Csak hogy el ne felejtsük ezt a tuti receptet. Száz éve a nagynénémtől kaptam az eredetit, nagyon-nagyon sokszor megsütöttem, mindenféle ízekben, imádták a gyerekek (meg én is). Halál egyszerű fakanalas kevert tészta, tényleg öt perc alatt össze lehet keverni, aztán már mehet is a sütőbe, és nemigen lehet elrontani. Általában meggyel csináltam, de tényleg bármivel jó. Az eredmény pedig egy finom, szaftos tészta. A képeken látszik, hogy milyen jó a tészta állaga. Gluténmentes lisztekkel is remek, akkor viszont elég 1 csésze liszt bele (egyébként a gluténes verziót is ki lehet próbálni a fele liszttel, úgyis nagyon jó).
A csésze az angolszász 2,35 dl, de mivel a tojások sem egyformák, akkor sem dől össze a világ, ha éppen bő 2 dl vagy szűk 2,5.
Hozzávalók egy kis tepsihez:
1 csésze joghurt
3 tojás
fél csésze étolaj (ezt általában lecserélem olívaolajra vagy 5 dkg olvasztott vajra)
2 bio citrom leve és reszelt héja
------------------------------------
2 csésze liszt
10 dkg darált mandula
1 csésze cukor
fél zacskó sütőpor
vanília
csipet só
--------------------------------------
1 üveg citromlekvár
1 nagy marék pirított mandula
Összekeverem a folyadékokat egy tálban. Fakanállal. Utána beleszórom a száraz cuccokat (nem keverem őket össze előtte), fakanállal elvegyítem. És már kész is vagyunk. Egy kis tepsibe sütőpapírt terítek (elég csak az aljára, de ha épp úgy jön ki, akkor mehet az oldalára is), beleöntöm a masszát. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és készre sütöm. (25 perc? sosem mérem. Akkor jó, ha szépen megpirult már a teteje. Nem kényes a túlsütésre sem.)
Eredetileg úgy terveztem, hogy citrommázat rakok a tetejére, de elfelejtettem lecsökkenteni benne a cukrot, és úgy túl édes lett volna. Tehát végül a kevésbé dekoratív savanykás citromlekvár ment a tetejére, arra meg a pirított mandula.
Napi cukinak meg a cicamicáink. A cirmos és az egyik fekete cica testvérek, szoktak lenni egymás közelében. De az ÉÉKC-t utálják, pici kora óta, pedig ő mindig nagyon vágyott utánuk. Tegnap este is kicsit odamerészkedett. Ritkán fér rá mind a három egy képre, most az öregek hagyták az én kicsi kincsemet társasági életet élni. Látszik azért, hogy kicsit félfenékkel van ott. Felírjuk a kéménybe. Hogy ilyen is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése