Csicsókatócsni (gluténmentes)

Viszonylag hosszú ideje próbálunk barátkozni a csicsókával, olcsó, egészséges, helyi, de valahogy nem megy könnyen. De ez a csicsókatócsni egyszerűen isteni. Azt hittem, már rég posztoltam, de most nem találom a blogon sehol. Az ötlet a Vidék ízéből van, a novemberi számban jelent meg egy olvasói recept. Valamikor október végén csináltam először Tésán, saját csicsókából, azóta rá vagyunk teljesen kattanva. Kb. ez az ünnepi menü nálunk. Nem vagyunk oda az olajban sült cuccokért, ritkán is csinálok, a rántott húst is általában bedugom a sütőbe, de ez a tócsni úgy nem az igazi, szóval ez nálunk is olajban sül. Legalább tudjuk, mibe fogunk belehalni. Most hétvégén a szokásos, vajas-fokhagymás-citromos pisztráng mellé ettük, de bármivel isteni, magában is. Irdatlan mennyiséget csináltam ötünknek, alig maradt belőle valami, egyszerűen nem lehet abbahagyni az evését. A répától meg a csicsókától extra finom ízt kap, tényleg fantasztikus. Most kell kipróbálni, még van bőven csicsóka. A receptet természetesen kicsit (nagyon) átgyúrtam.

Hozzávalók (nagy adaghoz):
- egy szűk kiló csicsóka
- kb. ennyi krumpli
- majdnem ennyi répa
- 2 tojás
- némi liszt
- só és bors

A csicsókát lesúrolom, épp csak itt-ott hámozom, a kis gödreiben nem mélyedek el. A szárát nem vágom le, azzal fogom majd reszelés közben. Meghámozom a krumplit meg a répát is. A reszelő legnagyobb lyukú oldalán mindet egy jó nagy tálba reszelem. Hozzákeverem a két tojást, olyan 3-4 evőkanál lisztet (én rizslisztet, de más is jó). Só, frissen őrölt bors. Ügyesen nem teszek hozzá fokhagymát, már így is elég íz van benne. A hozzáadott só hatására vadul elkezd levet engedni az összes zöldség. De nem sírok, mindig ezt csinálja, tehát az egész cuccot átköltöztetem egy szűrőbe (a képen a fenti adagnak kb. a harmada látható).

Közben egy nagy és mély serpenyőben sok olajat forrósítok. Kézzel kiveszek egy maroknyi masszát, jól kinyomom belőle a vizet, ellapogatom, hogy olyan kis laposka fasírtszerű legyen az alakja, és beleteszem a forró olajba. Aztán így folytatom, míg tele nem lesz a serpenyő, és akkor fedő nélkül mindkét oldalukat pirosra sütöm. Tényleg jól meg kell sütni, akkor lesz ropogós. Aztán a szokásos eljárás, papírra szedni, lecsöpögtetni. És folytatni, amíg van a masszából. Nem lehet abbahagyni az evését, kívül finom ropogós, belül picit krémes, és isteni az íze. Bármennyi elfogy belőle.

Ápdét: közben megreformáltam a készítését.  Mindig nagy adagot csinálok belőle (mert mint írtam, bármennyi elfogy belőle), közben sok levet ereszt. Tehát minden zöldséget lereszelek, megsózom, jól elkeverem. Egy másik nagy tálban összekeverem a tojásokat a liszttel, borssal, előkészítem a serpenyőt, szóval kicsit húzom az időt. Közben a zöldségek levet engednek. Kézzel adagonként kicsavarom, és úgy teszem át a lisztes tojásba, ezzel megszüntetem a csobogást és a szűrőzést.

Napi cukinak pedig a kettőt egycsapásra klasszikus esete jön. Nagy erőkkel konyhafelújítunk, annyira rémes volt a már a meglevő. Most totális felújítás folyik. Az én édes kicsi cicám pedig vadul érdeklődik. Meg úgy általában a többi is, csak arról nincs kép. Mert nincs is annál édesebb, amikor 20 pici láb szaladgál be érdeklődve a vastagon mészporos vagy meszes konyhába, és viszi szét szorgalmasan a ház távolabbi zugaiba a mocskot (ahová egyébként valami csoda folytán még nem jutott el). Déli ablak centeres cicával:

Az északi fal:

A nyugati ablak:

Csoda a konyhában. Önkéntes munka.

Itt pedig már meszelés után:

Ajtó nyugatra:

Folyt. köv.