Túrós táska

Bableves után az igazi.
Körül-belül húsz éve tervezem, hogy egyszer csinálok olyan igazi élesztős-vajas-hajtogatott tésztát, amivel tökéletes péksütiket lehetne gyártani, de valahogy mindig egyre csak odébbtolom, mindenféle időhiányokra hivatkozva. Nem is értem magamat.
Hát szóval, ez megint nem az lett, csak valami egyszerűbb utánzat, de azért ez sem lett rossz.

Hozzávalók a tésztához:
- egy adag a kedvenc kelt tésztámból, de vaj nélkül
- 125 gramm szobahőmérsékletű vaj
Hozzávalók a töltelékhez:
- fél kg tehéntúró (rendes túró, a lidles krémtúró itt nem jó, mert nagyon folyós)
- 1 zacsi vaníliáscukor
- valamennyi porcukor, ízlés szerint
- 2 evőkanál gríz (vagy keményítő)
- 1 nagy tojás

A kenyérsütőgéppel megdagasztattam a tésztát, olyan nem túl lágyra. Amikor megkelt, szép nagy téglalapra kinyújtottam, megkentem a vajjal, és szépen összehajtogattam. Hagytam a deszkán pihenni, és néha, amikor arra jártam, hajtogattam rajta.
Aztán kinyújtottam megint egy szép nagy téglalapra, felkockáztam, és szépen rátöltögettem az időközben összekevert túrótölteléket, és ügyesen ráhajtottam és összecsippentettem a sarkait, mint ahogy egy rendes túróstasinál illik. Hagytam még pihenni egy fél órácskát, és előmelegített sütőben 220 fokon szép pirosra sütöttem a tetejét, és némileg feketére az alját (szerintem ezt te ne tedd, nem használt neki).

És a bónuszkép azoknak, akiknek volt türelme kivárni a képfeltételt. A képen a nagy fekete cicánk (igen, ez még nem Tomcica, de nemsokára ő is ekkora lesz :)) látható a legújabb hasmelegítőjével. Hiába, itt az ősz.

Virágok

Lehet, hogy örül neki valaki, ha szép virágokat láthat. Lefényképeztem a szülinapi csokraimat...

Szép csokrom Dzsozeftől. Ma egy hetes és teljes szépségében pompázik még mindig!

Ezt a szépséget Zsuzsi kapta Marcsitól, neki is mostanában volt a szülinapja

Ez pedig az én gyönyörű csokrom Marcsitól!

Zsuzsié és az enyém együtt...

Mostanában egyre többször kapok sárga rózsát... Ezt a csodálatosat Feritől kaptam azon az emlékezetes estén, amikor szó nélkül átadta gitárját Tomának, hogy eljátsszon egy számot életében először közönség előtt. Soha nem felejtem el! Jut eszembe: a gázsit nem kellett volna elosztaniuk???

Ez a szép fehér rózsa Bálint ajándéka, köszönöm!

Marcsitól és kollégáinktól kaptuk ezt a finom daubneres Sacher tortát.

Rakott tészta Micike módra

Micike megint kisegített, mert nekem nincs sok időm a főzésre ezen a héten, de persze főzök, csak a már ismert dolgokat. Ha sok a munkám itthon, nincs türelmem újdonságokkal kísérletezni.

A tesóját látta vendégül szerda este, és egy nagy adag rakott tésztát készített neki. És hihetetlen rendes tőle, hogy nem felejtette el lefényképezni (mint egyesek szokták)!!! Ilyen egy igazi barát, nem is tudom mi lenne velem nélküle :-)! Megadta a receptet is, de az előbb fagyott le a gépem és elvesztettem. Majd bent a munkahelyen pótolom... Sajnos tesztanyagot is csak holnap fogok kapni belőle, úgyhogy talán jobb is hogy addig nem teszem fel a receptet... majd kóstolás után eldöntöm. :-)

Hát sikerült megkóstolnom ezt a fantasztikus finomságot! Megérdemli, hogy felkerüljön a recept a blogba:

Olívaolaj, rá a fokhagyma, utána a husi (1kg), fehérbors, só, bazsalikom (ez most szárított volt), Magduska-féle paradicsomlé (kb. 7,5dl – az az üveg, amit ma adtam neked), tészta (0,5kg) kifőzése, összekeverni az egészet, tepsibe teríteni, rá a reszelt sajt (20dkg) és 20 perc 250 fokon. Legközelebb a sütőhöz tartozó nagy tepsibe fogom rakni, és több sajtot teszek a tetejére. Jó munkát!

