Az április elég szörnyű gyümölcsügyben. A legtöbb alma ehetetlen, veszek egy kilót, megkóstolom, ha jó volt, visszamegyek, és vagy kapok még vagy sem. A körtétől fáj a hasam. Szoktam venni, de igyekszem módjával fogyasztani. A kiviért sosem lelkesedtem. Az eper egyrészt rohadt drága, másrészt vagy ehető vagy sem, semmi esetre sem jó. A banánért sosem voltam oda, elmegy, ha muszáj, de nem lelkesedem érte. Nem tudom, mi van még. A narancs és társai sem igazán izgatnak már ilyenkor. Mindenesetre ha épp belefutok valami kifizethető bionarancsba, akkor általában veszek egy kilóval, mert imádom a narancshéjat. Mostanában ilyen kis semmi tortát szoktam sütni belőle, kb. tíz perc alatt összedobom, és fantasztikusan finom.
Szóval egy tálba beleütök két egész tojást (egyesével, külön tálba, nem úgy, mint a hogy a tévében szokták), abba belereszelem egy bionarancs héját, belefacsarom a levét, öntök hozzá úgy fél deci olívaolajat, jól összekeverem. Megy bele még pici só, egy evőkanál barna cukor, és persze vaníliakivonat. Aztán belekanalazok mindenféle lisztet, darát, keményítőt, főtt gabonát, amit épp találok otthon (most épp volt egy fél zacskó főtt barna rizsem). Ha kevésnek találom a levet, akkor kis vizet is öntök hozzá, híg nokedlitészta állaga a cél, a mennyiség meg hát annyi, hogy szép laposan elterüljön egy ilyen kerek piteformában. A tetejét kirakom egy vagy két felkarikázott naranccsal, most közédugdostam pár feldarabolt epret is, nem rontotta el. Megszórom egy kevés barna cukorral, meglocsolom még egy kis olívaolajjal, és 180 fok, amíg szépen meg nem pirul a széle. Isteni.
De kukoricadarából is isteni. Vízben megfőzöm a darát (egy liter vízben 20 dkg darát), ha kihűlt, összekeverem ezzel-azzal (most négy tojássárgájával, vaníliával, kis kókusztejjel, cukorral, két narancs reszelt héjával, kifacsart levével és pár kanál barna rizsliszttel, meg persze a habbá vert fehérjékkel). A többi a szokásos. Tepsibe simít, felkarikázott naranccsal kirak, kis olíva, kis barna cukor, aztán a sütő. Akkor is jó, ha nem égeted meg a tetejét. De így sem volt rossz.
Napi cukinak meg már megint fekete fehérrel. Jól állnak egymásnak. És nekem is jól áll a porszívó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése