Almás zöldségragu (gluténmentes, vegán)

Isteni vegán ételek készülnek nálunk, de lusta vagyok lefotózni, szóval rendre nem blogolok. Azért sem töröm magam a fotózásért, mert annyira egyszerűek, semmi bonyolultat nem eszünk. Most elhatároztam, hogy ha olyanok a fényviszonyok, meg az élet, akkor néha azért írok róluk. Hátha valakinek ez is új. Vagy kap valami ötletet. Ez az almás cucc is nagyon jó. Sült újkrumplival olyan zseniális, hogy a rosszullétig lehet enni. De persze jó rizzsel is, vagy magában, és még salátát is lehet mellé enni.
Ezeket általában a wokban szoktam megcsinálni. A wok tényleg nagyon gyors, szóval érdemes mindent előre összevágni, főleg első alkalommal, aztán úgyis látja az ember, hogy jön ki jól az idővel.

Hozzávalók:
2-3 nagy vöröshagyma
olívaolaj
pár gerezd fokhagyma
2-3 cm gyömbér
2-3 sárgarépa
1-2 fehérrépa
50 dkg brokkoli
1-2 nagy alma
petrezselyem zöldje
só, bors

Először is összevágom a hagymát (nem túl apróra), és pár evőkanál olívaolaj társaságában felrakom dinsztelődni, néha megkeverem. Közben aprítom a többi zöldséget. Ha túl lassú lennék, akkor a kész hagyma alatt elzárom a gázt.

Itt szépen látszik, hogy minden fel van aprítva. A brokkoli szárából is megmentem a használható, középső, nem fás részt. A meghámozott gömbért és fokhagymát aprítógépben kicsinyítem (lehet reszelni is). Az almát és a petrezselymet ráérek felvágni, mert azok csak a legvégén mennek bele.

Az üveges hagymára rádobom a fokhagyma-gyömbér kombót, és szűk percig kevergetve sütöm, utána mehet rá a répa, gyökér, brokkoliszár. Sót még mindig nem rakok hozzá, és kevergetem időnként, hogy süljön, de az alsó darabok nehogy megégjenek. Elég rendesen összeesik. Nem kell túlsütni, épp hogy roppanós maradjon mindenki. Ha nagyon elkezdene odasülni, akkor pici víz mehet alá. A végén meg hozzá a brokkolirózsa, és egy-két perc múlva a héjastul összevágott alma, és végre jöhet a só, bors. Ha már elzártam alatta a lángot, hozzákeverem a felaprított petrezselyem zöldjét.

Napi cukinak meg egy régi meg egy új kép. Ez az első 2011-ben készült, akkor mindnyájan végigmentünk a Horváth Józsefen, már nem emlékszem, hány km, de sok, 40-50 között tippelek. Kóficka akkor már 8 éves volt. Nagyon elfáradt, de saját lábon teljesített. Meg is kapta érte a kitűzőt.

Ezt a képet pedig két hete lőttük. Pont arra jártunk véletlenül, egy pici, tizenvalahány kilométeres sétán. Kóficka csak szebb lett az elmúlt öt évben. Az 50 km már nem menne. De a tizennemtudomhány lazán, pancsolósan. Zsuzsi meg elnyűhetetlen:) Pedig már ő is elmúlt tíz éves.