Epres pite (glutén- és tejmentes)

Mostanában epres pitékkel játszom. Illetve hogy elkezdtem, márnint a játszást. Ez az első. És annyira isteni, nincs múlt idő, mert még szerencsére van belőle. Fantasztikusnak találom a svédek délutáni fikáját (kávé sütivel), ezt én is szerettem már eddig is csinálni, de most megerősítést kaptam hozzá. Ma kicsit előrehoztam, ebéd helyett. Mert le akartam fényképezni még világosban a sütit, és hát muszáj belülről is megmutatni.
Két gondom volt, az egyik a gluténmentes pitetészta, aki már próbálta, tudja, nem egyszerű. A gluténmentes lisztekből gyúrt tészták szeretnek atomjaikra hullani, lehetőleg még nyersen, de ha úgy nem, akkor legalább sülve. Közben meg nehéz velük bánni. Szerintem ez egy elég jó  változat lett, látszik a képen, hogy szép vékonyra lehetett nyújtani, az oldala is inkább azért vastagabb, mert lusta voltam vékonyítani. És simán kiszedhető egy szelet, nem hullik morzsákra. Próbáltam minél kevesebb és minél könnyebben hozzáférhető lisztet használni. Ennek viszont az az ára, hogy kell bele valami összefogó anyag, és ez most az új kedvenc, a nyílgyökérliszt volt. Méregdrága, de nem kell sok belőle, és főleg ilyen ropogós tésztákhoz, kekszekhez nagyon jó. Remekül összefogja a gluténmentes liszteket.

Szóval a gluténmentes, tejmentes pitetészta:
160 g fehér rizsliszt (persze lehet barna is)
45 g kukoricaliszt (szintén a ropogósság érdekében)
40 g nyílgyökérliszt
1 csipet só
20 g porcukor
110 g tejmentes margarin, fagyosan
-----------------------------
1 tojás
6 evőkanál hideg víz
2 evőkanál olívaolaj

Pont úgy készül, mint az igazi. Aprítógépben összemorzsásítom a vonal feletti cuccokat (pár forgatás az egész), utána egy nagy tálba átöntöm, hozzáadom a folyékony összetevőket, és összegyúrom.Viszonylag jól kezelhető tészta. Rizslisztes deszkán kinyújtom, és viszonylag sok részletben kitapasztom vele az előtte olívaolajjal kikent piteformát (25 cm átmérő). Peremet is ügyeskedek rá. A tapasztás szó szerint értendő, arról szó sem lehet, hogy mint a gluténes tésztánál, nyújtsunk egy nagy lapot, és egy menetben beterítsük. De nem olyan nehéz ez a tapasztás sem, és elég gyorsan megy. A végén egy kis fedővel úgy-ahogy lelapogattam.

Aztán ment a 150 fokra előmelegített sütőbe. Amint betettem, felemeltem 200 fokra a hőmérsékletet (félek ennyire forróba rakni a kerámia edényt). Tíz percig elősütöm, Közben megcsinálom a tölteléket.
Hozzávalók a töltelékhez:
4 dl házi szederlekvár
30 dkg eper
1 csomag vaníliás pudingpor

Az eper ilyenkor másra úgysem jó. Ha májusban eprespitéznék, akkor a finom apró, puha magyar eperrel egészen másként bánnék. De ez a kemény, kissé citromízű eper, amit mostanában árulnak, drasztikusabb bánásmódot igényel. Tehát megpucoltam, feldaraboltam, összekevertem a lekvárral és a pudingporral. Elég édes volt a lekvár, nekem nem kellett cukrozni. Ezt beleöntöttem az elősütött tésztába, és még 15 percig sütöttem. Csináltam egy ilyen közelit egy szeletről, jól látszik rajta, hogy tényleg szép vékony az alja, és jól át is sült. A tölteléknek is elég jó lett az állaga, se balta, se kanál nem kell hozzá.

Sajnos olyan jó lett, hogy két szelet után még egy picit bele kellett kóstolni a harmadikba. Na ezért nem férek bele semmibe.

Napi cukinak meg kutyahírek. Zsuzsinak megvolt a második műtétje. Minden rendben ment, kifejezetten jól van. A cica illetéktelenül tartózkodik a betegszobában, szerencsére nincs semmi baja. Egyszerűen csak cukul.

DT így öltözteti Zsuzsit sétáláshoz. Gúzsba köti:)

Kóficka esténként öleb lesz, ez a program vacsi után.

Dúl a szerelem.