Almás majonézes céklasaláta

Ezt a céklasalátát még tavasszal készítettem, az akkor utolsó céklákból. Ha jól emlékszem, csináltam egy finom borscslevest, és két kicsike céklát nem használtam fel hozzá. Hosszan kerülgettem a hűtőben, aztán szerintem voltunk Tahiban és ott ettem Anna céklasalátájából. Abban a céklasalátában nem volt alma, de úgy is nagyon különleges volt. És akkor határoztam el, hogy az én két öregecske céklámból is saláta lesz. Nem írtam akkor le a receptet, mert nem volt kedvem, de tesóm máltai rózsaszín tálkája a húsvéti buliból került át hozzám, tehát azután csinálhattam valamikor. Azért is halasztottam az írást, mert a céklaszezonból már kifutottunk akkoriban. Most viszont megint itt van!

Anna receptjét nem tudom, de ez az almás céklasaláta így készült:

Hozzávalók (egy 1 személyes adaghoz):

• 2 db kisebb cékla
• 1 db savanykás alma
• majonéz
• tejföl
• só és bors
• torma is mehetne bele, biztos jól áll neki, én nem használtam

A céklákat megmostam, héjastól fóliába csomagoltam, és betettem őket a sütőbe. Gondolom 180-200 fokon sütöttem, amíg megpuhultak. (Nyilván volt mellettük valami más sütnivaló is, nem indítom be két cékláért a sütőt. A cékla, ha megsült, várakozhat napokat a hűtőben, szóval érdemes összehangolni a sütést, mert ezek elférnek bármekkora tepsi mellett.) Nem tettem sem olajat, sem sót és borsot hozzá, egyszerűen csak megsütöttem őket. Amikor kihűltek, kockákra vágtam. Az almát meghámoztam, szintén kockákra vágtam (a magház nélkül). Pár kanál majonézből és tejfölből mártást kevertem, sóztam és borsoztam, majd a cékla- és almakockákat belekevertem. Snidlinggel díszítettem a fotózáshoz (de folyamatosan a tálka mintájára fókuszált a gép, a cékla meg életlen maradt).

Nagyon jól ment egymáshoz az édes cékla és a savanyú alma! Egy egyszerű pirítóshoz is tök jó, de húsok körete is lehet, nem rontja el. És a cékla nagyon-nagyon egészséges! Gondolom, nyersen még egészségesebb, és ki kéne próbálni úgy is, mert találkoztam olyan recepttel is. Ha nyersen használnám, akkor a nagylyukú reszelővel reszelném inkább, és nem kockáznám.

Cicahíradó: Szabi cicát tanul rajzolni, és Winston ki van borulva a tévén látható új cicától. Még a képről is ordít a feszültség, ami Winstonban lejátszódik:

Hosszú percekig nem vette le a szemét a betolakodóról. Nagy szerencse, hogy nem támadta meg!

Fermentált cékla

Mindenképpen ki akartam próbálni a cékla fermentálását is, és erről is elolvastam mindent, ami fellelhető. Többféleképpen vágják, és többféleképpen fermentálják, én nem a felöntőleves módszert választottam, hanem a besózósat.  Ha felöntőlével próbálkoztam volna, akkor 5 dl víz és ½ evőkanál só keverékét felforraltam és visszahűtöttem volna. Tettem a céklához leszorítónak tormát is.  

Hozzávalók:

• 7 db cékla, pucolva, aprítva 949 gramm lett
• 18,98 gramm só :-) (2%)

A céklákat a nagylyukú sajtreszelővel lereszeltem. Lehetett volna többféleképpen is vágni, ezt választottam. (Lehet kockára vágni, szeletekre, karikára.) Besóztam, hagytam állni. Üvegbe töltöttem és leszorítottam egy megfelelő méretű tormával. Elég nehéz úgy beszorítani az üvegbe, hogy ne legyenek levegőbuborékok közötte, ezért legközelebb másmilyen formára fogom vágni. 1 db 7 dl-es üveg lett ekkora mennyiségből. Nekem elég sokáig forrt, már nem emlékszem, de egy hétig biztosan. Nem nyitogattam a tetőt, csak a tányért mostam el minden nap, ami alatta volt, mert féltem, hogy a kiforrt lé megfogja. Az elkészült céklát végül áttettem egy másik tiszta befőttesüvegbe, mert annyira rondán nézett ki az eredeti üveg és tető a lila csíkokkal az oldalán.