Csak annyi kiegészítést tennék, hogy az üveg (amit köszönök szépen), amit ma kaptam, 1,04 literes volt, szóval ennyi paradicsomlével készül!

És talán megengedi Micike, hogy Tomacicáról is feltegyek három képet, ha már lementettük a kajaképekkel együtt a telefonomról. Ezentúl Micike receptjei mindig csak valamilyen cicával együtt szerepelhetnek! :-))

Ezek a képek még bent a munkahelyen készültek, amikor sikerült őt egy órára megszereznem és ilyen édesen aludt az ölemben! Elhiszi valaki, hogy bandita lett belőle? Mert én nem! Ez itt a világ legszelídebb cicája!

Rántott tejbegríz

Közeleg a tél és nekem szorgalmasan gyűjtenem kell a használt olajat, hogy fel lehessen önteni vele a fagyok ellen Tésán a téglajárdát. Nagyrészt ezért készítek olyan gyakran rántott húst, nem pedig azért, mert a gyerek csak azt eszi meg :-). De most fellázadtam a rántott hús ellen és saját szórakoztatásomra rántott tejbegrízt csináltam.

A receptet életemben először Babutól hallottam tavaly, később olvastam Selmeczi Tibor: Férj fakanállal. c. könyvében is. Teli pocakkal nagyon szórakoztató olvasmány iszonyúan fáradt, szürke téli estékre.

Tejbegrízből nem vagyok túl jó, életemben talán kétszer készítettem azon a kettőn kívül, amikor tavaly(előtt?) megtudtam, hogy ilyen kaja is van a világon, és gyors egymásutánban magamnak megsütöttem ezt a finom édességet.

Szóval, szerintem fél liter tejhez 3 evőkanál gríz (dara) kell, meg egy kis vaníliás cukor az illata kedvéért. Persze ahhoz, hogy be lehessen panírozni, kicsit sűrűbbre kell főzni, tehát én most 4 evőkanállal szórtam a tejbe. Ezt főztem állandó, folyamatos, megállás nélküli, fárasztó, unalmas, stb. kevergetéssel, majd a legvégén az elkészült tejbegrízbe 2-3 evőkanál cukorot tettem, hogy jó édes legyen. Amikor végre megfőtt, kiöntöttem egy nagy süteményestálra, és megvártam amíg megdermed. Ezután felkockáztam, bepaníroztam, és forró olajban kisütöttem. A végén fahéjas porcukorral megszórtam. Annyira, de annyira finom! - már persze akkor, ha nem folyik ki sütés közben a tejbegríz a bundából, ami nálam gyakran megesik, de Babu anyukájánál szinte soha nem fordul elő.

Toma szerencsére meg se kóstolta. Nagyon macerás kaja, elég ha egy családban csak egy őrültje van neki!

Házi szélesmetélt

Jamie-nél láttam a tésztagyúrásnak ezt a hihetetlenül egyszerű módját. Az a lényege, hogy egy nagy teljesítményű robotgéppel morzsásítani kell a tojásokat és a lisztet, majd egy deszkán könnyedén összegyúrni, vagyis már csak összeállítani a tésztát. (Nagyon fontos az erős gép, mert próbáltam már a kicsi aprítógépemmel és az nem bírta!) Ezután át kell nyomni a tésztanyújtó legvastagabb fokozatán, majd a felezővonalig behajtani mind a két felét és újra átnyomni és újra hajtogatni, újra átnyomni néhányszor. Ezután mehet a tésztanyújtó egyre vékonyabb fokozatba addig, amíg a megfelelő vékonyságot el nem éri a tészta. Legvégül Jamie persze késsel vágta szélesmetéltté a tésztát, nekem van ilyen fokozatom is, meg béna is vagyok.

Persze most, hogy annyira fontos lett volna a bemutató miatt, a tésztanyújtó bedöglött, ugyanis a két legvékonyabb fokozaton (1-es és 2-es) már nem lehetett átnyomni a tésztát, valamitől megakadt a gép. Szegény Toma remélem ehhez is ért... (ha nem, akkor kidobom! Na nem Tomát!)

Hozzávalók a tésztához:

• 2 db tojás
• 20 dkg sima liszt

(Annyiszor 10 deka liszt, ahány tojásból gyúrunk.) Só nem kell bele! Egyszer nagyon jót akartam csinálni húsleveshez készítettem tésztát és tettem bele egy kis sót, hát ehetetlen volt!

