Imádom a frankfurti levest, de nem szeretnék virslit enni. Egy évben egyszer pont elég, és azon már túl vagyok (illetve hát a tavalyin, és majd szilveszterkor ismét esedékes a következő). És imádom a jó sűrű zöldségleveseket is. Meg el kellett valamire használni a zöldségládában befutott kis kelkáposztát is. Mindig bajban vagyok vele, hogy mit csináljak belőle. A főzelékért magában annyira nem lelkesedem, feltétnek meg mit egyek hozzá? Próbáltam a párolt, fokhagymás változatot, de hát az is csak második köretnek jó. Lehetne rakott kel, de darált húsra sem vágyom, nyilván azt is lehetne hústalanítani, mindenesetre most inkább levest főztem. Nem túl egyszerű. De nagyon finom. És egy jó nagy kondérral lehet főzni belőle, aztán rájárni egész héten. Semmit nem mértem, nem is érdemes. Szerintem.
Hozzávalók (egy nagy adaghoz):
az alaphoz:
2 vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
olívaolaj
3-4 sárgarépa
1-2 nagy pasztinák
1-2 petrezselyemgyökér
ezen felül:
1 kisebb kelkáposzta
2 közepes krumpli
só, kömény, bors
Csináltam egy zöldségkrémlevest: a szokásos eljárás, az olívaolajon megpároltam a felkockázott vöröshagymát, rádobtam a sok zúzott fokhagymát, fél perc múlva az összevágott zöldségeket, és viszonylag nagy lángon pároltam-pirítottam, aztán felöntöttem vízzel, szórtam rá bőven köményt és puhára főztem. Aztán botmixerrel áttörtem, ez lett a sűrű levesalap, nem kellett rántani.
A kelt levelekre bontottam, és sós vízben roppanósra főztem, utána felcsíkoztam.
A krumplit meghámoztam, apró kockákra vágtam, és majdnem puhára főztem.
Aztán mindezt hozzáraktam a levesalaphoz, és együtt összeforraltam, közben jöhetett hozzá só és bors. Nagyon finom, tényleg, szerintem sokkal jobb, mint az eredeti.
Napi cuki. Még tavaly decemberi. De itt kicsit több látszik Loncikából (a szálkás). Irtó kamaszforma lett, hosszú lábú, hosszú kezű. Aki szépen ül, tejfölös-sajtos lángost kap. Aki nagyon szereti a lángost (és elég bölcs), az szépen ül. Még a jéghideg betonon is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése