Eperhabos máktorta

Mindenféle okok miatt még egy készült belőle (pedig tényleg nem szokásom), ezt emlegettem a múltkor a mentás-citromos máktortánál. És mivel szülinapi torta volt, csak esti képek készültek, azért ilyenek. De a torta jó, nem is bonyolult, szóval megörökítésre méltó. És mivel már előre tudtam, hogy mit sütök, és hogy az jó is lesz, kivételesen még ki is mértem a hozzávalókat, ha valaki nem szereti a csak úgy gondolomra mértékegységeket. A torta egyébként nagyon finom, a mák és az eper jól működik együtt. Az első szerintem jobban sikerült, akkor a mákos réteg vékonyabb volt, és jó magas eperhab volt rajta, itt kicsit mások lettek az arányok. Az elsőn logisztikai okok miatt nem volt tejszínhab és eper. DT sikoltozott is, hogy nem kell hozzá, és el kell ismerjem, hogy igaza volt, az eper nagyon nem hiányzik hozzá (nem elég édesek alatta a krémek), a tejszínhab meg ízlés kérdése. Mindenesetre eléggé eteti magát. Három rétegből áll össze, alul egy nagyon vékony mákos kevert tészta, azon egy fehércsokis mákkrém, rajta meg egy joghurtos eperhab.

Hozzávalók egy 24 cm-es kerek tortához:
A tésztához:
1 tojás
1 dl darált mák
1 dl liszt (nálam barna rizsliszt és sparos gluténmentes liszt keveréke)
fél dl cukor
1 dl joghurt
1 kávéskanál sütőpor
1 csipet só
1-2 evőkanál olaj
1 kávéskanál vaníliakivonat
Az összeállításhoz:
1 kis üveg eperlekvár
A mákkrémhez:
13 dkg darált mák
10 dkg porcukor
5 dkg fehér csoki
fél dl hideg víz
fél dl forró víz
2 evőkanál joghurt

20 g Horváth Rozi zselatin

Az eperhabhoz:
70 dkg eper
2,5 dl tejszín
2 dl joghurt
porcukor ízlés szerint
1 kávéskanál vaníliakivonat
20 g Horváth Rozi zselatin 

A tetejére:
eper, tejszínhab és pici mák, opcionális

Összekeverek mindent fakanállal egy tálban. Papírral kibélelem a tortaforma alját, beleöntöm a masszát, és 180 fokra előmelegített sütőben megsütöm. Ez egy olajos, nehezebb tészta, jóval lassabban sül, mintha sima piskóta lenne, nekem kb. 15 perc volt. Nem kell kiszárítani, ha már kezd színesedni, akkor jó is. Rácsra borítom, kihűtöm.
Beáztatom a zselatint kb. fél dl hideg vízbe. Egy tálban összekeverem a mákot a porcukorral. Hozzákeverem a lereszelt vagy aprítógépben összemorzsásított fehér csokit, ráöntöm a forró vizet, elkeverem, végül mehet hozzá a joghurt is. Felmelegítem a zselatint, és alaposan hozzákeverem a mákos cucchoz. Nem az összes zselatint öntöm hozzá, hagyok egy keveset a lábasban belőle.
Visszateszem a formába a tésztalapot. (Úgy szoktam egyébként csinálni, hogy visszarakom alá a kerek piskótáról lehúzott papírt, így majd ha vagdossuk a késsel, akkor nem a bevonatos tortaforma megy majd tönkre.) Megkenem eperlekvárral, és ráöntöm a mákos krémet. Mehet a hűtőbe, hogy kicsit megkössön, mert majd csak akkor lehet ráönteni az eperhabot.
A zselatinos kislábasba beleszórom a másik tasak zselatint, öntök rá egy kis hideg vizet, hagyom állni. Közben az epret lecsumázom, összeturmixolom. Habot verek a tejszínből. Összekeverem az eperturmixot a joghurttal, porcukorral, vaníliával. Felmelegítem a zselatint, majd hőkiegyenlítéssel belekeverem a joghurtos eperbe. Hagyom pár percig hideg helyen, ha már kezd megkötni, hozzáforgatom a tejszínhabot, és rásimítom a mákkrém tetejére (feltéve, hogy az már megkötött annyira, hogy ne keveredjen össze a kétféle krém). Nekem egy icipici maradt belőle, ez mehet kóstolónak egy kis tálba. Tálalás előtt kell neki pár óra, hogy tutira megszilárduljon az egész.

A tányéron mellette a másik tortát Rebeka csinálta, nyers kesudiós-datolyás torta, az is nagyon finom volt. Ha elküldi a receptjét, az is jön majd.

Napi cukinak meg a tésai hétvégi teríték, kifordult fülecskével.