És akkor a tésztakészítés képekben:

Hát ez lesz ma a bablevesben. A maradékot ilyen szép csigaformában megszárítom, és odaadom a tesómnak, mert ő szereti a vastag tésztákat.

Fejtettbableves (Gyöngyi módra)

Azért az már nem teljesen igaz, hogy Gyöngyi-módra, de kezdjük a legelején. Hosszú éveken keresztül nem okozott gondot egy bableves elkészítése, ez az a kaja, amit nem lehet elrontani. Aztán egyszer Csincsillával KÖZÖS (dvd-s) tornatanárunk, Gabika azt kérte egy tornaórán, hogy mivel neki soha nem sikerül a bableves és imádja, legyen szíves vigyen neki egy tányérkával az, aki jót tud főzni. Persze azonnal főztem, mert úgy tudtam, hogy én nagyon jó vagyok bablevesben, de attól a pillanattól kezdve soha, egyetlenegy bablevesem se sikerült. Aztán egyszer Gyöngyi barátnőmnél tanyáztam egy este, amikor bablevest főzött és én rögtön elkértem a receptet, hátha vissza tudom állítani vele a világ rendjét. És igen, sikerült, azóta mindig sikerül a bableves, bár nem szó szerint az ő utasításait követem. Úgy írom le most, ahogy én csinálom, mert csak annyi a különbség, hogy én még pár dolgot dobálok a levesbe az általa leírtakon kívül.

A füstölt tarját kockákra vágom és 2-3 babérlevéllel felteszem főni. (Ha igazi füstölt, akkor előző este beáztatom.) Amikor már jó félig megfőtt (kb. 30-45 perc), akkor beledobom a 2-3 centis darabokra vágott sárgarépát, fehérrépát, félbevágott zellert, egy fej hagymát és a megmosott fejtett babot. Beleteszek még két húsleveskockát, egy teáskanál sűrített paradicsomot, pár szem borsot és a füstölt hús sósságától függően esetleg még egy kis sót. Ha minden megfőtt, fokhagymás rántással berántom, kis piros aranyat nyomok bele, és kevés tárkonyos ecettel, kiskanál cukorral ízesítem. (A tárkonyos ecetet helyettesítettem fokhagymás ecettel, és szórtam a levesbe egy kis tárkonyt, nem rontotta el!) Tálaláskor jó apróra vágott petrezselyemmel lehet díszíteni. A szárazbabos változat annyiban különbözik, hogy este azt is beáztatom.

Sokszor csipetkét főzök bele, de Toma Bettiéknél szélesmetélttel ette a bablevest és azóta jobban szereti úgy. Ez nekem egyszerűbb is, és mivel külön kell kifőzni, tárolni a tésztát nem szívja be másnapra a leves összes levét, egyszóval én is jobban szeretem már így.

A maratoni evős-ivós hétvége után, ha tudtam volna enni, akkor én a tejfölt még egészen biztosan meglocsoltam volna egy kis házi csilis olajjal is és úgy faltam volna be egy tányérral! Na nem baj, majd holnap...

Mediterrán csirke

Micikével is megünnepeltük a szülinapomat! Úgy szoktuk a szülinapunkat tartani, hogy az ünnepelt kívánságát sütjük vagy főzzük meg egymásnak, és én már alig vártam, hogy itt tartson az "ünnepségsorozatom", mert nagyon szeretem ezt a csirkét és nagyon szeretek kettesben lenni és jókat dumálni vele. Amikor (kicsit késve) megérkeztem csodálatos hangulatvilágítás, isteni illatok, egy kíváncsian elémszaladó kedves cica, gyönyörűen terített asztal és a mindig mosolygó Micike fogadott. Miért nem lehet minden hétvégén szülinap? :-) Megpróbáltam megjegyezni a receptet: sózás-borsozás után a csirkecombok mindkét oldalát egy serpenyőben meg kell pirítani. A krumplit (ez újítás volt!), a répát és a hagymát fel kell karikázni, egy tálban kézzel jól összekeverni sóval, borssal, bazsalikommal (vagy oregánóval, vagy rozmaringgal, vagy mindegyikkel) és olivaolajjal. A tepsibe alulra ki kell teríteni a zöldségeket, szépen elrendezni rajta az elősütött combikat, meglocsolni kis fehérborral és fóliával letakarva mehet 300 fokra (igen!) kábé 60 percre, majd fólia nélkül még 15 percre a sütőbe. Most valahogy nem akartak megpuhulni a combok, ezért még tovább kellett sütni őket. Nagyon finom volt! Az eredeti recept szerint a megpirított húsok után a sperpenyőbe kell dobálni a zöldségeket, beleönteni a bort és lefedve együtt párolni, de Micike inkább ezt a sütős verziót szereti (és én is támogatom ebben ... már ha ez érdekel egyáltalán valakit :-)) Főkóstolómesterünk, Folti is szolgálatban volt és szerintem jól látszik a képen, hogy milyen elégedett volt az esténkkel!

