Téli desszert

Jól illik a havas tájhoz. Imádom az ilyesmit, a tábla csokik mellé ilyet eszem, ha tehetem. Isteni, és még egészséges is, ez igazán kevés édességről mondható el. Ha van kéznél, akkor a második tábláról sokszor le tudok mondani. Főtt köles, orda, joghurt és valamilyen házi lekvár. És akkor jöjjön a recept:)
Köles. A köles irtó egészséges, először is lúgosít (az összes többi gabona savasít), tele van minden jóval, például B vitamin hegyekkel. Gluténmentes. Van benne jó sok magnézium, amit ugye szeretünk marékszám tömni magunkba. Hangulatjavító. És még fehérje is van benne bőven, szóval minden mellette szól, elvileg. Ellene szól az ára, picivel 1000 Ft felett van kilója. (Érdemes egyébként a Biopont bio kölesét venni, az is ennyi, és legalább bio.) Kétségtelenül jóval drágább, mint mondjuk a sima fehér rizs vagy tészta, de jóval olcsóbb, mint a sajtok vagy a húsok. Egy kiló köles elég sokáig elég.
Sokan azért nem szeretik, mert ha nem mossuk meg alaposan, akkor van egy kesernyés mellékíze. És mivel elég apró, nem is olyan kényelmes mosogatni. Én úgy szoktam csinálni, hogy előszedem a lábast, amiben főzni fogom, beleöntöm  a kölest, eresztek rá annyi vizet, hogy jó bőven ellepje, és kézzel párszor átforgatom. A víz egészen tejszerű, opálos lesz tőle. Sűrű drótszitán át leöntöm róla a vizet, ilyenkor a kölesszemek egy része is átmegy a szitába, azt visszaborítom a lábasba. Megint víz, forgatás, leöntés. Ezt elvileg addig kéne csinálni, míg szép tiszta nem lesz a víz, de ennyi türelmem nekem sosincs, mindenesetre ötször-hatszor átmosom, az elég szokott lenni. (Desszerteknél az édes íze jobban elfedi ezt a kesernyésséget, a sós köreteknél alaposabbnak kell lenni.) Utána viszont már nincs vele dolog. Felrakom kb. háromszoros mennyiségű vízben egy csipet sóval főni, mint a rizst, és időnként megkeverem. Én sosem akarom, hogy pergő legyen, azt szeretem, ha kicsit túlfő, és ragacsos, szóval ha kell, adok még hozzá vizet, és egyáltalán nem al dente főzöm, hanem tényleg finom puhára. Szerintem úgy a legfinomabb. Hűtőben kb. egy hétig eláll, érdemes egyszerre akkor adagot főzni, hogy ne kelljen vele minden nap babrálni (én kb. 20 dkg-ot szoktam egyszerre megfőzni).
Lekvár. A saját lekvárjaimat használom hozzá, általában azt, amelyikből kisebb túltermelés van. Pont a kicsit híg lekvárok jók hozzá, ami máshová úgysem. Mostanában például a fahéjas szilvalekvárt rakok bele, mert van belőle bőven. Ebben van egy pici cukor, de tényleg alig teszek a lekvárokba.
Joghurt. Saját, természetesen, a Tamás folyamatosan gyártja, egyszerre mindig három befőttes üveggel, mindig van itthon, télen-nyáron.
Orda. Hát ez az új szerelem. Bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. A DT a joghurt mellett folyamatosan sajtokat is gyárt. Nem is tudom, mikor kezdte, egy éve? Eleinte ecettel, most már inkább oltóval. Friss sajtban már nagyon jó, az érleléssel vannak gondok. Majd ha okosabbak leszünk, írok is róla. Mindenesetre ha oltóval csináljuk a sajtot, akkor marad utána egy lé, gyakorlatilag a hulladék. Na, ebből még ki lehet nyerni valamit, és ez az orda. Öt liter tejből lesz általában olyan 70 dekányi sajt, és a levéből olyan 2,5 dl mennyiségű orda. Ezért meg vagyok veszve mostanában. Olyan finom, szelíd íze van, lágyabb, mint a túróé, olyasmi, mint a Cottage cheese (azt is nagyon szeretem, egyáltalán minden ízetlen tejterméket - mozzarella, ricotta, ilyesmik). Tulajdonképpen bármikor és bármennyi jöhet belőle. Natúr, édesen, sósan, isteni.

Na, ezeket szoktam összekutyulni. Általában rakok még hozzá egy pici nyírfacukrot (mondjuk egy mokkáskanálnyit a fenti üvegekhez), jobb napokon egy-két csepp vaníliakivonatot is, de arról már én is érzem, hogy túlzás:)

Főzés terén is hasonlóan bonyolult dolgok mennek nálunk mostanában, tulajdonképpen hagymát, fokhagymát, krumplit, sütőtököt, sárgarépát, gyökeret, zellert, céklát, édesburgonyát eszünk, sütőben, serpenyőben, wokban sütve, és vadul csodálkozva, hogy mennyire más ízeket lehet belőlük kihozni a sütőedények változtatásával. Tényleg elképesztő. Aztán vagy eszünk hozzá sajtot/halat/csirkét, vagy sem.

