Körözött

Amikor Andi felsorolta, hogy mi minden finomság várta őt húsvétkor a tesójánál, megakadt a szemem a körözöttnél. Sajnos nem azért, mert juhtúróból készült - mivel nem szeretem a juhtúrót - hanem azért, mert akkor döbbentem rá, hogy ez a rendkívül egyszerű és népszerű szendvicsfeltét még nem szerepelt a blogban. Pedig én például elég gyakran készítek körözöttet.

Persze tudom, hogy ez is a "mindenki másképp csinálja" - és másból - kategóriába tartozik, de elkezdem én a sort a saját receptemmel, utána pedig várom, hogy kinek milyen variációja van hozzá.


Hozzávalók:
- 25 dkg túró
- lilahagyma
- őrölt kömény
- őrölt pirospaprika
- Piros Arany
- tejföl
- só

A túrót beleöntjük egy mélyebb edénybe és apránként hozzáadjuk a következőket: az egészen apróra vágott lilahagymát - ebből mi sokat szoktunk beletenni - , néhány evőkanál tejfölt, és az őrölt köményt. Nyomunk bele egy kis Piros Aranyat, de vigyázzunk, hogy ne legyen túl sós. Szórjunk bele egy ici-pici őrölt pirospaprikát és jól keverjük össze az egészet.

- Ha nem áll össze, adjunk hozzá még tejfölt, de kenhető állagú és ne folyós legyen!

- Ha nem elég rózsaszín, nyomjunk bele még Piros Aranyat, vagy ha már elég sós, akkor szórjunk bele pirospaprikát.

- Ha a színe tökéletes, de sótlan, akkor sóval ízesítsük.

Paprikába töltve vagy csak a tálban lefedve egy éjszakát pihentessük a hűtőben, hogy jól összeérjenek az ízek.

Másnap a paprikát szeleteljük és már fogyaszthatjuk is. Friss, puha kenyérrel a legfinomabb.

Jelentem, visszavonhatatlanul tavasz van. Érzem az illatát a levegőben. Vagyis a nyíló virágok illatát, mert bármerre nézek, azt látok. A kertünkben ibolyák bújnak meg, az utcában a díszfák virágoznak, anyuéknál tulipánok, jácintok, nárciszok. A következő napokra jósolt lehűlés senkit ne ijesszen meg, elkergettük a telet. :)

Berni brownie-ja

Néhány hete váci barátnőmnél, Berninél és férjénél töltöttünk egy délutánt. Brownie-val vártak minket, amit természetesen Berni sütött. Ha jól emlékszem valami olyasmit mondott, hogy előző este 10 óra körül állt neki. Egyébként is nagyon finom volt a süti, de emiatt még finomabbnak találtam.

Tesóm gyorsan le is fotózta én meg elkértem a receptjét, miközben három szeletet magamba tömtem.


Berni el is küldte nekem e-mailben, ezért bemásolom ide:

"Hozzávalók:
- 375 g étcsokoládé (én sárga papíros Szerencsit szoktam venni)
- 375 g vaj
- 6 db tojás
- 50 dkg kristálycukor
- 1 teáskanál vaníliáscukor
- pici só
- 225 g liszt
- 300 g aszalt meggy "

A meggyhez megjegyzésképpen azt írta, hogy amikor mentünk, nem volt neki otthon, ezért rögtönzött és 3-4 evőkanál szederlekvárt kevert a tésztába. A lekvárról még a későbbiekben szó lesz.


"Elkészítés:
A csokit a vajjal lábasban felolvasztom. A 6 tojást habosra keverem a cukorral és a vaníliáscukorral. A keveréket összeöntöm az olvadt vajas-csokis masszával. Pici sót teszek bele (fél csipet) és belekeverem a lisztet, csomómentes állapotig. Ezután hozzáadom az aszalt meggyet vagy a lekvárt. Kivajazott, lisztezett tepsibe öntöm. A sütőben kb. 30 percig szoktam sütni. Akkor van készen, ha beleszúrom a villát és olyan "szivacsos" állaga lesz."

Vagyis Andi "kedvence", a tűpróba fejezi be a sütési folyamatot. :)

Berni tepsi helyett őzgerinc sütőformában készítette a brownie-t így nem klasszikus lapos tégla alakja lett szeletelés után, hanem szép vékony szeletek.

Anyukája által készített házi szederlekvárt kínált mellé.


A lekvárról el kell, hogy mondjam, hogy isteni! Tökéletes ízű és állagú volt. Abszolút nem zavart a sok mag benne, nem úgy mint Berni férjének, Karesznak a kollégáját. Remélem nem lesz baj abból, hogy leírom azt a kis történetet amit elmeséltek.

