Csokis-zabpelyhes keksz, vörösáfonyával

A maradékfelhasználás jegyében. Meg a hideg miatt. Dorie Greenspan Baking című könyvének egyik kekszrecepjét pofoztam át egy kicsit, mert okvetlenül el akartam használni a maradék vörösáfonyámat és kókuszreszelékemet.
(Errefelé egyébként Andi szokott volt zabpelyhes kekszet sütni, ezt  meg ezt, egyik jobb, mint a másik.)

Hozzávalók:
- 250 gramm vaj
- egy csésze cukor (nálam fruktóz, barnacukor és kristálycukor keveréke)
- 2 nagy tojás
- 2 evőkanál víz
- (1-2 evőkanál tejföl)
- vanílliakivonat
****************
- egy csésze finomliszt
- egy csésze Graham-liszt
- fél csésze kakaópor
- egy nagy csipet sütőpor
- mokkáskanál só
- egy kávéskanálnyi őrölt fahéj, mokkáskanálnyi kávégranulátum
***************
- 2 csésze zabpehely
- egy csésze csokicsepp
- 100 gramm szárított vörösáfonya, néhány kanál kókuszreszelék

Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra.
A szobahőmérsékletű, puha vajat robotgéppel habosra keverjük a vízzel, cukorral, vaníliával. Egyesével belekeverjük a tojásokat.
Egy másik tálban összekeverjük a liszteket, zabpelyhet, kakaóport, sütőport, sót, fahéjat, kávét, aztán mindezt hozzákeverjük a vajas masszához. Ha nagyon száraz lenne, akkor mehet bele az az 1-2 evőkanálnyi tejföl lazításként. Kemény, jól formázható tésztát kell kapnunk, de azért még keverhető legyen.
Most mehet bele a zabpehely, áfonya, kókusz, alaposan eloszlatjuk, ezt már fakanállal.
Kisebb diókat formálunk vizes kézzel, és sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, nem nagyon fog megnőni. A diókat kézzel kicsit lenyomkodtam. A fenti mennyiségből pont 77 darab lett.
Pontosan 12 percig sütjük, még kicsit nyersnek tűnik amikor kiveszi az ember, de nem kell kiszárítani.
Töményen csokis, időnként belefut az ember némi áfonyába vagy kókuszba, isteni, nekem nagyon ízlik.

Morzsasüti, almával és ribizlivel

Gyors, olcsó és kényelmes megoldás desszertre, öt perc összedobni, és pont megsül, amíg megeszed a főételt. Nem különösebben fotogén történet, de finom:) Andi tavaszi cseresznyés-csokis csodáját itt találod, Reni almás-körtés változatát meg épp ma olvastam, érdemes megnézni, nagyon szépek a képek.
Ez a crumble Dorie Greenspan Baking című könyvéből való, szokás szerint. Eredetileg alma és tőzegáfonya kell bele, tőzegáfonyám nincs, de tele a fagyasztó ribizlivel. A morzsa részt pedig nagyon feldobja a zabpehely és a kókuszreszelék, még ropogósabb és izgalmasabb lesz tőlük. És természetesen langyosan, vaníliafagyival a legfinomabb.


Hozzávalók a morzsa részhez:
- 3/4 pohár liszt (nyugodtan használhatsz teljes kiőrlésű lisztet)
- 1/2 pohár barna cukor
- 1/2 pohár zabpehely
- 1/2 pohár kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 12 dkg jéghideg vaj, kockákra vágva
- csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:
- 4 alma, meghámozva, dobókockányi darabokra vágva
- másfél pohár fagyasztott ribizli (felengedés nélkül, fagyosan)
- 2/3 pohár cukor
- 1 evőkanál liszt
- 1 teáskanál őrölt fahéj

A poharam 2,35 dl-es. 

Egy nagy edényben összekeverjük az almát, ribizlit, cukrot, fahéjat, evőkanálnyi lisztet. Kivajazunk egy kisebb tepsit/piteformát vagy 8 kisebb hőálló formát vagy ezek keverékét:), és egyenletesen elosztjuk bennük a gyümölcsös keveréket.
Késes aprítóba beleszórjuk a morzsa összetevőit, és jól elkeverjük. Semmi tésztaszerű állaga nem lesz, de az nem baj. Egyenletesen elosztjuk a gyümölcsök tetején.
190 fokra előmelegített sütőben kb. 30-40 percig sütjük, látni fogjuk, amikor megsült, bugyog felül a gyümölcslé, és szép aranybarna lesz a morzsa. Langyosan tálaljuk.