Napi cukinak meg egy pici meg egy nagy Luca. A múlt hétvégén Permanistáék vendégszeretetét és társaságát (meg a nagy havat) élveztük az Őrségben. A házigazda kutyus babakorában:

és most:

Valaki szívtelen a lábtörlőre rakta a cipőjét, szóval ez a fázó és éhes kutyuska egy negyed lábtörlőnyi területen próbált meg összegömbölyödni:)

Gluténmentes juhtúrós sajtos ropogós

 A gluténes párja. Nagyon ritkán sütök magamnak pogácsát vagy ilyesmit, pedig nagyon szeretem, de lusta vagyok rá. Most úgy éreztem, minden kényeztetést megérdemlek. Tényleg isteni lett. Egy részét lefagyasztottam, szobahőmérsékleten 20 perc alatt teljesen felenged. De azért frissen a legeslegjobb.

Hozzávalók:
5 dkg gluténmentes liszt (mostanában a Sparosat használom)
5 dkg zabliszt
5 dkg barna rizsliszt
1 kávéskanál só
1 dkg élesztő
1 csipet sütőpor
3,5 dkg hideg vaj
4,5 dkg reszelt sajt
1 púpos evőkanál juhtúró
1 tojás
sajt és köménymag a tetejére

A tojást felvertem, kb. a felét használtam a tésztához, mindent összegyúrtam, minden különösebb fakszni nélkül. Rögtön kinyújtottam, lekentem a maradék felvert tojással, megszórtam sajttal, köménnyel, felvagdostam, és szobahőmérsékleten hagytam állni vagy fél órát, míg kiürült a sütő (ha lett volna időm, akkor a hűtőben hagytam volna pihenni egy éjszakát). Aztán 200 fokos sütő, és persze megint nem mértem, mennyi idő alatt sült meg.

Napi cukinak meg két zsánerkép a világ legédesebb kutyájáról.

Juhtúrós pogácsa

Azért ilyen vacakok a képek, mert örököltünk Rebekától egy nagyon jó kis gépet, és nagyon nem tudom használni. Rosszak a fényviszonyok rajta, és életlen. Azt hiszem, mást nemigen lehet elrontani. De rajta vagyok a témán, türelem, és egyszer majd szépülünk.
Vasárnap pogácsát szerettem volna sütni, ez lett az egyik végeredmény (a másik meg gluténmentes lett, jön majd az is). Mindent beleraktam, amit találtam otthon.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
1 teáskanál só (csak ennyi, mert a juhtúró is sós)
1 dkg élesztő
12 dkg jéghideg vaj
8 dkg juhtúró
10 dkg reszelt trappista
1 tejföl (175 g)
1 egész tojás
1 kávéskanál méz

Mindezeket gyorsan összegyúrtam (szokásos módon, a lisztet morzsásítottam a vajjal az aprítógépben, utána deszka, és mehetett hozzá az összes többi). Kifejezetten ragacsos a tészta, de nem baj. Icipici liszt mehet, ha nagyon kell, de alapvetően a fenti mennyiség kell bele. Szép cipót gyúrtam, beraktam a hűtőbe egy-két órára. Utána nem túl vastagra kinyújtottam (sütés közben valamennyit nőni fog, ráadásul én az alacsony, ropogós pogácsákat szeretem), késsel bevagdostam, kiszaggattam, tepsi, felvert tojás, reszelt sajt rá, egy részére még köménymag is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem sül, nem mértem. Sokáig eláll, már ha marad belőle.

Napi cukinak meg egy kis karácsonyi cica. ÉÉKC imádja a Bendit. Mással ez a kép nem születhetett volna meg.

Bánatos Eszmeralda. Ezen a képen látszik, hogy milyen cuki kis fát sikerült végre kilobbiznom. Elindultunk a miniatürizálás (vagy eliminálás) kényelmes útján.

Gluténmentes bejglihelyettesítő

Mire megsütöm a családnak, rokonoknak, barátoknak és üzletfeleknek a kötelező karácsonyi menüt (mákos és diós bejgli, mézeskalács, zserbó, karácsonyi linzerek, meg egy és más), totál elegem lesz a sütésből, szóval magamra már maximum egy sütésnyi (hogy írják azt, hogy süteménynyi???) erőm marad. Persze a sok süti mind gluténes, egyrészt a normál lisztből összehasonlíthatatlanul könnyebb sütni - szegény Andi is emlegetett az egyébként istenien sikerült almatortája kapcsán, mert gluténmentes lisztből csinálta a kedvemért -, másrészt azért tényleg nem mindegy, hogy 100 forint egy kiló liszt vagy 1000-1600 (és így az ünnepek körül simán elfogy vagy 15 kg. Na szóval azért én is szeretnék valamit enni, és annyira nehéz eldönteni, hogy diós legyen, vagy mákos vagy zserbó vagy mi. Az egyszerűség kedvéért már tavaly is ilyen tortán sütöttem magamnak, csak azt még le sem fényképeztem. Van benne minden jó, és teljesen kielégíti a karácsonyi sütemények iránti vágyaimat:) Jó sokáig el is áll, mondjuk szerintem érdemes hűtőben tartani. Most fénykép már van, pontos recept nincs, de talán majd jövőre az is lesz. De szerintem simán meg lehet csinálni érzésre, én is úgy csináltam. Nekem nagyon ízlik, szép lassan eszegetem, illetve már lassan a múlt idő lenne helyes, nem sok maradt belőle.
Tulajdonképpen egy elég masszív kevert tésztát csinálok mindenféle gluténmentes lisztből, és azt rakom össze a maradék bejglitöltelékekkel, cukormentes sült szilvalekvárral, és a végén csokit kap a tetejére.

Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 2 dl tejszín
- kb. 1 deci cukor (ki mit szeret)
- gluténmentes liszt, zabliszt, barna rizsliszt
- 1-2 evőkanál rizsdara
- só, vaníliakivonat, tej
- fél zacskó sütőpor

Összekeverem a folyékony alapanyagokat a cukorral, ízesítem egy csipet sóval, vaníliával, és annyi lisztet adok hozzá, hogy jó masszív kevert tésztát kapjunk (mint a sűrű tejföl, még éppen folyik, de nem nagyon). 1-2 kanál gluténmentes liszt, a többiből picit több. A legtöbb bolti gluténmentes lisztkeverék főleg kukoricakeményítő, és azzal sem vagyok jóban, szóval igyekszem minél kevesebbet enni belőlük. A barna rizslisztet nagyon szeretem, és van egyfajta teljes kiőrlésű zabliszt a boltokban, amelyik úgy tűnik, fogyasztható nekem is (nem zabpehelyliszt).  A végén még hozzáteszem a rizsdarát, ettől testesebb lesz a tészta. Ha túl sok lisztet adtam volna hozzá, akkor kis tejjel hígítom. Sütőporral lazítom.

Hozzávalók a töltelékekhez és a tetejére:
- maradék diós bejlglitöltelék
- maradék mákos bejglitöltelék
- sült szilvalekvár vagy más, kemény lekvár
- kb. 15 dkg finom étcsoki
- szűk deci tejszín

Egy közepes nagyságú tortaforma alját kipapírozom. Rákanalazom a massza harmadát (épp egy vékony réteg lesz). Erre rápötyögtetem a diós tölteléket (előrelátóan többet csináltam a kelleténél), megint rákanalazom a tészta harmadát, aztán jön a mákpötyögtetés, lekvárpöttyözés, tészta. Tényleg pillanatok alatt kész van, és nem kell nyújtani, idegeskedni, csak kanalazgatni, és az sem baj, ha nem egyenletesek a rétegek. 180 fokos sütőben készre sütöm, mire szépen megszínesedik a teteje, belül is megsül, mondjuk azért egy tűpróbát megér a dolog. Kiveszem, a formában hagyom teljesen kihűlni. Utána egy pici lábasban felforrósítom a tejszínt, és több kis adagban hozzákeverem a feldarabolt csokit, és kevergetve összeolvasztom (ekkor természetesen már nem a gáztűzhelyen, mert a felforrósított tejszín melege bőven elég az összeolvasztáshoz). Ezt öntöm rá a hideg torta tetejére, szép, vastag réteg lesz belőle. A sok tejszín miatt csak lassan dermed meg, de aztán tényleg megszilárdul, és nagyon könnyen szeletelhető (az idén ez a bevonat ment a zserbóra is, ott is nagyon finom lett).

Egyébként pedig:
most a húst nem evők kedvéért nem ezt a fajta bejglit csináltam, hanem egyszerűen csak vajat raktam a tésztába (25 dkg-ot), meg egy pici kókuszzsírt (kb. 4 dkg-ot, de csak bosszankodtam miatta, szóval legközelebb nem lesz), és minden álszerénység nélkül kijelenthetem, hogy tökéletes lett a bejgli. Kinézetre mindenesetre, és állítólag ízre is. Le is fényképeztem, mert ki tudja, lesz-e még valaha ilyen szép.

Napi cukinak meg ez. Keresd a kakukktojást!

Megvan az én édes kicsi cicám - túrós meggyes pitével ünneplünk

Tegnap reggel már nem találtam sehol. Az én édes kicsi cicámat, akinek egy-két napos kora óta én vagyok az anyja az anyja helyett. (Lásd itt meg itt.) Az éjszakát sem töltötte otthon. Megnéztem minden olyan helyet, ahová el szoktuk rejteni: pince, szekrény, fenti szobák, sehol nem volt. Még a fagyasztóládában is megnéztem (mindig rettegek, hogy esetleg beleugrik, amíg én derékig behajolva turkálok benne). Herélt kandúr, szóval nem szokott elkóborolni. Egyébként is egy bélgép, minden étkezésre hajszálpontosan jelentkezik. Már attól pánikba estem, hogy nem jött reggelizni, aztán az uzsonnánál már kétségbeestem. Annyira rossz természete van, és annyit mászkál peckesen az utcán. És túl hideg volt ahhoz, hogy egy sarokban alukáljon. Éhesen. És nem az a típus, aki behízelgi magát valahová. Amikorra besötétedett, végigjártam a környéket. Tudom, hogy ha hallja a hangomat, elindul a dorombolás, még ha nem is jön elő. De sehol nem volt cica. Szokásos pozitív hozzáállásommal azt gondoltam, hogy biztos elcsapta egy kocsi/elkapta egy kutya/bezárták valahová, ahonnan soha többé nem tud kijönni. Utálom az eltűnő macskákat. Andival közös cicánk, Norcika, aki a világ legédesebb cicája volt, az is karácsonytájt tűnt el. Kiment az ablakon, és soha többé nem láttuk. Szóval pánik és rosszkedv. Próbáltam arra gondolni, hogy micsoda rémes természete van. Hogy minden vackot lever (épp most zuhant le a vasalóm is, egyébként). Hogy egy vagyonba kerül, mert mindig van valami aprócska baja, ami miatt el kell altatni, mert oroszlánként küzd az állatorvosok ellen. Meg egyébként is kieszik minket a vagyonunkból, eleve sokat eszik, és még ráadásul hisztériázik, ha nem kap a rohadt drága sonkából/húsból/libamájból/mittudoménmiből. Hogy herélt cica létére mindent összepisil, ha éppen olyanja van, és sokszor van olyanja, kevés kell neki az idegig, már nem is csodálkozunk, ha macskapisit találunk. Hogy nem lehet simogatni, csak ritkán, hogy sosem ül az ölünkbe, és egyáltalán, autisztikus vonásokat mutat. Hogy még mindig vigyázni kell, hogy ne kerüljön a Zsuzsi szájába, mert nem jó páros egy foxi meg egy rossz természetű cica. Egyik sem olyan lazulós, tékitízi. De nem segített semmi, annyira rossz kedvem volt. Hogy nem tudok rajta segíteni. (Egyébként olvasnivalónak meg Bacher Ivántól ez.)
 Ma reggel persze nem volt sehol (4. kihagyott étkezés!!!!). Öt és fél éves, és két étkezésnél többet még nyáron sem hagy ki, és annak is komoly oka van. Aztán amikor hazaértem a kutyasétáltatásból, jelentkezett az ajtónál egy fekete cica. El sem hittem, hogy ÉÉKC az. Kicsit morcos volt, elég éhes, de teljesen egyben. Hol lehetett????? Mindenesetre megvan. Azóta eszik, és alszik a cserépkályha tetején, időnként lever valamit, szóval hétköznapi ügyletmenet. A jó meleg cserépkályha egyébként is vonzó dolog cicaszempontból, most épp háromszintes az elhelyezkedés. Felül az én édes kicsi cicám, középen a cirmos, alul az öreg fekete, mindenki a szokott helyén.

ÉÉKC néha kicsit lefolyik:

 

Szóval helyreállt a világbéke. Már annyira beleéltem magamat a bánatos szerepbe, hogy nehezen találok vissza a karácsonyi készülődéshez.

Napi cukinak meg jöjjön a süti. Annyira szerettem volna valami sütit enni, tele van süteményillattal a ház, mézeskalács, karácsonyi linzer, egyik sem nekem való. Szóval ezt dobtam össze gyorsan, pont olyan, mint általában a kevert sütijeim, de tényleg úgy eteti magát. Nekem bejön.

Hozzávalók:
- 4 tojás
- zabliszt, rizsdara, GM liszt
- 25 dkg túró
- 2 dl tejszín
- 1 csipet só
- vanília, kókusz
- édesítőszer
- tej
- némi fagyasztott meggy

Habosra kevertem az egész tojásokat a nyírfacukorral és a sóval. Mehetett hozzá a túró, a vanília és a egy marék kókuszreszelék. Kb. 3-4 evőkanálnyi mindegyik lisztből/darából. Aztán a tejszín és annyi tej, hogy kb. piskótatészta állaga legyen (inkább hígabb, mint sűrűbb). Sütőpapíros nagy gáztepsibe öntöttem (jó vékony lesz, de én így szeretem). Megszórtam egy maréknyi fagyott meggyel, és irány a 200 fokos sütő, gyorsan megsül.

Mézeskalács

Csak hogy errefelé is legyen már egy kis karácsony. Sok minden elmaradhat nálunk, de mézeskalácsnak lennie kell. Én ezt még akkor sem ettem meg, amikor ettem glutént, szóval csak az illatát élvezem, de azt nagyon. Ha a mézeskalácsevés és az éhenhalás között kéne választanom, valószínűleg a második jönne be.  (Nagyon bírnám, ha ugyanígy tudnék viszonyulni például a csokihoz is.) A családtagjaim viszont szeretik. Sokféle receptet szoktam csinálni, hol ezt, hol azt, általában el is felejtem, mi volt előtte. Sok volt már a blogon is:
- Andi adventi naptárja
- Bea gyönyörű esküvői csodái
- Andi karácsonyfadíszei
- Ary gluténmentes mézeskalácsai
- Andi adventi koszorúja
- régi mézes tőlem.

A Vidék íze decemberi számában Gerő Krisztina mézeskalácsossal csináltunk egy nagy riportot, és az idén az ő tökéletes receptjét használtuk. A királyi többes azt jelenti, hogy Rebeka csinálta meg egyedül (én éppen aludtam, mert amióta ilyen hideg van, átmentem mormota üzemmódba, és az eddig is magas alvásigényem a duplájára nőtt, állandóan alszom, és közben növesztem a védő hájréteget). Tökéletes a recept, több okból is. Egyrészt nem kell több napig pihentetni. Másrészt állati egyszerű. Harmadrészt tuti a tészta, nagyon könnyű vele bánni. Rebeka véletlenül nem a nagyon is folyékony virágmézből, hanem repcemézből csinálta, és emiatt hozzá kellett még gyúrni mézet meg talán némi vajat, mert túl kemény lett, de még így keményen is nagyon jól kezelhető volt. És ha eredetileg is virágmézzel készül, akkor még jobb lett volna. Lusta vagyok a receptet bekalapálni. Itt megtaláljátok egy régebbi változatát. Annyi változott, hogy margarin helyett vaj megy bele. Mi pedig nem szeretjük a nagyon pufi kalácsokat, egyébként is félünk a szódabikarbónától, szóval csak egy kanállal raktunk bele a kettő helyett. De így is tökéletes volt. Aztán az egész család beszállt cifrázni (kivéve engem, mert addigra ugyan már felébredtem, de mással voltam elfoglalva), annyira jó volt, hogy mindenki ott sertepertélt a jó meleg konyhában. Cukik lettek, nem?

