Hihetetlen, hogy egy hónapja nem jártam erre. Mondjuk, a helyzet változatlan, keveset főzök, még kevesebbet sütök, nem is tudom, mit eszünk. Ha véletlenül főzök, akkor meg nem fényképezem le. Ha véletlenül lefényképezem, akkor tuti elveszítem a cetlit, amire felírtam a receptet. Ez is csak azért van meg, mert elküldtem valakinek. Pedig nagyon sürgős posztolni, mert annyira finom, és még éppen van hozzá eper meg rebarbara, a cseresznye meg éppen nélkül. Úgy indult az egész, hogy kaptam egy hatalmas csokor rebarbarát, és ahhoz kerestem a kabátot. Epret mindenféleképpen szerettem volna hozzárakni, mert iszonyat jól állnak egymáshoz, cseresznye meg volt otthon, és elég jó beleillett a csapatba. Tulajdonképpen egy kókuszos klafuti, és attól nagyon finom, hogy a háromféle nagyon más ízű gyümölcs váltakozik a tetején.
Hozzávalók:
- 3 egész tojás
- vanília (én mostanában pasztát használok, hála Szilvinek)
- olyan 5 dkg olvasztott vaj
- kb. 2 dl joghurt
- kb. 1,5 dl tejszín
- kb. 10 dkg kókuszreszelék
- cukor vagy édesítőszer, nem sok
Ezt mind összekevertem egy tálban. Utána annyi rizslisztet és sparos gluténmentes lisztet (fele-fele arányban) adtam hozzá, hogy
sűrűbb legyen, mint a palacsintatészta, és hígabb, mint egy piskóta. Pár evőkanálnyi mennyiségről van szó. És természetesen bármilyen liszttel működik. Opcionálisan mehet bele egy fél csomag sütőport is, azzal kicsit levegősebb, kinek hogy tetszik.
A tetejére viszonylag sok eper, cseresznye és rebarbara (amit hámozás után cukros vízben egy percig főztem előtte). 200 fokos sütő (nagy gáztepsi, papír), pár perc, amikor a széle pirulni kezd, már jó is. Az a típusú süti, amiből bármikor, bármennyit képes lennék megenni, annyira eteti magát.
Napi cukinak meg extra hétfői válogatás a gömbölyded, napozó állatainkból. Először is Kóficka, akit nem lehet úgy lefényképezni, hogy ne csóválja a farkincáját közben.
Még egy szépséges pocak, és felhívnám a figyelmet a tökéletes elhelyezkedésre is: a test árnyékban, csak a két pici talpat süti a nap teljes gázzal. Cica szeretnék lenni, mondtam már?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése