Lecsó, kicsit másként

Igen, tudom, hogy nem egy modellalkat, de hát ez van.Fénykép nélkül nincs kaja. Cukibb fotóra pedig sem energiám, sem időm (szörnyen éhes voltam). Azért tuti ez a lecsó, mert minden maradékot elnyel, villámgyors, és ráadásul még kapor is van benne.
Szóval az úgy van, hogy nálunk tuti mindig marad egy darab sült hús, ha sokat csinálok, ha keveset. Valahogy az utolsó sosem kell senkinek. Remek hasznosítási módja, ha beletömöm a négylábúakba, de időnként elhappolom előlük, mint például most is. Ha jól emlékszem, csirkecomb volt lánykorában. Kifiléztem az árvát, és csíkokra vágtam. Icipici zsiradékkal átpirítottam egy serpenyőben. Közben egy vöröshagymát felvágtam úgy átában-botában, ugyenezt csináltam vagy két kisebb paprikával. Ezeket egyszerre dobtam rá a husira, és fedő nélkül jó nagy lángon pirítottam, néha persze meg is kevertem. Utálom a szétmállott lecsószerű dolgot, tehát csak addig csináltam, amíg épp csak átpárolódtak, de még jó ropogósak maradtak. Ekkor ment hozzá a darabokra vágott paradicsom, ezzel tényleg már csak egy-két percig rotyogtattam, hogy épp csak a nyerssége tűnjön el. (Ha úrinő lettem volna, akkor meg is hámoztam volna, de mint már említettem, szörnyen éhes voltam.) Ekkor már mehetett rá só meg bors. Közben felvertem egy-két tojást, belekevertem a nagy csokor felvágott kaprot, ráöntöttem, és megsütöttem. És jól megettem. Legalábbis a nagy részét, nehéz volt abbahagyni, pedig ez igazából két adag.
Iszonyat hamar kész van, nem több idő egy rántottánál, és hát azért mégiscsak egy lecsó:) Hús nélkül is működik, természetesen.

Napi cukinak meg lubickoló Zsuzsi. Voltunk lent hétvégén a barátainkkal Tésán. Volt sok mulatság, többek között Ipolyban pancsolás, a csodálatos tésai gátnál.

 Egy kis bot után úszkálás-szaladgálás.

 Aztán meg törülközés, napozás.

Aztán elmentek a vendégek, meg a finom meleg is. Helyette jött az özönvíz.

Így aztán becsomagoltunk, becuccoltunk a kocsiba, és az esőszünetben szépen hazacsónakáztunk.