Minden szilveszterkor lencsét eszünk, illetve újévkor, hogy ilyen jó gazdagok legyünk, mint tavaly voltunk. Éveken keresztül lencsefőzelékkel kínoztam a családot, marha finom volt, mindenki szerette, de senki nem ette. Tavaly lencsesalátát csináltam, ez már nagy ütemben fogyott, szóval az idén is ezt csináltam, persze nem fényképeztem le. Mondjuk semmi extra, megy bele minden, ami arra jár. Először is megfőztem 50 dkg lencsét, tudom, hogy ez nagyon sok, de minek főzzem háromszor, gondoltam, csak jó lesz valamire a maradék. A főzővízhez raktam egy megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát, pár babérlevelet, borsot, sót, egy jó darabka füstölt tarját. Tehettem volna citromhéjat is, ha el nem felejtem. Iszonyú mennyiség lett. A feléből lett a saláta, ment hozzá virsli karikázva, előre lesózott, átmosott lila hagyma, reszelt citromhéj, felkarikázott főtt tojás, majonéz.
A másik feléből meg most lett ez a lencsefasírt, és nekem nagyon bejön. Egy nagy tálba beleöntöttem (simán elállt pár napig a hűtőszekrényben a főtt lencse), adtam hozzá egy összevágott vöröshagymát, és mindenféle fűszert: fokhagymaport, füstölt pirospaprikát, jó sok köményt, borsot, sót, egy kis csípős paprikát. Ment hozzá még egy tojás, és hogy együtt is maradjon, 2-3 evőkanálnyi útifűmaghéj. Botmixerrel tessék-lássék átnyomtam, hogy azért maradjanak benne egész szemek is. Vizes kézzel kis placsnikat csináltam belőle (nem volt elég szilárd a massza, kicsit aggódtam is, hogy vajon egyben fog-e maradni), és olívaolajjal lekent papírra raktam. Amikor kész volt, akkor felülről is meglocsoltam olívaolajjal, aztán 200 fok és sütő. Viszonylag sokáig sült, de jó ropogós lett alul-felül. Zöld salátával valami isteni.
Napi cukinak meg dagi cicánk, aki fantasztikusan tud helyezkedni. Az egyik napsütötte délután például az egyik szobanövényünk közepébe feküdt szundikálni. Hiányzik már neki a nyár (akkor a levendulabokor közepén szokott sziesztázni).
2 megjegyzés:
BUÉK Zebegényből!
Köszi a lencsefasírt ötletet. Ma kipróbáltam, de vöröslencséből, mert az volt kéznél. Tényleg nagyon jó! A köményt ugyan kifelejtettem, de nem hiányzott.
Ezek után kacérkodom a sárgaborsó fasírt kipróbálásával is.
Zsuzsa
örülök, hogy ízlett, nekem is nagyon bejött. még két nap múlva hidegen is remek volt szendvicsbe (sokszor ez a bajom, hogy nem tudok mit rakni a kenyérbe, ha nem akarok húst enni). sárgaborsóból szerintem még jobb lesz, annak valahogy jobb az állaga.
Megjegyzés küldése