Igennn, nagyon szép vagy Foltika! :-))) [Sajnálom, hogy az a kép nem sikerült, ahol szerelmesen néz a gazdájára!]

Kacsapecsenye

Tomától és Kamillától kaptam ezt a szépséges gyertyát és gyertyatartót, átadáskor gyönyörűen körberakták égő mécsesekkel. A tartó sajnos nem látszik, de majd egy másik alkalommal bemutatom teljes szépségében. A gyertya egy nagyobbacska félgömb, ami félig van megtöltve viasszal, és a viasz nélküli rész ki van lyukasztgatva, így meggyújtáskor különleges fénye lesz. Nagyon várom már, hogy láthassam, de ezt majd egy kivételesen nyugodt, hangulatos estére tartogatom. Köszönöm!

A legszűkebb családi körnek kacsát sütöttem péntek este. Nem akartam feltenni a blogba, mert már szerepelt egyszer, de nem mint önálló fejezet, hanem csak egy bekezdés valahol. Csincsilla viszont rámparancsolt, hogy kapjon a kacsasült önálló helyet is. Igenis!

A Lidlben vettem egy kétkilós fagyasztott kacsát. Kacsasülthöz szerintem csak a 2-2,5 kilós pecsenyekacsa jó. A kisebbek kiszáradnak sütés közben, a nagyobbak viszont túl zsírosak lehetnek, nagyságuk miatt tovább kell sütni őket, ezért amellett hogy iszonyúan zsírosak, még ki is száradhatnak... Szóval a legjobb a kétkilós kacsa.

Felengedés után jól megmostam, megtisztítottam, és sózás-borsozás után a hasába tömködtem egy fej hagymát, belenyomtam egy fél citrom levét, majd a citromot is beküldtem a hagyma mellé, és belemorzsoltam egy húsleveskockát. Hústűvel összetűztem a nyílást, majd az egész kacsát kívül is alaposan besóztam és jól megborsoztam. 200 fokos sütőben először a hátát sütöttem, majd megfordítva. Igazság szerint 60-60 perc kell mindkét oldalnak, de ha olyan vendég jön, aki egész nap nem evett, akkor 45-45 percre lehet csökkenteni a várakozási időt... Sült krumplival, sokféle savanyúsággal tálaltam, de finom lehet még hozzá a hagymás krumpli, párolt káposzta házaspár is!

Egy kacsát három jó étvágyú ember el tud tüntetni egy ültő helyében, de láttam már olyat is, amikor ketten megbirkóztak(unk) vele.

Amikor Toma hazaérkezett, kérdezte, mi lesz a vacsi? Mondtam neki, hogy kacsa. És nekem? kérdezte. :'-( Természetesen neki fokhagymával tűzdelt sertéscombot sütöttem, de azt elfelejtettük lefényképezni, mert nagyon éhesek voltunk. Azt majd máskor bemutatom.

Csilis olaj

Imádom az őszt! A színeit, az illatokat, azt a gyönyörű, napsütéses őszt, ami pénteken volt itt Budapesten, de ez a csúnya esős, borongós se zavar, amilyen ma van, ha nincs semmi dolgom, amiért el kell hagynom finom meleg lakásomat. Toma épp ma mondta, hogy még csak egy helyen látott lehullott faleveleket az utcán, mire azonnal eszembe jutott az a két fa, amit a tehenészetből visszafelé jövet pillantottam meg az egyik kereszteződésben: a lombjuk, mintha lángolna, ilyen színeket nem lehet kikeverni, ezt csak az őszi erdő, az őszi falevelek tudják előállítani. Lenyűgöző volt!