Újkrumpli spárgával és túróval

A receptet Rebekáéktól tanultam, meghívtak minket ebédelni, és annyira, de annyira isteni kaját kaptunk. Volt ez az újkrumpli+spárga+grillsajt, isteni friss salátával, desszertnek meg epres morzsa (természetesen gluténmentes) kávéval. Nem annyira gyors, mint amennyire látszik, mert sokat kell vagdalni, de megéri, mert annyira isteni. Ők pedig a Hughtól tanultál, ha jól emlékszem (Három jó dolog a tányéron). Egyébként is imádjuk a sült zöldségeket, egész télen ezt esszük, ez meg egy ilyen májusi változat. Még mindig minden piac tele van friss spárgával, nem is emlékszem olyan évre, hogy ennyire elhúzódott volna a spárgaszezon. Tegnap, amíg Kóficka szépült a szalonban, volt egy órám bóklászni és persze bevásárolni a békásmegyeri piacon, ide évente pont kétszer szoktam eljutni, amikor Kófickát csinosítják. Iszonyat mennyiségű eper, borsó, répa, újkrumpli, cseresznye, tök, karalábé, paradicsom, paprika, dömpingáron. Cseresznye négyszázért, eper a legtöbb helyen ötszázért (de láttam négyért is), borsó 200-400, és a gyökérzöldségek meg kb. ingyen. Az egyik helyen hatalmas répacsokrok voltak 50 forintért, nyilván azért volt olcsó, mert több szálúak voltak, de frissek voltak és tökéletesen használhatóak, ugyanennyiért egy csokor gyökér is hatalmas zöldekkel (Pomázon egy kis csokor zöldjét sem kapok meg ennyiért), szóval a fél piacot haza tudtam volna vinni. (Nem zöldség, de itt az egyik hentesnél meseszép kutyakaját is szoktam venni, most marhamájat 290-ért és marhatüdőt 190-ért.) Az újkrumpli meg szinte ingyen van. Tehát mindenből jól bevásároltam, és jöhetnek a zöldségek zöldséggel. Ez a spárgás cucc magában is isteni, de a húst sem rontja el.

Hozzávalók:
- kb. 1 kg újkrumpli
- 50 dkg spárga
- 1 csokor új répa
- pár marék túró
- pici füstölt szalonna (tényleg icipici, mint egy gyufásskatulya harmada vagy negyede) - vegák felejtsék ki belőle
- olaj
- só

Az eljárás a szokásos, mindent meghámozok, feldarabolok. A spárgát megmosom, kézzel letöröm ott a szárát, ahol elpattan. Ha nem elég friss, akkor ez elég magasan lesz, de nem érdemes takarékoskodni, mert az úgyis ehetetlen része (nem kell kidobni, lehet belőle zöldséglevet főzni, pont jó lesz egy főzelékhez). Egy tepsibe sütőpapírt terítek, kikenem olajjal, ráborítom az összevágott zöldségeket. Annyit érdemes belerakni, hogy nagyjából egy rétegben legyenek a zöldségek (kicsit lehet több, mert össze fognak sülni).

Megint öntök rá egy kis olajat (mondjuk összesen 2-3 evőkanálnyi egy tepsire összesen, alul-felül), megsózom, és összekeverem. Nem szeretek kézzel matatni a konyhában, de ezt tényleg azzal a legegyszerűbb. Forró sütő. Amikor már kezd színesedni a krumpli, kiveszem, és rászórom a túrót meg a pici kockákra vágott szalonnát, és készre sütöm. Édes is, sós is, ropogós is, tényleg isteni. Én helyből két tepsivel szoktam csinálni.

Napi cukinak meg két húsvéti eb, merthogy az akkori képeket még nemigen volt módom betenni (merthogy nem írtam).

Oldalas

Majdnem mindig csirkét eszünk. De ma valahogy egész nap ez járt az eszemben, nyilván a főzelék az oka, anyukám is gyakran csinált főzelék mellé, de persze inkább ősszel, télen. Ő kuktában csinálta, én azt elvből nem használok (baromira félek tőle). Szóval most nem volt semmi faxni, százórás pácolás, méz, rum, mittudoménmi, egyszerűen egy tepsiben megsütöttem. Sok áramot fogyaszt, viszont kevés emberi energiát, valamit valamiért. Szerintem jó lett.

Hozzávalók:
- 1,5 kg oldalas (oldalasból valahogy mindig sok kell, nagyon rávetik magukat a férfiak, mégha azt is mondják először, hogy nem kérnek)
- 1 fej fokhagyma
- 1 fej vöröshagyma
- só, bors

Feldaraboltam a húst, só, bors, bepakoltam egy kis tepsibe. Közédugdostam a félbevágott fokhagymát és a cikkekre vágott vöröshagymát, öntöttem alá egy deci vizet, alufólia. 180 fokos sütőbe raktam, és 2 órán át sütöttem. Ekkor levettem róla a fóliát, és még vagy fél órán át pirítottam.

Volt már nálunk máskor is:
Bea mézes oldalasa
Mangalicaoldalas nálunk
Erzsi néni vépi oldalasa

Napi cukinak meg egy tésai kép. Délután ki kell pihenni a délelőtti napozást. Szerintetek hány kutya van a képen?

Finomfőzelék

Mindig imádtam a főzelékeket. Amikor már nem laktam otthon, anyukám mindig valami ilyesmivel várt, ha tudta, hogy jövök, ott volt mindig egy kis lábaskában a gáztűzhely szélén (mert akkor még széle is volt a gáztűzhelyeknek). Sóska, karalábé, spenót, mikor mi volt épp a kiskertben. Isteniek voltak. Aztán valamikor száz évvel ezelőtt a barátnőmet látogattam a kórházban, ahová azért zsuppolták be, mert ikreket várt. És tejfölös karalábéfőzeléket vittem neki köretként, a húsra már nem emlékszem. Amit meglehetősen nehezményezett, és nekem akkor, túl a harmincon kellett rádöbbennem, hogy a főzelékek iránti rajongásomban nem osztozik az egész emberiség. Aztán a gyerekeim nap mint nap átvették velem a tananyagot, eltekintve az első  egy-két-három évtől, nem voltak hajlandók főzeléket enni. Nekem meg elég gond volt, hogy legalább egyféle menü legyen, nyilván mindig az én főzelékem maradt ki. Egyszer-kétszer azért próbálkoztam vele, márcsak a magam kedvéért is, szent borzadállyal figyelték, főleg a finomfőzeléket nyilvánították ehetetlennek. Pedig én ilyenkor nyár elején el sem tudok jobbat képzelni: zsenge, frissen fejtett borsóból, új répából, rengeteg petrezselyemmel, hát valami isteni. Télen azért nem az igazi. De ilyenkor egy hétig is ellennék rajta.

Hozzávalók egy jó nagy adaghoz:
- bő kilónyi zsenge borsó (hüvelyestül értve a kilót)
- 1nagy csokor friss sárgarépa
- 2-3 szál friss petrezselyemgyökér
- 1 új karalábé
- 1 irgalmatlan nagy csokor petrezselyem
- némi zsiradék
- 1kis pohár tejföl
- 1 púpos evőkanál liszt (nálam gluténmentes)
- só, bors, pici cukor

Meditációs gyakorlatként kifejtem a borsót, és borsónyi darabokra vagdosom az összes többi megpucolt zöldséget is, egy óra alatt tuti kész. Utána rádobom egy kis zsiradékra (egy kis fakanálnyira), öntök rá 2-3 evőkanálnyi vizet, és fedő nélkül, időnként megkeverve puhára párolom. Alapvetően a borsótól függ az idő, ha az puha, akkor a többi is biztosan jó. Felöntöm olyan 2 dl vízzel vagy zöldségalaplével (nekem épp kéznél volt spárgalevem - a zöld spárgák letört szárát megfőztem 2-3 dl vízben), összeforralom, só, bors, kávéskanálnyi cukor, aztán elkeverem a lisztet kis vízzel, és besűrítem vele a  főzeléket. Egy-két percig forralom, aztán elzárom a gázt alatta. Most szórom hozzá a felvágott petrezselyem zöldjét (ekkora mennyiséget aprítógépen szoktam kicsinyíteni). Meg hozzákeverem a tejfölt, és kész is. Jól el kell találni a sűrűségét, nem lehet levesszerű, de azt is utálom, ha megáll benne a kanál. Most tökéletes lett.

Ma volt a nagy nyáreleji fodrászkodás napja, Kóficka végre megszabadult a téli bundájától. Eddig nem mertem levágatni, olyan hideg reggelek voltak. És megint szebb, mint valaha is volt.

Bifór:

És áftör:

El sem hinné az ember, hogy ugyanaz az állat, nem? Annyira cuki lett. Gyönyörűség hozzáérni:)

Mentás-citromos máktorta

Igen, rémes, több mint két hónapja nem írtam, pedig egész jó dolgokat is sütöttem, csak lusta voltam fényképezni. Ez a mákos kis semmiség annyira finom, és még le is fényképeztem, hogy talán megér egy posztot. Szóval az úgy volt, hogy közös szülinapi tortát kellett gyártsak DT-nak és magamnak. Tehát mák (DT) és eper (jómagam). Azt persze nem fényképeztem le, nem csak lustaságból kifolyólag, hanem azért sem, mert a tortákkal általában az a helyzet, hogy világosban készülnek, aztán este esszük, szóval a legszebb, felvágott állapotjában nem bírom lefényképezni természetes fényben. Na, és ennek a bizonyos fehércsokis-eperhabos máktortának az alja volt ez a kis kevert mákos , és nem akartam, hogy túl vastag legyen a tésztája, ezért a maradékot megsütöttem egy kis hosszúkás formában. Kapott a tetejére egy kis citromos mázat (mostanában bele vagyok esve, ez az a kis sima, porcukros máz, amit minden rendes angol sütire ráöntenek), és némi friss mentát, és együtt ez a íz egészen frenetikus. Nekem sokkal jobban bejött, mint a torta. Pedig még eper sincs  benne. Semmi pontos receptet ne várjatok, de próbálom azért nagyjából rekonstruálni. A lényeg a mák-citrom-menta, bármilyen kivitelben.

