Gluténmentes túrógombóc

Káposztaleves után tökéletes. Szerintem ez a gluténmentes változat még jobb is, mint a gluténes, nem tipikus, ahogy az imádott Szízöröm mondaná.

Hozzávalók:
1 kg túró
5 tojás
4 púpos evőkanál kukoricaliszt
4 evőkanál gluténmentes liszt
6 púpos evőkanál rizsdara
1-2 evőkanál barna cukor
vaníliapaszta
csipet só
dió és barna cukor
némi vaj

Összekeverem a tojást, a túrót, a háromféle liszt(féleség)et pici barna cukorral és vaníliával. Vizes kézzel gombócokat gyártok, sós vízben kifőzöm. Akkor teszem a vízbe, amikor az elkezd forrni, és miután újra felforrt, két-három perc és kész is. Kevés olvasztott vajra rászedem, megforgatom benne. Durvára darált, barna cukorral összekevert dióba forgatom. Mákkal is isteni lehet, de az nem volt itthon.

Napi cukinak meg egy evezős kép Kófickáról. Mert egyszer nyár is volt.

Mézes káposztasaláta

Káposztás napok vagynak. Imádom a jó káposztasalátát. A nagynéném istenit tud csinálni, azt a hagyományos, cukros-ecetes-köménymagos házi változatot. Nem tudom, mi a titka, az enyém sosem olyan jó. Irtó szép vékonyra fel tudja vágni a káposztareszelőjével, szerintem ez lehet a titka:) Szeretem az amerikai, majonézes-répás változatot is. Egyébként mind a kettő már valamilyen formátumban megjelent nálunk. Az Andié itt, ez a klasszikus, tőlem meg majonézes itt.
Kicsit összeházasítottam a kettőt, szuper lett, nagy adagokban kell újra és újra gyártanom.

Hozzávalók:
- 1 kis fej káposzta
- 1 sárgarépa
- kis darab póréhagyma
- 1 evőkanál méz
- 1-2 evőkanál balzsamecet
- őrölt kömény
- só

Igyekszem nagyon vékony, nagyon hosszú csíkokra vágni a káposztát, vagy sikerül, vagy sem. Sajnos egyik konyhai robotgépem sem alkalmas erre, muszáj vagyok kézzel szabni. Káposztareszelőm persze nincs. De haladok a témában. A nagynéném egyébként úgy szokta csinálni, hogy káposzta felső, erre megfelelő rétegeiből lesz a saláta, és a maradék, szépen nem felszeletelhető, vastagabb eres részeit meg mindig lepirítja káposztás tésztához, ahhoz minden jó. Nálunk most káposztaleves lett a csúnyább részekből. Na, szóval egy nagy porcelán tálba beleszórom a káposztát, összekeverem a szálasra reszelt répával meg a vékonyan felkarikázott hagymával. A tetejére rakom a mézet, sót, egy evőkanálnyi finom ecetet., őrölt köményt. A teaforralóban vizet forralok olyan jó nyolcvan fokosra. Ráöntöm a káposztás-répás keverékre. Elkeverem, kóstolgatom, nem kell, hogy túl ecetes legyen. Azért jó így, mert ropogós marad a káposzta. Aztán vagy így hagyom, vagy leszűröm egy fél óra múlva, és összekeverem majonézzel, joghurttal.

Napi cukinak meg egy kis vadszőlő. Volt idő, amikor elöntötte a fél udvarunkat. Nagyon szép, de irtó agresszív, és másnak is kell a hely, szóval eléggé vissza lett kurtítva. Ilyenkor azért sajnálom, hogy csak kevés maradt már belőle.

Cukkinipizza - blogbaugatás, ahogy Demény, a köcsög mondaná

Nagyon bírom Deményt meg a stílusát, én sem tudom jobban megfogalmazni, hogy ezt most nem én írtam:)) Szóval Rebeka látja, hogy alig történik valami a blogon, ő viszont istenieket főz, és most elhatározta, hogy besegít. Főz, fotóz, fogalmaz. Fogadjátok fszeretettel:) Egyébként szerintem zseniális a kaja, nem csak fogyókúrázóknak (nekem ugye már minek), hanem gluténkerülőknek is. Télen is van cukkini, ugyan ritkásabban és drágábban, de most begyakoroljuk, jövő nyáron meg ezt esszük majd folyamatosan. Akkor lássuk:

"Azt hiszem, megtaláltam a nagy Őt a lakótársam, Annácska személyében. Na jó, ez nem coming out, csak a főzés területére értem J

Korábban is rengeteget „táplálkoztunk együtt mentálisan” még a pompomlányos időszakunkban, és az evés szeretete azóta sem lankadt bennünk. Kicsit már gyakorlottabban mozgunk a konyhában, ami sok lehetőséget nyitott meg előttünk J, és buzog bennünk a tanulni vágyás, így első közös projektként átlapoztunk egy Jamie Oliver és egy River Cottage szakácskönyvet, lelkesen jelölgettünk és megfogadtuk, hogy végigfőzzük a kiszemelt étkeket.

Elsőként viszont egy pinterestes receptet próbáltunk ki, ami már régóta izgatta a fantáziámat: a cukkíni pizzát.

De lesz még marokkói paradicsomos halragu, kéksajtos-rozmaringos sütőtök és camemberes-rozmaringos penne is.

Szóval a cukkini pizzában az a pláne, hogy a „pizza” alapja nem lisztből készül, hanem reszelt cukkíniből. Szóval a paradicsom és a nyúlós sajt élvezete megmarad, mégsem szalad be 2000 kalória a szánkon. Kedves dolog, nem?

Hozzávalók az alaphoz (1 nagy tepsi lesz belőle):

-          2 tojás

-          3 közepes méretű cukkíni

-          1 csésze reszelt sajt (mi trappistát használtunk, de lehet mozzarellával is készíteni)

-          ½ csésze reszelt parmezán

-          1 csésze teljes kiőrlésű liszt (elhagyható, én csak a ropogósság reményében kevertem vettem be a buliba) - (én ugye rizslisztet vagy valami ilyesmit használnék - a szerk. megjegyzése)

-          só

Lereszelem a cukkíniket, megszórom sóval és kicsit állni hagyom, amíg levet ereszt. Utána kicsavarom jó alaposan. (Én ezzel szenvedtem a legtöbbet, de az okosok azt mondják, érdemes tiszta konyharuhába csavarni az egész zöld pakkot és így kicsavarni a levet. Elegánsnak tűnik.)

Hozzákeverem a két tojást, a reszelt sajtokat és a lisztet és összegyúrom az egészet. Elég lágy, de semmiképp nem folyós „tésztát” kaptam eredményül.

Sütőpapírozott tepsire borítom az egész matériát és szépen kilapogatom, úgy 1-1,5 cm vastagságúra, majd betolom a 180 fokra előmelegített sütőbe és aranybarnára sütöm.

Ezután jön a móka és kacagás része: megkenem fűszeres paradicsomszósszal és rápakolok mindent, ami jó. Mi itt sonkát, paradicsomkarikákat, bazsalikomot és sajtot tettünk a pizzánkra.

Visszatolom a sütőbe még egy kicsit, hogy a sajt is szépen megolvadjon a tetején és voilá!"

Napi cukinak meg egy kirakós játék. Na kinek van a legeslegszebb hasikája????

Káposztaleves

Minden erre predesztinált, egyrészt hegyekben állnak a cuki káposzták minden zöldségesnél, szóval eléggé rákattantam, másrészt épp kirándulni készülünk, és a káposztaleves többször hangzott el, mint a Tátra, azt hiszem, tulképp enni készülünk, csak sétálunk is mellé egy kicsit. Ma meg egyébként is levesre vágyom, jó melegre, mert még mindig cserépkályhaprojekt folyik, tehát no fűtés idelent, és fázom. Szerintem isteni lett a leves, és nem sok idő, nem sok pénz.

Hozzávalók:
- egy kis fej káposzta
- 2 szál sárgarépa
- némi zsiradék
- 1 nagy vöröshagyma
- 2-3 kisebb krumpli
- 1 csokor petrezselyem zöldje
- 1 zöldpaprika
- pirospaprika, őrölt kömény, bors, só, babérlevél
- húsevőknek kolbász
- 1 evőkanál liszt a habaráshoz - nálam gluténmentes

Megpárolom a hagymát a zsiradékon, aztán rádobom a felkarikázott répát is, jól átpirítom (ez több perc, időnként megkeverve). Utána rádobom a paprikát összevágva, megszórom a pirospaprikával, és már öntöm is fel nem túl sok vízzel. Mehet rá a vágott káposzta. Annyi legyen rajta a víz, hogy jól ellepje, de nem kell túl sok. Fedő alatt főzöm jó 10-15 percet, közben fűszerezem. Hozzáteszem az apróra vágott krumplit, és öt perc múlva a felkarikázott kolbászt (merthogy nem kolbászlevest akarok, nem akarom sokáig főzni). Egyébként kolbásztalanul is isteni. Ha kell, adok még hozzá egy kis vizet, felforralom. Behabarom a vízzel elkevert liszttel, elzárom alatta a gázt, és megszórom a petrezselyem zöldjével. Szerintem kaporral még jobb lenne, de nálunk kaporstop van. Tudom, hogy le kéne róla szokni, de tejföllel eszem, mert annyira jól áll neki. Ez egy meglehetősen nagy adag, de nem érdemes három szál káposztával szerencsétlenkedni, egy hétig tuti eláll.