Csokis keksz

Valamelyik blogon olvastam (sajnos, nem emlékszem kinél – közben Lúdanyó megsúgta, hogy Moha talált rá) a Békás Kft.-ről. Hogy ott minden van, egészen jó áron. És ráadásul nekem nagyon közel is van (Békásmegyeren). Meg jön a karácsony, fel kell tölteni a csoki- és marcipánkészleteket. Ma korán reggel sikerült eljussak, végre, és tényleg fantasztikus a hely. A fél boltot haza tudtam volna hozni:) Barátságos árak, és barátságos eladók, szuper volt. (Sajnos majdnem minden csak nagy tételben van, két, két és fél kiló általában a legkisebb kiszerelés, szövetkezni kell valakivel.) Sikerült hazavonszolnom némi nem olvadós csokicseppet is, erre már nagyon rég vágytam, és gyorsan ki akartam próbálni. A recept Dorie Greenspan Baking című könyvéből való, semmi faxni, több tonna vaj, kis csoki és vanília. Délutáni kávéhoz isteni.

Hozzávalók:
- 2 csésze liszt
- 1 teáskanál só
- 3/4 teáskanál sütőpor
- 23 dkg szobahőmérsékletű vaj
- 1 csésze cukor (csak felet használtam)
- 2/3 csésze barna cukor (csak felet használtam)
- 2 teáskanál vaníliakivonat
- 2 nagy tojás
- 2 csésze csokicsepp
- 1 csésze dió vagy pekándió (a diónemevő lobby miatt kihagytam)

Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Egy nagyobb tálban gépi habverővel keverjük habosra a vajat, 1 percig közepes fokozaton. Adjuk hozzá a cukrokat, és keverjük további két percig. Adjuk hozzá a vaníliakivonatot, és egyesével a tojásokat. Minden tojással verjük további egy percig. Csökkentsük a fordulatszámot, és három részletben adagoljuk hozzá a száraz hozzávalókat (előtte keverjük össze egy tálban a lisztet, a sütőport és a sót). Alacsony fokozaton, vagy fakanállal keverjük hozzá a csokicseppeket meg a diót (ha nem hagyjuk ki:)).
Sütőpapírral bélelt tepsire vizes evőkanállal adagoljunk kisebb dió méretű gombóckákat. Hagyjunk közöttük helyet, mert el fognak majd terülni.
Középső rácson, egyesével süssük a sütőlapokat, 12 percig (nekem kicsit pontatlan a sütőm, 10 perc elég volt). Át kell sütni, de ne szárítsuk ki nagyon. Amikor már szép aranybarna a széle, akkor van kész. Vegyük ki, és hagyjuk állni egy percig, utána egy szélesebb késsel emeljük rácsra hűlni.
Finom nagyon, nem hiszem, hogy sokáig eláll...

Tarte fine

Azt hiszem, már túljutottam a magam számára kihirdetett almatortaverseny felén. Ez egy igen egyszerű recept, az egyszerűség kedvéért itt is Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem. Itt aztán tényleg nem kell állandóan a konyhában molyolni, ezt összegyúrni, azt hűteni, amazt félig megsütni, persze mindez arra az esetre vonatkozik, ha kész tésztát használunk. De persze ebben van a hátránya is. Nem szoktam bolti leveles tésztát használni, mert nem tudom, hol lehet nem margarinból, hanem vajból készültet kapni. Én eddig még nem láttam. (Pedig biztos van. Vajon hol?) És mi nem nagyon eszünk margarint. Ez az almás tarte fine nagyon egyszerű sütemény, vékony leveles tészta kirakva almával, csak jó minőségű alapanyagokból lesz finom, sem a tészta, sem az alma ízét nem nyomja el semmi. De most nem lett volna időm itthoni tésztagyártásra, szóval a boltira szorultam. Nem ismerem túlzottan ezeket (mármint a bolti leveles tésztákat), Friss Tante Fanny tésztát vettem. Ami pedig áll a következőkből: búzaliszt, növényi zsírok és olajok, ivóvíz, etilalkohol, kukoricakeményítő, étkezési só, citromlésűrítmény. Nyamm, de finom. Tényleg egyszerű volt leemelni a polcról, kényeztető a csomagolás (két lap kinyújtva, sütőpapírra tekerve, tényleg csak át kell emelni a tepsire), de nekem nem ízlik. Persze mitől is lenne vajíze. Szóval majd télen, ha időmilliomos leszek (haha, évek óta nyáron úgy képzelem, hogy majd télen mennyire rá fogok érni, télen meg fordítva), na mindenesetre csinálok majd rendes vajas leveles tésztát, és azzal szerintem mennyei lesz ez az almás.

Hozzávalók:
- 3 közepes édes alma (Idaredet használtam)
- némi friss citromlé
- 270 gramm vajas (!) leveles tészta
- 2 teáskanál tej vagy tejszín
- 1 nagy tojás, fél teáskanál vízzel (kenéshez)
- 3-4 teáskanál cukor
- (csipetnyi őrölt fahéj)

1/3 csésze baracklekvár, fényezéshez

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Nyújtsuk ki a tésztát egy téglalappá, kb. 24x26 cm-esre (vagy görgessük ki a feltekert kész tésztát.) Tegyük egy sütőpapíron egy sütőlapra.
Az almákat hámozzuk meg, negyedeljük el, és magozzuk ki. Vágjuk nagyon vékony szeletekre, minden negyedet kb. 7 kis vékony szeletre. Rakjuk ki a tészta tetejét, szép sorokba rendezve az almacikkeket, átlapolva. Hagyjuk a szélén 1-1,5 centis üres peremet. A peremeket kenjük meg a tejjel vagy a tejszínnel, az almákat pedig a tojással. Az eredeti receptben nem szerepelt, de én megszórtam az almák tetejét egy kevés fahéjjal. Utána meg szórjuk meg cukorral, az alma édességétől függően.
30-35 percig sütjük, amíg a tészta felemelkedik, és szépen megpirul. Rá lehet kicsit nyomni a grillt is, ha sápadtnak találnád a tetejét. Persze csak óvatosan.

A lekvárt olvaszd fel kicsi vízzel, és kend meg vele az almákat. (Ezt a részt merő lustaságból most egyszerűen kihagytam.)

Ha tényleg finom lenne a tésztája, akkor nálam az első helyen verekedne a mandulással. Így értékelhetetlen, de kár.

Elzászi almatorta

Folytatódik az almatortaverseny. Ennek a tortának az elkészítése tényleg nem tartott sokáig. Mivel itt is elő kell sütni a tésztát, sajnos ez sem az eszembe jut, és fél óra múlva már eszem is kategória, de azért nagyon gyors. És a tejszínes-tojásos krém és a diós tészta miatt tényleg tortaszerű, különleges ízű sütemény. Forrás: Dorie Greenspan Baking című könyve.

Hozzávalók a tésztához (édes pitetészta dióval):
- 1 1/4 csésze liszt
- 1/4 csésze darált dió
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 (csapott) mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

A tojás kivételével robotgépbe pakoljuk a hozzávalókat, és néhány gombnyomással morzsát gyártunk belőle. Egy-két részletben hozzáadjuk a felvert tojássárgáját, és addig nyomjuk, most egy kicsit hosszabban a gép gombját, amíg nagyjából összeáll a tészta. Finoman lisztezett felületre öntjük, összegyúrjuk. Kivajazunk egy 23 cm-es piteformát, és belenyomkodjuk a tésztát, úgy, hogy pereme is legyen. Egy darab kivajazott alufóliával letakarjuk, és legalább két órára betesszük a hűtőbe.
Félig megsütjük a tésztát előre. 205 fokra előmelegített sütőben sütőbabbal megpakolva kb. 20 percig sütjük, utána kivesszük, kiöntjük a nehezékként szolgáló babszemeket, levesszük az alufóliát, és még öt percig sütjük, hogy szép halványbarna legyen a színe. (Én sajnos most nem voltam résen, is kicsit megégettem a tészta peremét, a diós tésztánál még jobban kell figyelni.)
Hagyjuk kihűlni.

