítjuk úgy, hogy az oldalára is jusson, és 1 órára hűtőbe tesszük hűlni."

A második tortából kaptunk kóstolót. Nem tudok mást írni róla mint hogy isteni! A kakaó kesernyés, a tejszín édes és a ribizli savanykás íze így együtt.... Hmmm..... Egy egész tortát meg tudnék enni egyszerre belőle. :)

Tesómra pedig büszke vagyok, amiért nem dobta ki az egészet a kukába, nem adta fel és amiért másodszorra ilyen tökéleteset alkotott.

Guinness-torta 2., fehércsokis ribizliöntettel

Illetve nem is Guinness, hanem Chimay, mert ehhez tudtam gyorsan és fájdalommentesen hozzájutni, a sörboltos azt állította, hogy ízben olyasmi, én meg elhittem, egyiket sem szeretem, szóval eszemben sem volt megkóstolni.

Épp a Tamás-napi menün merengtem, amikor az Andi feltette ezt a tortát, rögtön éreztem, hogy ez kell nekem is. És ha már lúd, legyen kövér, a keserű tésztához és a savanyú krémhez, gondoltam, hozzáteszek még némi ribizlit, ezzel aztán mindenkit visszariasztok tőle, és én ehetem meg az egészet. Az elgondolás és a torta tökéletes volt, de ez a brutális ízkombináció, sajnos, mindenkit levett a lábáról, szóval osztoznom kellett rajta, na. A tészta kesernyés csokimussz-szerűség, rajta a könnyű, cseppet savanykás, habos krémsajt és a fehércsokis ribizliöntet, hát, mit mondjak, benne van a legjobb ötben.
Kivételesen nem két óra alatt kellett összedobjak egy többfogásos ünnepi menüsort, szép kényelmesen játszhattam a konyhában, és volt időm egy kis fényképezésre is közben, szóval vadul dokumentáltam az egyes lépéseket.
A receptet és az elkészítési módját kicsit háziasítottam, nekem ez így jobban tetszett.

Hozzávalók a tésztához:
– 25 dkg vaj
– 20 dkg cukor (az eredeti receptben 25 dkg)
– 1 kávéskanál vaníliakivonat
– 2 tojás
– egy dl tejszín és 2 dl tejföl (az eredeti receptben 3 dl tejföl)
– 2,5 dl Chimay sör (az eredeti receptben Guinness)
– 28 dkg liszt
– 2 kávéskanál sütőpor és egy nagy csipet szódabikarbóna (az eredeti receptben 2,5 kávéskanál szódabikarbóna)
– 70 g holland kakaó (az eredeti receptben 75 gramm)
– egy csipet só
– 10 dkg étcsoki (nem szerepel az eredeti receptben)

Ezeket előkészítettem, a sütőt bekapcsoltam 180 fokra. Az Andival hosszasan tanácskoztam, hogy mekkora a tortaformája, azóta is várom a pontos választ:) Én mindenesetre úgy döntöttem, hogy a legnagyobb, 28 cm-es tortaformámat fogom használni, szerintem jó választás volt, pont azt a magasságot kaptam, amire vágytam, alacsonyabban túlzottan kiszáradt volna a tészta, kisebb formában pedig túl magas lett volna.
A formát kipapíroztam (és nem vajazok semmit). Éveken át lelkesen rajzolgattam körbe a tortaformát, és vagdostam szép köröket a sütőpapírból, míg meg nem láttam valahol az alábbi módszert: Egy darab sütőpapírt letépünk/levágunk, ráfektetjük a kapcsos tortaforma aljára, és rápattintjuk a karimát:

Utána, ha bántja a szemünket, kicsit fazonra igazítjuk.

Fél perc az egész, remek, nem?
Jöhetett a tészta összeállítása.
A puha vajat és a cukrot robotgéppel habosra kevertem. Hozzáadtam a vaníliakivonatot és egyesével jól beledolgoztam az egész tojásokat. Továbbra is a robotgépet használva, több adagban hozzákevertem a tejszínt és a tejfölt, a végén pedig a sört.
Egy másik tálban összekevertem a lisztet, sót, sütőport és a kakaót, és ezt is hozzákevertem a vajas-sörös-tojásos masszához.
Az étcsokit megolvasztottam, és ezt is hozzáadtam a tésztához. Nagyon kellemes állagú, sűrű, éppen nem folyós lett. A tetejét kicsit elegyengettem, itt csak a fényképezéshez hagytam meg a taréjkákat, hogy látszódjék az állaga.

Mehetett az előmelegített sütőbe, középső rácsra.
45-60 perc a sütési ideje, kb. A legtöbb kevert tésztát ilyenkor lehet elrontani, nem szabad túlsütni, mert száraz, fűrészporszerű lesz. Egy ilyen magas, alapvetően nem krémes tortánál garantáltan megfulladunk, ha nem vesszük ki a sütőből a kellő időben. Nyers meg ne maradjon, mert az nagyon gáz. Szerintem az első félórában ne nyitogassuk az ajtót, csak gyönyörködjünk benne, hogy milyen szépen emelkedik, illetve sírdogáljunk, mint én, hogy nagyon repedezik. Utána már legyünk résen. Ha már jónak látjuk, akkor három segítséget vehetünk igénybe a döntéshez:): a) kicsit mozgassuk meg a formát, ha még lötyög a cucc, remeg nagyon a teteje, akkor még biztosan nem jó. b) tűpróba. valami alkalmas eszközzel (bambuszpálcika, kötőtű, evőpálcika, kicsi kés, stb.) böködjük meg a közepét, ha tisztán húzzuk ki, akkor már jó. c) és bevethetjük a szaglásunkat is, amikor már kezd kicsit pirulni valamelyik széle, és elárasztja a konyhát az a finom süteményillat, akkor már valószínűleg jó lesz. Ha nem tudunk dönteni, akkor nyugodtan vegyük ki a sütőből (de ne az első fél órában!), és vizsgáljuk meg tüzetesebben:) És ha dönteni kell, akkor inkább legyen egy kicsit nyers, mint túlsült, legalábbis az én ízlésem szerint:)
Nekem azt sikerült előállítani:
-
Fogalmam sincs, mitől lett ennyire repedezett, az eredeti receptet nem változtattam meg lényegileg (az Andién egy darab repedés sincs!). A fényképen jól látszik, hogy nem csak kis bébirepedésekről van szó, hanem teljesen az aljáig felhasadozott, szóval rettenetesen nézett ki. Kitöröltem a könnyeket a szememből, de nem fordítottam rögtön a kukába, mert úgysem lett volna már időm másikat csinálni, meg eléggé drágálltam az összetevőit is, gondoltam, majd szépen hűl, és majd csak lesz vele valami. Félretettem, és nagyon odafigyeltem, hogy nehogy csináljak vele valamit, nehogy levegyem a karimát, nehogy fejjel lefelé fordítsam, nehogy lehúzzam a sütőpapírt, szóval semmit, amit kéne, mert tutira atomjaira hullott volna az egész.
Egy óra múlva már visszatartott lélekzettel levettem róla a karimát, eddigre kicsit össze is esett:
Két lapostányér segítségével fejre fordítottam, végre lehúzhattam róla a sütőpapírt. És átfordítottam a szépséges karácsonyi tortatálamra, úgy, hogy a csúnya, repedezett teteje kerüljön alulra, és a szép, sima feneke meg felülre:

Jöhetett a krém:
Hozzávalók:
– 400 gramm krémsajt
– 4 dl tejszín
– porcukor, ízlés szerint, kb. 4-8 evőkanálnyi
– (habfix, zselatinfix, ilyesmi, ha fogyasztás előtt viszonylag sokáig kell állnia)

A hideg tejszínt kemény habbá vertem egy zacskó zselatin fixszel. A tejszínhab álltában kicsit meg tud szottyosodni, szóval ha nem rögtön fogyasztjuk a tortát, akkor érdemes valamivel kicsit megkötni a habot. Hozzáadtam a porcukrot, meg adagonként a habosra kevert krémsajtot. Ráhalmoztam a torta tetejére, kellemesen vastag réteg lett belőle. Közvetlenül tálalás előtt megszórtam fagyos ribizliszemekkel.

Fehércsokis ribizliöntet
– kb. 30 dkg fagyasztott ribizli
– 10 dkg fehér csoki
– 2-3 evőkanál cukor

A ribizlit kicsit felolvasztottam. Egy kis öntöttvas serpenyőben 2 evőkanál cukorral összerotyogtattam (ne legyen túl édes, a fehér csokitól úgyis az lesz:)). Levettem a tűzhelyről, és úgy adtam hozzá a kockákra tört fehér csokit, gyorsan kevergetve (a fehér csoki különösen utálja a nagy meleget). Külön csészében tálaltam a torta mellé.



A eredeti receptet Fűszeres Eszter vadászta, Nigella Lawson Feast című könyvéből.

A szép képeket pedig Imi csinálta.

És a bónuszkép:
Tomacica a kedvenc helyén piheni ki a nap fáradalmait. Ugye milyen szép?

Ribizlis muffin

Tesókám alkotott. Hiába mondja, hogy nem tud finomakat készíteni, szerintem egyszerűen csak nincs önbizalma a konyhában. Merthogy igenis tud! Erre az egyik legjobb bizonyíték ez a muffin amit múlt vasárnap sütött. Kaptam belőle kóstolót, úgyhogy bizonyítani is tudom, hogy finom volt! :) Azt írta nekem Mazsolino, hogy a ribizli 70%-a Solymárról származik, ahonnan barátja, Zoli is. :) Vagyis gondolom Zoli szüleinek kertjében termett. A receptet a Mindmegettén találta és a sütit Zolival együtt készítette el.

Hozzávalók:
- 50 dkg ribizli
- 15 dkg cukor
- 25 dkg liszt
- fél csomag sütőpor
- 2 tojás
- 10 dkg vaj
- 0,8 dl tej

A ribizlit megmossuk, kissé leszárítjuk, villa segítségével lehúzzuk a szemeket, megszórjuk a cukor 1/3 részével, félretesszük. A tojásokat a többi cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk az olvasztott vajat, belekeverjük a tejet is. A ribizlit is beleforgatjuk a közben engedett levével együtt, és végül a sütőporral elkevert lisztet is. Papírral bélelt muffin formába adagoljuk, 180 fokon sütjük 20-25 percig. A kész muffinokat a formában pihentetjük 5-10 percig, mielőtt kivennénk. Porcukorral szórjuk.

Tesóm csak félig töltötte a kosárkákat, mert nagyon sok muffint akart készíteni, hogy minél több embernek adhasson. Dupla adag alapanyagból 70 db kis muffin lett. Tehát szerintem egy adagból, ha teletöltjük a kosárkákat kb. 24-28 db készülhet.

Mazsolino szerint nem lett szép, szerintem meg nem lett csúnya. :) Tovább kellett sütnie, mint ahogy azt a recept írta. Valamint legközelebb megfordítja a ribizli és a liszt belehelyezési sorrendjét, mert ahogy megbeszéltük, a recepttel ellentétben előbb kellene a lisztet belekeverni robotgéppel, hogy csomómentes legyen, utána pedig a ribizlit kanállal, hogy ne törjön össze. Most mindent robotgéppel kevert és így a ribizli eléggé szétesett.

Ribizlis joghurtos panna cotta

Még mindig van egy-két doboz ribizlim a fagyasztóban, pedig a nyakunkon az eperszezon. És egyébként is olyan nyár volt vasárnap, hogy már csak ilyesmikre vágyik az ember desszert gyanánt. És az édes tej/tejszín helyett használt savanykás joghurt még üdítőbbé és könnyebbé tette az egészet.

Hozzávalók:
- 6 dl sűrű joghurt (én a szokásos házi joghurtomat használtam)
- 2 dl zsíros tejföl (én bocimobilosat használtam, de jó is, hogy már nálunk is van!)
- 0,5 kg felengedett fagyasztott ribizli
- cukor ízlés szerint
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 10 gramm zselatin

Összekevertem a joghurtot, a tejfölt és a cukrokat. Hozzáadtam a villával összetört ribizlit. A zselatint beáztattam kb. másfél dl vízbe néhány percre, utána felmelegítettem, hogy alaposan felolvadjanak a szemcsék (forralni nem kell). A meleg zselatinhoz tettem egy merőkanálnyit a gyümölcsös joghurtból, gyorsan elkevertem, aztán még vagy kettőt, alapos egyneműsítés után jöhetett a többi is. Nagyon gondosan összekevertem, és már mehetett is kisebb és nagyobb tálakba (az egyik változathoz tettem néhány babapiskótát is). Pont jó lett az állaga, éppen csak megállt a lábacskáján remegve, nem lett túl kemény. Lehet hozzá adni tejszínt/tejszínhabot/gyümölcspürét, de magában is nagyon finom.




Ja, és a mai cukiság: a Tamás szedte össze az utcán, és hozta be a mandulafára. Nem tudom, látszik-e a képen, hogy milyen óriási! Gondoltam, melléteszem a kezem mérceként, de nem mertem megkockáztatni, gyufásskatulya meg épp nem volt nálam.