Napi cukinak meg őszi udvaron lekapott őszi ebek. Tündérbogár Kóficka, aki így tud nézni.

A hosszú orrú Zsuzsi meg ugye mindig mozgásban.

Padlizsános csirkeragu

Ez nyáron elég sokszor készült, kb. annyi idő, mint egy gyors lecsó, és isteni finom.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
2 fakanál zsír
1 nagy vöröshagyma
4-5 fokhagymagerezd

4 padlizsán
1-2 sárgarépa
1 kápia paprika

római kömény
2 zöld paprika
2 hatalmas paradicsom
 bazsalikom
só
bors

Abszolút szokásos elkészítés. Felkockázom a csirkemellet, feldarabolom a répát. Nem túl nagyra felkockázom a vöröshagymát is. Egy nagy serpenyőben vagy a vokban megcsinálom az alapot: a zsíron só nélkül megpirítom a vöröshagymát, utána rádobom a zúzott fokhagymát (mert ugye már van:)), fél percig sütöm együtt. Ekkor mehet bele a hús, jól átpirítom minden oldalról. Ráöntöm a répát is. Közben már hámozom a padlizsánokat (mert utálom a héját), és dobókocka méretűre vagdosom (ez a legtöbb idő), és szórom bele folyamatosan a serpenyőbe vagy vokba, sokkal izgalmasabb lesz a végeredmény, hogy ezerféle állagú lesz benne a padlizsán. Közben persze időnként keverek. Amikor már mindez benne van, adok hozzá bőven római köményt, belevagdalom a paprikákat is. Most már jöhet a só is meg némi bors. Egészen a vége felé teszem bele a felvágott paradicsomot és a bazsalikomot, és ekkor már csak annyi ideig sütöm, hogy kicsit megrogyjon a paradicsom, de semmi esetre se főjön szét. Barna rizzsel a legjobb.

Napi cukinak meg az én édes kicsi cicám. Örökölt anyukámtól egy szép régi konyhaasztalt a teraszra, most azon szokott napozni (ennyire beszőrösödik alatta kis pokróckája, kefélni nem is próbálom), a pokróc sokkal jobban tűri. Ugye milyen gyönyörű? Most szedett magára egy kis husikát, lassan szinte dundi lesz:)

Zöldséges muffin (gluténmentes)

Változatlanul azzal küzdök, hogy valami meleg ételnek kinéző ételt tegyek magunk elé legalább hetente kétszer. Mindig jóval később érek haza, mint szeretnék, és tényleg maximum fél órám van a kajával piszmogni, mindig van valami más kötelező feladat, most például a Csillától kapott kereskedelmi mennyiségű birsalma feldolgozása (birsalmasajt ,  melléktermékként birsszörp és birslekvár lesz belőle, több napos projekt mind). Ez is egy ilyen volt, és nemsokára jön egy másik is. Nekem nagyon ízlett, de szerintem a családnak is. Az előkészítése tényleg belefér a félórába a mosogatással együtt, aztán amíg sül, lehet lazítani. Nekem melegen ízlett a legjobban, de nyilván lehet melegíteni is. Ebből az adagból, ami majd mindjárt következik, lett 12 baconos muffin és egy kis tepsinyi csak sajtos vega, szóval bőven marad belőle másnapra is (a legendásan jó étvágyammal is csak kettőt bírtam legyűrni a kannibál változatból).