Hozzávalók a feltéthez:
- 1/2-1 kg ropogós, édes alma (jonatánt - ilyenkor szeptemberben még nagyon finom - és goldent használtam fel)
- 3/4 csésze tejszín
- 1 nagy tojás
- 1 nagy tojás sárgája
- 3/4 teáskanál vaníliakivonat
- 6 evőkanál cukor

- a tetejére almakocsonya vagy cukor

Ha a tésztánk már kész van, akkor a többi már nagyon gyorsan fog menni. Az almákat meghámozzuk, magházukat kiemeljük. Hosszában elfelezzük őket, és vastagabb (1-1,2 cm) cikkekre vágjuk. A félig megsült tésztát körben, koncentrikus körökben megpakoljuk az almagerezdekkel.
Egy kisebb edényben összekeverjük a tejszínt a tojásokkal, a cukorral és a vaníliakivonattal, és szépen ráöntjük egyenletesen az almák tetejére. (Én az almák tetejét még megszórtam egy evőkanálnyi barna nádcukorral.)
190 fokra előmelegített sütőben 50-55 percig sütjük.

Nagymama almás pitéje

Almatortaverseny, 4. számú versenyző. A forrás változatlanul Dorie Greenspan Baking című könyve.
Szokás szerint feleztem az eredeti receptet, és szokás szerint jó nagy darab süti lett belőle.

Hozzávalók a tésztához:
- 115 gramm szobahőmérsékletű vaj
- 1/2 csésze cukor
- 1 nagy tojás
- 1/2 evőkanál sütőpor
- nagy csipet só
- 1/2 citrom leve
- 1 3/4 csésze liszt

A vajat és a cukrot nagy tálba tesszük, és kézi mixerrel 2 percig habosra keverjük. Utána beletesszük a tojást, és még három percig keverjük. A sebességet csökkentve beleszórjuk a sütőport, és hozzáadjuk a citromlevet (lehet, hogy darabosság válik tőle a tészta, nem baj). Szépen hozzáadjuk a lisztet is, az utolsó nyolcad csészét csak akkor adjuk hozzá, ha szükség van rá (általában kelleni fog). Borítsuk sima felületre, és gyúrjuk át kicsit. Lágy, de jól kezelhető tésztát kapunk. Vegyük kétfelé, és tegyük legalább két órára hűtőbe.

Hozzávalók a töltelékhez (ezt a szintén szokásos módon nem feleztem meg, ha az eredeti recept szerinti arányokra vágysz, akkor felezd meg az alábbi mennyiségeket):
- 10 közepes alma
- kevés citromlé
- 1 csésze mazsola (kihagytam)
- 1/4 csésze cukor
- egy teáskanál őrölt fahéj

- cukor a szóráshoz

Az almákat hámozzuk meg, vegyük ki a magházukat, kockázzuk fel, és egy nagy tálban keverjük össze a citromlével, cukorral és a fahéjjal. (Sajnos, megint figyelmetlen voltam, és már megcsináltam egy adag almaszószt, amikor észrevettem, hogy ide kivételesen nyers almákra van szükség. Ekkor gyorsan belekockáztam három nyers almát, de persze ez eléggé megváltoztatta a töltelék jellegét.)
A tésztát vegyük elő a hűtőből, és hagyjuk szobahőmérsékleten 15 percig pihenni és melegedni. Lisztezett deszkán vagy fólia között nyújtsuk ki az egyik cipót, és béleljünk ki vele egy kivajazott szögletes sütőedényt (én 20*33 cm-es tepsit használtam, nyújtásnál kicsit vékonynak éreztem a tésztát, de a kész sütinél túl vastag lett volna, ha kisebb edényt használok), nem baj, ha egy kicsi peremet is tudunk csinálni. Szórjuk rá a tölteléket (én ugye beleöntöttem a nyers almával feltunningolt almaszószomat), szerintem biztos nem lesz rosszabb, ha két evőkanál morzsával megszórjuk, de az eredeti recept nem írja. Nyújtsuk ki a másik cipót, kicsit nagyobb méretre, mint a sütőedényünk, és fektessük az alma tetejére. Az oldalán gyűrjük be a tésztát, a tetejét vagy szúrkáljuk meg villával, vagy vágjuk rá éles késsel néhány kisebb nyílást. Ecsettel kis vízzel kenjük meg, és szórjuk meg kristálycukorral.
190 fokra előmelegített sütőben 65.80 percig sütjük, ha nagyon elkezdene pirulni a teteje, takarjuk le fóliával. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Finom volt, finom volt, de olyan semmi különös. Végül is nem volt túl macerás az elkészítése, ez mellette szól, de sajnos, pillanatnyilag a 4. helyen várja az utolsó zsűritag értékelését. Szegény.

