Juhtúrós medvehagymás pite

Volt egy év, amikor kvázi medvehagymamérgezésünk lett, annyit ettünk, illetve etettem belőle. Szerintem könnyű túladagolni. Akkor egy-két évet kihagytunk. Tavaly már ettünk, meg az idén is, de tényleg módjával adagolom, nekem nem esik jól túl sok belőle. Szóval egy-két nagy csokor elég is egy szezonban, de az tényleg jó. Csütörtökön Kóficka fodrászolását (gyönyörű lett!!!) összekötöttem a piaclátogatással, és irtózatos méretű irtózatos friss medvehagymacsokrot kaptam 300 Ft-ért, akkorát, hogy a végét majd olajjal le fogom turmixolni, mert sosem fogy el. (A medvehagymavásárlás ugye tuti lutri, mert az van kiírva, hogy mennyibe kerül a csokor, és csak akkor látod, mekkora, amikor kihúzza az eladó a kis társai közül, orosz rulett.) Volt belőle már hagymás tört krumpli (isteni, és tényleg nem kell hozzá szakácsdiploma), párat elrágcsáltunk kenyérhez, szerintem úgyis nagyon finom, egy részéből lett ez a pitécske, és még mindig maradt jócskán. Szerintem isteni lett a pite, ámbár nem nekem való. És tényleg órán belül futható, mosogatással mindennel együtt. Majdnem laktózmentesen csináltam (laktózmentes juhtúró létezik???), de az egyébként nyilván tökmindegy, már nem a fogyasztó szempontjából, de a laktózmentes cuccok pont úgy viselkednek, mint a normálok.

Hozzávalók a tésztához:
30 dkg liszt
18 dkg vaj
1-2 evőkanál tejföl
1 kis tojás
1 teáskanál só

A szokásos, a hideg vajat több részletben (mert mindenhez a picike aprítómat használom) összemorzsásítottam a felkockázott vajjal, utána összegyúrtam a többivel. Tök jól kezelhető a tészta, ha mégis ragadna, kaphat egy kis lisztet. Kinyújtottam, fánkszaggatóval 12 nagy kört vágtam ki a tésztának kb. a feléből, és kibéleltem vele az egyik muffinsütő mélyedéseit. Nem kell a mélyedéseket zsírozni, mert elég zsíros a tészta, úgysem fog beleragadni. Beraktam a hűtőbe. Közben bekapcsoltam a sütőt is (200 fok?), és összekevertem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:
45 dkg túró
fél kis pohár tejföl (ugye már kivettem belőle egy picit a tésztához)
20 dkg juhtúró
1 kis csokor medvehagyma
frissen darált bors
pici só

Összevágtam a hagymát, és mindent összekevertem, nem kell sok só, mert a juhtúró eleve az. Betöltöttem a behűtött tésztákat, és mehetett a sütőbe.

Kinyújtottam a tészta maradékát, abból is köröket vágtam ki. (Azért csináltam ilyen hülye sorrendben, hogy legyen ideje az első adagnak lehűlnie.) A másik muffinsütőbe raktam, de ebbe először papírkosárkák mentek, mert sérült a sütő bevonata. Egyébként nem tudom, hogy mi a szösszel vonják be ezeket, a régi, 20 éves formáim teljesen jól vannak, most meg amiket veszek, gyakorlatilag maguktól lehullik a bevonat pár használat után (nem a kínai piacon vásárolok, ámbár lehet, hogy jobban járnék, Aldi, Spar, ilyesmi, és a fekete bevonatok viselkednek így). Ezt betöltöttem, úgy hűtöttem, amíg az első adag ki nem sült. Nem mértem a sütési időt, akkor jó, ha már látszik a tészta peremén, hogy kicsit megpirult. Gondolkodtam rajta, hogy elősütöm a tésztát, de nem kellett, nem áztatta el a töltelék, egyben szépen megsült. 24 darab lett, és még mindig maradt egy tenyérnyi tésztám, azt egy kis szilkonformába tömködtem, megraktam felszeletelt almával, megszórtam fahéjjal és cukorral, aztán az is megsült a muffinsütő mellett, és persze az sem lett rossz.

És napi cukinak meg frissen nyírt Kóficka. Szebb, mint valaha. Március elején töltötte be a 14. évét. Hogy lehet valaki ennyire édes????

Egy hete még ilyen volt. Meg az időjárás is.

Sajnos ülbeülőset egyedül nem tudok csinálni, de azért felülről is látszik, milyen szépséges. Mint egy kis kövér vakond. Ilyenkor jól látszik, milyen gyönyörű az alakja.

És hát a feje, az meg a legszebb.

A nagy medvehagymaprojekt

Ily

Ilyen szép nagy kupac medvehagymát kaptam vasárnap éjjel Permanistáéktól! Frissen szedve. Soha ennyi medvehagyma még nem járt a konyhámban.

1. Medvehagymás tészta
Hát, ez egyszerűen isteni volt. Bármikor, bármennyi. Ráadásul villámgyors. Pár gerezd fokhagymát átnyomva - igen, nem reszelve, mert a Gyöngyi nyuszikája megneszelte a hiányt, és egy szépséges fokhagymanyomót hurcolt magával:

szóval megfuttattam némi libazsíron, rádobtam egy jó nagy maréknyi (volt az kettő is) medvehagymát, és megfonnyasztottam. Pici só ment még bele, majd botmixerrel pürésítettem, és kész is volt. Tésztával elkeverve, parmezánnal megszórva mennyei volt.

Aztán egy részét összevágva (de nyersen) belekevertem a zöldséges rizsbe, az is nagyon finom volt:

A legnagyobb részt pedig összevágtam, beletömködtem egy kisebb üvegbe, adtam hozzá egy kávéskanálnyi sót, és csurig töltöttem olajjal (a Lajos hidegen sajtolt napraforgóolajából). A hűtőben várja, hogy a következő hetekben megegyük. Szintén Permanista receptje.

Napi cukinak meg pár napozó állat, olyan gusztusosan tudják élvezni a napsütést. Öreg gyagya fekete cicánk a lábtörlőn élvezi a nyarat:

Kóficka a csodás új rucijában:

Az elhanyagolt eb a napozáshoz is viszi a gömbölyű tárgyát:

A piros nyugágyon én szeretnék napozni. Az ÉÉKC pedig (félig) barátságos mérkőzést vív velem alulról, hátha le tud onnan pofozni, vagy legalábbis  behúz néhányat.

Ellenőrzi, hogy élek-e még.

Medvehagymás pogácsa teljes kiőrlésű lisztből, instant tacsival

A medvehagymás pogi a Bea felségterülete, sütött már nálunk is, és persze a szép új blogjában is. Még pénteken zsákmányoltam egy szép nagy csokor medvehagymát a békásmegyeri piacon, és a családi kupaktanács (Bendi) úgy döntött, hogy ez legyen belőle. (Aztán vasárnap Permanistától kaptam egy hatalmas adag, sk. frissen szedett medvehagymát, de az majd egy külön történet lesz). Gondoltam, ha már ilyen rémesen egészségesek vagyunk, akkor legyen már a liszt is teljes kiőrlésű, szerintem nem ártott neki.

Hozzávalók:
- 2 dkg élesztő
- 44 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 2 dl langyos víz
- 1 teáskanál cukor
- 1 tojás
- szűk 3 dl joghurt
- 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
- 11 dkg finomliszt (és valamennyi majd a nyújtáshoz)
- 1 evőkanál só
- 1 jó nagy csokor medvehagyma
- 1-2 dl libazsír
- kevés reszelt sajt a tetejére

A dagasztógép táljában összekevertem a két deci langyos vizet az élesztővel, cukorral, meg olyan 5-10 dkg teljes kiőrlésű liszttel, és hagytam állni vagy két órát letakarva. Utána hozzáadtam a többi lisztet, a tojást, a sót, a joghurtot, és közepesen lágy tésztát dagasztottam belőle. Hagytam megkelni. Közben a legnagyobb megdöbbenésemre rájöttem, hogy nincs otthon vaj. Mindig hatalmas készletek vannak belőle otthon (kiló alatt nem veszek), nem tudom, hogy történhetett ez meg. Épp libazsírt sütöttem, szóval ebből öntöttem ki egy tálba vagy másfél decit, és belekevertem az apróra felvágott medvehagymát.
A megkelt tésztát lisztes deszkára borítottam (muszáj lisztezni, nekem a joghurtos kelt tészták mindig eléggé ragacsosak). Jó nagyra kinyújtottam, alaposan megkentem a hagymás libazsírral, és összehajtogattam. Letakarva hagytam pihenni, és még vagy kétszer hajtogattam. Közben itt-ott csurgott ki belőle a medvehagymás libazsír, nem örültem neki, de kezelhető volt a helyzet (ha vajat használtam volna, akkor megmenekültem volna ettől, szóval gyengébb idegzetűeknek ezt javaslom). Aztán kinyújtottam olyan centi vastagra, késsel berácsoztam a tetejét, és nagyobb szaggatóval kiszaggattam. A tetejét sós vízzel lekentem, és megszórtam kevés reszelt sajttal, aztán irány a forró sütő. Állítólag finom volt.

Pár darabot vittünk magunkkal másnap kirándulni, a Bujáki Kikeletre. A napi cuki képeket ott lőttük. Kóficka idén már a 11. évébe lépett, nem is jut neki napi futás, szóval sok már neki a 30 km túra. De nem volt szívem otthon hagyni, gondoltam, majd valahogy megoldjuk. Egyébként két éve már jártunk itt, csak akkor hosszabb távon, akkor is eléggé elfáradtak a négylábúak.
Most úgy volt, ahogy vártam, hogy olyan 25 kilométernél volt a Sasbérci kilátó, itt Kóficka már nagyon fáradt volt. Gondoltam, hogy itt az ideje egy kis külső segítségnek. Az eb egyébként csurom sár volt, mert minden úti és útszéli pocsolyába belevetette magát, és rengeteg volt belőlük.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi is rendeztünk középtájt egy lábáztató partit egy jéghideg patakban, és nagyon-nagyon felfrissültek tőle az égő csülikék (ahogy a Tamás nagymamája mondta volna).

Mindenesetre a nagyon sáros Kófickától eléggé undorodtunk. Először a kevésbé féltett zsákba akartuk berakni, hosszas próbálkozás után kiderült, hogy a kutya szélesebb, mint a zsák:)

Kóficka mindenesetre nagy nyugalommal és türelemmel viselte a próbálkozásokat:))

Ekkor kipakoltuk a másik zsákot is, hátha abba belefér:

Abba sem fér bele:))

Viszont belefért a szatyorba:)) (Amit azért raktam be a zsákba, hogy ha az eb miatt ki kell üríteni, akkor ide áttehetjük majd a maradék szendvicseket:)).

Miközben mi a DT-sal próbáltuk Kófickát belegyömködni valamibe, Rebeka mindent fényképezett:) Azért van ennyi remek képünk.

A következő 1-2 km-t így tette meg:

Medvehagymás lasagna

Már legalább másfél-két hete készítettem ezt a medvehagymás lasagnát, úgyhogy gyanítom, hogy elkéstem a bejegyzéssel. Múlt héten ugyanis már nem túl jó állapotban lévő medvehagymákat lehetett kapni a piacon. De hátha van még valaki, aki hozzájut egy-két csokor frisshez, vagy esetleg elraktározott magának a mélyhűtőbe ahogyan én is szoktam.

Egyébként életemben először sütöttem lasagnát, nem lett rossz, csak kicsit száraz. Legközelebb több besamelt kell főznöm hozzá, mindössze ennyi volt a probléma vele.

Úgy kezdődött a lasagnasütési projekt, hogy árválkodott otthon két csokor medvehagymám. Valamilyen tésztás ételre vágytam, de nem tudtam pontosan milyenre. És hogy mit tegyek bele a medvehagymán kívül? Beszabadultam egy boltba, kétszer körbementem, mire a hűtőpultnál megláttam a lasagnalapokat. Elmorfondíroztam rajta, hogy vajon most vágjak bele életem első lasagnájába vagy ne? Győzött a kíváncsiság. Vettem még gombát, füstölt tarját és a többit az otthon található dolgokból oldottam meg.

Hozzávalók:
- 50 dkg lasagnalap
- 2 nagy csokor medvehagyma
- 1 fej hagyma
- 3 gerezd fokhagyma
- 4 nagy paradicsom
- 50 dkg gomba
- 20 dkg szeletelt füstölt tarja
- 1 teáskanál Worchester-szósz
- oregano
- bazsalikom
- só
- cukor
- olívaolaj


A besamelhez (nekem kevés lett, ennél több kell ekkora adaghoz):
- 8 dl tej
- 2 púpozott evőkanál liszt
- 5 dkg vaj
- só
- szerecsendió

+ a tetejére reszelt sajt

Először is elkészítettem a szószt.

A felhevített olívaolajon megpároltam a megtisztított, félbe- majd karikára vágott hagymát és a felkarikázott fokhagymát. Erre rádobtam a felszeletelt gombát és összekeverve, fedő alatt néhány percig főztem. Közben felkockáztam a paradicsomot,csíkokra vágtam a tarját és a medvehagymát.

Amint a gomba félig megpuhult, belekevertem a paradicsomot. Nekem jó érettek és húsosak voltak, ezért viszonylag hamar levet eresztettek. A tarját is hozzáadtam és néhány percnyi összerottyanás után fűszereztem oreganóval, bazsalikommal, borssal és Worchester-szósszal. A sóval óvatosan kell bánni, hiszen a füstölt tarja is sós. Egy pici cukrot is kevertem hozzá.

A medvehagymát akkor adtam hozzá, amikor már összefőttek az ízek, minden fűszer a "helyére került". Beledobtam a szószba és elkevertem benne. Körülbelül két perc múlva le is zártam alatta a gázt, mert csak annyi volt a lényeg, hogy összeessen a medvehagyma.

A besamel-mártáshoz a vajat felolvasztottam, felmelegítettem. Ezen picit megkapattam a lisztet, majd felöntöttem a tejjel. Csomómentesre kevertem. Sóval és szerecsendióval ízesítettem és addig főztem, amíg sűrűsödni kezdett.

Egy négyszögletes sütőtál aljára besamel mártást öntöttem, erre fektettem a lasagnalapokat. Majd paradicsomos szósz, besamel mártás és ismét lasagna következett. Addig folytattam, amíg el nem fogyott. Lényeges, hogy a tetejére szósz + besamel mártás maradjon.

Lefedtem alufóliával és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Kb. 20 percig fólia alatt sütöttem, ezután levettem róla, megszórtam sajttal és még kb. negyed órát hagytam bent a sütőben. Ez alatt szépen rápirult a sajt a tetejére és megpuhult a tészta is. Sajnos a szószt is túlságosan magába szívta.

Hatalmas adag lett belőle, egy hatfős család biztos jóllakott volna vele. Napokig hordtuk a munkába, de végül elfogyott. Úgyhogy nem lett rossz. Legközelebb firss, saját készítésű tésztából fogok lasagnát csinálni.

Medvehagymás pite

Szóval az úgy volt, hogy tegnap este épp ügettem át a recepción a jól megpakolt biciklimmel, amikor a S. Kata utánam rohant, hogy kell-e nekem medvehagyma. És nekem mindig kell medvehagyma, mondtam szépen, hogy hogyne, belegyömöcköltem valamelyik feneketlen bicajostáskába, és csörtettem tova. És hogyha már volt medvehagyma, akkor gondoltam, az előzetes terveimmel ellentétben vacsora is lesz vagy másnapra ebéd. Na, ennek köszönhető ez a kis szösszenet. Nem volt lassabb, mint egy zöldséges tészta, aminek azért képes vagyok még este nekilátni.

Hozzávalók:
- 15 dkg tk. liszt
- 1 icipici tojás
- 8 dkg vaj
- 1 kávéskanál só
- 1-2 kanál fehér bor

Ezekből pitetésztát gyúrtam a szokásos módon, hideg vaj, robotgép, stb., s a változatosság kedvéért most bort lötyköltam rá, mert az közelebb volt a deszkához, mint a csap. Kinyújtottam szép nagyra, kibéleltem vele a nagy fodros piteformát, és betettem a hűtőbe kicsit pihenni.

Közben összekutyultam a tölteléket:
- egy jó nagy csokor összevágott medvehagymából
- 2-3 dl tejfölbből
- jó 15 dkg reszelt trappistából
- 2 tojásból
- meg persze némi sóból és borsból.

Ezt beletöltöttem a nyers tésztába, a tetejét megszórtam apróra vágott angolszalonnával, és mehetett x időre a sütőbe, amíg szépen meg nem pirult. Ennyi. Napi cuki meg nem lesz, mert épp nincs képem hozzá.

Medvehagymás pogácsa

Rengeteg pogácsa recept van már a blogunkon, úgyhogy nagyon össze kellett szednem magam, hogy valami újat tudjak mutatni. Mivel most van szezonja a legújabb kedvencemnek, a medvehagymának, nem is volt kérdés, hogy milyen ízesítésű lesz.

Én ezzel készültem a nagy, családi húsvéti ebédre, méghozzá úgy, hogy már előző nap begyúrtam és hűtőben, hidegen kelesztettem a tésztát. Nekem ez a hidegen kelesztés is viszonylag újdonságnak számít, de azt hiszem többször is fogom alkalmazni, mert nagyon jó állagú süti lett a végeredmény.


Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 1 tojás
- 25 dkg vaj
- 2 dl tejföl
- 2 dkg élesztő
- 1 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- ízlés szerint só
- 1 nagy csokor medvehagyma
+ reszelt sajt és 1 tojás a tetejére

A tejet a cukorral együtt meglangyosítottam és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet, a tojást, a lágy vajat, a tejfölt és a sót egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az élesztős tejet és az apróra vágott medvehagymát. Az egészet jó alaposan megdagasztottam. Lágy állagú tésztát kaptam.

A tálat lefedtem és 3 órára hűtőbe helyeztem. A 3. óra végén már majdnem kifolyt a tálból a tészta, úgyhogy gyorsan kivettem a hűtőből, lisztezett deszkán átgyúrtam és ujjnyi vastagra kinyújtottam.


Képzeletben 3 egyenlő részre osztottam 3 vízszintes vonallal. Először az alsó majd a felső harmadot hajtottam rá a középsőre. Ezután 3 részre osztottam 3 függőleges vonallal. Először jobb majd a bal oldalát hajtottam a középsőre. A tésztát visszahelyeztem a tálba, majd a hűtőbe.
Ezt a kinyújtást-hajtogatást megismételtem háromszor - 40 percenként - még aznap este.
Másnap reggel még egyszer.

Az újabb pihentetés után megint ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Sütőpapírral bélelt tepsire tettem a korongokat, felvert tojással megkentem a tetejüket és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.


Ez az a pogi, amiből egészen biztosan lesz ismétlés. Sokan kóstolták és kivétel nélkül mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megint kell télire tartósítanom a mélyhűtőben pár csomag medvehagymát. :)

Medvehagymás tekercs

A tekercsek, csigák napjait éljük. Lassan egy hete csak nyújtok, csavarok, darabolok és sütögetek. A medvehagymával kezdődött, amit én még soha nem ettem. Anyuéknál kóstoltam meg és mivel a fokhagymára emlékeztet az íze, azonnal elnyerte tetszésemet. Kaptam is rögtön egy csokornyit anyukámtól, amit otthon betettem a hűtőbe és aztán el is feledkezdtem róla. Szegény már 2-3 napja várakozott ott, amikor úgy gondoltam, nézek neki valami felhasználási lehetőséget. Rövid kutakodás után meg is találtam a számomra tökéletes receptet, méghozzá itt.

Egyszerűnek és finomnak tűnt, de persze szokás szerint egy kicsit változtattam a recepten, így azt írom le, én hogyan készítettem.

Hozzávalók:
a tésztához:
- 28 dkg liszt
- 6 dkg zsír
- 1 dl tej
- 2 dkg élesztő
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál só

a töltelékhez:
- 1 csokor medvehagyma
- 5 dkg vaj
- 1, 5 evőkanál liszt
- 6 dkg krémsajt
- só
- őrölt bors
- 2 gerezd fokhagyma
- 1,5 dl tej

a tetejére:
- 1 kisebb tojás
- reszelt sajt

A tésztát és a tölteléket a sütés előtti napon készítettem el. 

Egy tálba szitáltam a lisztet, hozzákevertem a sót, cukrot, és a meglangyosított zsírt. Az élesztőt feloldottam a meleg tejben és hozzáadtam a lisztes keverékhez. A robotgépem dagasztókarjával jól megdolgoztam a tésztát. Lefedtem és egy éjszakára hűtőbe tettem pihenni.

A töltelékhez megmostam, lecsöpögtettem és felaprítottam a medvehagymát. A felmelegített  vajon néhány perc alatt megpároltam. Megszórtam liszttel, hozzáadtam a tejet és csomómentesre kevertem. Hozzáadtam a krémsajtot, a zúzott fokhagymát és pici sóval, őrölt borssal ízesítettem.  A krémet szintén a hűtőbe helyeztem egy éjszakára.

Másnap a tésztát lisztezett deszkán jó nagy téglalappá nyújtottam és egyenletesen megkentem a medvehagymás töltelékkel. A tésztát jó szorosan feltekertem a hosszabbik oldala mentén. Kb. 2 cm széles darabokra vágtam és a vágott oldalukkal lefelé sütőpapírral bélelt tepsibe, nem túl szorosan egymás mellé helyeztem a csigákat. Felvert tojással megkentem és reszelt sajttal megszórtam a tetejüket.