Napi cukinak meg az idei adventi koszorúnk. Ezeket a kis piros sapkás manókat több éve fillérekért vettem a madaras teszkóban, azóta sem tudok betelni velük.

Narancsos csokitorta 2. (gluténmentes)

Minden évben megyünk a tesómékhoz miklósnapozni, és ha van időm, sütök tortát is. Ha picivel több időm van, akkor kettőt, egy túrótortát (mondjuk ilyet, csak most meggyel és eperrel), mert ezt viszonylag nehéz elrontani, sokan szeretik, és a százfogásos vacsi után tényleg jólesik valami savanykás, gyümölcsös íz. De mivel a sógornőm semmit nem eszik, amiben túró vagy joghurt van, általában viszek egy másikat is, mivel imádja az étcsokit, adja magát, hogy csokis legyen. Minden évben mással szoktam kísérletezni, aztán vagy lefényképezem, vagy sem. Egyben még otthon le tudom, de aztán az annyira kínos ott a buli közepén nekiállni fotózni. (2011-ben azért rászántam magamat.) De aztán amikor a Gyöngyi emlegette, hogy milyen jó volt a tavalyi csokis, nekem meg halvány fogalmam sem volt róla, hogy nézett ki, és egyáltalán milyen volt, persze azon felül, hogy csokis, akkor elhatároztam, hogy az idén mindenféleképpen beírom. Ráadásul az idei baromi jó lett, egyszerű és állati finom, szóval megtartjuk a receptet. Rebeka lefényképezte a buliban vágva is, szóval majd ha átküldi a képet, felrakom ide is. Addig is jöjjön a recept. Ja, és mivel nálam maradt a sógornőm egyik szép sütis tálja, dobta magát, hogy hosszúkás torta készüljön, ez 11 cm x kb. 25 cm volt. Nagyon tömény, szóval ez elég sok szelet.

Hozzávalók a tésztához:
- 4 tojás
- 4 evőkanál cukor
- 3 evőkanál gluténmentes liszt
- 2 evőkanál kakaó
- 1 csipet sütőpor
- 3 dkg olvasztott vaj

A szokásos, tehát elektromos habverővel a maximumon öt percig vertem az egész tojásokat a cukorral. Utána már fakanállal beleforgattam a lisztet, a sütőport és a kakaót, végül pedig a langyos, olvasztott vajat. Papírral kibélelt nagy gáztepsiben (25x34 cm) simítottam, 180 fokon pár perc alatt sül meg. Rács, papírlehúzás, hűtés.

Hozzávalók a krémhez:
- 25 dkg jó minőségű étcsoki (a Lidlben van egy fajta, amit imádok. 240 körül van 10 dkg, szóval nem is drága, azt ajánlom)
- 4 dl tejszín
- 1 tasak instant zselatin (kihagyható)

A tejszínt felmelegítettem, nem forrásig, csak olyan jó melegre. Levettem a tűzhelyről, és több adagban beleszórtam a feldarabolt étcsokit, kevergetve összeolvasztottam. Kiraktam az ablakba hűlni (mert jó hideg volt). Amikor már teljesen áthűlt, elektromos habverővel addig vertem, míg szépen ki nem habosodott, a színe közben kivilágosodik. Közben, mivel tudtam, hogy sokat fog szegény kis torta autózni, beleszórtam az aldis instant zselatint is (30 g), de ha nem utazós a süti, akkor nem tettem volna bele.

Hozzávalók az összeállításhoz:
- pár kanálnyi narancslikőr
- 1 üveg narancslekvár

Én ilyet vettem, a Sparban lehet kapni. Ettem már jobb lekvárt, de ennek meg vagyok veszve az üvegjéért.

 Vonalzóval felszabtam három csíkba a piskótát. Mindegyik lapot meglocsolgattam narancslikőrrel, megkentem lekvárral (jó bőven, szóval pont el is fogyott az üvegnyi). Aztán összeraktam: alsó lap, rá a krémnek majdnem a fele, középső lap, rá megint egy ekkora adag, ez jó vastag réteg lett ugye kétszer is. Aztán a maradék krémecskével bekentem kívülről és felülről, ezt már csak vékonyan.

A tetejére:
- 10 dkg étcsoki
- kb. fél deci tejszín
- pici arany szórócukor

Gőz felett megolvasztottam a darabokra tört csokit, tényleg nagyon alacsony hőmérsékleten, aztán belekevertem a tejszínt.  Ráöntöttem a hideg tortára, késsel elsimítottam úgy-ahogy. Aztán hagytam pár órát a hidegen az egészet.