Mandulás almatorta

Íme az almatortaverseny hármas rajtszámot viselő versenyzője. A recept ismét Dorie Greenspan Baking című könyvéből vettem. (Kicsit szabadon fordítva:) Az eredeti receptet megint megfeleztem, nehezen veszem rá magam, hogy egy tortához majd félkilónyi vajat elhasználjak (és aztán persze megegyük). De a fél adagot is több napig ettük, akkora lett. Nem baj, végül is, az almás sütik legtöbbje egyre finomabb lesz a napok múlásával, és ez sem volt kivétel.

Hozzávalók a tésztához (egy adag DG édes pitetésztából):
- 1 1/2 csésze liszt (1 1/4 csésze, ha mandulát is használunk)
- (1/4 csésze darált mandula, a liszt egy részének helyettesítésére)
- 115 gramm+1 evőkanál (vagy összesen 9 evőkanál) jéghideg, felkockázott vaj
- 1/2 csésze porcukor
- 1 (csapott) mokkáskanál só
- 1 nagy tojás sárgája

Én sajnos nem a mandulás változatot csináltam, mert csak utólag vettem észre ezt az opciót, de azzal biztos még finomabb lett volna. A szokásos módon robotgépbe dobáljuk az összetevőket, a tojás sárgáját kivéve, morzsásítjuk, és utána a tojással is összepörgetjük. Deszkára borítjuk, összegyúrjuk, és elfelezzük. Az egyik tésztafelet beleügyeskedjük egy 18 cm-es, kivajazott, kivehető aljú torta- vagy piteformába, úgy, hogy magas pereme is legyen. Egy megfelelő méretű alufóliadarab egyik oldalát megvajazzuk, és a vajas felével lefelé a tésztára borítjuk. Az egészet belehúzzuk egy zacskóba, és betesszük a hűtőbe. A tészta másik felét fóliába csomagolva szintén hűtőbe rakjuk. Egy-két óra múlva lehűl annyira a gombócan eltett tészta is, hogy lehet már nyújtani. Lisztezett deszkán vagy két fólia között kinyújtjuk akkora körré, hogy ha majd ráfektetjük a tortánk tetejére, akkor kb. egy centire túlnyúljon majd rajta. A körlapot egy deszkán, fóliával letakarva tegyük vissza a hűtőbe. Legalább két órán keresztül hűteni kell a tésztákat. Én általában előző nap szoktam megcsinálni.

Hozzávalók a töltelékhez (na itt követtem el a hibát, mert ugye feleztem a receptet, de mire a töltelékig jutottam, elfelejtettem. Szóval pont dupla annyi lett a töltelékem, mint az eredeti receptben szereplet, de nekem pont így lett jó a tészta-alma arány. Szóval ha az eredeti tortát akarod megsütni, akkor az alábbi mennyiségeket felezd meg.):
- 1 kg font alma, meghámozva, felkockázva (Idaredet használtam)
- 1/3 csésze barna cukor
- 2 evőkanál almalé
- csipet őrölt szerecsendió
- 3 evőkanál vaj
- fél teáskanál vaníliakivonat
- 1/3 csésze darált mandula (én darabolt mandulát használtam, finom volt)
- 1/4 csésze mazsola (persze kihagytam)
- csipet fahéj
- (csipetnyi őrölt kardamom)
- (2 evőkanál morzsa)

A tésztát vakra sütjük, 205 fokra előmelegített sütőben, középső rácson 20 percig sütjük, utána a nehezéket és a fóliát levéve még 5-10 percig, hogy halványbarnára piruljon a teteje. Utána teljesen kihűtjük.
Közben összeállítjuk a tölteléket.
A felkockázott almát a cukor, az almalé és a szerecsendió társaságában egy kisebb lábasban fedő alatt feltesszük főni, kb. 10 perc alatt jól megpuhul. Utána fedő nélkül még kb. 5 percig főzzük, hogy a folyadék elpárologjon. Egy másik kisebb lábasban a vajat megbarnítjuk (lehetőleg halványbarnára pirítsuk, ne feketére, ott kell állni mellette, néhány perc csak). Most már csak össze kell mindent keverni, a vajjal az almát, bele a mandulát, vaníliakivonatot, mazsolát, fahéjat. Ezt is teljesen kihűtjük.
A sütőt előmelegítjük 220 fokra.
A kihűlt tésztát megtöltjük az almaszósszal (az eredeti recept nem írja, de én szokás szerint megkentem tojásfehérjével a tésztakosár belsejét, és két evőkanál morzsával még meg is szórtam, nehogy eláztassa a töltelék). A tészta peremét vékonyan megkenjük vízzel. A kinyújtott körünket is elővesszük a hűtőből, vágunk rajta néhány lyukat, hogy a felesleges gőzök ott tudjanak távozni, és ráügyeskedjük a töltelék tetejére, és nyomkodjuk össze a széleket. Én ezzel a tésztával nagyon nehezen tudok bánnik, fogalmazzunk úgy, hogy rusztikus külsejű lett a tortám, aki ügyesebb, biztos tud csinálni valami csinos széldíszt:) A tortaformát több réteg fóliába csomagoltam, nehogy valahol kibugyogjon az almalé.
Középső rácson 20 percig sütjük, utána 175 fokra levesszük a sütő hőmérsékletét, fóliával letakarjuk a tortát, és még sütjük 20-25 percig. Jól át kell mindenhol sülnie. Utána rácson kihűtjük. Teljes kihűlés után szépen lehet szeletelni.
Nálunk eddig magasan ez vezet, nagyon finom a tészta is, és a töltelék is, a barnított vajjal és ropogós mandulával megspékelve, kiütötte a két előző versenyzőt.

Amerikai almatorta - és nagy őszi almatortaverseny

Tésán van egy nagy almafa a patakparton, soha semmi törődést nem kap tőlünk, és mégis minden évben telis-tele van almával. Nagyok ugyan, de nem igazán szép almák, soknak feketepöttyös a héja, annyira nem is jóízűek, mint a többi alma szeptemberben. Ha korán szedem le (mint most egy részét), akkor nagyon savanyú, ha későn, akkor meg túl édes. De azért persze nagyon jó, hogy van, ez biztosan bio, vegyszer arrafelé ezer éve nem járt. Tavaly egy részéből almaszósz lett, másik részét reszelve tettem el. A több tonnányi almaszószt alapvetően én faltam fel, főleg joghurtban, dióval, kisebb része almás klafutiként (vagy almás-mákos változatban) végezte. A reszelt alma viszont nemigen fogyott (pedig mennyi munka van vele!!!), ez tényleg csak sütibe jó, viszont ezeket nem nagyon szereti nálunk senki. Na, szóval ki kéne találjam, hogy az idén milyen formátumban tartósítsam az almahegyet. Meg egyébként is szeretnék már a végére járni, hogy a sok hasonló recept miben is különbözik (mármint a végeredményt tekintve). Szóval elhatároztam, hogy első lépésként az angolszász vonalon haladva végigsütöm a szép nagy sütőkönyvem almatortáit, persze csak fél adagokat, és egy hét múlva már okosabb leszek. Eredményhirdetés kb. két hét múlva.