Szóval úgy történt, hogy Berni sütött egy mákos sütit Karesz kollégájának. A mákos sütihez pikáns lekvár illik, így kettévágta és megkente ezzel a bizonyos szederlekvárral. A süti célbaért, a kolléga megkóstolta majd szemrehányóan mondta Karesznak, hogy nincs rendesen megdarálva benne a mák... Ezután fel lett világosítva, hogy amit érez, az bizony a szedermag.


A házi készítésű ribizlilekvárt is megkóstolhattuk, de egyhangúan megszavaztuk, hogy a szeder finomabb. Így nincs más hátra, mint idén befőzni azt is. Várom Bernitől a receptjét, de most éppen Prágában pihennek vagy járják a várost. Remélem nekik is legalább annyira tetszik, mint nekem és helyettem is esznek egy igazi knédlit.

Citromos torta

Tulajdonképpen portugál tojásos sütit sütöttem, de a legmacerásabb rész a tészta, mert előre meg kell csinálni, és hűteni valameddig. Szóval ha már nekiálltam, akkor rögtön dupla adag tésztát gyártottam, biztos jó lesz valamira alapon, pont akkora fáradság, mint a fele lett volna.
A tészta kétharmadából 24 darab tojásos kosárka készült (megint nagyon finom lett), a maradék egyharmadát meg szépen megsütöttem egy fodros piteformában, további hasznosításra. Papírforma szerint sokkal több tészta kellene egy ilyen 30 cm átmérőjű formához, de én úgy szeretem, ha vékony és ropogós.
Eredetileg egy tojáshabos citromtortát néztem ki a Bakingből, de amikor este neki akartam állni, és megláttam, hogy kb. 30 dkg vajat ír a krémhez (és ugye már a tésztában is van jócskán), megállt a kezem, hogy ezt azért nem kéne, így hétfő este, a sok húsvéti kalács után. De már nem volt kedvem a neten kotorászni valami kalóriamentesebb citromtorta után, szóval gondoltam, hogy kicsit citromosítom a portugál tojásost, az legalább gyors, és persze az sem kalóriamentes, de az a 30 dkg vaj nem lesz benne. És jó is lett.

Hozzávalók a tésztához (egy 30 cm-es piteformához):
- 1 pohár finomlisz
- 1 evőkanál cukor
- egy kávéskanál só
- 10 dkg jéghideg vaj, felkockázva
- 2-3 evőkanál jéghideg víz

A lisztet és a vajat robotgépben összemorzsolom. Deszkára öntöm, és gyorsan összedolgozom a többi hozzávalóval, nem baj, ha nem sima, hanem vajszemcsék vannak benne. Kis pihetetés után köralakúvá nyújtom, és kibélelek vele egy nagy porcelán piteformát (nem kell vajazni meg papírozni, elég zsíros a tészta, nem fog úgysem letapadni). Zacskóba húzva elteszem a hűtőbe néhány órára.
Forró sütőben vakra és majdnem készre sütöm (halvány aranybarna már itt és ott). A vakra sütés azt jelenti, hogy a nyers tésztára ráteszek egy darab sütőpapírt, és azt megtöltöm valami nehezékkel, hogy sütés közben ne tudjon felpuffadni a tészta. Én általában szárazbabot használok erre a célra (ugyanazt az adagot), de bármi jó, akár tisztára mosott kavics is. Hagyom a tésztát teljesen kihűlni.

Összeállítom a tölteléket.

Hozzávalók:
- 3 dl sűrű tejszín (most két dl tejszínt és egy dl tejet használtam)
- 2 egész tojás
- 5 evőkanál kristálycukor (ízlésfüggő)
- 1 púpozott teáskanál liszt
- 1 púpozott teáskanál keményítő (ha éppen nincs otthon, mehet ehelyett is liszt)
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 2-3-4 citrom frissen facsart leve

A tejszín/tej egy részét csomómentesen elkeverem a liszttel. Az egész tojásokat a cukorral elektromos habverővel felhabosítom, hozzákeverem a lisztes tejszínt, alaposan összekeverem. Jöhet bele a többi tejszín/tej, vanília, meg a citromlé.

A kész, kihűlt pitealapot valamivel meg kell kenni, hogy a híg, nyers töltelék ne áztassa el. Jamie Oliver tojást javasol erre a célra, én valamilyen lekvárt szoktam általában, most mézes-citromos körtelekvárt használtam. A megkent pitét beteszem a jó meleg (160 fok) sütőbe, alsó harmadba állított rácsra. És ott öntöm bele a tölteléket, így biztos nem lötyögtetem ki, amíg odatrappolok vele a sütőhöz (szintén J. O. remek trükkje). Nem érdemes túlsütni, olyan 25 perc alatt kész is van, látszik a tetején, hogy megszilárdult.

Nekem nagyon ízlett ez is, magában, egy kis tejszín biztos nem rontja el.