Cukros, fahéjas dió

Mindig is imádtam a cukros dióféléket. Tuti biznisz, százezer kalória van bennük, és iszonyatosan fogrontóak. Nyilván ezért vonzódom annyira hozzájuk.  Örök szerelem a Dunakavics (pedig micsoda szar mogyoró van benne általában), szégyellem bevallni, de az M&M-t is nagyon bírom, persze kizárólag a mogyorós változatot. És nagyon szerettem az étcsokis mogyoródrazsét is, már ameddig voltak édességboltok, ahol kimérve lehetett kapni. És az aranyárban mostanában is kapható, cukros-fahéjas ezt-azt is imádnám, ha rászánnám azt a sok pénzt, de nem szoktam. Mindig is úgy gondoltam, hogy fél perc alatt meg lehet otthon is csinálni, de valahogy nem jutottam el odáig sosem. Most Rebekától megkaptam a tuti módszert. És tényleg tuti. Villámgyors, nem kell hozzá csak egy serpenyő, egy kis cukor, víz, fahéj, meg persze a dióféle. Utolsó pillanatos kariajinak is nagyon jó, mert tényleg pillanatok alatt készül. Otthonra magamnak soha többé nem fogok csinálni, mert a hasfájásig eszem, nem tudom abbahagyni.

Hozzávalók:
- pár nagy marék dió, mandula, ilyesmi, ami van (annyi, hogy két-három rétegben elférjen a serpenyőnkben)
- 1 csésze cukor, kb.
- 1 evőkanál őrölt fahéj, kb.
- negyed csésze víz, kb.

Mindent beleszórunk/beleöntünk egy serpenyőbe, és viszonylag nagy lángon felrakjuk a tűzhelyre. Időnként megkavarjuk. A cukor szépen karamellizálódni kezd, de nem fog megégni a víz miatt. Amikor már úgy látjuk, hogy teljesen elpárolgott a víz, és csak a nyúlós karamell van, akkor még tovább kell folytatni a pirítást, lehet kicsit kisebb lángon, és már érdemes folyamatosan ott állni, keverni és résen lenni. Közben izgulni, hogy nehogy megégjen az egész, de nem ég meg. Addig kell kevergetve sütni, míg a nyúlósság is teljesen eltűnik, és kezdenek kicsapódni a cukormorzsák. Na, ekkor van kész. Sütőpapírra borítjuk, ha kihűlt, bedobozoljuk, és gyorsan továbbadjuk.

Adventi naptár

Az én gyerekkoromban még nem volt divat a naptározás. Aztán én az enyimeknek lelkesen gyártottam. Sosem gondoltam, hogy ennek a kapása felnőtt mulatság lenne. Aztán volt egy advent, amikor Rebeka minden reggel odacsempészett valahová egy pici becsomagolt csokit (jobban indul a nap így, mint pálinkával, pedig az sem rossz), hát ennyi az én előéletem ezen a téren. Aztán most meg ezt kaptam a Csillától. Akinek van munkahelye, három gyereke, beteg, folyamatos ellátásra szoruló anyukája, másfél nagytestű kutyája, kertje, hogy ki ne hagyjam, fut, és ráadásul még erre is van ideje, hogy nekünk karácsonyi naptárt gyártson. Sosem gondoltam, hogy tejbetök lennék, de most komolyan elgondolkodtam, lehet, hogy mégis az vagyok, lassú csiga.
Irtó szórakoztató volt kipakolni, és tanulmányozni. Természetesen gluténmentes. Van, amelyik napra szól. Iszonyat cuki a Luca-napi bordó birsalmasajt-cicus. A fehér bevonat levendulás fehércsoki (próbálok vele barátkozni), alatt hol valami keverttészta-szerűség van, hol birssajt.

Ha ez nem lenne elég cuki, akkor jöjjenek a sülő macskák. Új fűtésszerelőnk és új fűtési stratégiánk van, jóval forróbbak a radiátorok. Ergo jóval forróbb a cicaasztal, eddig csak langyos volt, most már nagyon fiiinom meleg. Én is ott szeretném tölteni az egész napomat. Mondtam már, hogy cica szeretnék lenni? Akármikor bemegyek a konyhába, találok pár kómás fekete cicust ezen a tuti helyen.

A gerincnek is kell egy kis meleg:

Néha le is pottyan a nagy élvezkedésben. Itt már alakul.

A szent cél érdekében még azt is elviselik, hogy összeérnek.

Keresztben sem rossz. Itt jól látszik, hogy milyen remek hűtőnk van ilyenkor.

Kosárkázó

Mostanában a gyerekeimtől értesülök az igazán trendi dolgokról. Például Rebekától a restaurant day-ről. Ahová ők is beneveztek, Kosárkázót nyitottak. Annyira cukik voltak. Isteni volt a kaja, meg a körítése is nagyon menő volt. Ilyen szép volt  a bemutató vitrin, mint ahogy felső képen látjátok. Előre megsütötték a kis tésztakosarakat, előkészítették a színes töltelékeket, és akkor már csak pár perc kellett az összesütéshez, ha valaki kért valamelyiket.

Annyira jól csinálták. A Szárnyas ízvadász csinált a napról egy jó kis filmet is.

És akkor következzék a több oldalnyi recept. Persze blogbaugatós, szóval Rebeka írta.

Kosárka

Hozzávalók:

- finomliszt

- teljes kiőrlésű vagy rozsliszt

- vaj (a fele lehet margarin) + egy kevés a formák kikenéséhez (én nem használnék margarint, a szerk. megjegyzése)

- hideg víz

A vajat robotgépben összemorzsásítjuk a liszttel, majd gyúródeszkára borítjuk. Egy kevés vizet kanalazunk hozzá, és összegyúrjuk. Nem túl lágy, de jól nyújtható tésztát kell kapnunk. Ha repedezik, nem veszi föl az összes lisztet, adhatunk hozzá még néhány kanál vizet.

A kész tésztát legalább 20 percig hűtőben pihentetjük, de minél tovább, annál jobb.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A tésztát lisztezett gyúródeszkára borítjuk és néhány milliméter vastagságúra nyújtjuk. Egy nagyobb pohárral, vagy pogácsaszaggatóval körlapokat vágunk a tésztából. Ilyenkor még érdemes a körlapokat még egy kicsit vékonyabbra nyújtani, bár ez ízlésfüggő. Mi a lehető legvékonyabb tésztakosárkára vágytunk.

Kivajazzuk egy muffinsütő formáit és ebbe fektetjük egyesével a körlapokat. A fodrozódó széleket szépen elegyengetjük. A kosárkákba sütőpapíron babot, lencsét teszünk, és súlyozva 12-15 percig sütjük őket. Ezután eltávolítjuk a súlyokat. Ha olyan krém kerül majd a kosárkákba, amit magába szívna, megkenjük tojássárgájával a tésztát. Végül még 5-6 percre visszatesszük őket a sütőbe, hogy szép aranybarna színt kapjanak.

Kihűtve elég strapabírók már, és jól fagyaszthatók.

Sütőtökös, kéksajtos, rozmaringos krém

Hozzávalók:

- 1,5 kg sütőtök

- só, bors

- vaj

- 20 dkg kékpenészes sajt

- 10 dkg durvára aprított dió

- 1 csokor friss rozmaring

A sütőtököt megmosom, nagyobb darabokra vágom, kikanalazom a magokat. A szeleteket sütőpapírral bélelt tepsire fektetem és alaposan megpakolom vékonyra vágott fokhagymával, vajforgácsokkal, sózom, borsozom. A fűszerezett tököt betolom a sütőbe, és puhára sütöm.

A sült tökszeletek húsát egy keverőtálba kikanalazom, belemorzsolom a kéksajtot, a rozmaringot ízlés szerint, beleöntöm a diót, és ha kell, még sózom, borsozom.  A krémet kosárkákba kanalazom és 10 percre sütőbe teszem, hogy kicsit összemelegedjenek. Rozmaringággal díszítve tálalom.

 

Paradicsomos kápiakrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg kápia paprika

- 2 kis paradicsomkonzerv

- só

- bors

A paprikákat megmosom, félbe vágom és eltávolítom a magokat. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetem őket és a 200 fokos sütőbe tolom őket. Addig sütőm, amíg a paprikák húsa megpuhul és héjukon megjelennek az első fekete foltok.

A fekete voltokat eltávolítom, majd a sült paprikát héjastul robotgépbe pakolom, és krémesre turmixolom. A piros pépet lábasba kanalazom, hozzáadom a két paradicsomkonzerv tartalmát, sózom, borsozom, és összerottyantom. A kápiakrémet kosárkákba kanalazom és összemelegítem. Nagyon jól áll neki a pirított bacon, akár a krémbe is lehet keverni.

Fokhagymás spenótkrém

Hozzávalók:

- 1,5 kg megtisztított spenót

- 3 gerezd fokhagyma

- 3 evőkanál liszt

- 2 ek kókuszzsír

- 1,5 dl tej

- 40 dkg görög joghurt

- szerecsendió

- só

- bors

A spenótot megfonnyasztom, lecsöpögtetem és félreteszem. A fokhagymát apróra vágom és a felhevített kókuszzsíron 1-2 percig pirítom, közben némi szerecsendiót reszelek rá, hogy finom illatos legyen. Leveszem a tűzről, rákanalazom a lisztet és alaposan elkeverem. Ráöntöm a tejet, visszateszem a tűzre a lábast és folyamatosan kevergetem, amíg tejfölsűrűségű masszát kapok. Megint leveszem a tűzről az edényt és belekanalazom a görögjoghurtot, alaposan elkeverem, sózom, borsozom. Utána jöhet bele a spenót és turmixolom az egészet. A krémet kosárkákba kanalazom és 10 perc alatt összesütöm. Mi tojásvirágokkal (sült tojásból virág alakú kiszúróval formákat vágtunk) díszítettük, és nem volt panasz.

Kardamomos almakrém

Hozzávalók:

- reszelt alma

- barna cukor

- fahéj

- őrölt kardamom

Az almákat megmosom, lereszelem és egy nagy lábasba borítom. Megszórom egy jó adag cukorral, fahéjat és kardamomot hintek rá, és főzni kezdem. Kevergetve várom, hogy elfőjön a leve, aztán szépen összeturmixolom. Kosárkába kanalazom, összesütöm, és forró, karamellizált almakockákkal rakom meg.  A karamellizált almakockákhoz felkockázom az almát, megszórom fahéjjal és sok-sok cukorral, majd addig forralom, amíg elfő az alma leve és karamellizálódik a cukor.

Othellókrém

Hozzávalók:

- 0,5 kg Othelló szőlő

- folyékony édesítőszer

- 80 dkg görög joghurt

Kislyukú szűrőbe teszem a megmosott szőlőszemeket és kipasszírozom belük a levet. A maradék magra, héjra már nincs szükség. Az Othelló léhez hozzákeverem a joghurtot, és ízlés szerint édesítem. Tojással megkent kosárkákba kanalazom a krémet (mert sütés közben egyébként magába szívná a tészta a nedvességet), és 10 percig sütöm. Mentalevéllel díszítem. Az Othellókrém egyébként fagyasztóban hűtve sorbetként is kitűnően funkcionál.

