Hamburger 4.

Állandóan gondban vagyok, hogy mit főzzek. Legyen gyors, egészséges, változatos. Legyen jól melegíthető, jól szállítható. Be tudjam szerezni hozzá az alapanyagokat. Ne legyen drága. Négyünkből legalább három egye meg, sőt, valaki még szeresse is. Ne legyen nagyon különleges, mert a családom már unja a folyamatos kísérletezést. De azért ne hús legyen krumplival, szóval annál valami izgalmasabb. Ja, és minden nap. Nem tudom, más hogy eszik, meg hol eszik, sztem teljesíthetetlen a feladat.
Így sodródtam bele egy hamburgergyártásba, végül is, megfelel a fenti komoly követelményrendszernek, nem is tudom, mért csinálom ilyen ritkán. Pedig az Anditól megtudtam, hogy a legtöbben hamburgerkeresésükben jutnak el a bloghoz (sosem gondoltam volna, egyébként).

Hamburgerek eddig nálunk:
- Andi őshamburgere
- másik változat Anditól
- ezt meg én csináltam.

Most is egy kicsit variáltam, persze, a hamburgerzsemle kapott negyedrésznyi teljes kiőrlésű tönkölylisztet, a hamburgerpogácsát meg kontaktgrillen sütöttem, szerintem minden rendben volt.

Hamburgerzsemle
- 3 csésze finomliszt
- 1 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt
- kb. 3 csésze langyos víz
- 1 evőkanál cukor
- 1 evőkanál só
- negyed kocka friss élesztő (12,5 gramm)
- idő
- némi felvert tojás és szezámmag a tetejére

Mindenféle élesztős tészta sokkal finomabb lesz, ha van benne valami kovászféle/előtészta/öregtészta bármi. A lisztnek és az élesztőnek idő kell. Szóval ha úgy érzem, hogy hamarosan rám fog jönni a süthetnék, akkor összekeverek némi lisztet, langyos vizet meg pici élesztőt, még picibb cukrot, és hagyom szobahőmérsékleten legalább fél napig fortyogni, de ha egy nap múlva mégsem akarok sütni, akkor bepakolom az egész cuccot a hűtőbe, ott még vidáman elvan egy-két hétig (mondjuk, ennyi időt nálunk még nem ért meg sosem).
Most két csésze langyos vizet elkevertem két csésze finomliszttel, egy evőkanál cukorral, és egy negyed kocka élesztő felével. A tál tetejére ráhúztam egy nylonzacskót, és hagytam állni szobahőrmérsékleten egy bő fél napot.Utána két napra beraktam a hűtőbe (de ez a rész kihagyható:)).
A sütés napján ehhez a híg tésztához még hozzáadtam egy pohár finomlisztet és egy pohár teljes kiőrlésű búzalisztet, egy szűk evőkanálnyi sót, a negyed kocka élesztő megmaradt felét, meg még kb. egy pohár langyos vizet. Dagasztógéppel szép fényesre dagasztottam (kb. 15 perc). Letakarva hagytam a duplájára kelni.
Enyhén lisztezett deszkán átgyúrtam, és nagy zsemléket formáltam belőle (10 vagy 11 emberes darab lett). Sütőpapírral bélelt tepsire pakoltam őket, és letakarva megint hagytam megkelni.
Sütés előtt megkentem felvert tojással, és megszórtam némi fekete szezámmaggal. 230 fokra előmelegített sütőben kezdtem sütni, tíz perc múlva levettem 200 fokra a hőmérsékletet, és addig sütöttem, amíg szépen meg nem pirultak. Rácson hagytam hűlni őket.

Közben meg lehetett csinálni a hamburgerpogácsákat. Ez is Stahl-recept, kb.
Hozzávalók:
- 1 kg darált hús (most a fele disznó, fele pulyka)
- 3 gerezd fokhagyma átnyomva
- 1 közepes fej vörös hagyma aprítógéppel felaprítva
- 1 jó nagy csokor petrezselyemzöld felaprítva
- kb. 1 dl tejszín
- só, bors
- pici vaj a sütéshez

A kétféle darált húst alaposan összekevertem a hozzávalókkal. Vizes kézzel lapos pogácsákat formáltam. A kontaktgrill lapjait megkentem vajjal, és párosával megsütöttem a pogácsákat, méla türelemmel. Közben jó sok mindent meg lehet csinálni, és sokkal kevésbé büdös, mint a serpenyős sütögetés. Sőt, ebben a jó időben ki is lehet költöztetni az udvarra a készüléket (a gáztűzhelyem sokkal kevésbé mobil:)).

Mindenféle zöldséggel ettük, amit találtunk, tényleg nagyon finom volt.

Na, és akkor jöhet a desszert. Mi mutatja hogy itt a jó idő? Igen, Kóficka nyárirucija. Ilyenkor mindig kiderül, hogy a sok szőr alatt egy szinte karcsú, gyönyörű, formás, nőies domborulatokkal rendelkező kiskutyát találunk. Annyira szép lett, nem?

Oldalról:

 És felülről:

Ezzel a gyönyörű külalakkal gyűrte maga alá szombaton (népes társaságban) a Bujáki Kikelet  45-ös teljesítménytúrát, ami a GPS szerint 47 is megvolt.

Ilyen szép helyeken jártunk:

Itt, úgy a 37. km táján már picit fáradt:)

Zsuzsika is lefeküdt:)