Marcipános-fahéjas kalács, kenyérsütőgéppel

A jobb sarokban az a különösen csúnya (ellenben finom) rész egy nagyobb darab marcipán. Az egyéb részek nem makulátlan külsejéről majd lentebb.
Több éve van már kenyérsütőgépem, sokat is használom, most már a második darabot nyúzom. Általában csak dagasztásra és kelesztésre, mert sokkal jobban ízlenek a sütőben sült kenyerek és kalácsok. Annyira nem sütök benne mostanában, hogy amikor karácsony előtt három-négy hétig nem volt jó a sütőm, eszembe sem jutott, hogy a kenyérsütőgépben süssek házikenyeret (persze ez eléggé leírja az elmeállapotomat is). Pedig elég energiatakarékos módszer, egyrészt nekem is sokkal egyszerűbb, hogy csak bedobálok mindent az üstbe, és kiveszem belőle x idő múlva a kész kalácsot, meg ugyan a pontos számokat nem tudom, de valószínűnek tartom, hogy kevesebbe kerül az üst alatt kis fűtőszál felmelegítése, mint egy egész sütőé. Szóval sietős délutánokon kompromisszumos, de remek megoldás. Ja, és van még egy hatalmas előnye. Tegnap annyira energiatakarékosra vettem a figurát, hogy teljesen el is feledkeztem róla, szóval a gép szépen megsütötte, sípolt ugyan, hogy kész van, de én azt már nem hallottam, és ha másnap reggel a gyerek nem kérdezi, hogy mi is van azzal a kaláccsal, akkor talán örökre ott is marad az üstben. Szóval ott maradt egy teljes hosszú éjszakára a zárt kenyérsütőgépben, és mint a fenti kép mutatja, nem vált a hasznára, de nem is vált ettől ehetetlenné.
Eleinte nem nagyon sikerültek a gépi kenyereim, kalácsaim. Nem jött fel szépen, feljött, de aztán behorpadt, élesztőíze volt, ilyesmik. Aztán rávetettem magam az internetre, meg kifaggattam a kenyérsütőgép-tulajdonos ismerőseimet. Ekkor találtam rá E. Margit fantasztikus kenyeres oldalára is, ahol nagyon sokat tanultam. Elég hosszan tudnék a témában értekezni, de két dolog hozta meg igazán a változást. Az egyik, hogy nem szabad sok élesztőt használni. A sütőben sült kelt tésztáknál nagyon sokszor 20-25 gramm friss élesztőt adnak meg fél kiló liszthez, és finom is a végeredmény. Kenyérsütőgép használatánál maximum 10-12 gramm élesztőt használok fél kiló liszthez, ez pontosan elegendő. A másik fontos dolgot meg a Lajos mondta, nekem eszembe sem jutott, hogy jó, jó, használjak jó receptet, pakoljak bele mindent az üstbe, de aztán néha emeljem fel a fedelét, és nézzek bele, hogy alakul a tészta, és korrigáljak, ha kell. Vagy egy kis folyadékkal, vagy egy kis liszttel, az a lényeg, hogy szép, fényes, lágy gombócunk legyen, abból lesz majd szép a kenyér vagy a kalács.

Hozzávalók:
- 555 gramm finom liszt
- 1/4 kocka (12,5 gramm) friss élesztő
- kb. 3 dl zsíros, langyos tej
- 1 dl langyos sűrű tejszín
- 1 kávéskanál vaníliakivonat
- 6 evőkanál cukor
- 15 dkg marcipán
- 1 teáskanál őrölt fahéj
- 1 teáskanál só

A marcipán és a fahéj kivételével mindent belepakolok a kenyérsütőgép üstjébe, és az alapprogramon elindítom. Az első tíz percben ott vagyok körülötte, és figyelem, hogy alakul a tészta, ha kell, teszek még hozzá folyadékot vagy lisztet. Hagyom megkelni. Közvetlenül a második dagasztás után (ehhez az akcióhoz nagyjából ismerni kell a programokat, sok használati útmutatóban le is írják) kiveszem a tésztát, kettéosztom, az egyik felébe belekeverem a reszelt marcipánt, a másikba meg a fahéjat, és összetekerem a két tésztát egy gombóccá. Ilyenkor ki lehet venni a gépből a dagasztólapátot is (nem sül bele a tésztába, és nem lesz alul az a kis vágás), az enyémből sajnos nem lehet. Visszateszem az üstöt, és most már tényleg békén hagyom. Ha elkészült, néhány perc után borítsuk rácsra, hogy ott hűljön ki, biztos szebb lesz, mint az enyém lett az egy éjszakás gőzben ácsorgás után.

És végre hozzájutottam a múlt heti kis kőhegyi kirándulás képeihez, szegény kicsi ebeink alig látszottak ki a hóból:) A képeket Imi csinálta.