Sárgabarackos pillecukor

Ez maga a megtestesült tömény egészségtelenség. Több tonna cukor, némi zselatin. A jó hír meg az, hogy legalább E-mentes. Mármint a házi. Húsvéti ajándéknak szántam, szóval elvileg a kocka helyett tojás- vagy nyúlalakúval kellett volna előállni, de tudni kell kompromisszumot kötni, maradt a legegyszerűbb és leggyorsabb alakzat.
Az ötlet innen jött, de meglehetősen átgyömöcköltem, mármint a receptet.
Kezdődött azzal, hogy tavaly nem tettem el málnát a fagyasztóba, venni meg nem akartam, szóval valami más gyümölccsel kellett helyettesítenem. Epret nem akartam (sajnáltam bele:)), a ribizlimagokkal nem volt kedvem megküzdeni, gondoltam, van még némi sárgabaracklekvár, valahogy azt kéne beletenni. És irtó szerencsém volt, mert pont elfogyott az enyém (sajnos), és volt egy ajándék üveg, azt bontottuk fel. Viszont az annyira híg volt, de annyira, hogy a szokásos célokra használhatatlan, viszont pillecukor-ízesítéshez tökéletes volt. Egyszerűen átöntöttem egy sűrű szitán, a sűrűjét majd megesszük, a híg, folyós részt pedig egy kis lábasban lassú tűzön besűrítettem, és hip-hop, készen is volt a sárgabarack-kivonatom.

Hozzávalók:
- 1 dl sárgabarack-kivonat
- 250 gramm kristálycukor (az eredeti receptben 500 gramm porcukor szerepel, egyrészt lecseréltem kristálycukorra, mert úgyis szirup lesz belőle, másrészt megfeleztem, mert a lekvárkivonatom is tele volt cukorral, mondjuk, fogalmam sincs, mennyire:))
- 25 gramm zselatin por (az eredeti receptben 20 gramm volt, de az egész zacskót el akartam használni)
- 3 evőkanál méz
- egy csésze (2,5 dl) víz
- porcukor és keményítő a hempergetéshez

Kellett volna még két tojásfehérje, de azt egyszerűen kihagytam (merthogy félek a nyers tojásoktól, és nem volt otthon szalmonella ellen kezelt).

A zselatinport egy kisebb lábasban beáztattam a víz felébe.
Egy másik lábasban összekevertem a maradék vizet a cukorral, mézzel, és feltettem forrni. Kb. öt percig forraltam, utána hozzáöntöttem a sárgabarack-kivonatomat, és még együtt is forraltam néhány percig.
A zselatint kevergetve forrásig melegítettem, hogy jól felolvadjon.

Vártam egy kicsit, hogy hűljenek az alkotórészek, addig előkészítettem az öntőedényt, a kis zománcos tepsimet (19*30 cm-es)kibéleltem sütőpapírral, azt vékonyan kikentem olajjal, és megszórtam porcukorral.

A folyékony zselatint egy nagy tálba öntöttem, kisebb adagokban hozzákevertem a sárgabarackos szirupot, közben folyamatosan kézi habverővel vertem, alacsony fokozaton. Amikor már egyben volt az egész, akkor még néhány percig habvertem alacsony fokozaton, aztán maximumon. Eleinte nem volt túl reményt keltő, de aztán elkezdett fehéredni és habszerűvé válni, és innentől már gyorsan szép, halványnarancs színű, nyúlós hab lett belőle. Mondjuk olyan tíz perc volt az egész, ez elég unalmas része a gyártásnak:) Jó is annak, akinek van tálas mixere!
Beleöntöttem a tepsibe, és félretettem néhány órára. Nekem olyan 5 óra alatt tökéletesen megkötöttt, lehet, hogy hamarabb is, de akkor mentem újra felé.
A tepsiből szépen kicsusszant, ollóval felkockáztam, porcukor-keményítő keverékében megforgattam, és kész is volt.
Zsírpapír között, papírdobozban várt a nyuszira.

A nagy érdeklődést látva csináltam még egy meggyes változatot is, sajnos, azt nem fényképeztem le, de erősen hasonlít a fentire, csak halvány meggyszínű:)
A meggykivonatot fagyasztott meggyből csináltam, áttörtem, lecsöpögtettem, és a nyert levet a kicsi lábasomban közepes tűzön jól besűrítettem.
Most több cukorból csináltam cukorszirupot, mondjuk olyan 350 grammból, de ezekkel az arányokkal is remekül működött minden. A meggyes még finomabb lett, erősebben érződött a meggy íze, és nem volt túlságosan édes.

Húsvéti madarak és kalácsok

Volt ez a kalácsmadár, ez egy egyszerű csomó, két mazsolával.


És volt egy párnyi tengelic, sajnos csak az egyik engedte magát lefényképezni, és nem látszik a szép piros sapkája, de talán annyi igen, hogy milyen gyönyörű színes.

