Fermentált gyümölcslevek és az új hűtőm

Az úgy volt, hogy múlt kedden be kell majd mennem a munkahelyre, hogy legalább néha-néha találkozzunk a kolléganőkkel. Valamitől nagyon fel voltunk dobva, és úgy éreztük, hogy tök jó lenne egy személyes találkozás is a sok telefonos és online megbeszélés után. Még annyira el is ragadtattuk magunkat, hogy megbeszéltük, iszunk valamit (délelőtt), koccintunk valamivel. De akkor eszébe jutott Anettnek, hogy ő nem ihat, mert léböjtkúrán van, és ezért találtam ki, hogy csinálok fermentált leveket a buliba értekezletre. Hát ebben maradtunk, és el is készítettem több különféle italt, vasárnap kellett leszűrni. És hétfő reggelre már nem működött a hűtőm.

Borzasztóan be tudok pánikolni egy ilyen helyzettől: hol vegyek? milyet vegyek? mekkorát vegyek? befér-e a régi helyére? hogy fogom a szállítókat intézni? mennyit kell nekik adni? felhozzák-e az újat? elviszik-e a régit? a mélyhűtőt mikor olvasszam le az elszállításhoz? És még ezer ilyen kérdés. Még jó, hogy van tesóm, mert nélküle még mindig csak a kérdéseken rémüldöznék. Lényegében most is az történt, ami szokott, tesóm megoldotta ezt a problémát is. Én meg kipakoltam az erkélyre mindent a hűtőből, és persze pont ezen a pár napon jött egy kis melegedés. 

A keddi értekezletet áttettük jövő keddre, és most nem tudom, hogy merjek-e vinni ezekből az italokból, miután pár napot az erkélyen nyaraltak.

Hozzávalók:

• gyümölcsök: alma, mandarin, de bármi lehet
• édesítő: cukor, méz, aszalt áfonya
• fűszerek: gyömbér, fahéj

Az üvegeket jól elmostam, hagytam megszáradni. Megtöltöttem őket háromnegyedig a jól megmosott (alma) vagy meghámozott (mandarin) és feldarabolt gyümölcsökkel. Felöntöttem a forralt és visszahűtött vízzel, beletettem az édesítőket: egyikbe cukrot, másikba mézet, fél-fél kávéskanállal. Szórtam némelyikbe aszalt áfonyát, egyikbe gyömbérdarabokat, és volt amelyikbe mézes gyömbért tettem. 

Balról jobbra:

1. alma + fahéj + cukor
2. alma + áfonya + gyömbér + méz
3. alma + mandarin + cukor
4. alma + mandarin + méz
5. alma + gyömbér + méz

Rájuk zártam a tetőket és felráztam, hogy összekeveredjen minden hozzávaló. Kis műanyag tálcákon hagytam forrni 2 napig. Két nap múlva leszűrtem őket az üvegekbe. 

Itt ugyanaz a sorrend, mint az előző képeken. A középsőből azért hiányzik olyan sok, mert Toma pont itt volt, amikor leszűrtem, és azt mind megitta. Az egyetlen, ami nem ízlett annyira, az volt, amelyikben sima gyömbérdarabok voltak, nem a mézben eltett reszelt gyömbér (5. üveg). 

A visszamaradt gyümölcsöket meg aprítógéppel turmixoltam, majd egy kis őrölt fahéjjal és szegfűszeggel, meg egy kis cukorral felfőztem:

Majd lesz belőle valami, vagy almás pite, vagy mekdöncis almás pite, vagy valami más, még nem tudom.

Na és a hűtőm. Ez egy 30 éves, kétmotoros Lehel Zanussi volt, 1993. szeptember 21-én vettem 45.600 Ft-ért. A két motor azért is volt nagyon jó, mert így csak a hűtő nyiffant ki, a mélyhűtőnek semmi baja nem volt, nem kellett még az abban lévőkkel is valamit kezdeni. Egy ficakba került, mikor ebbe a lakásba költöztünk, és fölé csináltattam egy kis szekrénykét, meg egy polcot, amin a gyönyörű óriáskosaramat tartottam (meg még két kicsit):

Mellette elfért a létra meg a porszívó. Nagyon szerettem így, szerintem elég hangulatos, és különben is nehezen viselem a változásokat (kicsit meg is sirattam szegény öreg hűtőmet). De ebben a méretben csak olyan hűtőt lehet kapni, aminek a belseje icipici, nem férnek el benne a karácsonyi buliba tervezett kaják sem! Ezért egy kicsit nagyobbat kellett vennem. Tádámm:

Ő az új! Kitúrta a polcot a kosárral és a porszívót is, de nem baj, pár óra alatt megszerettette magát, olyan szép és halk és nagyon nagy. Istenien áll neki az a lazac a fiókban.

Azt hiszem, ebben jól el fogok férni!

Még egy eheti sztori a napi cuki helyett: Meglátogattam tesómat a zöldségboltban, és bejött egy néni. Tipikus néni volt, esküszöm, dauerolt szürke hajjal, gömbölyűen, mint egy hóember és szemüvegesen. Szóval bejött, tesómat már ismerte, és rám nézett: A Mama? Néztem vissza rá, hogy ez kiről beszél? És megismételte: A Mama? És nagyon kedvesen mosolygott a nénire (rám). Aggódtam, mi lesz, ha tesóm meghallja, de a hülyéje még egyszer megkérdezte, hogy én vagyok-e a tesóm anyukája. És meghallotta! Mondja neki: Nem, ő az ikertestvérem! Csak én festem a hajam, ő meg nem. Én most már a néniért aggódtam. Már csak azért is, mert kicsit bepánikolt a kellemetlen helyzettől. Legalábbis azt hittem. De nem. Fokozta tovább. Hogy megnyugtassam, mondtam neki: Tudom, hogy a fehér haj öregít. Mire azt mondta: Nem! Van akinek jól áll! Van egy fiatal kolléganőm, ő direkt fehérre festi a haját és olyan jól néz ki. Mondom magamban: Köszi, kedves vagy (amúgy nem ezt gondoltam, mert sokkal csúnyábban beszélek gondolatban). Tesóm nem hagyta megbosszulatlanul, a tíz tojásból egy repedtet kapott véletlenül. Ennél többet nem tudott tenni, bár szerintem inkább a fejébe nyomta volna azt a (tíz) tojást. 

A "mama" egy 2021. októberi kiránduláson Magyarkúton

 Na ez a mai cuki, és még hozok ilyen sztorikat, ha nem kapok sürgősen fotókat az igazi cukikról!