Szabi csirkés pho levese

 

Hát az valami nagyon jó dolog, amikor hullafáradtan hazaér az ember a (6 km-es!) túrából, és mehet egy adag Pho levesért. 

Van egy új barinőm, Judit, akivel decemberben ismerkedtünk meg egy jófogásos találkozón, és olyan jót dumáltunk és nevetgéltünk együtt, hogy lekéstem az online karácsonyi bulit, de viszont megbeszéltük, hogy találkozunk majd még, és megyünk együtt túrázni és bringázni. És tényleg össze is jött: január első hétvégéjén a Tündér-sziklához kirándultunk, most pedig Hűvösvölgyben a vitorlázó reptér felé mentünk a sárga jelzésen. Nagyon szép volt az erdő, mert az utak nagy része fehér volt (és jeges). Kb. 0 fokban indultam itthonról, de ott a kaptatókon téptük le magunkról a sapkát, sálat, kesztyűt, pedig szerintem ott sem volt melegebb. Voltak sokan, főleg gyerekekkel és szánkókkal, meg kutyákkal is. Egy fehér pitbull (igazi!), akinek a valódi neve bullterrier, kétszer is odajött hozzám megszagolni a lábamat, a gazdája meg messziről kiabált neki ezerszer, de nem hallgatott rá. Hát mit mondjak, eléggé be voltam tojva.

Nagyon elfáradtunk mind a ketten, pedig Judit amúgy egy 12 km-es túrázó, én pedig nem tudom belőni magam. Talán max. 10, vagy 9, vagy 8, vagy 7... Jó, nekem volt kétszer 30 perc bringázás is a 29-es buszhoz, és onnan haza. A lábam, azt hiszem most mindenhol fáj. De mindegy, mert kaptam gyógylevest, amit Szabi főzött, Mazsi Szabija.

Ahogy tekertem hazafelé, már semmi másra nem tudtam gondolni, csak egy jó forró zuhanyra és egy jó forró Pho levesre. Be is ugrottam Szabihoz a leveskémért, és egy nagyon édes eligazítást kaptam, hogy kell tálalásra előkészíteni, üvegtésztát megfőzni, sőt még a receptet is. Sokszor van az, hogy csomagolunk tesóm is és én is a gyerekeknek kaját, de amikor ők csomagolnak nekünk, az egy ünnepnap. Na ez a nap ilyen.

Erről a Pho levesről már rengetegszer olvastam, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lehet. Mindenhol úgy írtak róla, mint valami eszméletlenül finom valamiről (kiderült, hogy igaz is!). Tervezgettem, hogy megcsinálom, de túl sok olyan hozzávaló van, ami nincs eleve itthon, ezért elmaradt. Mutatom ezeket:

Fűszerek egészben (nem őrölt!):

• Szegfűszeg
• Csillagánizs
• Édeskömény
• Fahéjrúd
• Koriandermag
• Egész gyömbérből pár vastag cikk
• Pár fokhagyma vagy póréhagyma
• 1-2 vöröshagyma

Olaj nélküli serpenyőben ezeket a fűszereket meg kell pirítani:

Pirítás után forrásban lévő vízbe kell önteni, majd pho- vagy marhahúsleves-kockát kell hozzáadni. Bármilyen hússal készülhet a Pho leves, Szabi most csirkeszárnyat és csirkemellet használt, és nagyon minimálisan rotyogtatva főzte 5-6 órát. Amúgy a főzési idő legalább 1-2 óra, de bármennyit lehet főzni, ami ennél több. A fahéjat 1, vagy legfeljebb 2 óra múlva ki kell venni, mert nagyon le tudja uralni az egész levest.

Ha kész, a husikat ki kell venni, és le kell szűrni a levest. Lehet csak simán halszószt önteni a léhez, de Szabi úgy szokta, hogy a serpenyőben, amiben pirította a fűszereket, egy kicsi vizet melegít, abba teszi a halszószt, és még kever hozzá zselatint, és ezt önti a levesbe. A zselatintól lesz egy kis tartása a lének.

Tehát kell még a leveshez:

• csirkehús (szárny és mell)
• valamilyen leveskocka
• só
• halszósz
• kicsike zselatin

A csirkehús helyett lehet bármilyen más hús, vagy akár zöldség is, de Szabi most csirkéset főzött.

Hozzávalók a tálaláshoz:

• üvegtészta
• korieanderlevél/petrezselyemlevél (vagy mindkettő)
• zöldhagyma karikára vágva vagy póréhgyma
• thai chili
• babcsíra
• lime

Csodás látvány:

Annyira jól esett ez a leves a kirándulás után, szerintem megmentette az életemet! Ez az ízkavalkád egyszerűen felrobbant a számban. Mivel tettem bele pár karika chilipaprikát is, ezért fel is gyulladt. Egyszerűen isteni volt! Azt hiszem, függő lettem. 

Szabi most azt tervezi, hogy egyszer főz egy marhahúsos Pho levest, és azt 10-12 órán keresztül fogja rotyogtatni. Én már feliratkoztam a vendéglistára!

A jó sok hozzávalóból most nincs vizsgakérdés, de bármikor lehet röpdolgozat. Sajnálom.

Jöhetnek a napi cukik. Szabinak és Mazsinak két cicája van, mindkettő menhelyről érkezett. A fekete cica Winston, nagyon jóban vagyunk, mert ha a gazdik elutaznak, és én is megyek etetni, akkor azt játszhatom vele, hogy paskolgatom a fenekét, és azt nagyon-nagyon szereti. Ha ezt megkapja, rögtön ad egy puszit a homlokával. És lehet kezdeni elölről. Ő Winston:

De nem ilyen veszélyes, mint a képen, sokkal szelídebb. Mindig megnézi a látogatókat, sőt dörgölőzik is.

Nagyon szeret együtt dolgozni a gazdival.

Meg napozni

Penny a másik cica, ő nagyon félős. Sajnos olyan régen voltam már szolgálatban, hogy elfelejtettem, hogy vele mi is szokott lenni a mutatványunk. Na ő Penny:

Olyan, mint egy szende hölgy a várkastélyában

De ha dolgozásról van szó, akkor bekeményít. Legalábbis nézésileg.

Vagy retteg. Nagyon rossz dolga van szegénynek, itt pl. azt mondja: Mentsetek meg! 

A gyönyörű képeket Szabi csinálta. Ha szeretnétek még több Szabi képet nézni, van rá lehetőség február 11-től 25-ig az ANALÓG Magazin Kiállításon, ahol néhány fotója szerepelni fog. Én ott leszek!