2009. május 12., kedd

Bécs, virágok, After Eight fagyikehely

Első kirándulós bejegyzésemet Béccsel kezdem, ahol most hétvégén 3 napot töltöttem Imivel és Tomival. Nem először jártam a városban, de mindig megfog valamivel és meglep, hogy mennyire más mint Budapest, pedig a Budapest-Bécs távolság nem sokban különbözik Budapest-Debrecen távolságtól. Nem szeretnék senkit részletes élménybeszámolóval fárasztani, inkább csak pár képet osztanék meg veletek. Élménybeszámolót talán hamarosan Imi blogján olvashattok.

Pénteken először is Schönbrunn felé vettük az irányt. Már most gyönyörű a kertje, de később, amikor tele lesz ültetve virággal még szebb lesz.
A Pálmaház szintén Schönbrunnban található. Hatalmas épület, amit itt láttok, az még csak az egyik fele. Jópofák a bokrok és ezen a képen látható, hogy a virágoknak már ki van alakítva a gyepen belül a hely.
Bementünk az állatkertbe is, ami szintén megközelíthető a kastély udvarából. Sokkal kisebbre számítottunk, de pozitív csalódás volt. 3 vagy 4 órát töltöttünk ott, kényelmes tempóban haladva. Hatalmas terület, félig az erdőbe telepítve. Nagyon tetszett, hogy szép nagy kifutókat építettek az állatoknak, nem kell nyomorogniuk. Van pandájuk és koalájuk is! A mókusok úgy szaladgálnak az emberek között, mintha természetes lenne. :)
A szombat délutánt-estét a Praterben, a vidámparkjukban töltöttük. Természetesen ez sem úgy működik, mint nálunk a Vidámparkban, hogy rögtön belépéskor kell fizetni. Ez egy park, ahol sétálhatnak, szórakozhatnak, ehetnek-ihatnak az emberek és csak annál a játéknál kell fizetni, amire fel akarnak ülni.
Még soha nem próbáltam ki az Óriáskereket, de most nem hagyhattam ki! Nem olcsó a belépője, de megérte nagyon. Az árba beletartozott egy kis "múzeumi" látogatás, ahol élet- és korhű maketteken mutatták be az Óriáskerék építésének, pusztulásának majd újraépítésének történetét. Kb. 15-20 perc alatt fordul körbe, ez alatt az idő alatt megcsodálhattuk egész Bécset felülnézetből. Ami viszont a legjobban megdöbbentett: némelyik kabint ki lehet bérelni saját részre (egy egy kabinban kb. 15 ember fér el kényelmesen), például vacsorára. Ezt a saját szememmel láttam. Egy fiatal pár éppen a gyertyafényes vacsoráját költötte el, amikor ott voltunk. Amikor beért az állomásra a kabinjuk, már ment is a pincér leszedni az asztalt, felszolgálni a következő fogást és mehettek tovább. :)
A szállásunk Bécs külvárosában, a bécsi erdő szélén volt egy nyugodt utcában. Pár éve szintén itt laktunk, amikor a városban jártuk. Mindenkinek nagyon szívesen ajánlom! Az Anzengruber Panzió a Knöll család tulajdona. Frau Edit ráadásul magyar, így a magyarokat különösen szívélyesen fogadja. Amikor lefoglaltuk a szállást még úgy volt, hogy csak egy szabad szobájuk van, ezért pótággyal tudtunk volna hárman aludni egy szobában. Nem jelentett problémát, hiszen nem a szálláson akartuk tölteni a nap nagy részét. Aztán amikor odaértünk, kiderült, hogy valaki visszamondta a foglalást az egyik apartmanra, ezért Frau Edit rögtön ebben szállásolt el minket. A szoba áráért! Ez az apartman egy teljesen különálló ház, a nagy vendégház, amiben a szobákat adják ki ettől jobbra található.
Az apartman mindennel fel volt szerelve, semmire nem lehetett panaszunk. Barátságos, kényelmes, világos. Az udvar pedig... Szerintem a következő képek magukért beszélnek.
A nagy vendégház bejárata:
A hortenziákról egyből a tesóm jutott eszembe, ezért ezt a képet neki készítettem:
Virágok mindenhol. Frau Edit szerint ez még semmi, majd csak LESZ szép. Ennél szebb?? A kertben van egy medence is, amit bárki használhat. Fa asztalok, padok a fák környékén, hogy mindenki ki tudjon ülni.
Sehol máshol nem szeretnék megszállni ha legközelebb Bécsben járok.
Mivel ez a bejegyzés csak a kirándulásról szólt, nem tudok semmiféle gasztronómiai vonatkozású képet feltölteni. Igaz, szombaton egy mexikói étteremben vacsoráztunk, de este 10 körül már olyan éhesek voltunk, hogy egyszerűen felfaltuk az ételt, eszembe sem jutott lefényképezni.
Vasárnap az indulás előtt a belvárosban beültünk egy fagyizóba, ezért az ott rendelt After Eight fagyikelyhemmel zárom soraimat. :)