Tehát a heti program :)
- Amerikai almatorta
- Normandiai almatorta
- Mandulás almatorta
- Nagymama almás pitéje
- Elzászi almatorta
- Tarte fine
- Flaky apple turnovers
- Parisian apple tartlet
- Tarte tatin

utólag nevezve
- Almás pite, szilvalekvárral és dióval
- Almás pite, szilvalekvárral, dióval és mákkal
- Bea almás lepénye
- Bea amerikai almás pitéje
- Andi fúziós almás pitéje
- Gyors almás pite
- Almás piskóta
- Tejkaramellás almatorta
- Morzsasüti, almával és ribizlivel
- Almás koszorú, karamellöntettel
- Reform almatorta
- Dióshabos almatorta
- Stockholmi almatorta

- Andi rénszarvasos isteni almása
- Bea karamellás almás pitéje
- Mindenféle almás piték
- Almás-mákos rizses muffin
- Almás mákpuding sütve


íme néhány régebbi almás cucc:
- Egyszerű almatorta
- Almás-diós süti
- Almás klafuti
- Adventi almás
- Almás süti mogyoróval
- Almás pite, ahogy Kata készíti
- Almás rakottas
- Almás pite
-

Lássuk az 1. számú versenyzőt, az amerikai almatortát. Csak fél adagot csináltam, bőven elég volt, ezért az ehhez való mennyiségeket szerepeltetem a receptben. Ha mégis brutálisan nagy adagra vágysz, akkor szorozd meg kettővel, és használj 23 cm-es, mély piteformát.

Hozzávalók a tésztához:
- másfél csésze liszt
- 2 ek. cukor
- 3/4 tk. só
- 15 dkg jéghideg, fagyos vaj
- 2 1/2 ek. jéghideg, fagyos növényi zsiradék (én margarint használtam)
- max. 1/4 csésze jeges víz

Hozzávalók a feltéthez:
- 1 kg alma
- 1/4-1/2 csésze cukor (almafüggő)
- fél citrom reszelt héja (kihagytam, mint mindig)
- 1 ek. gyors tápiókapor (kukoricakeményítőt használtam helyette)
- 1/4 tk. fahéj
- 1/4 tk. őrölt kardamom (ez az alapreceptben nem szerepelt)
- 1/6 tk. frissen reszelt szerecsendió
- 1/4 tk. só
-1 ek. morzsa (én kettőt tettem bele)
-1 ek. hideg vaj

A tésztát összeállítjuk. A legegyszerűbb, ha a robotgépbe beleöntjük a lisztet, cukrot, sót, rákockázzuk a fagyos vajat, néhány gombnyomással morzsásítjuk. Nem kell, hogy nagyon egynemű legyen, direkte jó, ha kis vajdarabkákkal van tele. Kiborítjuk egy deszkára, szükség szerint egy kevés vizet öntünk hozzá, gyorsan összegyúrjuk. Nagyon jól kezelhető, nem szakadós, kicsit lisztezett felületen jól nyújtható tésztát kapunk.
Előveszünk egy 18 cm-es mély piteformát (én egy kis ovális, 25*17 cm-es ikea sütőformát használtam), kivajazzuk. A tésztát két egyforma cipóra osztjuk, kinyújtjuk kb. 3 mm vastagra. Az egyikkel kibéleljük a kivajazott formát, úgy, hogy kb. másfél centire nyúljon túl a tészta a tál pereménél. A másikat is hasonló méretre nyújtjuk, és rátesszük egy tálcára. Mindkettőt letakarjuk fóliával, és betesszük a hűtőbe, legalább húsz percre, de még jobb, ha egész éjszakára.

A feltéthez meghámozzuk az almákat, kivágjuk a magházukat, és kisebb kockákra (kb. 1cm-esekre) vágjuk az almahúst (ez tartott a legtovább!). Egy nagy tálban jó alaposan összekeverjük a cukorral, fűszerekkel, keményítővel (meg a citromhéjjal, ha teszel bele). Irdatlan mennyiségnek tűnik, de kell bele mind. Ha van idő, akkor legalább öt percig hagyjuk így állni, hogy elkezdjen levet ereszteni.

