Cukkinikrémleves

Minden nyáron van legalább egy cukkinis poszt. Mert annyira szeretjük. És évek óta általában nagy sikerrel termeljük. A lusták növénye. Sok gond nincs vele, nő szépen magától, csak hely kell neki. Aztán győzze az ember leszedni és megenni.

 Ez két heti termés. És igen, én is jobban szeretem némileg zsengébben, de hát ez van, két hét alatt ez lett a nullából. Szerencsére még ezeknek az óriásoknak is a nagy része elég friss volt, cseppet sem volt vastag héjú meg szívós húsú. Igen változatos a cukkinirecepttárunk, de ennyit még így sem tudunk megenni. Egy részét sikerült rásózni a barátainkra és üzletfeleinkre, egy részét lefagyasztottam, és egy részét felfaltuk. Volt fokhagymásan, lecsósan, volt többféle tócsni, de az idei abszolút befutó a cukkinikrémleves. Bármikor bármennyi jöhet. És eddig aki kóstolta, mind odavolt érte.
Gondolom, kábé ezerszer írtam le, hogy mennyire utálom a tejszínes leveseket. Azt gondolom, hogy a zöldségkrémleves az zöldségből van, és kész. Nem pedig lisztből és tejszínből. A zöldség általában nem olcsó (kivéve ugye, ha ingyen van, mert a kertben találja az ember), az kis liszt meg az sok főzőtejszín jóval olcsóbb, nyilván ezért szokták hozzátenni itt és ott. Mint a főzelékhez a sok borzalmas rántást. Na, de az enyém nem ilyen. Hihetetlenül jó az íze, pedig alig van benne fűszer. A sok cukkinitől meg krémes, a sárgarépa pedig pont jól ropog benne. Szuper.

Hozzávalók:
jó sok cukkini (mondjuk egy vagy másfél a talicskás méretből)
egy-két evőkanál olívaolaj
1 sárgarépa
só, bors

Lehet még tuningolni ilyen-olyan zöld fűszerrel. Adja magát a kapor, de ezt csak akkor teszek bele, ha csak DT és én eszem belőle, a gyerekeink még nem jutottak el az egyedfejlődésnek arra a szintjére, hogy megegyék. Tehát ha ők is esznek belőle, akkor mi kaporolajjal csöpögtetünk. Mostanában egy-két ág csombort szoktam rádobni, jól áll neki. És ezt legalább mindenki megeszi. Mármint az ízét.
Szóval félig meghámozom a cukkinit (ha túl öreg, akkor nyilván teljesen meg kell), összevágom, és oívaolajon pirítom-párolom, középtájt sózom, aztán mehet hozzá egy kis víz is, tényleg nem sok, csak hogy rendesen megpuhuljon. Meg már az elején rádobom a csombort. Így néz ki, amikor elkészült.

Ekkor botmixerrel áttöröm. Ha kell, kicsi vizet még öntök hozzá, és azzal összeforralom, de ilyen fél decikről van szó. Ha túlhígítod, nem lesz íze. Aztán mehet hozzá pici bors, és kész is. A sárgarépát nagyon apró kockára vágom, épp csak egyet forralok rajta, hogy még ropogós maradjon, egyszerűen tökéletes betét hozzá. Sajnos sosem tudok belőle annyit csinálni, hogy maradjon másnapra is.

Napi cukinak Kóficka, az új nyári rucijában. Hogy lehet egy kutya ennyire gyönyörű. 15 év és 4 hónap. Mind az alakja mind a gyönyörű pofija kifogástalan.

Sétálni is szoktunk.