Citromhabtorta - sok kutyával, Andinak szeretettel

Természetesen gluténmentes.

És ez nem a torta, hanem az otthoni maradék. A tortáról nincs kép, azt el kell képzelni.

Egy-két hónapja minden szombaton és vasárnap kutyát sétáltatunk a szentendrei Árvácskánál. Nagyon-nagyon régóta terveztem ezt, csak eddig nem fért bele az életembe. Mindenkinek melegen ajánlom, minden menhelyi kutyának nagy öröm, ha kiszabadulhat a ketrecéből, és más, nagy valószínűséggel örömteli ingerek érhetik. Van, akit ki sem lehet varázsolni a ketrecéből, és van, aki rögtön nekiindul, és akár másfél órán keresztül teljes erőből húzza a pórázt, és valószínűleg fogalma sincs róla, hogy ki van a madzag végén, mármint a másikon. Es a két véglet között még végtelen számú a variáció. Fizikailag és lelkileg sem könnyű ez a pár óra. A lelki alatt nem arra gondolok, hogy jaj, szegény, de sajnálom, hogy a menhelyen van, hanem csupán arra, hogy megtaláljuk együtt azt a módszert, amellyel nagyobb öröm lesz a közös séta. A húzó-rángató ne húzzon és ne rángasson, a sétálni nem akaró mégiscsak eltávolodjék a menhely bejáratától valamicskét. Legyenek jól megsimogatva és megmasszírozva. Megtömve minden finomsággal, jó kaját kapnak és eleget a menhelyen is, de a jutalomfalatoknak azért mindenki örül, sőt. Meg satöbbi. 

Megvannak az aktuális szerelmeink, DT a nehézfiúkat viszi, egyrészt bírja is a műfajt, másrészt nyilván nem egy kisgyerekes anyukának kölcsönöznek egy nehezen kezelhető, a harapást is opciónak tekintő nagyobb testű ebet. Általában nem tudok fényképezni, mert mindig van a kezemben egy póráz, annak a végén egy kutya, aki vagy teljes erőből rángatva menne vagy megpróbál nyelves puszikat adni, és közben véresre karmol. De egyszer azért csináltam pár képet, és ezt most Andi kedvéért itt is megmutatom (Andinak is van némi kutyafóbiája, ezért megbeszéltük, hogy egyszer jön ő is sétáltatni - tökéletes módszer ellene a menhelyi kutyasétáltatás, a kutyakényeztetés közben egyszerűen nem jut idő a fóbiánkkal foglalkozni). De ez majd a napi cuki lesz. Először jöjjön a recept.

Szóval szülinapi tortát akartam csinálni, nem túl nagyot, és nem túl kalóriadúsat. Meg mi is szívesen ettünk volna valami édességet otthon. Szóval egy baromi nagy adagot csináltam, ennek jönnek a hozzávalói. Ebből kijött egy 18 cm átmérőjű, magas, kerek torta, és két jó nagy tál otthonra.

Az alap a szokásos almás-mákos kevert süti volt, ehhez sosem mérem a hozzávalókat, egyszerűen kikeverek valamit, mindenféleképpen finom lesz, legfeljebb kanállal esszük.

Tehát a tésztához:

- 20 dkg darált mák

- 2 üveg almaszósz (720 ml/üveg) - én szoktam eltenni, de kapni az Aldiban készen is. Vagy összedobhatja az ember a sütés előtt - a hámozott, kicsumázott almát meg kell főzni, ennyi az egész, és a kívánatos mértékben összetörni. De használhatunk helyette egyszerűen frissen reszelt almát is.

- 4 tojás felverve villával

- kb. 1 dl olívaolaj

Ezeket összekeverem egy jó nagy tálban. Jöhet a többi száraz hozzávaló meg a fűszerek, csak úgy érzésre:

- pár evőkanál hajdinaliszt (mert jól megy nagyon az íze mindenféle almás cucchoz)

- 1-2 evőkanál tápiókakeményítő

- 5-6 evőkanál rizsliszt vagy 4-5 evőkanál rizsdara

- só, 1:4 édesítő, fahéj, vanília

- egy marék tört pirított mogyoró

- 1 marék mandulalap

A kapott massza nem önthető, nem önterülő, de még hígabb, mint egy nokedli, nem lehetne kiszaggatni. Szóval ilyen állagot akarok elérni. A darás lehet hígabb, mert az erősen duzzadni fog. A jó nagy gáztepsimet kibélelem sütőpapírral, belesimítom a masszát. Ez egy nagyon vizes cucc, lassan fog megsülni, és fontos, hogy ne legyen túl vastag, mert akkor sosem. 190 fokon sütöm, legalább egy óra. De az is lehet, hogy több. Melegen még elég mállékony, hidegen lehet majd vagdosni. A végeredmény egyébként egy nagyon mákos, nagyon puha, nagyon szaftos tészta, magában is rohadt jó.