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott zöldségkeverék (ez most zöldbabos-kukoricás-sárgarépás volt)
némi zsiradék
3 tojás
25 dkg tehéntúró
5 dkg juhtúró (csak ízesítésnek használtam)
kb. 3 dl joghurt
fél dl olívaolaj
4-5 evőkanál liszt (nálam kukorica- és gluténmentes liszt fele-fele arányban, de más is jó)
fél zacsi sütőpor
só
bors
12 szelet bacon
5-10 dkg kemény sajt
kicsi vaj

A fagyasztott zöldségeket beleöntöttem egy nagy lábasba, öntöttem alá pici olajat meg pici vizet, és felmelegítettem, főzni nem kell, mert ezek tulajdonképpen már roppanósra vannak párolva. Sóztam is.
Közben egy nagy tálban összekevertem a liszteket a sütőporral, aztán mehetett bele a többi hozzávaló (a bacont és a sajtot kivéve). A muffinforma mélyedéseit kibéleltem a baconnal (alulra egy darabka), aztán az oldalát is). A kicsi tepsimet kikentem vajjal. Eddigre már kész volt a zöldség is, leszűrtem, és több kis adagban hozzákevertem a tésztához (csak hogy ne főjön meg rögtön a tojás). Olyan jó muffintészta-állagúnak kell lennie az egész cuccnak, jól adagolható kanállal, éppen csak nem folyik, de azért kifejezetten lágy massza. Teliraktam a mélyedéseket, a maradék meg ment a tepsibe. Ennek a tetejére még reszeltem sajtot is. 200 fokos sütő, amíg szépen meg nem pirul, nem néztem az órát, de olyan 20 perc lehetett. Amikor forró, akkor még nagyon lágy, érdemes vele várni egy kicsit, ahogy hűl, egyre szilárdabb lesz, akkor már lehet szépen szeletelni, illetve egyben ki lehet emelni a mélyedésekből. Salátával egyszerűen isteni volt.
Este főzni azért is jó, mert nem lehet egy normális képet csinálni, legalábbis az én nulla felszerelésemmel. Mindenesetre ha művészi alkotásnak nem is, információnak elmegy.

 

Napi cukinak meg pár illegális melegedő. Kutya elvileg csak az előszobában tartózkodhat, alapvetően a kosárkájában. Nem is értem, hogy tudnak ennyire felszaporodni az ágyakban. Az én édes kicsi cicám persze ott alukálhat, ahol akar.

Tésai vacogás 1. Aki miatt nem lehet beágyazni:

Tésai vacogás 2. Nem én takartam be:) Ez egyébként a lenti kutyakanapé, de rendezettebben szokott kinézni, ha Kóficka épp nem furkálja be magát minden alá:)

Mascarponés körtés süti

Valahogy nem volt kedvem blogolni, meg nem volt kedvem fényképezni, de az is lehet, hogy ezentúl másként lesz. Ki tudja. Változatlanul az a helyzet, hogy nyáron nem sütök túl sokat, mert mértéktelen mennyiségben tolom magamba a gyümölcsöket (most épp őszibarack-függőségbe estem), és nehezen fér már belém a süti is. Egyébként meg elfelejtek fényképezni, vagy már este van, stb., stb., mindegy is. Ha meg sütök, akkor szinte mindig csak gyümölcsös kevert sütit, mert annyira finom, és mert annyira gyors. Ezt a körtéset merő véletlenségből lefényképeztem, így fel is teszem, hogy legyen már egy poszt ebben a negyedévben. Tésán mindig rengeteg körténk van, kőkemény, amikor leszedi az ember, aztán kb. két hét alatt besárgul és totál felpuhul, ha ekkor nem csinálok vele semmit, akkor a következő egy hétben már meg is romlik. A nagy részéből körtevelő lesz, elkopik a télen, bármilyen kására, joghurtba, tejberizshez, kevert sütibe. Most pont elkaptam az érés végét, és gyorsan sütöttem egy körtés sütit belőle. A kevert sütijeim úgy készülnek, hogy összekeverem mindazt, amit találok épp a hűtőben, nemigen mérek én semmit.

Akkor az útmutató (egy közepes tepsihez):
- 2-3 tojás, amennyihez épp kedvem van. Most kettőt használtam.
- kb. fél liter joghurt vagy kefír vagy aludttej (le szoktam önteni a savóját) vagy tejszín vagy zsíros tej vagy tejföl, a leggyakrabban ezek keveréke, tényleg minden maradék jól elfogy benne. Most joghurtot használtam meg egy fél  pohárka tejfölt.
- egyéb tejtermékek: bármi maradék a hűtőből, túró, rikotta, mascarpone, ilyesmi. Most 25 dkg mascarpone ment hozzá.
- zsiradék: kb. 5 dkg vaj olvasztva, de ha nagyon lusta vagyok, amióta nem használunk mikrót, elég macerás a melegítés, akkor egy löttyintésnyi étolaj, kb. fél dl. Most olaj ment.
- extra: ilyen-olyan gyümölcsvelő, híg lekvár, ha éppen kallódik valaki a hűtőben.Vagy kókusztej, főleg ha van bontva. Most olyan egy deci körtevelőt tettem hozzá, mert maradt a nagy befőzésből.

Próbálok valamelyest ügyelni az arányokra, hogy ne fröcsögjön a zsiradéktól, nem azért, mert hizlal, hanem azért, hogy nem áll jól a sütinek, elveszíti a könnyedségét. Szóval a mascarpone vagy tejföl, tejszín mellé épp csak egy pici olaj megy vagy akár ki is lehet hagyni. Ha csak joghurtot rakok bele, akkor nagyvonalúbban bánok a vajjal.

Mindezt összekeverem egy fakanállal, nem kell nagyon túlkeverni. Aztán beledobálom/szórom a száraz cuccokat, olyan sorrendben, ahogy eszembe jut.
- kell valami lisztféle, ehhez a mennyiséghez olyan 6-8-10 evőkanálnyi, attól függően, mennyire lágyan szeretjük a tésztát, meg persze, hogy milyen liszt. Mostanában ugye gluténmentesen sütök, tehát általában barna rizsliszt, kukoricaliszt és gluténmentes liszt keverékét használom. Van, amikor rizsdarát is teszek hozzá. Ha ennék glutént, akkor teljes kiőrlésű lisztet tennék bele, mondjuk alakort. Most olyan 6-8 evőkanálnyi gluténmentes keverék ment bele.
- kell valami édesítőszer, ki mit szeret. Mostanában barna cukrot teszek bele meg eritritet. Kicsit félek ugyan a nyers tojástól, de kóstolom közben, nem kell, hogy túl édes legyen.
- ízesítőszerek: vaníliát mindig teszek bele, mostanában pasztát, mert az van otthon. Van, amikor a zacskós Bourbont, meg van amikor kivonatot. Mindegy, csak igazi vanília legyen, ne vanilin, mert egész más az íze. Sokszor megy fahéj, ha illik a gyümölcshöz, a legtöbbször igen. Mehet bele valami jóféle likőr is, mandula- vagy narancs, konyak, rum. Ez alkoholmentes volt.
- puffasztószer: fél csomag sütőpor, ha lehet valami jobbféle. Sokszor elfelejtem, akkor is finom a tészta, csak értelemszerűen alacsonyabb lesz.
- extrák: hogy izgi legyen a tészta, mehet bele egy-egy marék kókuszreszelék, tört mandula vagy dió, csokicsepp, ilyesmik, de ez el is maradhat. Ebbe egy-egy marék mandulát és csokicseppet tettem.

Szóval fakanállal összekeverem a cuccokat. A piskótánál kicsit sűrűbb, jól önthető, jól terülő masszát kell kapni. Inkább hígabb legyen, mint túl sűrű, mert akkor fojtós lesz. Kivajazok egy közepes tepsit. Beleöntöm a tésztát. A tetejét alaposan kirakom gyümölccsel, nagyon-nagyon sokkal, attól lesz finom. És megszórom 1-2 evőkanál barna cukorral. Szilvánál, almánál még a tetejére is mehet egy kis fahéj. Kb. 100 fokos sütőbe tolom, így nem izgulok, hogy kibírja-e a meleget a porcelántepsi. Aztán már emelem is fel a hőfokot 180-ra. Látszik, hogy mikor kész, szépen barnul a széle. Érdemes tűvel, kötőtűvel próbálni, átsült-e. Olyan fél óra, kb.  Ha van türelmünk megvárni, hogy teljesen kihűljön, akkor általában szépen lehet szeletelni, melegen inkább kanalas. De úgyis isteni.

Ha te is körtés sütire vágysz, de nem pont erre, akkor eddig ezeket sütöttük:

Csokis körtetorta
Vaníliás-körtés papucs Beától
Nagyon körtés süti 
Bea boros körtetortája
Régebbi csokis körtetorta párban
Bea csokis körtetortája
Bea körtelepénye
Nyárbúcsúztató rikottás körtetorta



Mielőtt elkopna teljesen a nyár, kaptok napi cukinak pár repülő Zsuzsikát:

Meggypálinka

Bocs a képért, de sürgős. Nem az én receptem, Permanistától kaptam. Az elmúlt fél év során szépen megittuk az ő összes meggypálinkájukat, és nagyon-nagyon ízlett. Ergo nekem is kell csináljak. És ti is csinálhattok, mert még mindig van meggy bőven. A recept nagyon bonyolult, kimagozott meggyet kell rakni egy (vagy több) jó nagy üveg aljára, felönteni valami semleges ízű pálinkával, aztán nagy ívben elkerülni karácsonyig. Akkor le kell szűrni. A pálinkás meggyet elszopogatni a karácsonyi sütigyártás közben, a levét meg jól beosztani a következő karácsonyig. A szétosztogatást mi nem vállaljuk, meg fogjuk inni magunkban, titokban, mert annyira, de annyira jó. Nem likőr, mert nem nagyon édes, szépen érezni a pálinka meg a meggy ízét is, egyszerűen isteni. Az arányokról nem tudok mit mondani, csak úgy mutatva volt, szóval kérdezem is a receptgazdától, hogy jó így? Mert akkor még feltöltöm pálinkával. Vagy teszek még hozzá meggyet, ha az kell. Ne hagyjátok ki, tényleg fantasztikus.

Sült csirke

Mos

Mostanában csak így sütöm a csirkét. Kell hozzá ugyan némi idő, de nagyon-nagyon finom.

Hozzávalók:
1 csirke (1,5 kg)
fél dl olaj
1 csokor vegyes zöldfűszer
só
fekete bors
1 negyed citrom


A csirkét megmosom, leszárítom. Kívülről sóval bedörgölöm. Egy tepsibe öntöm az olajat, szétkenem. Belerakom a csirkét, úgy, hogy a melle legyen lefelé. A hasikájába tömködöm a zöldfűszercsokrot (menta, petrezselyem zöldje, zeller, bazsalikom, amit éppen találok - szerintem a legfontosabb, hogy legyen benne egy pici ág menta is) meg a citromot. Tekerek rá bőven borsot, és mehet a 160 fokos, légkeveréses sütőbe. Mindenféle takarás nélkül Nem sül gyorsan. Nekem ez például 2 és háromnegyed órát töltött a sütőben. Persze figyelni kell, minden sütő nagyon más. Félidő körül megfordítom, úgy, hogy a melle legyen felül, ezzel a módszerrel mindenütt szép ropogós lesz a bőre. Amikor megfordítom, akkor a felfelé eső részekre is tekerek még egy kis borsot. Sütőben sült újkrumplival, cukkinivel, padlizsánnal és salátával isteni. Ha sokan vagyunk, akkor teszek még hozzá pár combot, ezt-azt, ami még elfér a tepsiben. Egyidő alatt megsülnek, talán egy cseppet barnábbak az alkatrészek, de árnyalatnyi a különbség.

Napi cukinak meg egy kép arról, hogyan barátkozik két kis kedvencem a tésai virágoskertben:

Mentás-bazsalikomos zöldborsókrémleves

A kép ronda, de informatív, szépen látszik az üvegpohárban, hogy miről is van szó. Szintén nagyon szezonális, azért kell gyorsan kirakni. Halálolcsó a borsó, most kell gyorsan ilyet enni, lehetőleg minden nap.Nagyon-nagyon szeretem a krémleveseket, nekem valahogy ugyanaz a leves jóval finomabb összetörve, nem tudom, miért, fogam még van néhány, de valahogy ezek ízlenek igazán. Az már csak hab a tortán, hogy ezek a legegyszerűbb és legkevesebb kalóriát tartalmazó levesek, mármint ahogy én csinálom.

Hozzávalók:
1 kg héjas zöldborsó kifejtve
1 pici sárgarépa (tényleg pici)
1 nagy csokor petrezselyem zöldje
2 nagyobb levél bazsalikom
3 nagyobb levél menta
só
frissen őrölt fekete bors
icipici libazsír (mondjuk egy kávéskanálnyi)

Egy kis lábasba öntöm a borsót, a vékonyra karikázott répát, aláteszem a zsírt, meg öntök alá fél deci vizet, és kis lángon puhára párolom, mivel totál friss és zsenge minden zöldség, nem fog sokáig tartani. Ha már puha (vagy majdnem puha), felöntöm vízzel, annyival, hogy olyan jó ujjnyi-másfél ujjnyi víz legyen a zöldségeken. Felforralom, közben beledobom a mentát, sózom. Ha már felforrt, mehet bele a bazsalikom és a bors, és amint puha a borsó, zárom is el alatta a lángot. Hozzádobom még a durvára vágott petrezselymet, és a botmixerrel pépesítem, nem olyan rettenetesen alaposan. Gondosan nem rakok hozzá tejszínt, mert nem bírom a tejszínes krémleveseket. Ennyi. Bármikor és bármennyit meg tudnék enni belőle, isteni.