Feketeerdő tekercs

A süti ötlete innen van. Kekszreceptek után kutattam, fogalmam sincs, hogy sikerült a végén megint egy kelt tésztás cuccot kivitelezni. Sajnos, nem nagyon volt időm, ezért más a tészta, és egyéb okokból más a töltelék is, ja meg persze a máz is. De ha egyszer lesz egy kicsivel több időm, feltétlenül kipróbálom az eredeti receptet, mert nagyon jónak tűnik.
Végül is egy tejszínnel, meggyel (...) és csokival feltunningolt kakaóscsiga lett, persze kakaó nélkül.
Tésztája a szokásos édes kelt tészta:
- 555 gramm liszt (most fele kenyér-, fele finomliszt)
- 25 gramm friss élesztő
- 2 dl langyos tej
- 1 dl langyos sűrű házi tejszín (ezért most nem került vaj a tésztába)
- 6 evőkanál cukor
- 1 teáskanál só
Ezekből a kenyérsütőgépben közepesen lágy tésztát dagasztottam, és hagytam kb. a duplájára kelni. Liszttől függ, lehet, hogy kell még hozzá kis tej, figyelni kell az elején. Amikor megkelt, átgyúrtam, két cipóra osztottam, lisztezett deszkán egyenként szép nagy téglalapot nyújtottam belőlük.
Belevalók:
- 10 dkg vaj
- 200 gramm étcsoki, apróra darabolva
- két adagnyi meggytöltelék vagy valami ilyesmi
A kinyújtott tésztát alaposan megkentem az olvasztott vajjal. Az egyiket kiolvasztott és lecsöpögtetett ribizlivel szórtam meg (mert már egy hete várta szegény, hogy mi lesz vele), szórtam rá egy kis porcukrot, meg ment még rá a csoki fele. A másikba egy kisebb üveg vegyes lekvár (meggy, cseresznye, málna, ribizli négyes), meg a csoki másik fele. Feltekertem, felvagdostam, sütőpapíros tepsibe raktam (kb. 10 darab lett egy-egy rúdból).
Most jött volna az, hogy letakarva szép nyugodtan kelni hagyja az ember, de sajnos, erre nem volt időm, szóval ment a két tepsi az 50 fokos sütőbe. Amikor megint a duplájára kelt, kivettem, felforrósítottam a sütőt 160 fokra, és alsó szálas légkeveréssel megsütöttem őket . Ettől a viszonylag durva bánásmódtól (gyors kelesztés a meleg sütőben, csúnya hőmérsékletváltozások, stb.) kicsit önállósította magát a tészta, szóval nem lettek túl szépek, de finomnak azért finom:))
Rácson kihűtöttem őket. Összekevertem négy púpos evőkanál porcukrot egy pici vízzel (tényleg nagyon kevés kell!), és ezzel a mázzal meglocsolgattam a kis amorf csigákat.

Habos ribizlis kocka

Ezt a receptet ezer éve olvastam még valamelyik nlc-és fórumon, úgy emlékszem, kira21 írta be, váncza-féle ribizlis lepényként. Mindig sok ribizlink van tésán, sőt, még venni is szoktunk ott a környéken, és lefagyasztom télire. Szóval érdekelnek a ribizlis sütik.
Tészta: 14 dkg vaj, 21 dkg liszt, 1 evőkanál porcukor, 1/2 csomag sütőpor, 2 tojássárgája. Összegyúrjuk, és sárgára sütjük.
Ha kihűlt, rákenjük az alábbi habot:
4 tojásfehérjét keményre verünk, hozzákeverünk 19 dkg cukrot és egy fél zacskó vaníliáscukrot. Ennek a tetejére jön a ribizli (kiengedve és lecsöpögetve, vagy frissen szedve:)). Forró sütőben szárítjuk, amig a hab kemény nem lesz.
Annyit variáltam, hogy a tésztát megkentem egy kis üveg ribizlilekvárral (2 dl).

Ribizlis túrós

A híres ribizlis túrós! Innen lehet tudni, hogy nyár van. Néha még a ribizlitől undorodó személyek is megeszik (nem sorolnám fel őket:)).

A recept a szokásos kevert joghurtos, némi túróval feldobva.

Azért leírom, az újszülöttek kedvéért: 2 bögre liszt (lehetőleg rétesliszt, de az sem baj, ha finomliszt), 1 bögre kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, fél csomag sütőpor, csipet só, mindezeket egy tálban összekeverjük. Egy másikban összekeverünk fél bögre étolajat, két egész tojást, egy bögre joghurtot vagy kefírt és fél kg túrót (de ha épp kevesebb van otthon, akkor sem dől össze a világ). (Mekkora a bögre? Egészen pontosan 2,3 dl. :)) A két edény tartalmát alaposan összekeverjük, beleszórunk rengeteg ribizlit, ebbe a mennyiségbe kb. fél-háromnegyed kilónyit. Kivajazott, lisztezett nagy tortaformában sütjük, előmelegített sütőben, kb. 230 fokon (Andika ugye kicsit hűsebben, már amennyiben valaha is ribizlis süteményt sütne). Ha megsült kiborítjuk, lehetőleg rácsra, és megvárjuk, amíg langyosra hűl, mert csak akkor lehet szépen szeletelni.