Nem tudom, ki hogy van az After Eight csokival, én nagyon szeretem. Először Balatonon ettem ezzel a csokival készült fagyikelyhet és már akkor tudtam, hogy ez lesz a kedvencem. Nagyon megörültem Bécsben, amikor megláttam, hogy abban a cukrászdában is kapható, amibe beültünk. :) Aztán amikor kihozták... A fiúk azt hitték nem tudok majd megbirkózni ekkora adaggal, de nem nagyon kellett küzdenem! Finom volt nagyon. Alul egy adag tejszínhab, persze abból a fajtából, ami nem túl édes és nem esik össze. Aztán stracciatella fagyi hatalmas csokidarabokkal, a tetején vanília és csoki fagyi és újabb nagy adag tejszínhab. Mindez leöntve mentasziruppal és csokival. Díszítésnek pedig mentalevélke, ostya és egy After Eight csoki. :)

Halleves


Hát, ez sem annyira fotogén:) Viszont annál finomabb.
Fagyasztótakarítás folyik továbbra is, nagy erőkkel. Egy méretes ponty levesnek való alkatrészei már hosszabb ideje várják, hogy más halak társaságában majd halászlé lesz belőlük, de csak nem jöttek azok a más halak, én meg már untam kerülgetni ezt a halas zacskót. Gondoltam, lesz belőle vagy három tányérnyi, nem baj, legalább elfogy. És nem klasszikus halászlevet akartam, egyrészt, mert az a Tamás reszortja, és most nem ért rá, én meg nem szállnék vele ebben versenybe (garantáltan nem én nyernék:)), másrészt meg még ezer éve ettünk valahol Montenegróban, kora délután, ötven fokban, egy kis folyóra települt étteremben (hajó? stég? már nem is emlékszem) valami egészen fantasztikus hallevest, és ha nyár, meg leves, meg hal, akkor mindig ez a leves jut eszembe, hogy ezt kéne valahogy reprodukálni. Na, most szerintem az íze hasonlított, a színe és az állaga még távolról sem az igazi, jövő nyáron szerintem újra megpróbálom.

Hozzávalók:
- csontos halalkatrészek, olyan szűk kilónyi
- egy nagy fej vöröshagyma
- szemes bors
- 5 dkg szalonna
- 2 evőkanál paradicsomlé
- só, bors

A halat viszonylag sok víz (alaposan ellepte a haldarabokat), egy felkarikázott vöröshagyma és a borsok társaságában feltettem főni, és kb. fél órát főztem, amíg a hal is és a hagyma is jól megpuhult.
Utána a haldarabokat kiemeltem, kiirtottam az összes csontot és szálkát. Visszatettem a lábasba a halhúst, és botmixerrel egy kicsit átnyomtam (nem túl krémesre, éppen hogy csak).
Egy másik fazékban megpirítottam olyan 5 dekányi apróra kockázott mangalicaszalonnát, ráöntöttem a levest, és tettem még hozzá egy félbevágott, mérsékelten erős zöldpaprikát meg egy nagyobb szál angol zellert. És fedő nélkül hagytam még vagy egy fél órát csendesen forrni, hogy besűrűsödjön a lé. A végén tettem bele egy evőkanálnyi paradicsomlevet, sóztam és borsoztam. Nagyon finom lett!