Amikor a forrás abbamarad, már fogyasztható is, de azt olvastam, hogy a 14-21. napon van a legmagasabb probiotikumtartalma. Hűtőben egyébként hónapokig eláll.

Nem nyűgözött le teljesen, de mivel Annyira Nagyon Egészséges, szerintem még próbálkozni fogok vele. Fokhagymával mindenképpen kipróbálom, a legtöbb helyen ezzel olvastam, de ízesíthető köménymaggal, hagymával, egész borssal, mustármaggal, kaporral, de valószínűleg bármilyen fűszerrel jó, mert annyira semleges íze van magában. Legutóbb tonhalas tészta mellé ettem, és tetszett nagyon a párosítás.

És legyen a szokásos napi cuki, akinek valamiért kilóg a nyelve a napköziben:

A csodás fotót Lilla készítette, Amy rendes és napközis tanára

Ha lenne fermentálási verseny, nálam ez lenne a sorrend:

1. Fermentált káposzta

2. Fermentált uborka (de csak azért lett ő a második, mert két próbálkozásból egy megpuhult)

3. Fermentált retek

4. Fermentált almalé (egy kis Somával)

5. Fermentált cukkini (de csak azért csúszott ilyen hátra, mert megpuhult)

6. Fermentált cékla

7. Fermentált karfiol (ő annyira nem sikerült, hogy még sorszámot se érdemelne, de betettem egy szép régi fotót a bejegyzésbe, ezért érdemes odapillantani)

Nyáron nem főzök

Mert ilyeneket eszünk. Nem lettünk vegák, a fiúk általában esznek hozzá füstölt húst, és időnként csinálok párolt csirkét, de hát azon végképp  nincs mit fényképezni. De ezeket a zöldségeket mindnyájan nagyon szeretjük. A fenti képen petrezselymes újkrumpli van, párolt brokkoli, nyers saláta meg csíra. Petrezselymes újkrumplin kb. el is vagyok egész nyáron. Megpucolom, apróra felkockázom, beleszórom egy vastag talpú lábasba. Öntök alá olívaolajat (ha azt akarom, hogy vegán legyen), sózom, és közepes lángon sütöm, néha megkeverem. Ha le akarna égni, de még nyers, akkor pici vizet öntök alá. Ha kész, elzárom a gázt alatta, és rögtön megszórom jó sok összevágott petrezselyemmel, és ennyi. Bármikor, bármennyit, melegen, hidegen, imádom. Jó krumpliból még jobb.

Ezt meg Rebeka csinálta, céklás tócsni, egyszerű salátával. A tejevők kaptak hozzá joghurtos öntetet is. Nem kell olajban tocsogni, szépen megsül a sütőben. És abbahagyhatatlanul finom.

Napi cukinak meg fekete-fehér. Egy pici drappal.

Céklás csokitorta kókuszhabbal vagy kókuszos vegán csokikrémmel (gluténmentes)

Hát megint szülinapi tortát kellett süssek. És az érintett elég pontosan rendelt: kókuszos-céklás csokitortát kért, persze gluténmentes kivitelben. Nagyon jó lett. Tényleg. A cékla természetesen csak a tésztában van, nagyon-nagyon jól megy a csokihoz az íze. (Pont olyan jól, mint a répa a fahéj/kardamom/szegfűszeg/narancs ízekhez.) Használtam már sütibe cukkinit, az teljesen semleges, szerintem bármihez jó, a paszternákot meg mindig tervezem (csak felfalom előtte zöldséges rizsben). De ha egyszer sütnék belőle, akkor ahhoz is inkább vaníliát, kardamomot, ilyesmit tennék. Talán gyömbért is:) Nem csokit. De a céklához csoki kell.  Nagyon finom volt a tészta, csokis, szaftos, önmagában is nagyon jó. Ráadásul meglocsoltam a lapokat meggybefőtt levével, és szórtam a krém alá meggybefőttet, nem sokat, pont annyit, hogy ne meggytorta legyen, de örüljön az ember, ha összefut eggyel-eggyel. A tetejére pedig pirított kókusz ment, azzal lett tökéletes az egész, annyira jó volt, hogy volt valami rágható is a tortában. Ez nem az az pár kalóriás, szinte saláta torta, de évben egyszer-kétszer jöhet valami ilyesmi is, nem? Akkor jöjjön valami receptféle is:

