Padlizsános tészta

Rájöttem, hogy teljesen felesleges izmolni, nyugodtan főzhetek akár mindennap tésztát. Egyszerűen imádom a zöldséges tésztákat, és végül is azt csinálok, amit akarok, nem fog senki rám szólni. Szóval ha főzök, akkor általában tészta van. Néha betolok egy kis csirkét vagy halat a sütőbe, ha van gyerek, aki igényli, de én nem kívánom mostanában. Bonyolultabb dolgokra meg nincs időm meg késztetésem. Szóval egyelőre ilyen receptek várhatóak, gyümölcsleves meg tészta. Mondjuk, szerintem tökéletes menü nyárra.
Teljes kiőrlésű tésztát használok mostanában, a teszkóban meg a déemben egész jó áron lehet kapni. Majd ha nagyon konyhatündérkedni akarok, akkor csinálok egyszer házit is. Főleg, hogy örököltem egy ravioligyártót az egyébként is örökölt tésztagépemhez. De addig marad a zacskós kivitel, gyors és energiatakarékos.
Ez a padlizsános tészta annyira finom volt, hogy muszáj megörökítenem. Gyors (mint általában a zöldséges tészták), tényleg a Stahl-módszerrel kell csinálni, szóval hazaérés után rögtön mehet fel a víz a gázra a tésztának, aztán lehet átöltözni, kipakolni, kutyát simogatni, mert olyan gyorsan készen lesz a mártás, hogy még ezek is bőven beleférnek. Aztán elő a nagylábassal, és össze lehet dobni a szigorúan húsmentes tésztáravalót.

Hozzávalók:
- 50 dkg tk. tészta
- 2 közepes padlizsán
- 1 nagy vöröshagyma
- 6 gerezd fokhagyma
- 1 evőkanál libazsír (olaj a vegáknak)
- 6 közepes paradicsom
- 1 fél paprika
- csili, esetleg római kömény
- só, bors
- 2 evőkanál tejszín (bátran kihagyható)

Nagyobb kockákra vágtam a hagymát, nagy lábasba tettem a libazsírral együtt, és szigorúan só nélkül elkezdtem pirítani (nem kell só, mert sütni akarom, nem főzni). Megmostam és olyan nagy dobókockányi darabokra vágtam a padlizsánt (héjastul), és ahogy vágtam, szórtam is rá a hagymára, adagonként. Közben néha megkevertem. Már ekkor isteni illat volt a konyhában, ahogy sült össze a hagyma a padlizsánnal. Amikor mind benne volt, lereszeltem a fokhagymát (mert még mindig nem sikerült pótolnom a törött nyomót). Közben szép halványbarnára sült a padlizsán a hagymával, ekkor belekevertem a fokhagymát , mehetett rá só, elkevertem, és egyesével belevagdaltam a paradicsomokat. Ha elegánsabbra vágyom, lehúztam volna a héjukat, de lusta voltam rá. Ment még bele egy fél paprika, csak ízesítőül. Meg a fűszerek. Ha lett volna otthon szívesen tettem volna még bele pár levél bazsalikomot, de nem volt, elfelejtettem ültetni idejében. Annyi csilit tettem bele, hogy közepesen erős legyen. Aztán addig kicsit összerotyogtattam, és kész is volt. A kifőtt tésztát beleszedtem, ekkor kevertem hozzá a pici tejszínt, és kész is volt.  Mozzarellával és parmezánnal is próbáltam (beáldoztam magamat), nem is tudom, melyikkel a jobb, mind a kettővel isteni.

Napi cukinak Andinak szeretettel az ÉÉKC:) egy esős reggelen mereng a kis tündér, hol is lenne jobb, kint vagy bent:)

Második napi cuki: egy picit nem figyeltem a pici kertemre, és elkezdett érni a paradicsom! Remélem, most már az első fagyokig ontani fogja:) Nem olyan szép, mint tavaly (nem ugyanott vettem a palántát, ezekkel nem vagyok tökéletesen megelégedve, sajnos), de azért elég sok van rajta, és az idén még a fehér szörnyetegek is elkerültek, remélem, a fekete rohadás sem fog jelentkezni.