Fokhagymás cukkiniragu

Azt hittem, már rég beírtam, de nem találom. Pedig ez a kedvenc nyári tésai menüm (ahol általában térdig járunk a cukkiniben): rántott cukkini fokhagymás cukkiniraguval. Tulajdonképpen egy erősen fokhagymás cukkinilecsóról van szó, üresen is finom, de persze fel lehet tunningolni mindenféle földi jóval (tojás, gomba, kolbász, sonka).
Egy darab szalonnát apróra felkockázok, kiolvasztom, rádobok két-három nagy fej vöröshagymát, szintén felkockázva (nem kell nagyon apróra), és üvegesre sütöm. Utána jöhet a brutál mennyiségű fokhagyma (fél fej, mondjuk, ha nem túl kicsi az a fej, mert akkor jöhet az egész is:)), összenyomva, kb. fél percig jól összeforrósítjuk a vöröshagymával. Jöhet rá rögtön a cukkini, most fagyasztott volt, de frissből még finomabb (tetszés szerinti formátumban, én olyan 2 mm vastag negyed karikákat szeretek gyártani és enni), meg egy-két darab zöldpaprika, felszeletelve. Ha már teljesen készen van a ragu (kb. negyedóra), akkor szoktam hozzátenni egy-két fej meghámozott, felkockázott paradicsomot. Most nem volt kedvem nyolcszáz forintos paradicsommal ízesíteni, egy-két evőkanálnyi paradicsomlevet terveztem hozzátenni (és ehhez kötelezően egy teáskanálnyi cukrot is!), sajnos, kicsit megbillent az üveg a kezemben, azért lett ilyen szép piros. A paradicsommal már csak egy-két percig rotyogtatom. Nagyon sűrű szaftos a végeredmény.

2009. május 11., hétfő

Rugelach


Vasárnap délelőtt, amíg a kisfiam éjszakai bulizását pihente ki, a mosógép mosott, a kenyér kelt, csöndes tevékenység után kellett néznem, tehát leültem a gép elé, hogy elolvassam az aktuális híreket (sajnos ritkán szakítok erre időt). De megint nem jutottam a hírekig, mert a szemembe ötlött a http://www.desszert.eu/ hirdetése. Gondoltam, megnézem mit találhatok ezen az oldalon és rögtön a csokis süteményeket jelöltem be. Ahogy haladtam a sorban, egyszer csak ezt a küllemre is csábítóan finom kiflit, a Rugelach nevűt pillantottam meg.


Az ajánlásban ez állt: "Ez az édes töltött kifli évente kétszer kerül a zsidó vallásúak asztalára: egyszer hanuka (a makkabeus hősök emlékünnepe) táján, egyszer pedig a tu bisvát (a fák újéve) ünnepén. Eredeti receptje sokkal szerényebb volt, mint a manapság elterjedt, amerikanizálódott változata. Krémsajt helyett néhány kanál aludttejet, vagy tejfölt kevertek a liszthez, egy kis cukorral, és dióval töltötték meg. Szintén amerikai hatásra ma már nem csak lekváros és gyümölcsös, de csokoládés töltelékkel is készítik. Érdemes rászánni az időt! A sütemény egyetlen hibája, hogy gyorsabban elfogy, mint ahogy elkészül a következő adag – viszont remekül fagyasztható, ezért előre is dolgozhatunk! BEKÜLDTE: Taster"


Hát jó, ha zsidó süti, akkor természetesen megnézem Fűszeres Eszternél, és meg is találtam, de hogy tovább bonyolítsuk a dolgokat, ő is ajánlott egy másikat, mégpedig Chili és Vanilia blogját, ahol szintén tanulmányoztam a receptet.

Érdekes volt összehasonlítani a három verziót: abban mindhárom megegyezett, hogy az eredeti recept szerint a sütibe baracklekvár, dió és fahéj kerül. Mindhárman krémsajttal készítették, ami nekem nem volt itthon, de mivel azt írták a bevezetőben, hogy régen csak néhány kanál aludttejet vagy tejfölt kevertek a tésztába, gondoltam kipróbálom joghurttal, nekem ugyanis csak az volt. Figyelmeztetettek mindenhol, hogy nehéz a tésztával bánni, ezért kicsit izgultam, de azért gyorsan összekevertem.