Hozzávalók:
A tésztához:
1 tojás
1 csésze mák
fél csésze joghurt
fél csésze liszt (nálam barna rizsliszt volt, de bármi jó)
1 kávéskanál sütőpor
3-4 dkg olvasztott vaj
cukor vagy ilyesmi, ízlés szerint, nem szabad túlédesíteni, mert édes máz lesz a tetején
vaníliakivonat
1 csipet só
A tetejére:
fél citrom leve
kb. 25 dkg porcukor
pár levél menta

Összekeverem a tészta hozzávalóit fakanállal. A piskótán sűrűbb, de még jól terülő masszát kell kapni. Tetszőleges méretű tepsibe/formába öntöm (szilikon, sütőpapír, vajazás-lisztezés, ki mit szeret). Nekem bejött a képen látható vastagság, de ki mit szeret. 180 fokra előmelegített sütőben sütöm. Nem mértem, de az én viszonylag kicsi sütim is sokáig sült, tűpróbával lehet ellenőrizni. A teteje felemelkedett, kicsit kirepedt, aztán hűlés közben visszament a púpja, semmi sem baj, a máz mindent el fog takarni. Nem szabad kiszárítani, látszik a képen, milyen jó kis szaftos. Rácson kihűtöm. Csak teljesen hideg sütire lehet rárakni a mázat. Kifacsarom egy fél citrom levét, és rengeteg porcukorral összekeverem, sokkal többet felvesz, mint amennyit gondolna az ember. És csak akkor lesz ilyen szép fehér, ha elég sűrű, ha híg, akkor egy átlátszó, csúnya mázat fogunk kapni. Akkor jó, ha szinte már azt gondolja az ember, hogy majd késsel kell kenni, nem fog magától szétterülni. Pedig szét fog. Szépen rákanalazom a süti tetejére, és azonnal szórok rá összevágott mentát. Itt nem érdemes túlozni, mert a sok menta nem tesz jót, legalábbis szerintem. Tényleg pár levélke elég. Szerintem egyszerűen isteni.

Napi cukinak meg ki más, mint Kóficka. Hétvégi tésai pihi, nehéz ám a tacsifej:)

Mindenki szunyókált, a többség a szülinapos fotelemben:)

Cserépkályhában sült (konfitált?) csirke

 Évek óta át kellett volna már rakatni a cserépkályhát, végre tavaly ősszel (mikor máskor) rászántunk magunkat. És ha már úgyis hozzá kell nyúlni, akkor rakattunk bele egy nagy sütőt is, mindenféle vérmes reményekkel. Hogy majd abban sütjük a zöldséget, krumplit, vacsorát, legalábbis a fűtési szezonban. Az az igazság, hogy csak félig vált be. Valahogy nem elég forró a sütő (pedig azt hiszem, mindent megtett ezért a kályhásmesterünk, csak egyszerűen a cserépkályha valószínűleg nem erre való). Nem tudom, hány fok lehet, benne, de például a sütőtök nemigen sül meg benne, több nap alatt sem. Apró cékla, egyesével alufóliába csomagolva két nap (szóval két befűtés). Alufólia nélkül keményre szárad. Szóval nem vagyok vele boldog, de azért erre-arra használható. Például jól lehet benne vacsorát melegíteni (mikrónk ugye már nincs). Isteni sült almát lehet benne készíteni - valahol félúton van az aszalt alma és a sült között, úgy jó, ahogy van. Na, és sütök benne csirkét is. Tepsi, alá pici olaj vagy zsír, rá a sóval, borssal bedörgölt csirke. Ha van kedvem, egy kis füstölt szalonnával itt-ott megtűzdelem, mert el nem rontja. A hasába meg mehet egy kis alma, hagyma. Alufólia. Este berakom, és reggelre kb. kész van. Nem egy gyorsétel, de a másnapi ebéd ingyen elkészül, és szerintem jó is.

Ez a sütő, amelyik kicsit kevesebbet tud, mint amit vártam tőle.