Előmelegített sütőben 180 fokon szép pirosra sütöttem.

Pénteken készítettem el először, és akkora sikere volt, hogy ma már az újabb adag pihen a hűtőben. A tegnapi kakaóscsiga sütés után valami sósra vágytunk. :) Nem volt kérdés, hogy újra ezt süssem meg, mert pillanatok alatt el lehet fogyasztani, az elkészítése sem bonyolult. És persze ki kell használni azt a kevés időt, amíg medvehagyma kapható a piacon. 

És akkor a változtatások az eredeti recepthez képest:
- Az eredeti receptben szezámmag is szerepel, amit őrölten kellene a tésztába gyúrni. Nekem sajnos nem volt otthon, így kihagytam és kicsit megnöveltem helyette a liszt mennyiségét.
- A krémsajtból egy 12,5 dkg-os dobozt vettem, annak a felét kevertem a krémbe 5 dkg helyett. Így a krémsajt másik fele pont a következő adagba lett elég. 
- A süti tetejét reszelt sajttal szórtam meg mandulaforgács helyett. 
- 1 gerezd fokhagyma helyett 2 gerezdet használtam, mivel nálunk hagymából-fokhagymából soha nem elég.
- Az első sütéskor még én is 2 teáskanál sót kevertem a tésztába, de a krémsajt sója és a krémbe szükséges só túl sok volt, így a második adagnál már csak 1 teáskanálra csökkentettem a tésztába keverendő mennyiséget.

Az eredeti recept alapján készülő süti is biztos finom, de Imi és Tomi szerint így volt tökéletes, ahogy én csináltam.

Medvehagyma medvehagymával

Szombaton Micike főzött nekem nagyon finomakat. Az az igazság, hogy bár ilyenkor tavasszal még a csapból is medvehagyma folyik, én még sosem kóstoltam, bár a kertbe is ültettem pár tővel tavaly. Onnan a kutyák miatt nem tudom megkóstolni, annak pedig még nem jött el az ideje, hogy vegyek egy adaggal. Ezétt is örültem nagyon a következő nagyon menő menünek:

- Medvehagyma-saláta

- Medvehagymaleves

- Tonhalas-olajbogyós tészta - ez kicsit kilóg a sorból, bár majdnem jutott bele egy adag medvehagyma is.

Medvehagyma saláta

Hozzávalók:

- 8-10 levél medvehagyma - 1 fej saláta - 2-3 szem paradicsom - 3 ek. olívaolaj - 1 citrom leve - Só - bazsalikom A medvehagymát apróra vágtam, paradicsomot felkockáztam, a salátát megtépdestem, az olívaolajat összekevertem a citromlével, sóval, bazsalikommal, és ráöntöttem a zöldekre - írta meg nekem Micike. Nagyon finom saláta volt, a medvehagyma tényleg hagymaízű, de nem olyan erősen, mint képzeltem. Ez volt az előétel.

Medvehagymaleves - 1 csomag medvehagyma - 3 ek. olívaolaj - 2 dkg vaj - só - fehérbors - szerecsendió - gyömbér - 2 dl tejszín - 1 ek. liszt vagy egy krumpli A medvehagymát apróra vágtam, rádobtam az olívaolajos vajra, hozzátettem a fűszereket, felöntöttem bő egy liter vízzel, beledobtam a felkockázott krumplit. Amikor a kolompér megpuhult, botmixerrel pépesítettem a cuccot, és hozzákevertem a tejszínt - így készítette Micike a második fogást. Nagyon-nagyon ízlett, bár azon meglepődtem, hogy a medvehagymának főzve már nincs is hagymaíze, inkább spenótlevesre emlékeztetett, de ez semmit nem vont le az értékéből, sőt!

Amint elkezdtük enni a tonhalas tésztát, Folti is megjelent, és elfoglalta törzshelyét az egyik széken. Persze annyit izgett-mozgott, hogy csak egy éles képet sikerült készíteni róla.

Köszönöm a vacsorát, nagyon finom volt minden, és annyira jól éreztem magam, hogy csak azért indultam haza hajnali kettőkor, hogy ne virrasszon tovább miattam a fiam. :-)