A szilvalekváros változat Toma szerint szaftosabb volt

Hozzávalók az én sütimhez:

- 12 dkg joghurt
- 12 dkg vaj
- 3 púpos evőkanál cukor
- 15 dkg liszt
- csipet só

És itt megint döntenem kellett: egyik helyen azt írják, minden összetevő szobahőmérsékletű legyen, a másikon azt, hogy a tészta összeállítása előtt a vajat tegyük be 10 percre a mélyhűtőbe, könnyebb lesz vele dolgozni. De ugyanitt azt akarják, hogy ezt a fagyos vajat keverjem habosra a cukorral és a krémsajttal (nálam joghurttal). Nem tudom elképzelni, hogyan lehetne fagyos vajat habosra keverni, azt inkább morzsásítani tudnám, tehát én szobahőmérsékletű vajjal dolgoztam. (A harmadik helyen a vajra vonatkozóan nincs utasítás.)

Így hát a szobahőmérsékletű vajat, joghurtot és cukrot robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a lisztet és a sót, majd jól belisztezett folpackra kikapargattam a ragacsos és majdnem folyékony tésztát, tetejére is lisztet szórtam, rásimítottam a folpackot mindenhol, és betettem pár órára a hűtőbe (állítólag legjobb egy egész éjszakára). Tényleg jól összeállt a tészta a hűtőben, kicsit hasonlított a linzertésztához.

Amikor sütni akartam, kettévágtam a bucit, az egyik felét visszatettem a hűtőbe, a másikat erősen lisztezett konyhapulton majdnem körlappá nyújtottam megkentem olvasztott vajjal, rászórtam a tölteléket, aztán pizzavágóval elnegyedeltem a kört, és a negyedeket még további három részre vágtam (összesen 12 körcikk lett). A vastag felénél kezdve feltekertem a töltelékes háromszögeket, áttettem a sütőpapírral borított sütőlemezre, és amikor a másik félbucival is végeztem, miden kiflicskét megkentem tejes tojással, megszórtam barnacukorral és 180 fokon 20 perc alatt szép pirosra sütöttem.

A csokis-kakaós viszont Toma szerint finomabb

A töltelékek nálam:

Szilvalekváros diós:

A kinyújtott tésztát alaposan megkentem olvasztott vajjal, a kör közepét kihagyva mindenhol megkentem házi sült szilvalekvárral, kicsit megcukroztam, szórtam rá darált diót, majd a tésztát feldaraboltam és feltekertem az előbb leírt módon.

Csokis-kakaós:

Egy tálkában összekevertem 3 g kakaóport, 3 g őrölt fahéjat, 50 g kristálycukrot és 30 g apróra vágott keserűcsokoládét. A kinyújtott tésztát alaposan megkentem olvasztott vajjal, mindenhol megszórtam a csokis-kakaós-fahéjas-cukros keverékkel, tenyeremmel jól rányomkodtam a tésztára (amennyire tudtam), majd ezt a tésztakört is feldaraboltam és feltekertem az előbb leírt módon.

Sokkal bonyolultabb leírni, mint elkészíteni, tehát ajánlom mindenkinek, mert nálunk nem tartott 1 órát sem a 2 x 12 kiflicske. Örültem, hogy egyáltalán sikerült lefényképezni őket!

Petrezselymes újkrumpli

Imádom az újkrumplit. Minden formájában, de talán így a legjobban. Hidegen, melegen, bármennyit:)
A krumplikat kicsit megmosom, és egy nagy tálban leöntöm annyi sós vízzel, hogy ellepje, és hagyom állni egy kicsit, állítólag így lehet a leggyorsabban lekaparni a héjukat (más módszert nem nagyon szoktam próbálni, szóval nincs ellenőrizve). Vacakolhatnék körömkefével is, de nekem ez a leggyorsabb, kis, erős pengéjű késsel. Egyébként is kellően meditatív tevékenység az ilyesmi. Aztán felkockázom a megpucolt krumplikat.
Egy vastagaljú lábasba beledobálom a kockákat egy fakanálnyi libazsír társaságában (biztos finom lehet olivaolajjal is, de az egy másik étel már). Megsózom, ráteszem a fedőt, és néha megkeverem. Kb. tíz perc alatt kész is van, nem kell alá víz, mert enged valamennyit magából, és a vége felé már szépen le is pirulgat az alja. Közben jó sok petrezselymet apróra vágok (minél több, annál jobb), ha van kedvem játszani, akkor egy kis részt hozzáteszek a vége felé a már majdnem kész krumplihoz, és azzal együtt kicsit még párolom. Ha kész, elzárom a gázt, és most keverem hozzá a petrezselyem nagy részét, ezzel már nem főzöm, csak alaposan, de azért óvatosan összekeverem.