Meg volt ez az ismeretlen, szintén párban, az egyik szintén szégyenlősebb volt, de őt elkaptuk:) Picit nagyobb a verébnél, és leheletnyit karcsúbb.

Igen, rém ronda a madáretető, de imádják, abszolút macskabiztos, nem ázik be, nem fújja ki a szél a magokat belőle. Azért tervezzük, hogy lecseréljük valami csinosabb darabra, de egyelőre ez van:) Rengeteg cinke jár egész télen, de ezek itt fent újdonságok:)

Volt még cukros kalács is:

Az ötletet az Andi-cukiból vettem (köszi!), de a saját édes kelt tésztámból csináltam, és mással kentem meg, meg más lett az alakja:), de az ötlet onnan van, és tényleg remek!
A duplájára kelt tésztát kinyújtottam egy nagy téglalappá, tojásfehérjével megkentem, és alaposan megszórtam kristálycukorral. Utána kedvenc pizzavágómmal csíkokra vágtam, mondjuk 3*15 cm-esekre. Ezekből kettőt-kettőt kicsit elcsúsztatva egymásra raktam, kötöttem rá egy csomót, és szép köralakúvá igazgatva elhelyeztem a sütőpapírral bélelt tepsin. Megint hagytam kelni, aztán forró sütőben szép pirosra sütöttem. Szerintem ez volt a legfinomabb, tényleg nagyon jó. Kb. kürtőskalácsíz, csak semmi faxni, pár perc alatt meg lehet formázni, isteni.

Meg volt egyszerű kalács.

Ez is a szokásos édes kelt tészta, hokkaido-módra formázva. Kinyújtottam a duplájára kelt tésztát egy téglalappá, amit négy darabba vágtam. A téglalapokat egyesével feltekertem, és beraktam egymás mellé egy sütőforma aljába. Kelesztés, sütés.

Édes kelt tészta, gyorskovásszal (mert mostanában ezzel játszom)

Hozzávalók:
- 1 adag gyorskovász
- 2 pohár (egy pohár 2,5 dl) finomliszt
- egy teáskanál só
- 3–6 evőkanál kristálycukor (attól függ, mennyire édesen szeretitek a kalácsot)
- 5 dkg vaj
- kb. egy szűk pohár langyos tej vagy tejszín vagy ezek keveréke

Gyorskovász: egy nagyobb tálban összekeverek egy negyed kocka (1,25 gramm) friss élesztőt, egy pohár lisztet és egy pohár langyos vizet. Zacskóba húzom, és szobahőmérsékleten hagyom állni legalább 12 órát.
A tészta összeállítása: a vaj kivételével mindent beleöntök a kenyérsütőgép tartályába, és fényes tésztát dagasztatok vele. Ha tejet teszek bele, akkor majd a dagasztási idő fele táján hozzáadom a puha vajat, ha tejszínt, akkor a vaj el is hagyható. Néha bele kell nézni az üstbe, néha korrigálni kell, vagy egy kis liszttel, vagy egy kis langyos tejjel, az a lényeg, hogy szép, fényes tésztagombócot kapjunk a végén. Az üstben hagyom a duplájára kelni, utána tetszés szerint formázom, megint kelesztem, és forró sütőben sütöm.

A szép képeket Rebeka csinálta, a csúnyákat meg én.

Kaszinótojás 2.

Ismét egy különlegesség:) És ráadásul már az Andi is rég feltette, de nekem is muszáj, mert egyrészt Rebeka csinálta, némi szóbeli segítséggel, de teljesen egyedül, és ő csinálta róla a szép fényképet is (legalábbis azt hiszem).
Nagyon szeretjük, és mégis, valahogy csak évente egyszer, húsvétkor készül, nem is tudom, miért, egyszerű is, nem is drága, lehet, hogy szaporítani kéne:)
Kicsit másképp készítjük, mint az Andi, legalábbis amit a dizájnt illeti, a főtt tojásokat nem félbevágjuk, hanem csak az alját vágjuk le egy kicsit, hogy ki tudjuk emelni a sárgáját, szóval majdnem egy egész tojást töltünk meg (és ez sem ok nélküli, így jóval több elfér egy tálban:)), és mindig franciasaláta-talpra ültetjük (borsó, répa, alma, uborka tartármártásban, kb.). És a tölteléket egy kis tormával is ízesítjük, ha már húsvét van (ellenben nem teszünk bele vajat).

Hozzávalók:
- 20 darab kemény tojás
- vagy félkilónyi kész franciasaláta
- majonéz
- tejföl
- só, bors, mustár, cukor, torma

A főtt tojások alját levágjuk, a leeső főtt fehérjét belevagdaljuk a franciasalátába. A sárgájukat kiszedjük, és egy tálban krémesre dolgozzuk pici sóval, némi cukorral, mustárra, tormával, majonézzel, esetleg egy kis tejföllel lehet lazítani.
Egy nagy tál aljába simítjuk a franciasalátát, megtöltjük a tojásokat, és sűrűn ráállítjuk a salátára. Híg tartárt csinálunk, azaz összekeverünk 1-1 arányban majonézt és tejfölt, ha túl sűrű, akkor egy kis tejjel hígítjuk, és nyakon öntjük vele a tojásokat.
Kis répával, petrezselyemmel, retekkel, ezzel-azzal, amit találunk, díszítjük.

És Rebeka nem csak főzött, hanem fényképezett is, ennyire cuki képeket csinált a cuki, dagi, nagyon fotogén cicánkról:

Narancsos répasaláta

A napokban nézegettem a kedvencekbe elmentett recepteket, oldalakat, és menthetetlenül kitöröltem mindent, amire már nem lesz szükségem, mert egy elég hosszú listát sikerült összegyűjtenem az idők folyamán, amiket olvasni vagy elkészíteni szeretnék. A sok fölösleges vagy elolvasott érdekesség, vagy már elkészített és a blogban is szerepeltetett recept között azért volt néhány, amit még mindig izgalmasnak találtam, köztük ez a narancsos répasaláta Le Big Mac-től. Úgyis kacsasütésre készültem, a narancs és a kacsa pedig klasszikus párosítás.

Bár én még sosem sütöttem narancsos kacsát, egyszerűen csak azért, mert nem bírom megunni a saját egyszerű kacsasültemet: rengeteg só, bors a bőrére, hagyma, citrom, fokhagyma és szintén só-bors páros a hasába. Isteni!

A menüsor vendégváró falatkákkal kezdődött, ami azért adódott, mert nemcsak kacsát sütöttem, hanem kacsafarhátból és a tegnapi kapirgálós csirke levesbe szánt alkatrészeiből kacsalevest is főztem, sőt a kacsahájból és csirkehájból még kacsazsírt is sütöttem. A zsírt viszont nemcsak a hájból, hanem a leves tetejének folyamatos zsírtalanításából is nyertem, ezek együttesében, a finom fűszeres kacsacsirkezsírban sütöttem meg a tegnapi csirke hasában talált egy darab csirkemájat.

Na szóval a vendégváró falatkák - mint a képen is látható - két-két karikára vágott és sütőben megpirított magos kifli tetején művészien elhelyezett egy falatka töpörtyű pici kocka uborkával és egy falatka sült csirkemáj pici kocka paradicsommal volt. Díszítésnek egy szép szál petrezselymet helyeztem el a tányéron. Szerintem baromi menő! A vendégváró falatkákhoz az ötletet Mazsitól tanultam, nem hiába látogattam én azokat a felejthetetlen bemutató órákat a sulijában! Ezután következhetett a finom erős kacsaleves. Elég jól sikerült, na.

A sült kacsához négyféle salátát készítettem: először is természetesen volt egy szép adag tejfölös uborkasaláta, ez elmaradhatatlan kelléke nálunk minden ünnepi ebédnek. Emelett szerepeltettem egy finom görögsalátát márványsajttal, valamint egy Nigellától ellesett petrezselyemsalátát, ami abból áll, hogy a petrezselymet meg kell mosni és citromlével megöntözni. Hiába kerestem, nem találtam az eredeti receptet, úgy emlékszem, kellett volna még valami rá. Amúgy ez a saláta nem volt finom, mert a petrezselyem maga keserű volt.

És máris eljutottam a narancsos répasaláta receptjéhez:

Három szép szál sárgarépát meghámoztam, nagylyukú sajtreszelőn lereszeltem. Másfél narancsot cikkekre szedtem, amennyire tudtam a hártyáktól megszabadítottam és feldaraboltam, majd a répához adtam. A maradék fél narancs levét rányomtam a salátára. Egy negyed fej vöröshagymát hajszálvékony szeletekre vágtam, majd egészen apró kockákra, Csincsillától tanult módszerrel kicsit besóztam és hagytam, hogy elveszítse az erejét. Ezután ezt is a salátához adtam. Jól behűtöttem és a ropogós kacsához tálaltam.


Nem kell hozzá semmi más, csak répa, narancs és hagyma. Elronthatlan. És bár elsőre elég furcsának találtuk, igen hamar megszerettette magát ez a finom saláta.

Citromos és narancsos jégszívek

Most megint nem egy bonyolult receptet írok, hanem csak egy jó ötletet - gondolom. Évától kaptam karácsonyra kétféle jégkockatartót, egy szívecskéset és egy halacskásat. Egy darabig nem tudtam, mit fogok velük kezdeni, de aztán kitaláltam amikor nemrég hűtőszekrény-leltározáskor kezembe akadt néhány igencsak rossz állapotban lévő citrom, amit limonádéhoz és teához tartok itthon. Az utolsó pillanatban kaptam el ezeket a citromokat, így hát gyorsan kinyomtam a levét, betöltöttem a jégkockatartóba és lefagyasztottam.

Később ugyanezt naranccsal is megcsináltam, ugyanebből a megfontolásból. Narancshalacskákkal feldobtam már Toma forró teáját ami ezáltal elég gyorsan ihatóra hűlt, és még finom is lett, és ma narancsszívecskék és narancshalacskák hűtötték a limonádénkat is.

A pohár azonnal bepárásodott a jeges szívecskéktől. Szerintem ezzel a módszerrel a legelvetemültebb gyümölcsszabotőrökkel is meg lehet etetni a narancsot, de legalább egy próbát biztosan megér.

A citromszíveket nyárra tartogatom, amikor majd a limonádét fogom hűteni és tovább savanyítani velük. Nagyon várom már!

Mézes krémes

A mézes krémes mostanában az egyik nagy kedvencem, bár nem vagyok oda az édességekért, éspedig ez a süti igencsak édes. De mégsem émelygek tőle, nem is tudom, vajon miért? Bármennyit meg tudok enni belőle! A készítésével viszont nem vagyok kibékülve: egyszer próbáltam életemben, de akkor még a konyhaszekrény alatt is tejbegríz volt, a lapok ripittyára törtek, a krém pedig, mint említettem folyt mindenhol. Nagyon szörnyű emlék. Amíg anyu elkészíti nekünk, én nem is fogok vele többet próbálkozni!

Anyutól elkértem végre a receptet, és ha valaki ez alapján próbálja megsütni, kéretik kóstolót küldeni nekem, hogy ellenőrizhessem a minőséget!

Vastag betűvel kiegészítettem a receptet tesóm tapasztalatai és tanácsai alapján, mert ez így nem volt jól leírva. Remélem, a FRISSÍTÉSekkel már használható lesz a reci.

A tészta:

Hozzávalók:

- 1 egész tojás
- 1 kávéskanál szódabikarbóna
- 2 evőkanál (melegvízbe állítva) kicsit előmelegített méz
- 3 dkg zsír (helyett 5 dkg szobahőmérsékletű Ráma, de inkább vaj)
- 6 evőkanál tej
- 15 dkg cukor

Ezeket a hozzávalókat 5 percig keverni kell, majd jöhet az utolsó hozzávaló:

- 45 dkg liszt.

Amikor a tészta összeállt, 3 cipóra kell osztani, a cipókat egyenként kinyújtani a nyújtófára feltekerni és a kizsírozott tepsire átemelni, majd a gáztepsi hátulján (ha értitek mire gondolok) egyenként megsütni. FRISSÍTÉS! A 3 cipó ne legyen egyforma, mert ahogy az elsőt kinyújtod, le kell vágni méretre a széleket, a levágott részeket pedig hozzá lehet gyúrni a következő gombóchoz, majd így tovább. Tehát a 3 gombóc egyre kisebb legyen. Másik nagyon fontos, hogy nagyon-nagyon kell lisztezni a deszkát is és a nyújtófát is, mert ragad a tészta. A sütő hőmérséklete gázsütőnél 6-os fokozat, anyu szerint ez 160 fok körül lehet, és kb. 7 perc alatt sül meg egy-egy lap. FRISSÍTÉS! Tesóm 150 fokon sütötte légkeveréssel 5 percig. A megsült lapot a tepsiről óvatosan le lehet csúsztatni (melegen még nem törik!), majd a tepsit le kell hűteni úgy, hogy hideg vizet kell folyatni a másik oldalára. Amikor kihűlt, jöhet a következő lap és végül a harmadik, ami maradhat a tepsiben, amíg a megtöltés folyamata zajlik.

A krém:

Hozzávalók:

- 0,5 liter tej

- 4 evőkanál gríz

Ebből tejbegrízt kell főzni, majd amikor kihűlt, hozzá kell keverni a következőket: FRISSÍTÉS! A porcukrot a szobahőmérsékletű vajjal és a vaníliás cukorral előbb habosra kell keverni, utána kell összekeverni a tejbegrízzel! (Tesómnak megjegyzés: másfélszeres mennyiség kell neked a nagyobb tepsi miatt.)

- 20 dkg porcukor

- 20 dkg vaj (vagy Ráma)

- 2 csomag vaníliás cukor.

Amikor kihűlt (nem hűtőben, hanem csak úgy szobahőmérsékleten), akkor meg kell kenni a mézes lapokat, szépen egymásra illeszteni a 3 emeletet, és a tetejét tortabevonóval kell díszíteni.

2022-es kiegészítés: Annuska féle videó alapján csináltam a tésztát, szóval összemelegítettem a vajat a mézet és a tejet és amikor egynemű lett levettem a tűzről és beleöntöttem a porcukrot és összekevertem. Méz sűrűségű cucc lett. Ezt kellett önteni a lisztbe. Így lehetett vele dolgozni. Annuska féle nyújtást is csináltam, hogy sütőpapíron és többször megfordítottam. Anyu féle receptet csináltam, tésztából másfélszeres, krémből dupla adagot. Az alacsony nagy tepsimben sütöttem, ahhoz mértem a tészta nagyságát, de az kisebb mint a mélyebb nagy tepsi, nem tudom, hgoy lehet ez. Elég volt erre a nagy krémesre egy dr. Oetker csokimáz!

Jaj, annyira finom!

Anyu nemrég reklamálta, hogy az ő fotója még nem szerepelt a blogban, hát most pótolom ezt a hiányosságot. Mint látható, szerencsére olyan fiatal(os), hogy nekem talán sose kell megtanulnom ennek a bonyolult sütinek az elkészítését! :-)

Szülinapok és nyuszizás

Elsősorban persze Viki szülinapját tartottuk, de ez idén egybeesett a húsvéti sonkázás napjával. Amikor megérkeztünk a buliba, a lélegzetem is elállt a gyönyörű tálalás láttán, ez gondolom nagyrészt a profi Mazsi műve volt. Később kiderült, nemcsak gyönyörű, hanem tesómnak köszönhetően hihetetlenül finom is volt minden! Háromféle tál látható az asztalon:

Ez egy szép sajttál mindenféle finom sajtokkal, kis tálakban mustár és iszonyúan erős, finom torma díszítéssel.

A második tálon volt az omlósra főtt finom füstölt parasztsonka az elmaradthatatlan keménytojásokkal.

A harmadik tálon voltak a zöldségek: paradicsom, paprika, kaliforniai paprika, újhagyma, lilahagyma, retek, uborka, mind-mind gusztusosan és gyönyörűen felszeletelve, karikázva és a tál közepén egy kicsi tálkában juhtúróból készült isteni körözött ... jaj de nagyon finom volt!

Mivel a rossz beállításnak köszönhetően az ünnepeltről és kicsi Poczakjáról :-) készült képek nagyon rosszul sikerültek, sajnos nem tudom megmutatni őket, de két fantasztikus és gyönyörű ajándékát igen. Ercsi ajándéka egy Poczakról és a kedvenc barátjáról, Kacsuszról készült akvarell volt, amit barátja Ottó festett. A kép Poczit Ottó-stílusban ábrázolja, s ettől tisztára olyan lett, mint egy rajzfilmfőhős.

Mazsi ajándéka pedig egy gyönyörű fényképalbum volt, telis tele Poczak-fényképekkel, és megható vagy szellemes idézetekkel. Igazán gyönyörűre sikerült, sajnálom, hogy nem fotóztam le minden oldalát, amikor körülbelül százszor végiglapoztuk a délután folyamán.

Itt pedig Anna játszik 9. szülinapi ajándékával, a fogdokival. Ezzel a játékkal órákig képes elfoglalni magát.

A játék lényege, hogy egy üres műanyag állkapocsba gyurmából fogakat kell készíteni egy fogkészítő szerkezettel, majd műanyag fúróval megfúrni, szürke gyurmával betömni. Mint látható, Anna nagyon boldog vele!

Éva húsvéti muffinjaival kívánok boldog húsvétot ismét, és mindkét szülinaposnak nagyon boldog szülinapot! (Várom a megfejtéseket: milyen szavakat lehet kirakni ezekből a finom muffinokból?)

Császárzsemle

Folytatva Andi és Csincsilla kelt tésztás-péksütis bejegyzéseit, én is szeretném megmutatni legújabb büszkeségemet, a császárzsemlét. Amire egy-két hete még nem is voltam olyan nagyon büszke, mert az első adag nem sikerült túlzottan. Legalábbis nem így, mint a második:


A receptet Judittól kaptam, aki az egyik partner cégnél ügyfélreferensünk. Jó ideje ismertük már egymást, de csak telefonon és e-mailen keresztül és néhány hete eszébe jutott, hogy mi lenne, ha átjönne hozzánk a céghez hogy személyesen is megismerkedjünk? Természetesen nagyon örültem ötletének és ebből a hivatalos találkozásból született a császárzsemle receptje. Ugyanis az üzleten kívül még mindenféléről beszélgettünk, amíg nálunk volt, többek között a házi készítésű péksütikről is. Igaz, én nem nagyon tudtam hozzászólni a témához, hiszen kenyeret, péksüteményt nem szoktam készíteni, de azt hiszem, most fordulat állt be az életemben. :)

Judit nagyon kedves volt, néhány napon belül el is küldte a császárzsemle és a tejes kifli receptjét (én pedig cserébe neki a blogunk elérhetőségét :) ), és neki is álltam a sütésnek.