Meggyes-barackos pite

Nagyon gyorsan posztolni akarom, mert rövid ideig van együtt a friss meggy meg a sárgabarack, és ez annyira finom így együtt, hogy kár lenne kihagyni. Ráadásul persze villámgyors is, mint minden kevert süti. Már sütöttem egy hasonlót eper-rebarbara párossal, az is jó volt, de ez még annál is finomabb. Az a titka, hogy rengeteg rajta a gyümölcs, nem csak mutatóban egy pár darab, és emiatt viszonylag sokáig is kell sütni (garantáltan nem lesz belőle fűrészpor).

Hozzávalók:
2 tojás
1 kávéskanál vaníliapaszta
fél dl olaj vagy 5 dkg vaj olvasztva
1 csipet só
2 evőkanál barna cukor
4 dl joghurt
5,5 evőkanál liszt (nálam gluténmentes liszt és barna rizsliszt felesen)
10 dkg kókuszreszelék
fél csomag sütőpor

90 dkg meggy
70 dkg sárgabarack
2 evőkanál barna cukor

Összekeverem a tészta hozzávalóit, minden faxni nélkül egy fakanállal. Ha valakinek ez nem elég édes, tegyen még hozzá cukrot. Utána beleöntöm egy kivajazott-kilisztezett tepsibe. Rászórom a rengeteg, kimagozott meggyet, és héjasan vastag cikkekre vágott barackkal kirakom a tetejét. A nagyon sok gyümölcsöt belenyomkodom kézzel is, hogy valahogy ráférjen. Megszórom a két kanál barna cukorral, és 180-190 fokos sütőben jó sokáig sütöm, látszik rajta, ha kész, mert a kilógó tésztaszélek szép barnára pirulnak, a cukor meg karamellizálódik a tetején. Isteni. Ez is a nem lehet abbahagyni kategória. A langyos sütit lehet még vaníliafagyival is turbózni. Igazából hidegen lehetne szépen szeletelni, de azt a kort nemigen tudja megérni szegény.

Napi cukinak meg két cuki kép a cuki Lujzikáról, akit Rebeka talált egy játszótéren, fázva és remegve (mert akkoriban épp hideg napok voltak), kiéhezetten, vastagon borítva tetűvel és serkével, macskanátha miatt begyógyult, csipás szemekkel. Állatorvosi ellátás megvolt, tetvetlenítés szintén, azóta eszik és tombol, néha belealszik. És ezerrel dorombol. Most már hét hetes! A szép képeket a csúnyácska cicusról (vicc volt!!!) a jogos tulajdonosok készítették.