Ribizlis joghurtos panna cotta


Még mindig van egy-két doboz ribizlim a fagyasztóban, pedig a nyakunkon az eperszezon. És egyébként is olyan nyár volt vasárnap, hogy már csak ilyesmikre vágyik az ember desszert gyanánt. És az édes tej/tejszín helyett használt savanykás joghurt még üdítőbbé és könnyebbé tette az egészet.

Hozzávalók:
- 6 dl sűrű joghurt (én a szokásos házi joghurtomat használtam)
- 2 dl zsíros tejföl (én bocimobilosat használtam, de jó is, hogy már nálunk is van!)
- 0,5 kg felengedett fagyasztott ribizli
- cukor ízlés szerint
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 10 gramm zselatin

Összekevertem a joghurtot, a tejfölt és a cukrokat. Hozzáadtam a villával összetört ribizlit. A zselatint beáztattam kb. másfél dl vízbe néhány percre, utána felmelegítettem, hogy alaposan felolvadjanak a szemcsék (forralni nem kell). A meleg zselatinhoz tettem egy merőkanálnyit a gyümölcsös joghurtból, gyorsan elkevertem, aztán még vagy kettőt, alapos egyneműsítés után jöhetett a többi is. Nagyon gondosan összekevertem, és már mehetett is kisebb és nagyobb tálakba (az egyik változathoz tettem néhány babapiskótát is). Pont jó lett az állaga, éppen csak megállt a lábacskáján remegve, nem lett túl kemény. Lehet hozzá adni tejszínt/tejszínhabot/gyümölcspürét, de magában is nagyon finom.




Ja, és a mai cukiság: a Tamás szedte össze az utcán, és hozta be a mandulafára. Nem tudom, látszik-e a képen, hogy milyen óriási! Gondoltam, melléteszem a kezem mérceként, de nem mertem megkockáztatni, gyufásskatulya meg épp nem volt nálam.

2009. május 10., vasárnap

Cukkinis-sajtos pulykamellszelet zöldfűszeres barnarizzsel


Szegény cukkiniknek főszerepet szántam valamilyen kajában, de csak nem jött az ihlet, így hát egy szép pirosra sütött pulykamellszelet tetején végezték. Remélem nem sértődtek meg!


Négy szelet pulykamellet folpackkal letakartam, majd jól kilopfoltam. Sóztam, borsoztam és egy teflonserpenyőben egy kis olivaolajon mindkét oldalukat pirosra sütöttem. Áttettem a megsült húsokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe, majd az előkészített cukkiniket is megsütöttem ugyanebben a serpenyőben. Az előkészítés nem volt más, mint megpucoltam és hosszában felszeleteltem két kicsi cukkinit, besóztam és pár percig állni hagytam. Papírtörlővel a sós cukkinilét letöröltem (volna, ha nem felejtem el), és a cukkiniszeleteket is szép pirosra sütöttem.

A hússzeletek tetejére egy kics szárított bazsalikomot szórtam, ráhelyeztem a megsült cukkiniket, a maradékot pedig a tepsiben szabadon maradt területen szépen elhelyeztem. Minden szeletnek a tetejét alaposan megszórtam reszelt sajttal. Betoltam a 180 fokos sütőbe és addig sütöttem, amíg a sajt gyönyörűen rá nem olvadt a hús- és cukkiniszeletekre.


Zöldfűszeres barnarizst főztem hozzá, ez amilyen egyszerű olyan finom: egy bögre barnarizst kicsit megforgattam olivaolajon, megszórtam vegetával, majd felöntöttem két bögre vízzel. Lassú tűzön megfőztem. Amikor elkészült, felaprítottam pár levél bazsalikomot, mentát, néhány szál snidlinget, egy csokor petrezselyemet és ezt a mennyei illatú fűszerkeveréket hozzáadtam a rizshez. Ecetes-cukros lével meglocsolt jégsalátát ettem hozzá. Nagyon finom volt, csak a cukkini kicsit túl sós volt, az agyam meg túl kicsi...