A tésztához:
- 3 kicsi tojás
- 12,5 dkg mindenmentes Liga margarin (nem szoktam margarint használni, de tejmentes alapot akartam, kivételesen nem kókuszsírral vagy olívaolajjal)
- 12 dkg fehér rizsliszt
- 8 dkg cukor
- 2-3 kis közepes cékla
- 9 dkg Boci étcsoki
- 2-3 evőkanál holland kakaó
- fél csomag sütőpor
- vaníliakivonat, fahéj, csipet só

Habosra kevertem a puha margarint a cukorral, egyesével beledolgoztam a tojásokat, utána minden más ment hozzá fakanállal. A céklát előtte megfőztem, meghámoztam, és aprítógépben ledaráltam, a csokit nem olvasztottam, hanem szintén aprítógépben rizsszemnyire kicsinyítettem. Egy kerek tortaforma (24 cm) aljába papírt szabtam, és mehetett bele a massza. Viszonylag sokáig sült 180 fokon. Utána hagyni kell sokáig hűlni, melegen nagyon-nagyon törékeny (a kicsi tortát sikerült is több darabra törnöm). Másnap viszont cérnával tökéletesen ketté lehetett vágni. Még piskótát is ritkán sikerül ilyen jól.

Itt jól látszik a tészta állaga.

Egyéb hozzávalók:
fél üveg meggybefőtt
5 dl tejszín (nálunk laktózmentes)
1 csomag instant zselatin (kihagyható, de ajánlott)
vaníliakivonat
10-15 dkg kókuszreszelék
porcukor
1 kókuszdió


Az egyik lapot visszaraktam a formába. Meglocsoltam a meggybefőtt levével.  Szórtam rá egy jó marék befőttet. Habot vertem a tejszínből porcukorral, vaníliával meg a zselatinnal. Azért érdemes belerakni, mert viszonylag tömör a tészta, és így is nehéz volt vágni, ha még puhább lett volna a krém, akkor még nehezebb lett volna. Fakanállal hozzáforgattam a kókuszreszeléket. A krém bő felét rákentem a meggyel megszórt alsó tésztára.

Aztán jött a tetejére a felső tészta, azt is meglocsoltam meggybefőttlével.

Aztán jött erre is krém. A kókuszdiót DT összetörte (a levét a másik tortához használtam), a húsát felszeletelte, én meg egy pici kókuszzsíron megpirítottam. Ez ment a krém tetejére. Aztán hagyni kell béként pár órát, ezalatt szépen dermed meg összeállnak az ízei. És tényleg rohadt jó volt. Sajnos szülinapozás közben sosincs idő meg alkalom normális képet csinálni a felvágottról, most is csak egy nem normálisat tudok berakni. De azért látszik rajta, hogy eléggé eteti magát, mindent tud, amit egy tortának tudnia kell.

Ennél már csak az én mindenmentes tortám volt jobb. Folyamatosan keresem a tej- és tejszínmentes tortakrémeket, nem könnyű jót kitalálni. Ez viszont szuper lett. Meg is ettem egy nap alatt. Először is sütöttem egy kis, 18 cm-es tortalapot a fenti tészta kb. harmadából-feléből.Aztán még melegen gyorsan háromba törtem. Miután kisírtam magam, hagytam teljesen kihűlni. Szerintem ezt a fázist érdemes kihagyni. Másnap hidegen visszaraktam a formába. Meglocsoltam meggybefőttlével ezt is.

Erre is szórtam meggybefőttet.

Aztán jöhetett a krém.

Hozzávalók a vegán csokikrémhez:
- 1 zacskó csokis pudingpor (ha lett volna elég kakaóm otthon, akkor elég lett volna pár evőkanál keményítő helyette)
- 1-2 evőkanál holland kakaó
- 9 dkg Boci étcsoki
- 3-4 dkg kókuszzsír
- 1 nagy marék kókuszreszelék
- 1 kókuszdió leve
- némi meggybefőttlé
- édesítő (én szíviát használtam)
- vaníliakivonat
- kicsi rum

A pudingot megfőztem 4 dl folyadékkal, ebből kb. egy dl volt a kókuszvíz, egy dl a meggybefőttlé, a többi meg víz. Amikor már eléggé kihűlt, hozzákevertem a feldarabolt csokit, meg a többi hozzávalót. Ezt kentem rá a tészta tetejére, 2-3-4 cm-es réteg lett belőle. Hűtő, ott szépen megszilárdult. Isteni volt. Ez is kapott egy kis pirított kókuszt a tetejére.