"Hozzávalók 14-16 darabhoz:
- 50 dkg liszt
- 3 dkg élesztő
- 1,5 dl tej, 1,5 dl víz
- 2 dkg puha vaj
- 2 kávéskanál só
- 1 evőkanál méz

A tejet és a vizet meglangyosítjuk, hozzáadjuk a mézet és az élesztőt. A sót a liszttel elkeverjük, és az élesztős keverékkel tésztává gyúrjuk. Hozzácsipkedjük a puha vajat, és jól eldolgozzuk.
Langyos helyen jó fél óra alatt megkelesztjük, majd átgyúrjuk, és ismét kelesztjük 15-20 percig.

Deszkára borítva hosszú rudat formálunk belőle, és egyenlő (kb 5 dekás) darabokra vágjuk. A deszkára nyomva tenyerünkkel gömbölyítjük. Megkenjük tojással, szezámmagot szórunk rá (nekem a múltkor nem volt otthon csak zabpehely, azt szórtam rá), és két ellentétes irányban bevagdossuk a tetejét.

Ismét kelesztjük 15-20 percig, majd 170 fokos, gőzös sütőben aranybarnára sütjük."

A gőzös sütő kifejezést először nem nagyon értettem, de aztán eszembe jutott, hogy Bee-nél láttam, hogy amikor kenyeret süt, beállít a sütő aljába egy vízzel teli edényt, hogy a forró sütőben gőz keletkezzen.

A többszöri kelesztés Kriszti kolléganőmmel szemben engem nem ijesztett meg, hiszen a köztes időt nagyon jól ki tudom használni egyéb elfoglaltságaimra (pl. takarítás vagy a blog írása :) ).

Az első adag zsemle nem lett szép. Különböző nagyságúak lettek és a tetejét sem sikerült normálisan bevágnom, sütés után nem látszott rajta az a jellegzetes kereszt alakú vágás. Inkább egy hamburgerpuffancsra hasonlított. Juditnak mondtam is, hogy szívesen felteszem a blogra, de rá sem fog ismerni.

Én nem szórtam meg a tetejét semmivel. Viszont az íze és az állaga, az a nagyon puha, lágy tészta meggyőzött arról, hogy érdemes még egy próbát tennem.

Na és persze Bee, aki pont itt volt amikor elkészültem vele és azt mondta, olyan finom, hogy nem lehet abbahagyni. És Imi, aki kb. 3 naposan kóstolta meg a zsömlét és még úgy is nagyon jónak találta.

A második sütésre egy héttel később került sor és fogalmam sincs mit csináltam másképpen, de ez már pont olyan lett mint amire számítottam. El is fogyott az utolsó darabig! Langyosan, vajjal és házi lekvárral a legfinomabb.

A gyönyörű képekért köszönet Dávidnak, aki Bee-vel együtt itt volt a második adag elkészültekor és nálunk próbálta ki újonnan vásárolt Canon EOS40D típusú fényképezőgépét. :)

A képek alapján úgy gondolom látszik, hogy gyakorlott kézbe került a gép, hiszen Dávid egy esküvői fotós-videós csapat tagja.

A tulipánjaim is egészen máshogy néznek ki Dávid és az EOS40D szemével:

Boldog nyuszinapokat és további jó pihenést kívánok mindenkinek!

Nyuszibriós

Ezek a nyuszikák biztosan ismerősek lesznek azoknak, akik találkoztak már vele. Tavaly húsvétkor ezt sütöttem ajándékba, de most szeretném kiegészíteni azt a bejegyzést azzal, hogy a megadott mennyiségből 13 nyuszi jön ki. És idén - Mazsi tanácsára - a nyusziszemek mazsolából lettek, mi másból?

Amikor kivettem a sütőből és kitettem a pultra hűlni, megérkezett a fiam, és első útja a forró nyuszikákhoz vezetett, majd szempillantás alatt felfalt egyet. Aztán még kettőt. Így hát már csak tíz kicsi nyuszkó éri meg a holnap reggelt. (Majd csak az utolsó nyuszkónál derül ki, ki a gyilkos...) Annyira izgalmas! :-)

Toma szerint érthetetlen, hogy kerül a nyuszi farka a nyakába, de az nem a nyaka, ahol a kicsi pompon látható, hanem popója, és olyan hosszú a füle, hogy a farkincájáig ér.

És itt láthatók a szépen becsomagolt nyuszik, holnap megtalálja majd mindegyik a gazdáját. Remélem, senkinek nem holnap lesz a gyümölcsnapja!!!

Nagyon kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, sok finom kaját és jobbnál jobb sütiket, valamint sok locsolót annak, aki szereti ha meglocsolják! :-)