Fekete szezámmagos tejes kenyér


A receptet Csincsilla küldte nekem, mert amióta meglátta a Marcsitól kapott gyönyörű fekete szezámmagjaimat, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy elhasználtassa velem az összeset, nehogy már nekem legyen :-). Ez persze nem így van, tudom én is, egyszerűen csak segíteni akart, és ötletet adni. Sikerült is, köszönöm!


Amikor megláttam az eredeti receptet, rögtön tudtam, hogy én is meg fogom sütni ezt a kenyeret. Sokszor nézegettem már a pékségekben a magos kenyereket, hogy mitől marad rajtuk a sok mag? És itt megtaláltam a megoldást, tehát nekiálltam! De mivel én méregetős fajta vagyok és nem tudom a csészézős méricskélést megszokni, saját szokásos kenyértésztámat használtam, a blogról csak a technikákat lestem el. Ez a nagyon sok feketeség pedig illett is a hétvégi lelki állapotomhoz.


Hozzávalók az én kenyértésztámhoz:

- 50 dkg rétesliszt
- 18 dkg finomliszt
- 1 teáskanál kristálycukor
- 2 teáskanál só
- 2 evőkanál fekete szezámmag
- 1/3 kocka élesztő
- 4,5 dl langyos tej
- 2 dkg vaj

A fentieket dagasztókarú robotgéppel összegyúrtam, majd szépen megdagasztottam. A tálat kiolajoztam, beletettem a tésztát és folpackkal letakartam, hogy ne száradjon ki. Még egy tiszta konyharuhát is dobtam a tetejére. A mosogatóba egy kis forró vizet engedtem, talán csak a tál alja ért bele, majd ebben kelesztettem a tésztát, amíg már majdnem kifolyt a tálból:


A további lépéseket az eredeti blogról is le lehet lesni, mert gyönyörűen van dokumentálva, de én is próbáltam lépésenként fotózni.

Tehát: a megkelt tésztát lisztezett deszkára borítottam, kicsit átgyúrtam, majd elfeleztem. Az egyik bucit visszatettem a tálba, a másikat kézzel téglalap alakúra lapítottam. Feltekertem, mint a rétest.


A végét az ujjammal megcsipkedve hozzáragasztottam a hengerhez.


Egy tojás fehérjét (mindig rengeteg van belőle a mélyhűtőben) kézi habverővel felhabosítottam, és ezzel a tojáshabbal mindenhol megkentem a tésztát.


A fekete szezámmagból egy jó maréknyit kiszórtam a deszkára és a tojáshabos tésztarudat jól belehengereltem, hogy mindenhol befedje a gyönyörű fekete mag.


A második tésztabucival ugyanezt végigcsináltam, és ezt is beleforgattam a fekete szezámmagba. Látható a képen, hogy másodszorra már jobban sikerült befedni a magokkal.


Meleg helyen (50 fokos sütőben) duplájára kelesztettem, és sütés előtt éles késsel 3-4 helyen bevagdostam a kenyérkéket.


200 fokos sütőben 30 perc alatt szép pirosra sütöttem. Úgy kábé a huszadik perctől lazán egy alufóliát borítottam rájuk, nehogy nagyon megégjenek. A megsült forró kenyérkéket rácsra tettem kihűlni.


Toma már meg is kóstolta és azt mondta, nagyon finom lett. A felvágott kenyérről és a szeletekről holnap fogok fotókat készíteni, mert közben lemerült az elem és töltenem kell, úgyhogy holnapig izgulnotok kell, mert nagyon szép lett ám belülről is! :-)

2009. május 9., szombat

Fót, Kurjancs

Látkép árvalányhajjal Fót Kurjancs hegyoldalról - gyönyörű!

Sokszor rámtör az a vágy, hogy hétvégi házas telket szeretnék venni! Főleg ilyenkor tavasszal, amikor az illatok, a színek, a vágyakozás a természetbe hihetlen erővel tör elő ismét. Az interneten kinéztem egy telket, de telefonon nem adták meg a pontos címét, tehát elindultunk Évával megkeresni. Annyit tudtunk róla, hogy Fót Kurjancs részén található. Amit megtaláltunk, persze nem az igazi volt, de legalább a környezetet felderítettük. Nekem tetszik...