Dupla adag céklás tésztát csináltam, és még mindig maradt belőle, így aztán azt megsütöttem egy hosszúkás sütőformában. Amikor kihűlt, akkor a tetejét bevontam kókuszos citrommázzal (sima citrommáz kókuszreszelékkel tuningolva). És mivel még mindig maradt főtt céklám, abból meg egy sima kevert sütit sütöttem, olívaolajjal, gluténmentes lisztekkel, stb., stb., azt most nincs kedvem leírni, de nagyon jó lett az is. Tegyetek céklát a sütikbe.

Napi cukinak meg a vasárnap hajnali perverz túránkról kaptok pár négylábút. A szép ködös képeket Csilla és Rozi lőtték.

A ködös nagytestű rém, az édes Totó. 60 kg (? vagy több? vagy kevesebb?)  jóindulat. Csak simogassák. Meg védjék meg a gazdik, mert a világban sok félelmetes dolog leselkedik egy ilyen kiskutyára.

Kóficka, csak hogy lássátok, hogy ő is részt vett:) Elfáradt azért, szegénykém. Egyébként pont ma van a 13. szülinapja. Nyugodtan letagadhatna három évet:))))

Hátul Zsuzsika DT-féle divatos kutyakabátban (technológia levédve). Elől meg a gyönyörű és ifjú Pimi, aki mindent tud. Például tud két lábon forogni (a rátekeredő pórázon jól látszik, hogy már épp a második körét kezdi). És úgy fut, hogy a nyulak állva maradnak mögötte. Kóficka is pont ilyen sportos volt az ő korában.

Itt is szépen látszik a köd. Főleg azt láttunk. Meg a négyből három ebecske. Totó nyilván őrző-védett valamelyik gazdihoz simulva.

Citromos céklasaláta

Nemigen vagyunk oda az ecetes céklasalátáért, nem is szoktam csinálni. Venni meg pláne nem. De a céklát szeretjük. Például sütve. Egyesével alufóliába csomagolva. Anélkül nagyon kiszárad, úgy viszont fantasztikus. Meg szoktuk enni nyersen, reszelve, kis fokhagymával, ezzel-azzal összekeverve. Meg máshogy is. Ez például nagyon jó. A citromtól annyira üde lesz az egész, irtóra eteti magát.

Hozzávalók:
4-5 zsenge cékla
fél citrom
1 teáskanál mustár
1-2 evőkanál olívaolaj
só, méz, frissen tört bors

Megmosom a céklát, és héjastul megfőzöm, hát ez eltart egy ideig, de nem kell őrizni. Ha kész, meg ki is hűlt, meghámozom, és felszeletelem, vékony kis negyedkarikákra. Vagy valami olyasmire. Rányomom a citrom levét (közepes citromról beszélünk, nem kell túlsavanyítani), reszelek hozzá egy kis citromhéjat is. Meg mehet hozzá a többi. Szerintem isteni. Sült édeskrumplival ettem ma, és annyira jó volt hozzá.

Napi cuki meg már volt.

Cukkinis-répás tócsni minden földi jóval

Hát ennél bonyolultabb dolog nemigen készül nálam. A tócsnit nagyon szeretjük, de utálok olajban sütögetni, szóval ez is tepsiben készült, és szerintem nagyon finom volt így is. Meg mennyivel egyszerűbb. A pontos mértékek most nem is igen fontosak. Két közepes cukkinit lereszeltem héjastul (a reszelő nagyobbik oldalán). Megsóztam, hagytam állni. Egy másik tálba lereszeltem 2-3 sárgarépát. Egy harmadikba három jó nagy krumplit. A krumplit is megsóztam, öntöttem hozzá egy kis tejet - tényleg kicsit, egy evőkanálnyi sem volt -, ettől szép fehér marad, és nem feketedik be (ezt a Vidék íze konyháján tanultam, és tényleg működik). Bő negyedórát hagytam állni, addigra levet engedett a cukkini is, meg a krumpli is (a répát nem sóztam be). A két levesest kinyomkodtam, aztán mindet összekevertem a répával. Ütöttem hozzá egy tojást, ment bele 2-3 evőkanál barna rizsliszt (sima liszt is jó, ha nem baj, hogy gluténes), meg fűszerek: egy nagy csokor kapor, só, bors. Egy nagy tepsibe papírt raktam, megkentem olívaolajjal, rásimítottam a masszát. A tetejét viszonylag rendesen meglocsoltam olívaolajjal (mondjuk két-három evőkanálnyival), és tettem rá pár rozmaringágat.

