2022. március 30., szerda

Kozi húslevese és 2+1 új versenyző a Napi cuki rovatban

 

Kozi tesóm barátnője már ezer éve, és nagyon jól főz, szeret is főzni, na meg főleg enni, és néhány éve kiköltözött Grazba. (Grácba persze, de megnéztem a szótárban és tényleg így kell írni.) Szóval Grazban él, és szeret mindenkit vendégül látni, és egyszer amikor tesóm kiment hozzá vendégségbe, ezzel a levessel várta őt. Eszméletlenül finom, és villámgyorsan elkészül. Vannak időszakok, amikor heti rendszerességgel főzöm, de nem tudom megunni. Valamiért nekem magamtól sosem jutott volna eszembe nem a klasszikus módon főzni a húslevest, bár csináltam már a koleszterindiétás szakácskönyvből egy csirkelevest, de abban volt liszt is (minek?), és találtam Beától egy pulykalevest is, ami hasonló. Csincsilla a krémleveseket tolja inkább, legalábbis most ez derült ki, ahogy végignéztem az elmúlt 14 évet. 


Hozzávalók:

  • fél csirkemell
  • 1 csokor újhagyma
  • maradék hegyes erős vagy tv paprika, ha van, de nem fontos
  • 2-3 sárgarépa
  • 1 fehérrépa
  • negyed zeller
  • 1 nagyobb krumpli
  • 3-4 fej gomba
  • 1-2 csokor petrezselyem
  • só, bors, leveskocka (kihagyható), kurkuma
  • opcionális: borsó, karalábé, vagy bármilyen leveszöldség, amit el tudsz képzelni bele.
  • eperlevél tészta

Kicsi olajon vagy kacsazsíron vagy a kettő keverékén megdinszteltem a hagymát, vele együtt a maradék paprikáimat, most egy kis zöld és egy piros színű paprika volt a hűtőben. Amíg ezek vígan dinsztelődtek, megpucoltam és apró darabokra vágtam a sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, és ebben a sorrendben dobáltam be őket is a lábosba dinsztelődni. Amikor végeztem, felöntöttem jó sok vízzel, sóztam, borsoztam, beletettem a fűszereket is. Én szoktam leveskockát használni, mert jobban ízlenek a kaják az ízfokozó miatt, de persze nem kötelező, biztosan anélkül is nagyon finom ennyi finomsággal. Szóval felöntöttem vízzel, és amíg felforrt, apróra felkockáztam a fél csirkemellet is, és azt is beledobtam a levesbe. Ezután következett a krumpli, amit szintén pucoltam, aprítottam, majd a gomba, ugyanezt az eljárást szenvedte el, és mind ment a levesbe. Főztem egy kicsit, nem tudom meddig, amíg nagyon éhes nem lettem. 

Van, amikor lefedve, nagyon lassan forralom, mert azt képzelem, hogy úgy lesz a legfinomabb, de van, amikor nem képzelek semmit, mert éhesen csak az evésről lehet képzelődni. Amikor majdnem kész, aprított petrezselymet is szórtam bele. 

Az eperlevél tésztát külön szoktam megfőzni, mert nem szeretem, ha felszívják előlem a levest. Tálaláskor összekeverem őket, és megszórom még egy kis petrezselyemmel.

Napi cukinak pedig új versenyzők neveztek be, az egyiküktől engedélyt kaptam a bemutatásra, a másik kettőtől nem kértem engedélyt:


Toma egy fotózáson segédkezett a hétvégén, ahol persze nem ő volt a modell, ő csak segíteni ment, de a két kutymány is csak kellék volt, és amikor nem használták őket a gazdiról készült fotók szépségének emeléséhez, akkor Toma vigyázott rájuk. Ezek asszem igazi pitbullok. Mind a három.

2 megjegyzés:

csincsilla írta...

azta, mennyire gyönyörű még mindig. nem értem, ki a franc volt a modell, ha nem ő???? és cuki a többi is.
szóval mi is nagyon gyakran főzünk ilyen levest DT-vel, amikor nyaralunk, akkor kb. minden este. csak általában szalonnaágyon indul, esetleg kis olívával spékelve. és a mindenféle vegyes zöldség mellé ha van, dobálok egy kis füstölt húsos szalonnát vagy igazi sonkát vagy jóféle kolbászt, de ezekből tényleg keveset, ízesítő anyagként, és hát ésszel, tavasszal keveset, ősszel és télen a tök meg az édeskrumpli mindent elbír, akkor jöhet több is.

Andi írta...

😁 Jól hangzik, de hát ti vékonyak vagyok, nektek lehet szalonna! Kipróbálom majd azt is, ha be lesz írva a blogba a reci...