Napi cukinak meg vasárnapi képek. Abban a csúnya szeles időben sétáltunk a Duna-parton, a Luppánál. Alig van víz, a mederben lehet trappolni. Elképesztő színek és formák voltak. Kófickának is tetszett.

A Zsuzsinak is, mert volt bot.

Együtt is jó volt.

Nem rosszak a színek, mi?

Csokis-vörösáfonyás kocka (gluténmentes)

Megint egy villámgyors kevert, de annyira finom, hogy üti a sokórás bonyolult desszerteket. Egyszer már csináltam valami hasonlót, de  akkor émelyítően édes lett, mert nem számoltam azzal, hogy a rémesen édes aszalt vörösáfonyám milyen csúnyán fog viselkedni. Szóval most nagyon ügyeltem az arányokra, és szerintem isteni lett. Annyira jó, hogy csak ajándékba szabad csinálni, mert képes felfalni az ember együltő helyében több kockát is (kockánként kb. százezer kalória van benne).

Hozzávalók (egy kis tepsihez, de tényleg nem kell több):
3 tojás
kb. 5 dl joghurt
1,5 csésze durvára tört dió
1 csésze aszalt vörösáfonya
6 púpos evőkanál liszt (nálam 3 evőkanál barna rizs, 2 evőkanál gluténmentes, 1 evőkanál zab)
1 kávéskanál sütőpor (az az igazság, hogy lehet, hogy kifelejtettem, de nem árt bele)
2 evőkanál holland kakaópor
2 evőkanál cukor (nyírfacukrot és eritritet használtam)
vanília
5 dkg olvasztott vaj
1 csipet só
A tetejére:
2 dl tejszín
kb. 20 dkg étcsoki

Összekevertem minden hozzávalót, totál mindegy a sorrend. Nagyon híg lett a tészta, de ilyet is akartam. Rémesen kevésnek tűnt benne a cukor, amikor megkóstoltam, kifejezetten keserű volt. De emlékeztem, hogy milyen vacak émelyítő volt az elődje, szóval lefogtam a kezemet, és tényleg nem raktam bele többet. (Persze ha másnak nem ilyen édes a vörösáfonyája, akkor cukrozza bátran). Egy tepsit kivajaztam, és beleöntöttem a masszát. 180 fokos sütőben 20-30 percig kellett sütni, nem mértem az időt. Hurkapálcával lehet nézni a vége felé, hogy átsült-e. Hagytam a tepsiben kihűlni. Közben egy-két morzsát megkóstoltam belőle, és megállapítottam, hogy kuka, mert ízetlen és keserű. De azért befejeztem. Megérte
Felmelegítettem a tejszínt (mondjuk olyan 50 fokosra), és több részletben felolvasztottam benne a feldarabolt étcsokit. Utána ezt ráöntöttem a tetejére. Elég hígnak tűnik, de meg fog kellően szilárdulni pár óra alatt. (Ja, és végre megoldottam a csokiolvasztás után maradó csokis lábas kérdését. Ugye mindig felragad egy csomó a falára, amit kinyalogatni nincs kedvem, de kidobni sem. Rájöttem, hogy DT reggeli kakaójához tökéletes, így ő ilyenkor csokis tejet iszik, és nem kerül a felolvasztott csoki sem a szemétbe.) Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy isteni lett, pont megfelelően volt édes a viszonylag sok csokitól és a vörösáfonyától, jól jöttek a ropogós diódarabok is, akár tortának is elmenne.

Napi cukinak meg cica. Nem tudom, írtam-e már, hogy három és félre nőtt a macskáink száma. Egy-két hónapja jár hozzánk egy nagy, kopott kandúr, irtó kommunikatív, és hangosan nyávogva kéri a menüt. Eleinte fejest ugrott a száraz tápba, ma már kissé válogatós lett. Kicsit aggódom, hogy nagyon ideszokik, és megeszi a Zsuzsit, nem sokkal kisebb nála. Tele van sebhellyel, sok kandúrral elbánhatott a környéken, egy foxit reggelire megeszik. Remélem, inkább elkerülik egymást.

Zöldborsós édesburgonya

Ezen a télen folyamatosan zöldségragukat ettünk, és úgy tűnik, hogy tavasszal is folytatódik a trend. Teljesen elbűvöl, hogy ugyanaz a pár zöldségféle egészen másként viselkedik sütőben sütve, serpenyőben vagy wokban, mindig valami más lesz belőle. Általában a legegyszerűbb zöldségeket használjuk (sárgarépa, petrezselyemgyökér, zeller, káposzta), és fűszert is elég keveset rakunk hozzájuk, mert nem kell elnyomni a jó kis sültzöldség-ízt. Ez az édesburgonyás egy kifejezetten jól sikerült darab, megérdemli a megörökítést.

Hozzávalók:
4 nagy édesburgonya
kb. 30 dkg fagyasztott zsenge borsó (tényleg zsenge legyen, abból jó csak)
4 nagy vöröshagyma
1 darab gyömbér
5-6 fokhagymagerezd
pici őrölt római kömény
őrölt fekete bors
1-2 kávéskanál erőspaprika-krém
1 kávéskanál méz
olívaolaj
só
kecskesajt
egy darabka füstölt szalonna (ha belefér, mert isteni ízt ad neki)

A felkockázott picike szalonnát (tényleg nem kell sok, olyan negyed tenyérnyi darabka, ha vékony, egyébként még kisebb) egy wokban kiolvasztjuk, öntünk még hozzá némi olívát, és megsütjük benne a felkarikázott hagymát, szigorúan só nélkül, mert nem szaftot akarunk, hanem ropogós hagymát. Ha már kezd barnulni, hozzáadjuk az átnyomott fokhagymát és a lereszelt gyömbért, kevergetve sütjük még egy percig. Ekkor rádobjuk a meghámozott, feldarabolt édesburgonyát, és elkezdjük együtt sütni. Közben mehet hozzá már só, római kömény (tényleg nem kell sok, ne domináljon az íze), erőspaprika-krém. Egy idő után már nagyon száraz, de még félig nyers a krumpli, ekkor szoktam alá önteni egy kis vizet (jobb lenne alaplé, de az valahogy nincs kéznél sosem ilyen kis mennyiségben). Ha már gyakorlatilag kész, akkor mehet hozzá a fagyasztott borsó, a bors meg a méz, ezzel már csak egy-két percig kell együtt főzni. Utána még ráteszem a fedőt, és úgysem olyan a családunk, hogy az asztalnál várná a kész ételt, szóval fél órácskát még elpihenget alatta, a vastag öntöttvasban meleg marad, hála istennek. Érlelt kecskesajttal mennyei.

Napi cukinak meg egy kis délutáni nézés.

Malai kofta naannal, újratöltve

Volt már. Itt. Be sem írtam a receptet, csak linkeltem. Aztán most, amikor meg akartam ismét csinálni, semmi sem volt a link helyén. Kisebb kutatás után itt meglett. Mert a blogok nyilván költöznek ide-oda, én meg nem követem, szóval a legjobb, ha mégiscsak bekörmölöm, mert ha valami nagyon finom vega ételre vágyunk, ünnepire, sok idősre, akkor ezt kell megcsinálni. Naannal.

A malai kofta tulképp ropogósra sült zöldséggombócok fűszeres paradicsommártásba süllyesztve. A gombócokkal kell kezdeni, mert az a macerás része a történetnek. Nagyon nagy adagot csináltam, de szerintem nem sokkal nagyobb munka, mint a fele lett volna, és egy-két nap alatt bármennyi elfogy belőle nálunk.
Hozzávalók a gombócokhoz:
bő 1 kg héjában főtt krumpli
2 sárgarépa
2 maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
1 liter házitej
fél citrom leve
125 g kesudió
só
indiai fűszerkeverék (azt hiszem, Himalaya volt a neve)
olaj

Felforraltam a tejet, belecsavartam a citromot, az szépen kicsapta. Hagytam egy kicsit állni, majd beleöntöttem egy konyharuhával bélelt szűrőbe, és hagytam csöpögni, amíg a többi hozzávalóval matattam. A főtt krumplit még forrón meghámoztam, áttörtem. A sárgarépát pici vízben megpároltam, a végén mellédobtam a fagyott borsót, azt már csak melegíteni kell. Aztán mindezt leszűrtem, összekevertem a krumplival, az aprítógépben morzsásított kesuval, sóval, indiai fűszerkeverékkel. Vizes kézzel diónyi gombócokat csináltam, kellett hozzá némi türelem, hogy finoman fogalmazzak. Egy tepsibe sütőpapírt terítettem, olajjal rendesen megkentem. Ráültettem a gombócokat.

Aztán felülről is szépen lekentem mindet olajjal.

Aztán mehettek a jó forró sütőbe, hogy szépen megpiruljanak. Félidőben kivettem a tepsit, és megforgattam egyesével a gombócokat.

Amíg sült, elkészítettem a paradicsomos mártást.
Hozzávalók a mártáshoz:
4 nagy vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
5-6 cm gyömbér
olaj
2 liter sűrített paradicsom
Garam masala
kurkuma
római kömény
csípőspaprika-krém
só
1 szűk evőkanál méz
2 dl tejszín
125 g kesudió

Aprítógépben picire vágtam a hagymát, olajon sóval üvegesre sütöttem. Utána ment rá a szintén aprítógépben kicsinyített fokhagyma meg a reszelt gyömbér, ezeket is jól összeforrósítottam. Ráöntöttem a sűrített paradicsomot, és addig adagoltam hozzá a fűszereket, amíg nem tetszett az ízvilága. Rotyogtattam egy darabig, utána ment bele a kesu meg a tejszín. Tálalás előtt ezzel öntöttem nyakon a gombócokat. Vajas naan ment még mellé.
Tudom, hogy ez egy erősen egyszerűsített változat, de nagyon finom így is, és semmi olyan nincs benne, amit ne lehetne megkapni egy picit nagyobb boltban.