Elővesszük a tésztákat a hűtőből. A piteformában lévő tészta alját megszórjuk az 1-2 evőkanál morzsával. Ráöntjük az almát, a levével együtt. Rengeteg az alma, ki fog emelkedni a piteforma szintjéből, szépen lapogasd el kis dombocskává. Az evőkanálnyi hideg vajat rámorzsoljuk. A túlnyúló tésztaszéleket kis ecsettel vékonyan be kell vizezni, és mehet is rá a fedlap. A széleken össze kell nyomkodni a két tésztaréteget, alaposan, utána villával lehet egy kicsit cifrázni. Most jön a kreatív rész, a felső tésztarétegen éles késsel néhány vágást ejtünk, esetleg néhány kisebb lyukacskát is megfelelő eszközzel, ott jöhet majd ki a gőz. Mivel a tészta le tud potyogni a szélekről, és a lyukacskákon majd ki tud folyni a vajas almalé, a sütőformát több réteg alufóliába kell tenni, hogy oda hulljon/csöpögjön minden, ne a sütő aljába (vagy bele lehet állítani egy másik tepsibe).

Előmelegített sütőben, 220 fokon, középső rácson kezdjük el sütni a süteményt. 15 perc múlva csökkentjük a hőfokot 190 fokra, és még 50-60 percig sütjük, amíg szép barna nem lesz a teteje. Ha ennél hamarabb kezd el barnulni, akkor takarjuk le egy fóliával, de kell neki ez a több mint egy óra, hogy teljesen átsüljön a tészta is, és az alma is.

Érdemes megvárni a tálalással, amíg teljesen kihűl.

A torta nagyon finom, nekem pont megfelelő a tészta/alma arány, nagyon finom a töltelék íze is, de a gusztusos adagolás a formátum miatt nekem szinte lehetetlen. Várjuk a következő versenyzőt.

Rebarbarás crisp

Két fontos indokom is volt, hogy villámgyorsan megsüssem ezt a sütit: egyrészt megkaptam ajándékba Dorie Greenspan Baking című nélkülözhetetlen alapművét (hurrá, hurrá, hurrá), másrészt Tésán leszüreteltem az első csokor rebarbarát (tehát az idei termés felét), és gyorsan fel kellett használni. Szerintem ennél jobban nem is végezhette volna.
Dorie Greenspan azt írja, hogy ezeket a sütiket ajánlja mindig a kezdőknek, mert gyakorlatilag elronthatatlanok, bármiből bármilyen bármiben csak finom lehet. És ez így van. (:))
Két receptet kombináltam össze, a cseresznyés-rebarbarás cobblerből kölcsönöztem a tölteléket (kicsit persze átdolgozva), a tésztát pedig az epres-rebarbarás crispből.

Tészta:
- 3/4 csésze liszt (nálam fele finomliszt, fele teljes kiőrlésű liszt volt)
- 1/2 csésze barna cukor (legközelebb elég lesz 1/4 is)
- 1/2 csésze zabpehely
- 1/2 csésze kókuszreszelék
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1/4 teáskanál őrölt gyömbér
- 113 gramm hideg vaj, felkockázva

Késes robotgépbe bele kell dobálni az alkatrészeket, és addig nyomkodni, amíg nagyobb morzsákká összeáll (max. egy perc). Utána egy deszkára kiborítva gyorsan össze lehetett nyomkodni csinos tésztává. Mehetett is a hűtőbe, amíg elkészült a töltelék.

Töltelék:
- 300 gramm rebarbara, meghámozva, feldarabolva
- 250 gramm kimagozott cseresznye és meggy
- 250 gramm szeder
- fél csésze cukor
- 1 evőkanál kukoricaliszt

(Az eredeti receptben csak cseresznye és rebarbara van, valamint egy teáskanál őrölt gyömbér, de én ez utóbbit a sokféle gyümölcs miatt kihagytam.)
A fenti hozzávalókat egy nagy tálban összekevertem egymással. Kivajaztam egy tűzálló mélyebb tálat, és az aljára simítottam a keveréket.
Elővettem a hűtőből a tésztát, és hogy ne kelljen külön bajlódni a tésztanyújtással, kisebb gombóckákat szaggattam belőle, és azokkal fedtem le a gyümölcskeveréket (nem kell túl szorosan, nem baj, ha itt-ott kicsit lyukas marad, jól áll neki). Mehetett is a 190 fokra előmelegített sütőbe. Kb. fél óra kell neki, de látszik rajta, hogy kész van, mert szép aranybarna lesz a teteje, alulról meg bugyog ki a szép piros gyümölcslé.
Langyosan a legfinomabb, édesítetlen tejszínhabbal vagy vaníliafagyival.

Együtt lenni jó.