Mehetett a 200 fokos sütőbe. Aztán meg fel lehetett kockázni késsel, nekem bejött. Meg DT-nek is. Sok mindent ettünk mellé. Például céklalevélsalátát. A kedvenc pomázi zöldségünknél ilyen cuki céklát lehet kapni:

Saját kertből frissen felhúzva. A cékla is nagyon finom, de a levelével kezdjük. Letépkedem, megmosom, összetépem. Vágok hozzá jó sok friss paradicsomot (saját!!!!!!). Aztán meglocsolom olívaolajjal, citromlével, picit sózom, és kész is van. Ha épp olyanom van, késhegynyi méz is megy hozzá. Annyira jó, hogy nem is igaz.
Meg volt még hozzá sült tök (hurrá, hurrá, tökszezon!) és sült padlizsán. Ez is nagyon bonyolultan készül: feldarabolom, tepsibe rakom, meglocsolom olívával, szórok rá pici római köményt meg sót. Dobálok rá egy kis rozmaringot meg zsályát, és ez is mehet a sütőbe. A padlizsán hamar megsült, de a töknek sok idő kell, akkor jó, ha szépen karamellizálódik.

Na, hát ezek mennek nálunk mostanában. Meg néha padlizsános lecsó. Meg töltött paprika. Paradicsomleves hébe-hóba (mert imádom). Azért az öregségnek is megvannak a maga előnyei. Pont azt főzöm-sütöm, amit enni szeretnénk. Jöhet a paradicsomos káposzta meg a sárgaborsóleves. Kelkáposzta-főzelék. Kapros tökfőzelék.

Napi cukinak meg egy kis szívfájdítás. Olyan soká lesz megint nyár. Ilyen gyönyörű, meleg, kicsi Dunával. Lakóhajóval és két (na jó, másfél) vizslával.

Partra vetett döglött foxival.

Meg gyönyörű, vizes(pólós) tacsilánnyal.

Céklás rizottó, barnarizsből

Súlyos alkotói válságba zuhantam, nem nagyon köt le a konyha mostanában:) Főzök persze, de vagy csupa rém egyszerű és elronthatatlan dolgot (pizza, tejbegríz:), zöldségleves, ilyesmik), vagy ehetetlen chilis babot, undormányos kakaós kalácsot, stb., dehát ez van, ha hiányzik az őszinte érdeklődés. Talán majd a tavaszi zöldségek újra formába hoznak:)
Blogszerzőtársam, segítő kezet szándékozván nyújtani, tegnap az asztalomra készített néhány kitépett lapot egy tévéújságból, azt hiszem, a Népszabadság melléklete volt. Na, ebben volt ez a recept, és tényleg csupa olyasmi volt benne, amit szeretek, gondoltam, kipróbálom. Kisebb változtatásokkal követtem az eredeti receptet.

Hozzávalók:
- 1 csésze barnarizs
- 2 fej cékla, apró kockákra vágva
- 4 közepes méretű sárgarépa
- 1 fej vöröshagyma
- 1 dl vörösbor
- 1 csokor petrezselyem
- só, bors, curry, chili
- 1-2 evőkanálnyi olaj/libazsír

A hagymából, sárgarépából és a fűszerekből (meg az egyik evőkanál olajból) főztem egy nem túl sűrű sárgarépa-krémlevest, ebből lett az alaplé.
A csészényi barnarizst átforrósítottam a másik evőkanál olajon, ráöntöttem a vörösbort, kavargattam, amikor ezt már felszívta a rizs, akkor hozzákevertem a céklát, és kisebb adagonként hozzáadogattam a forró répalevest, gondosan kavargatva, és ezt folytattam, amíg
nagyjából meg nem puhult a rizs. A végén még hozzákevertem a csokornyi apróra vágott petrezselymet.
Lehet ráreszelni sajtot, megszórni ilyen-olyan maggal.
Nem mondom, hogy nagyon rossz lett, de ha külön megeszem az alkotórészeit, sárgarépalevest, sima főtt barnarizst kis főtt vagy sült céklával, jobban ízlett volna. És még ihattam volna hozzá egy pohár vörösbort is:).