Talán pont ezeket a színeket szerettem volna utánozni ezzel a szépséges olajjal. Most, hogy Mazsitól kaptam azt a gyönyörű csilibokrot, anyutól meg rengeteg finom extra szűz olivaolajat nem volt már kifogásom, hogy Mazsi nagyszerű ötletét megcsináljam, ezt a finom csilis olajat.

Az illatokat viszont egy másik finomsággal csalogattam elő: pénteken vettem 6 kiló besztercei (berzencei) szilvát a piacon és persze megint a befőzéssel bíbelődöm, mert annyira ízlik Csincsilla sült szilvalekvárja, hogy amíg még nem késő, gyorsan csinálnom kellett még egy adaggal. Ennek fantasztikus illata percek alatt betöltötte a konyhámat, nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez nem érezhető a blogon, mert a szilvalekvár (és általában a befőzés) is az őszi illatok közé tartozik. Ha nem lenne annyira finom ez a lekvár, csak a szilvalekvár-illatú lakás miatt is biztosan elkészíteném. :-)



Na és akkor a gyönyörű csilis olaj: 3 db pici csilipaprikát felkarikáztam, kettőt csak megmosva, de egyben beletettem egy szép üvegbe. A pici darabokat és a jó erős magokat is utánuk szórtam, majd feltöltöttem extra szűz olivaolajjal az üveget. Fantasztikus látvány!

Salátákhoz, tésztákhoz lehet majd használni, és mivel a zöld Stahl-könyvben is benne van ez a "recept", belenéztem, és Stahl szerint pár hétig áll el a hűtőben. Remélem, ez a pár hét valójában pár hónapot jelent... (Hát nem jelent pár hónapot, mert a hűtőben tartott olajban valamilyen fehér objektumok kezdtek elszaporodni, egyre több, úgyhogy ma kiöntöttem az egészet. 2008.10.24. Shoa többet nem csinálok ilyet!)

Brownies

Hajni jött hozzám vendégségbe végre, mert már nagyon rég láttuk egymást és mert én még nem láttam az új autóját (gyönyörű!). Telefonon gyakran beszélünk és mindig kéri, hogy neki is süssek már valamit, ne mindig csak másnak. Előző nap gyorsan megsütöttem 30 db szilvalekváros papucsot, de az sajnos másnapra az utolsó morzsáig elfogyott nem tartott ki Hajni érkezéséig, így hát ki kellett találnom valami gyors sütit, amihez minden van itthon, mert nem sok időm maradt munka után a készülésre.

Így esett a választásom a piros Stahl-könyvben található Brownies nevű sütire, ennek eddig még mindig mindenhol nagy sikere volt. A könyvben leírtakon semmit nem változtattam, talán csak más sorrendben kezdtem készíteni, mert én inkább addig szórakozom a méricskéléssel, amíg a robotgépem kellőképpen felhabosítja a tojásokat az olajjal és a neszkávéval. És akkor a recept, hátha valakinek nincs piros Stahl-könyve (mondjuk ezt nehezen tudom elképzelni, mert nem lehet élni nélküle :-)!).

Hozzávalók:

• 1 teáskanálnyi puha vaj a (fodros) tortaforma kikenéséhez
• 2 nagy tojás (nekem gyakran 3 kicsi)
• 2 teáskanál neszkávé
• szűk 1 deci semleges ízű olaj
• 10 deka liszt
• 10 deka cukor
• 2 deka cukrozatlan kakaópor
• 1/2 teáskanál sütőpor
• 10 deka étcsokoládé
• 1 nagy marék dióbél
  

Bemelegítem a sütőt 175 fokra. A tojásokat beleütöm a keverőtálba, ezután feloldom a neszkávét 1-2 evőkanálnyi langyos vízzel, hozzáöntöm a tojásokhoz, hozzáadom még az olajat is és 4-es fokozaton keverem a robotgéppel. Ezalatt kimérem és jól összekeverem a liszet, cukrot, kakaót, sütőport. Az étcsokit (Szerencsi) kisebb darabokra vágom és ezt is hozzákeverem a lisztes cucchoz. Amikor ez megvan, a száraz hozzávalókat összekeverem a nedves hozzávalókkal, kivajazom az addigra megpuhult vajjal a tortaformát és beleöntöm a masszát. Meszórom a tetejét apróra vágott dióval. 18-20 perc alatt sül meg a forró sütőben, ez nálam persze 18 perc.

Finom forró teával, egy jó beszélgetéssel a legjobb délutáni csemege!