Ehető gluténmentes kenyér

Úgy tavaly október-november táján diagnosztizáltam magamat gluténérzékenynek, azóta nem eszem glutént, legalábbis tudatosan nem. Ez sok mindenben bonyolultabbá tette az életemet, és persze kínzó hiányokat is okoz. Egyáltalán nem sajnálom az itt-ott minden különösebb ok nélkül (azaz csak a falánkság okán) elfogyasztott kekszeket, sütiket, ötletszerűen felfalt pogácsákat és kakaós csigákat. Tulajdonképpen nincsen édességhiányom sem, mert egyrészt csokit ehetek, másrészt meg mindig is sokat sütöttem, és ez most is így van. Eddig is kényes voltam arra, hogy mit eszem meg (ergo jobb szerettem én elkészíteni az ételeket, mert legalább tudtam, hogy mi van benne, a darált macskát nem szeretem, ui.). A főtt ételekhez nagyon ritkán használtam eddig is lisztet, hát most ha mégis, akkor rizslisztet használok vagy keményítőt, zágsón. Sütiknél már kicsit bonyolultabb a helyzet, ropogós, kemény szerkezetet már nehezebb a gluténmentes lisztekkel elérni, de a kevert sütik szinte még finomabbak is rizsliszttel meg kis társaival. Karácsonyra például én nem kaptam bejglit, de a helyette sütött réteges mákos-diós-mandulás sütim annál jóval finomabb volt. Ja, és nem tetszenek a gluténmentes lisztek sem, mármint az összetételük, szeretnék egyszerűbb és mentesebb vonalon maradni, tehát alapvetően barna rizslisztet, kukoricalisztet, köleslisztet, ilyesmiket szeretek használni, nem pedig a készen kapható gluténmenteseket. Végül is két fájó pont maradt: az egyik a sör, az a seb nem is igen fog begyógyulni soha, érzem:) állítólag lehet kapni méregdrágán gluténmentest, de én még nem láttam. A másik meg a kenyér. Több éve én sütöttem otthon a kenyeret meg a zsemlét, bio tk. lisztből (például ilyet meg ilyet meg ilyet), nagyon-nagyon szerettem. A gluténmentes kenyerekkel azonban nem boldogultam. Ha a boltban készen kapható (egyébként szintén méregdrága) liszteket használtam, akkor volt, amelyik már egészen ehető volt, de nem tetszett az összetételük. A készen kapható gluténmentes kenyereknek még több bajuk volt. Nehéz hozzájutni, szintén drága, nekem a kóstoltak közül egyik sem ízlett - egyébként csak pirítva tudom bármelyiket megenni -, de a legijesztőbb az volt, hogy amikor kicsit túlpirultak, akkor megfolytak, mintha műanyagból lennének, brrr. Persze kísérleteztem otthon is saját sütéssel mindenféle keverék lisztekkel (barna rizs, köles, hajdina, lenmag, kukorica, stb.), de valahogy nem volt jó. Sem a szerkezetük, sem az ízük. Biztos voltam benne, hogy egyszer majd ez is meg fog oldódni, és így is lett. Minden különösebb keresgélés nélkül belebotlottam Nóri receptjébe, és végre kiderült a titkos összetevő, az útifűmaghéj. Azóta már nagyon sok helyen láttam az interneten, és tulajdonképpen magam is rájöhettem volna. A glutén helyett ez tartja össze a kenyeret, ettől lesz jó állaga. Végre egy teljesen ehető kenyeret kaptam, még azt is mondanám rá, hogy finom. Persze ezt is csak pirítva tudom megenni, de szinte már ízlik. Az összetételével meg tökéletesen meg vagyok elégedve, csupa teljes kiőrlésű cucc. Szóval nagyon jó. Azóta már kétszer megsütöttem. Picit egyszerűsítettem. Szerintem érdemes egyszerre két adagot megsütni, ha már úgyis játszik vele az ember. Egy-két napos korában már szép vékonyan lehet szeletelni, aztán mehet a fagyasztóba.

Hozzávalók:
20 dkg kölesliszt
10 dkg kukoricaliszt
10 dkg hajdinaliszt (világos)
17 dkg barna rizsliszt
12 dkg darált lenmag
2 evőkanál burgonyapehely (csak mert van otthon)
2 evőkanál méz
5csapott evőkanál útifűmaghéj (44 g)
2,5 dkg élesztő
1 teáskanál só
6-8 dl langyos víz

A kölest, a hajdinát és a lenmagot én darálom kávédarálóval, ez a legunalmasabb része a dolognak, de ez is megvan tíz perc alatt (dupla adagnál). Az egyszerűség kedvéért én mindent egyszerre keverek össze, a vizet elfelejtettem lemérni, de a Nóri által írt (5,9 dl) nekem nagyon kevés volt. Sűrű nokedliállagra gyúrok. Fakanállal elkeverem, és hagyom kelni (a dagasztásnak sok értelmét nem látom). Ha megkelt (2-3 óra is lehet), akkor papírral bélelt hosszúkás sütőformába tessékelem egy fakanállal. Közben igyekszem nem átkeverni, megőrizni a buborékokat benne. Olyan 200 fokon kezdem sütni, aztán mondjuk 170-en folytatom félidőtől. Mivel sok benne a nedvesség, pont úgy viselkedik, mint a dagasztás nélküli kenyér, sokáig kell sütni, hogy belül is átsüljön, nekem most éppen egy picit nyers maradt, de nem vészes.
Gondoltam, hogy kiszámolom az árát, de most nincs hozzá kedvem. Nem hinném, hogy olcsóbb lenne, mint a bolti testvérkéi, de nem lehet összehasonlítani sem ízben, sem minőségben. Az útifűmaghéj nem olcsó, és sajnos a többi hozzávaló sem, de egy ilyen vekni nagyon sokáig elég, két vékony szeletnél többet nemigen lehet megenni egyszerre. Nagyon jó az íze a sokféle magtól, nekem nagyon bejön. Majd ha kapok levegőt, kicsit játszom az összetevőkkel, gondolom, működik a történet akkor is, ha csak alaplisztek vannak benne.

Napi cukinak meg egy pár cica. Próbálják túlélni a picit hűvösebb napokat. Mondtam már, hogy (fekete) cica szeretnék lenni?