Borscs (борщ)

Nekem ez a leves is hozzátartozik az adventhez már 15 éve, mert ennyi ideje ismerem Borit és ez a 15 advent úgy telt el, hogy el nem maradhatott a Borbála-nap környékén esedékes orosz céklaleves, a borscs. Amikor először kóstoltam, azonnal beleszerettem, és annak ellenére, hogy kétszer nem lehet ugyanolyat készíteni, még soha nem csalódtam benne!

Habár a hozzávalók listája elég hosszú, nem kell megijedni tőle, mi mindig 10-15 litert készítünk egyszerre és mindig el is szokott fogyni az utolsó cseppig.

Hozzávalók: 1,5 kg marhalábszár nagyobb darabokra kockázva, 6 marhahúsleves-kocka, 5 szem közepes krumpli nagyobbakra vágva, 6 sárgarépa, 3 nagy fehérrépa, 1 közepes zeller, 5 cékla, 6 fej hagyma, 1 egész fej fokhagyma , 1 karalábé, 1 kisebb fej káposzta fele, 2 csokor petrezselyem, 1 csokor zeller, 1 csokor kapor, 1 nagyobb konzerv paradicsompüré, 1 paradicsom, 1 paprika.

A felkockázott marhahúst 4 húsleveskockával és egy pici sóval megfőztük, amikor puha volt, a húst, a léből kiszedtük és a levet leszűrtük. A szépen átszűrt lében lassan elkezdtük főzni a nagyobb darabokra vágott krumplit és a felaprított fokhagymát két újabb húsleveskockával, plusz a paradicsomot és a paprikát. Ezalatt a káposzta kivételével az összes többi zöldséget robotgéppel vastagabb csíkokra vágtuk (lehet késsel is vékonyabb hasábokra vágni), kisebb adagokban, két serpenyőben olivaolajon megdinszteltük és folyamatosan szórtuk bele a levesbe. Amikor minden zöldség belekrült a levesbe, körülbelül 45-60 percig lassú tűzön rotyogtattuk, majd a vége előtt 10 perccel a felcsíkozott káposztát is beleszórtuk. Ekkor került bele a paradicsomkonzerv és nem sokkal később az apróra vágott zöldfűszerek is.

Amikor elkészült, még forrón gyorsan tányérokba szedtük, tejföllel ízesítettük és - mint az oroszok - feketekenyérrel ettük. Annyira finomra sikerült, hogy a kábé 10 liter levesből másnapra már alig maradt. Persze jó sokan vagyunk rá, hiszen ilyet közülünk csak Bori szokott főzni, de őt egy évben sajnos csak egyszer lehet erre rábeszélni!

Láttam már a tévében sokféle borscskészítést, de biztos vagyok benne, hogy ez a legigazibb, mert Bori ezt anyósától tanulta Odesszában, akinél fiatal házas korában hosszabb ideig lakott. Azt is mesélte, hogy anyósa ezt a levest gyakrabban készítette hús nélkül, és úgy is nagyon finom volt! Vegáknak érdemes azt is kipróbálni, én maradok a marhahúsos verziónál! :-)

Bori is, mint a környezetemben majdnem mindenki, nagyon nagy állatbarát, sok-sok cicával ismerkedtem meg már rajta keresztül. Most ez a szép, de ördögpofi fekete shar pei, Bájron költözött a szomszéd lakásba, és elbirtokolta a kertet Cicustól, aki azóta nem meri Borit meglátogatni. Szerencsére a kutyus csak februárig marad ott gazdájával. Ennek én is nagyon örülök, mert bár nagyon barátságos, folyton csóválja a farkát és még dörgölőzik is, mint egy cica, de azért számomra kicsit ijesztő a külseje. (Lehet, hogy ő is ijesztőnek lát engem, mert ő is mindig megretten a hirtelen mozdulatoktól.)

Amúgy nagyon cuki kutyus, és habár szobakutyaként nőtt fel, most nem lehet becsalogatni a kertből, az egész napját ott tölti, és este nagy nehezen becserkészve, ölben kell bevinni a jó meleg szobába! Ez bolond!