Vadas

Mi a családban csak így hívjuk: a Vadas. Anyám tanulta anyósától és nem hasonlít semmiféle vadasos kajára, főleg nem a vadas marhára, mert sohasem készítjük marhahússal. Rendszerint sertéscombból, lapockából, vagy más nemzsíros sertéshúsból csináljuk. Másik nagy eltérés a megszokottól, hogy sohasem pürésítjük a zöldségeket. Megkóstoltam már üzemi konyhán a vadasmártást, de az egyáltalán nem hasonlít ehhez, sokkal édeskésebb, naná, hogy nem tudom megenni!


Hozzávalók:

• 4 szelet hús (a fent említettek közül valamelyik)
• 1 szál fehérrépa
• 1-2 szál sárgarépa
• 1 sűrített paradicsom konzerv
• 1 teáskanál mustár
• 1 kockacukor
• 2-3 babérlevél
• só,bors
• a habaráshoz liszt + tejföl

A 4 szelet húst megmosom, megsózom, megborsozom, majd kevés olivaolajon (vagy libazsíron) megpirítom mindkét oldalát, és még tovább párolom pár percig. Ezalatt megpucolom és felkarikázom a répákat, majd a hússzeletek mellé dobom és együtt párolom/pirítom őket. Amikor ezt megunom, felöntöm egy kis vízzel, beleteszem a sűrített paradicsomot, a mustárt, egy kockacukrot, a fűszereket és lassú tűzön főzöm kábé 45 percig, vagy ameddig a hús egészen omlós nem lesz. Ha elkészült, tejföllel behabarom.

Mivel a fiam nem szereti, vagyis hát nagyon remélem, hogy nem szereti, még sohasem csináltam zsemlegombócot hozzá, pedig az az ő igazi párja (nem Tomáé, hanem a vadasé!). Ehelyett mindig makarónival szoktam tálalni így a finom fűszeres szaftot a makarónin keresztül lehet felszürcsölni, amit Toma pici korában is nagyon élvezett, talán pont ezért volt hajlandó megenni ezt a kaját.

De most nem találtam itthon egyetlen zacskó makarónit sem, úgyhogy ez alkalommal spagettivel tálaltam életemben először, és így is finom volt. És persze sok-sok kenyeret is szoktunk hozzá enni, mert fő a fogyókúra!

Almás rakottas

Szörnyen életlen a kép, de sajnos nincs jobb, egyáltalán ezek a rakottasok ritkán fotogének, főleg nekem. Viszont finom.
Volt még vagy 2 kg tésai alma, amit már el kellett valamire használni, ez lett belőle. Még tavaly egyszer-kétszer csináltam valami hasonlót, persze már rég elfelejtettem, hogy hol is olvastam, és valószínűleg már csak annyi maradt az eredeti receptből, hogy ebben is van alma és zabpehely, szóval olyan nagyon talán nem sértek szerzői jogokat.

Hozzávalók a tésztához:
- 200 g teljes kiőrlésű búzaliszt (most tönkölylisztet használtam)
- 100 g zabpehely
- 125 g vaj
- 1 tojás
- 60 g cukor
- csipet só

Gyorsan összegyúrtam (az aprítógéppel vajas morzsát gyártok a hideg vajból és a liszt feléből, kiborítom a gyúródeszkára, és beledolgozom gyorsan a többi cuccot), és beraktam a hűtőbe.
Közben a jó két kg almát meghámoztam és lereszeltem (pontosabban az aprítógéppel megreszeltettem, kézzel borzalmas), kicsit becukroztam, és hagytam állni békében, hogy levet eresszen.
Kb. fél óra múlva kivettem a tésztát, és egy kisebb tepsi aljába belegyömöszköltem a tészta két harmadát (nyújtani nem nagyon lehet, elég ragacsos, de ez a gyömöckölés elég gyors és hatékony). Megkentem sárgabaracklekvárral, és arra rászórtam 2 kanál morzsát. Erre jött a jól kinyomkodott reszelt alma, némi fahéj, és ment volna bele darabos dió is, ha nem lenne embargós. Ráreszeltem a tetejére a maradék tésztát. Abban a bizonyos régi és félig elfeledett receptben, úgy emlékszem, az állt, hogy a tetejére tojás-tgejföl-cukor keveréket kellett önteni, de most még volt otthon egy fél vödörnyi lidles krémtúró, én abba kevertem egy kis cukrot, és azzal kentem meg. Villával óvatosan átkevertem az egésznek a tetejét, és mehetett a forró sütőbe.