Édesköménysaláta

DT mindig sírdogál édesköményért, ha elviszem vásárolni, na most végre megkapta. Isteni saláta lett belőle. Az aldiban nagyon olcsón nagyon szépeket lehet most kapni, nagyok és ropogósan frissek, és ugyanott vettük hozzá ezt a mistanzia vagy mi a szösz salátát is, ötféle bébisaláta összekeverve, fantasztikusan néz ki, és nem is drága. Szintén a szupergyors vasárnapi ebédrevalók fejezetbe való.

Hozzávalók:
1 nagy édeskömény
1 nagy narancs
1 jó nagy marék vegyes bébisaláta
1 teáskanál méz
1 evőkanál jófajta balzsamecet
némi olívaolaj
fél citrom leve
só

Az édeskömény végeit levagdostam, félbevágtam, és nagy késsel hajszálvékonyra felkarikáztam. Beledobtam egy tálba. A narancsot megmostam, levágtam a héját, kifiléztem a húsát (az édesköményes tál felett, hogy a kicsurgó leve oda folyjék), a gerezdeket elfeleztem, mehetett az is a tálba. A filézés után megmaradt hártyagömböt (vagy hogy is nevezzem azt, ami ilyenkor a kezünkben marad) jó alaposan kifacsartam a salátástálba, nem vagyok olyan gondos, hogy ne maradt volna sok gyümölcshús rajta. Aztán mehetett hozzá az összes többi hozzávaló, és kész is volt. Ja, még belevagdostam az édeskömény gondosan félretett kaporszerű levélkéit is. Nagyon finom.

Napi cukinak meg kiránduló ebek jönnek, szintén nem friss képekkel, de akár szombaton is lőhettük volna, nem sokat változtak tavaly november óta sem az erdők, sem az ebek.

Cantucci - már megint blogbaírás

Ma megint Rebeka süt nektek. Állítólag isteni volt.
Kapcsolatom a cantuccival sokáig plátói volt. Tetszettek benne a gusztusos manduladarabok, a látható ropogóssága, tudtam, hogy nagyon szeretném, de valahogy mindig elkerültük egymást. Aztán idén télen volt Bencével egy haszontalannak tűnő háromnegyed óránk és épp a La Delizia kekszmanufaktúra környékén voltunk. Régen jártunk már itt, ideje volt újra benézni. (Ajánlom mindenkinek! Nagyon kedves kis hely, számtalan keksszel, pohárkrémmel, pitével, macaronnal és nyáron kézműves fagyival.) Szóval végre itt volt a lehetőség, hogy cantuccit ropogtassak. Minden előzetes elképzelésem igaznak bizonyult vele kapcsolatban, imádtam az utolsó morzsáig.

Nem is tudtam újra ennyit várni rá, ezért nekiláttam a receptje felkutatásának és végül Vrábel Krisztina szakácskönyvében találtam egy szimpatikusat.

Én rögtön dupla adagot készítettem, és a fél óra cukor- és lisztszitáláson kívül nagyon megérte, estére már alig kopogott néhány a dobozban.

Hozzávalók:

-          11 dkg porcukor

-          11 dkg liszt (én vegyesen teljes kiőrlésűt és finomlisztet használtam)

-          10 dkg pucolt mandula

-          1 tojás

-          só

A cukrot és a liszteket egy tálba szitáltam apró szemű szitán, hozzáadtam a tojást, a sót és a mandulát (szeleteltet használtam, durvára törttel valószínűleg szebb lett volna), összegyúrtam a tésztát. Mivel nagyon száraznak találtam, beleütöttem még egy tojást, így már szépen kezelhető masszát kaptam.

Két hurkát formáztam belőle, kicsit meglapogattam őket, aztán sütőpapírral bélelt tepsiken a 180 fokos sütőbe kerültek 30 percre. Ezután hagytam kicsit hűlni a rudakat, majd átlósan felszeleteltem őket, az oldalukra fektettem és visszadugtam őket pirulni úgy 200 fokon még 8 percre. Finom, illatos, ropogós kekszek lettek. Magában ropogtatva is isteni, de a kávéba mártogatás sem árt neki.

A szép képeket természetesen Rebeka csinálta.