Bár a képen nem látszik tökéletesen, itt egy birkanyáj látható, amit a lakott terület mellett éppen a domboldalon legelészik. Az egész környékre jellemző ez a kettősség: miközben sűrűn beépített, hétvégi nyaralók és lakóházak váltakoznak, közben óriási területek, legelők vannak szabadon és engedik a szemnek a messzire tekintést. Csodálatos! Ha bele mernék vágni ebbe a telekügybe, akkor ez azért lenne jó, mert az a vágyam is teljesülne, hogy közel kerülök a természethez, de az is, hogy nem félnék mint amikor egyedül lennék egy tanyán.


Itt a Kurjancson több lovardát is láttunk. Azt láttam, hogy ezeket a lovakat nem azért tartják, hogy idegenek lovagoljanak rajtuk, hanem csak a gazdik saját örömére. Ebben a kertben egy lóházaspár lakott és látszott, hogy nagyon boldogok. A helyük tiszta volt és rendezett, volt fedett épület, ahová behúzódhattak és egy másik épület színültig volt rakva szénával. Szerintem ez a lómennyország! (Ha ezt Marcsi meglátja, azt hiszem ő is támogatni fogja itt a telekvásárlást !)




Ez egy teljesen üres eladó telek a Kurjancson. A telek végében a panoráma hihetetlenül gyönyörű!



Aztán állandó túratársaimmal, Annával és Évával átmentünk a fóti Somlyóra kirándulni egyet. Este fél nyolc volt, a képen úgy tűnik,mintha a fák lángolnának, pedig csak a lemenő nap fényei játszottak velünk. Majdnem megint egy ijesztő éjszakai túra lett a kirándulásunkból, de aztán még a teljes besötétedés előtti pillanatokban visszaértünk az autóhoz.


Ezen a csodálatosan kényelmes úton indultunk el, s ahogy mentünk, sehogyan se emelkedett az út eléggé ahhoz, hogy időben felérjünk a csúcsra. Aztán találkoztunk egy rendkívül szimpatikus és intelligens és kellemes és kedves :-) kutyasétáltató férfivel, aki azt mondta, hogy 300 méter múlva egy meredek emelkedőn gyorsan felérhetünk a csúcsra, és ha elég gyorsak vagyunk megláthatjuk a naplementét. De sietnünk kell vissza, mert mindjárt ránksötétedik. Sajnálom, hogy nem kísért el bennünket...


Megtaláltuk a meredetek emelkedőt, életünket kockáztatva fel is értünk a csúcsra és a tetőn még arra is maradt időnk, hogy Anna egy tücsköt vadásszon elő a lyukból.

Amikor előcsalogattuk, akkor láttuk, hogy szegénynek hiányzik egyik lába és egyik szarvacskája. Miután jól megfigyeltük, Anna visszatette őt a házához, hogy szépen hazataláljon.

És pár perccel a teljes sötétség előtt megtaláltuk a levezető utat. Amilyen szerencsénk volt, majdnem a kocsihoz vitt ez az út.


Nem tudom, talán ez a Kurjancs látképe a Somlyóról. Ha mégsem, akkor is gyönyörű!


Gombapörkölt


Ez egy nagyon gyors és egyszerű kaja, csak azért került most az asztalunkra, mert múlt héten nagybevásárláskor vettem egy jó adag gombát, amit mindenképpen fel akartam már használni mielőtt kiöregszik. Nekem ez most nem sikerült tökéletesre, de egyszer Éva főzött itt nálam gombapörköltet, amíg mi Annával szélesmetéltet gyártottunk a tésztanyújtó és -vágó gépemmel, és az valami isteni volt, utánozhatatlan!


Egy fej hagymát olivaolajon megdinszteltem, megszórtam piros paprikával és rádobtam a kb. fél kiló felaprított gombát. Sózás és borsozás után, kis ideig pároltam, adtam hozzá egy fél deci házi paradicsomlét, majd felöntöttem vízzel. Amikor megfőtt, kábé 1 deci tejszínt, 1 deci tejfölt és 1 evőkanál lisztet kézi habverővel simára kevertem, és ezzel besűrítettem a gombapörköltet.