Citromkrém

Hozzávalók:

- 3 citrom leve

- 40 dkg görög joghurt

- 2 dl habtejszín

- folyékony édesítőszer

Belekeverem a joghurtba a citromlevet, majd felverem a tejszínhabot és azt is beleforgatom. Ízlés szerint édesítem, hűtőbe dugom és kész is (: Hidegen forró kosárkába kanalazom, és megszórom morzsásra tört savanyúcukorral.

(Nekem ez ízlett a legjobban, be is teszek róla egy képet - a szerk. megjegyzése. És a tetejét a tört savanyúcukor egyszerűen zseniális.) 

Sütőtökös golyó - Blogbafőzés

Deménytől kölcsönözve a kifejezés. Szóval vendégposzt jön, megint Rebeka főzött, Rebeka írt, Rebeka fotózott, legalább ő, ha már az anyja nem teszi. Íme:

Az ősz nekem narancssárga és illatos, így a sütőtök mindig is hozzátartozott az évszakhoz kapcsolt asszociációimhoz. A viszonyunk egyetlen gyenge pontja az volt, hogy amióta az eszemet tudom, egy kanálnál többet nem tudtam legyűrni belőle (anyja lánya, a szerk, megjegyzése). Minden évben megpróbáltam, hátha most! És nem. Egészen eddig, ugyanis az elmúlt hetekben nemcsak megeszem, hanem a szervezetem úgy kiált érte, mintha az elmúlt 21 év hiányát igyekezne bepótolni.

Szóval az elmúlt hetekben volt kéksajtos-kakukkfüves sütőtök, mogyoróvajas sütőtök-krémleves, sütőtökös rizottó és jön a sütőtökös pite. És ha nem lenne elég, a héten az osztállyal is a sütőtökről tanulunk, vettünk is a piacon, megsütöttük és valamilyen édességet szerettünk volna készíteni belőle. Egyszerűt, hogy el tudják készíteni és finomat, hogy egy kis vitamint juttassunk a szervezetükbe. Így találtunk a sütőtökös golyóra, ami átment a teszten. Az is falta, aki egyébként utálja a sütőtököt (tényleg!). A nagy sikerre való tekintettel itthon is csináltam egy adagot és már csak 5 4 golyócska figyel a hűtőben. (:

Hozzávalók (kb. 15 kisebb golyóhoz):

-          1 kg sütőtök

-          40 dkg darált keksz (egészségesebb alternatíva: 40 dkg aprított zabpehely)

-          10 dkg durvára vágott dió

-          6 ek méz

-          1 ek juharszirup (opcionális, nekem most ő az aktuális szerelmem a sütőtök mellett)

-          2 kk fahéj

-          2 kk rum

-          20 dkg kókuszreszelék

A sütőtököt felszeleteljük, eltávolítjuk a magokat és puhára sütjük.

Kikanalazzuk a puha tökhúst, villával összetörjük és hozzáadjuk a darált kekszet, diót, mézet, juharszirupot, fahéjat és a rumot (esetleg a kókuszreszelék egy részét – a lakótársam kókuszimádó). Összegyúrjuk az egészet. Jól formázható masszát kell kapnunk. Ha túl nedves, mehet bele még egy kis darált keksz, ha száraznak tűnik, akkor méz.

Kis golyókat formázunk belőle, kókuszreszelékbe hempergetjük őket, majd egy jó hűvös rejtekhelyet keresünk, ahol nem talál rá más, hogy felfalja előlünk!!

 

Ez volt a gyerek, most pedig jövök megint én, egy kis napi cukival. Magas-Tátra. Voltunk kint pár napot, és még mindig annyira szép! Amikor évekig nem járok arra, el is felejtem, hogy ilyen gyönyörű. És iszonyat mákunk volt, végig ezerrel sütött a nap.
Itt laktunk, mi speciell a toronyszobában, mögöttünk a Nagyszalóki csúcs. Nem rossz, mi?

Ez meg a Vöröstorony-hágó, ahová tényleg nem kellett volna ilyen terepviszonyok között felmenni.

Ez meg a helyi fauna jeles képviselője, szuperértelmes a tekintete, nem?

Gluténmentes túrógombóc

Káposztaleves után tökéletes. Szerintem ez a gluténmentes változat még jobb is, mint a gluténes, nem tipikus, ahogy az imádott Szízöröm mondaná.

Hozzávalók:
1 kg túró
5 tojás
4 púpos evőkanál kukoricaliszt
4 evőkanál gluténmentes liszt
6 púpos evőkanál rizsdara
1-2 evőkanál barna cukor
vaníliapaszta
csipet só
dió és barna cukor
némi vaj

Összekeverem a tojást, a túrót, a háromféle liszt(féleség)et pici barna cukorral és vaníliával. Vizes kézzel gombócokat gyártok, sós vízben kifőzöm. Akkor teszem a vízbe, amikor az elkezd forrni, és miután újra felforrt, két-három perc és kész is. Kevés olvasztott vajra rászedem, megforgatom benne. Durvára darált, barna cukorral összekevert dióba forgatom. Mákkal is isteni lehet, de az nem volt itthon.

Napi cukinak meg egy evezős kép Kófickáról. Mert egyszer nyár is volt.