Egyszerű epertorta (gluténmentes)

Szerintem eljött az epertorták ideje, duplán is. Eperszezonban ugye az ember epret eszik marokszám, nem epertortát. Ilyenkor viszont egyrészt ott van a mélyhűtőben még tavaly felhalmozott készlet - legalábbis egy része -, amit sürgősen el kéne tüntetni, egyébként soha rosszabb feladatot, azt hiszem, bármennyi fagyasztott epret el tudnék fogyasztani. Másrészt meg itt vannak a spanyol meg mittudomén még milyen eprek, ezer forint körüli áron, mármint kilója, hát nincs ember, aki képes lenne anélkül bevásárolni a lidlben vagy az aldiban, hogy ne dobna be egyet-kettőt a kosarába. Ami persze általában nem alkalmas a magában való rágcsálásra, de azért desszertekhez, tortákhoz elmegy, sőt, nagyon is elmegy. Na, szóval pénteken is epertorta volt, meg ma is. A péntekit nem fényképeztem le, az egy túrós-eperlekváros változat volt, ez meg egy lustáknak való. Pont olyan alkalmakra való, mint a mai, amikor az embernek van másfél órája egy többfogásos vasárnapi ebéd összedobására, és a desszert ugye kötelező. Szóval semmi felvágás, de azért bevállalható, a család nem fog sírni, hogy folyik a krém, mert cserébe nagyon-nagyon finom. És még kalóriában sem annyira rettenetes, mint amilyennek látszik. Az alapja egy mandulás-kakaós gluténmentes piskóta, mostanában mindig ezt sütöm, és sokkal, de sokkal finomabb, mint a normális piskóta. Semmi száraz fűrészporérzés, szaftos, finom és puha, még másnap is. Harmadnapot még nem élt meg nálunk. Szóval gluténevőknek is nagyon ajánlom,  mert isteni. Rajta pedig tejszínhabbal lazított krémsajt avagy krémsajttal tuningolt tejszínhab, ahogy tetszik, sok vaníliával, pont annyira savanykás, amennyire kívánja az ember, a tetején pedig felolvasztott fagyasztott eper. Frissel sem lett volna rossz, de nem volt most. Elkészítési ideje alig van, szóval szuper családi desszert.


Hozzávalók egy 24 cm tortához (mivel ez egy alacsony torta, ez kb. 8 nagy szelet):
Az alaphoz:
4 nagy tojás
2 evőkanál barna cukor
2 evőkanál nyírfacukor
4 evőkanál darált mandula
1 evőkanál holland kakaó
1 evőkanál gluténmentes liszt
A rakományhoz:
3,5 dl tejszín
1 csomag habfixáló
125 g krémsajt
1 teáskanál porcukor
eritrit ízlés szerint (vagy valami más édesítőszer)
sok-sok igazi vanília
egy liternyi fagyasztott eper felengedve
1 pici üveg eperlekvár

Robotgépben legalább öt percig vertem az egész tojásokat - maximumon - a cukrokkal, szépen kifehéredik és kihabosodik, utána fakanállal belekevertem a többi hozzávalót. Papírral kibéleltem a tortaforma alját, beleöntöttem a masszát, és 180 fokos sütőben sütöttem valameddig, mondjuk 20 percig. Mivel kakaós, ennél ugye nehezebb látni, hogy mikor van kész, de egyrészt érződik az illatán (kicsit égett sütiszag jön már a sütőből), másrészt a tetejét meg lehet kicsit nyomkodni tenyérrel, harmadrészt ha bizonytalanok vagyunk, ki lehet venni a sütőből, és alaposan körbevizsgálni, ha a széle már sötétbarnára pirult, akkor biztosan készen van. Rácsra borítottam, lehúztam róla a papírt, majd papírostul visszaborítottam a tenyeremre, és így csúsztattam vissza a rácsra. Így nem lesz csíkos a puha tészta, mert már ugye nem a rácson ül, hanem a papíron (melegen nekem könnyebb lehúzni, azért ez a sok macera). Hamarabb elkészült, mint ahogy ezt leírtam.
Utána habot vertem a tejszínből a porcukorral meg a habfixálóval, hozzákevertem a krémsajtot, eritritet, vaníliát. A kihűlt tésztát megkentem a lekvárral, rákanalaztam a habot, és rápakoltam a lecsöpögtetett epret. Rögtön vágtam egy nagy szeletet a Bendinek, így keletkezett a közepén ez a csinos habfolyás. Ha van időnk várni a vagdosással egy órát, akkor a habfixáló szépen megfogja, és nem csurog már összevissza. Ebéd után már egész jól lehetett szeletelni.

A szép képeket Rebeka csinálta.

Napi cukinak pár régebbi, napozó eb, mert hogy mostanában nem csak nem blogolok, hanem kutyát sem fényképezek, sosem vagyok itthon hozzá eleget, sajnos. De majd változtatunk ezen:) Végül is az idén is pont így fogják süttetni a hasukat, remélhetően már holnaptól.