A nokedli pedig úgy készült hozzá, hogy 2 tojást, 20 dkg lisztet, 2 dl tejet és pici sót robotgéppel jól kikevertem, majd ez a csirizszerű tésztát forró sós vízbe szaggattam. Amikor feljönnek a nokedlik a víz felszínére, már le is lehet szűrni. (Ha a mélyhűtőből vesszük elő a nokedlit, mint most én, akkor közepes fokozatra kell kapcsolni a mikrót és csak finoman lehet felmelegíteni, mert különben ehetetlen lesz.)

2009. május 5., kedd

Rózsatorta

Most pedig következzen a vasárnapi ebéd desszertje: rózsatorta.


Apunak nagyon mennek a kelt tészták. Éppen ezért, jóóó nagy adagokat szokott egyszerre csinálni. Ebből a finom sütiből pedig simán el is fogy nálunk egyszerre két adag. Most is annyit sütött. Egy szivecske formájút és egy kereket. A rózsatorta tulajdonképpen a darázsfészek egyik változata. Nagyon szeretjük, főleg frissen, langyosan.

Amikor Tomi barátunk először kóstolta az apu-féle variációt, megkérdezte, hogy esetleg karácsonyra kaphatná-e azt tőlem, hogy sütök neki egy adagot? Félve bólintottam rá, mert még soha nem csináltam és a recept elolvasása után tudtam, hogy nekem ez nem könnyű feladat elsőre, ráadásul pont karácsonyi sütinek, amikor mindennek tökéletesen kellene sikerülnie. Végül úgy-ahogy kinézett, ízre nem tudom milyen lett, de az biztos, hogy látványra meg sem közelítette azt, amit a mostani képeken láttok.

A jobb oldali "rózsa" tetejét egy egér rágcsálta meg, úgy hívják: Bea :)

Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 2 egész tojás
- 1 tojássárgája
- 4 dkg vaj
- 5 dkg porcukor
- só
- 3,5 dkg élesztő
- 2 kockacukor
- 1 dl tej
- reszelt citromhéj
- 1 csomag vanilincukor
A krémhez:
- 10 dkg cukor
- 10 dkg vaj
Az élesztőt a kockacukorral és 1/2 dl langyos tejjel felfuttatjuk, 10 dkg liszttel elkeverjük, kis cipót formálunk belőle, lisztezett deszkán vagy tálban, konyharuhával letakarva, langyos helyen kétszeresére kelesztjük

A maradék lisztet a 2 egész tojással és az 1 tojássárgájával, a vajjal, cukorral, reszelt citromhéjjal és egy csipet sóval jól összedolgozzuk, hozzáadjuk a megkelt cipót és azzal is alaposan eldolgozzuk. Viszonylag lágy tésztát kell kapnunk, ha nem sikerült, egy kis langyos tejet adhatunk hozzá.

Lisztezett deszkán kb 1/2 cm vastag, minél szabályosabb téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát, megkenjük a krémmel - a cukorral habosra kevert vajjal - és a téglalap hosszabb oldala felől kezdve nem túl szorosan feltekerjük. A tekercset 3-4 cm hosszú darabkákra vágjuk, vágott felületükre fordítjuk, alul egy kicsit összenyomkodjuk, hogy nem folyjon ki a krém belőle. Kivajazott, lisztezett tortaformába, egymástól kis távolságra körkörösen lerakjuk. Konyharuhával letakarva langyos helyen addig kelesztjük, amíg a csigák egymáshoz nem érnek.

Előmelegített forró sütőbe tesszük (200-220 fok) és kb. 50 percig sütjük. Ekkor a maradék tejbe belekeverjük a vanilincukrot és ezzel megkenjük, meglocsoljuk a süti tetejét. Kb. 5 percig sütjük még, míg aranybarna lesz.

Végülis nem túl bonyolult, csak időigényes, de megéri megsütni! Nagyobb társaság frissen pillanatok alatt el tudja tüntetni. :)
Ezek pedig Mazsolino gyönyörű névnapi virágai. Most nézem csak, hogy a sárga és a kékes-lilás színek dominálnak bennük. :) Én még csak a hortenziát és a mögötte látható rózsa-írisz csokrot láttam élőben, de majd holnap jól megnézem a többit is.