Megsütöttem, és másnap kivágtam belőle egy kört a kicsi torta alapjának, a többivel pedig kibéleltem két közepes tálat. Erre jött a hab.

A citromhabhoz:

- 2 nagy pohár görög joghurt

- 4 dl tejszín

- 2 citrom és 1 narancs leve

- 9 lap zselatin

- jó sok felaprított bio citromhéj (mindig van lefagyasztva)

- 1:4 édesítő, vanília

Hát ezen nincs mit ragozni, a tejszínt felvertem habbá, a többit összekevertem, a zselatint áztattam, pici vízben feloldottam, aztán mindent összedolgoztam. A tortára raktam jó sokat, 8-10 centi magasságot (arról nincs képem), a maradékot meg ráöntöttem a két tálban várakozó maradék tésztákra. Pár óra dermesztés elég. Akkor jó, ha semmi nem túl édes, a mákos alap jó mák ízű, a citromos hab meg egy kicsit savanykás. Szuper lett.

Na, és a napi cukik.

Két tojás. Jobbra, a fojtó nyakörvvel Elif. Tíz hónapos kutyagyerek. Balra a tesó, Barka, akit három hónaposan már örökbe fogadtak, és egy szerető nagycsaládban él. Elif végtelen energiával rendelkezik, de cukorfalat, édes, kedves, okos. Sok idő kell hozzá és sok türelem. Igyekszem mindig sétálni vele egy jó nagyot, tanuljuk, hogy ne húzzuk tele torokkal a pórázt. Sokat okosodtunk, mint a ketten.

Nellike. A szerelmem. Okos, kedves, bújós. Most már folyamatosan boldog. Étvágya remek. Nagy főnyereménye lesz valakinek. Egy-két éves kutyus, látszik, hogy már voltak kiskutyái. A születési ideje most biztosan rosszul szerepel a menhely honlapján.

Mogyoró. Nagy testű, nagybundás, jó kutya. Fogalmam sincs, miért van még a menhelyen, szép is, kedves is. Nem tartozik DT ügyfelei közé, nem nehézfiú egyáltalán, nem rángat, nem húz, nem támad, nem is tudom, hogy kerültek össze.

Negro. Nem fiatal kutyus, de örökmozgó. Imád sétálni, és elég problémamentes.  Ez a legjobban sikerült kép róla:) Nem kicsi, nem nagy, fekete, az örök észrevehetetlen. A többi képen legfeljebb a háromnegyed része látszódik, az is hátulról.

Björn. Mint az ördög, olyan eleven. Gyönyörű kutya, ő is Elif-korú, olyan tíz hónap körüli. Hatalmas tappancsaí vannak. Brenda az anyukája, ő is a menhelyen lakik. Björni is azok közé tartozik, akik egyedül (mármint kutyatárs nélkül) nem szívesen távolodnak a menhelytől, azért van épp DT ölében. Energiában és erőben úgy két-három Elif (pedig ő sem kutya, illetve hát az). Jó kutya lesz, de sok-sok időt kéne rászánni. Imádja az embereket.

Mendike. Cukorfalat. Elmondhatatlanul kedves. Nem egy sporlédi, a kis görbe lábain hosszú utakra már nem megy. Ha elfárad, lefekszik:) Jó súlya van, mozdítani nemigen lehet. Bármikor hazavinném, Nellikével együtt.

Búza. Fiatal, félős kutyus. Irtó kedves egyébként. Boldogan kontaktál, simul, ugrik, de sokszor fél messzire elmenni a menhelytől. Igazán hosszú útra még csak egyszer tudtam elvinni, amikor DT-vel és egy másik kuttyal együtt mentünk. Neki is olyan fantasztikus puha bullszája van, speciel pici kemény sörtécskékkel, szerencsére irtó jó az étvágya, sokszor fogdoshatom:)

Rollócska. DT kedvence. Nagytestű, szerintem nem egy Einstein, de nagyon szeretetreméltó. Igazából nagyon félénk. Teljesen meg van zavarodva, nem való neki a nyüzsgős menhely, egyre inkább befelé fordul, általában nincs kedve sétálni sem. Messzire nem szoktak jutni. A súlyánál fogva mindig pont az van, amit ő akar, betontuskót nem lehet mozdítani. Sajnos harap is, ha úgy gondolja, hogy oka van rá. Nem igazán imádja a többi kutyát... Nehéz ügy. Az ülve, piknikelve elfogyasztott nyúlfül és a gerincmasszázs már jól megy. 

Sok más kuncsaftunk is van, de kép csak róluk. 

Andi, a négynapos hétvége szombatján vagy vasárnapján?