Gyulai gombás harcsapörkölt kapros-túrós tésztával

Szóval az úgy volt, hogy az éves rendes tavaszi szabadságunk alatt pár napot Gyulát töltöttünk, méghozzá velneszezés céljából. Vízbe be, vízből ki, kis szauna, kis pancsi, szundikálás, fürdőköpenyben kóborlás, ilyeneket terveztem. Persze aztán volt sok más, de ebből épp egy fürdőlátogatásra futotta, amit pár óra alatt szörnyen meguntunk. Amikor itthon elmegyünk valami fürdőbe, valamiért mindig rohanni kell, sosincs idő eleget úszni és utána még eleget dagonyázni, olyankor mindig azt képzelem, hogy bármennyi időt el tudnék tölteni egy ilyen vizes komplexumban, de most bebizonyosodott, hogy tulajdonképpen mindig egy tíz percet kéne csak ráhúzni, szóval dögunalom az a sok víz egy idő után.
Na, szóval ott Gyulán láttuk meg ezt az ételt egy étteremnél, mármint az étlapon. Nem is tudom, miért nézegettük, eleve félpanzión voltunk, az is sok volt, de ha nem is így lett volna, akkor sem ennék ilyesmit étteremben, sok minden miatt nem, de most említsük csak a gluténmentességet. De azóta is emlegetjük, szóval alig vártam, hogy valami családi ünnepre megcsináljam. Szerintem isteni lett. És iszonyatosan kiadós. A lenti adagból öten vacsoráztunk (igaz, előétel után), utána még három napig ettük DT-sal, a végét pedig kidobtam. Pedig nem vagyunk madárétkűek, sajnos.

Hozzávalók:
80 dkg afrikaiharcsa-filé (persze jobb lett volna szürkeharcsából, de 4000 Ft felett árulja a Halas Laci, hát, ahhoz valami nagyobb ünnep kell, minimum egy karácsony)
80 dkg gomba
fél evőkanál zsír
4-5 nagy vöröshagyma
2 paradicsom
2 paprika
só, bors, pirospaprika, kakukkfű

Egy nagy lábasba ment a felkockázott hagyma (köszi, Bence!), alá a pici zsír és rá 1-2 dl víz. Meg egy fedő, és pici lángon főztem vagy húsz percig, míg a hagyma teljesen meg nem puhult (ezekkel a mai hagymákkal ilyen durván kell bánni, mert az istenért nem adják meg magukat). Ha elfőne alóla a víz, pótolni kell, hogy ne piruljon, hanem párolódjon. Hozzáadtam a feldarabolt paprikát-paradicsomot (aki rendesebb, az húzza le a paradicsom héját), és amikor már mindenki kicsit megfőtt (5-10 perc), botmixerrel átnyomtam, így kaptam egy nagyon szép, bársonyos, krémes szaftot. Ráadásul abszolút lájtosat, semmi barnára pirult hagyma, épp hogy csak egy pici zsiradék. Beledobtam a feldarabolt csiperkét, és hagytam rotyogni. Közben a gomba kieresztette magából a sok nedvességet, addig rotyogtattam, míg kb. visszaállt a szaft mennyisége az eredetire. Közben rászórtam az őrölt pirospaprikát, annyit, hogy szép színe legyen. Beleraktam a felkockázott harcsát, és pár perc alatt készre főztem, tényleg nem kell sok az apróra vágott halnak. Közben nyilván ment bele só és bors. Meg a kakukkfű.
Köretként Aldis spätzlét főztem ki (azért nokedlizni nem volt kedvem nekilátni), és abból csináltam meg a szokásos túrós tésztánkat, sok túróval, tejföllel, szalonnával. Végül egy tepsiben átpirítottam. A gluténmentes családtag ugyanezt kapta sütőben sült újkrumplival. Mivel viszonylag sok kaporgyűlölő van a családban, semmit nem kaproztam össze, hanem öt nagy csokor kaprot finomra vágtam, és pici zsíron megfuttattam. A kaporfanok ebből kevertek egy picit a körethez vagy a pörihez. Szerintem zseniális megoldás, ha ilyen sokféle a család.

Napi cukinak meg kivételesen nem négylábúakat kaptok, hanem kétkerekűket. Gyulán az volt a legnagyobb élményem, hogy boldog-boldogtalan biciklizik. Isteni bicikliutak vannak, mindenki azzal nyomul. Annyi a biciklis a városban, hogy a kölcsönzőt alig tudtuk megtalálni, mert gyakorlatilag minden bejárat előtt le van rakva vagy tíz bicikli, mindegyikről hiheted, hogy kölcsönzik. Itt végre volt módom kipróbálni, hogy milyen az örömbicajozás, amikor ugyan közlekedsz, de nem az életedért küzdesz közben. Mint itt Pesten és környékén. A járda ugye a szent gyalogosé, az úttest az autósoké, a bicikliút - ha egyáltalán van - mindenkié. Először is autóparkoló, másodszorra gyerek- és kutyasétáltató, és ha rácsöngetsz valakire, akkor még hisztériás rohamot is kapnak, hogy má most akkó mér?? Gyulán ez nem így van. Nagyon irigylem az ottaniakat ezért. És nektek is megmutatom, hogy néz ki a gimi egy hétköznap délelőtt, én még nem láttam ennyi bringát egy rakáson. A biciklisor hátrafelé is folytatódik:))