Volt már, mert mindig is imádtam, de fagyasztott brokkoliból szoktam csinálni. Most, hogy gyakorlatilag ingyen adják a frisset hetek óta, állandóan napirenden van nálam, infúzióban töltöm magamba. Halál egyszerű az elkészítése, állati finom, és még csak nem is hizlal. Valamit rohadtul elrontottak anno.
Tehát először is veszek egy csomó brokkolit. Legalább két kilót. De inkább többet. Megmosom. És lefényképezem kint a kúton, ilyenkor a képbe belelógó érdeklődő macskák száma általában meghaladja az egyet.
Aztán levagdosom a rózsákat, a lehető legrövidebb szárral, mert nagyon más a szár és a rózsa főzési ideje. A szárak megszáradt, esetleg megbarnult talpát levágom, ez megy a kukába. Komposztra, na. Vagy a kutyák levesébe, ha nem felejtem el nem kidobni.
Aztán szépen meghámozom alul, a fás részeket szépen levágom. Nem érdemes takarékoskodni, az úgyis ehetetlen. Felül már nem kell hámozni, csak a vastag tönköt.
A két jobb oldaliba csak belevágtam, hogy lássátok, milyen vastag tud lenni a fás rész. Azokat még szépen meghámoztam a fotózás után.
Amíg manikűrözöm a szárakat, rakok fel vizet egy nagy lábasban. 2 kilóhoz olyan 2 litert. Sózom, és rakok hozzá fél kávéskanál szódabikarbónát (ettől marad szép zöld a brokkoli). Amikor felforrt, belerakom a szárakat. Körülbelül negyedóra alatt főttek meg. Kiszedem.
A helyére megy a rózsák fele, harmada, amennyi belefér. Ezek már jóval rövidebb idő alatt megfőnek, nagyon kell figyelni, újraforrás után tényleg csak pár perc. Ha mind kész, akkor a főtt rózsák egy részét elrakom, azt vagy még langyosan elcsipegetjük, vagy majd valami köret lesz belőle. Visszateszem a lábasba a főtt szárakat, meg a rózsák kb. harmadát (persze ezt a bonyolultságot ki lehet hagyni:)), és még főzöm egy picit. Aztán botmixerrel átnyomom, sózom, ha kell. Kis vízzel hígítom, ha túl sűrű. És szórok rá durvára tört borsot. Aztán eszem egy hétig. Meg zaklatom vele a barátaimat és az üzletfeleimet.
Napi cukinak meg napraforgók. Ha süt a nap, mennek utána, és bódultan napoznak egész délelőtt. Ugye eleget írtam már, hogy az ágyunk (sőt, a hálószobánk is!) szigorúan kutyamentes övezet. De a Zsuzsi képtelen ellenállni a tűző napnak. Én meg annyira megértem. A legszívesebben közéjük feküdnék.
Ne aggódjatok, csak én vetek árnyékot, és gyorsan elálltam a nap útjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése