Narancshéj süteménybe

Karácsonyra püspökkenyeret sütöttem és abban a bejegyzésemben megemlítettem, hogy a tésztába a nagymamám által befőttesüvegbe eltett darált narancshéjat kevertem. Andi rögtön lecsapott a témára, ezért megkérdeztem nagyit, hogyan is készül ez a bizonyos narancshéj.

Az első lépés, hogy jó sok, lehetőleg minél kisebb darabra vágott narancshéjat kell összegyűjteni hozzá. Ehhez megfelelő alkalom, amikor a Spar-ban vödrös narancs akció van és a családom veszi mint a cukrot. :) Én a radiátorra helyezett tálcán szoktam kiszárítani a narancshéjakat, hogy ne penészedjen meg és szatyorban juttatom el nagyihoz.

Ezután a héjat 6 napig hideg vízben kell áztatni, méghozzá úgy, hogy minden nap egyszer vagy kétszer cseréljük le róla a vizet.
A hetedik napon miután leöntöttük a vizet, lemérjük a narancshéj súlyát és kimérünk ezzel megegyező mennyiségű cukrot is.
Ezután rétegezve - egy sor héj, egy sor cukor - egy vastag aljú lábasban lassú tűzön feltesszük főni. Nem árt ha egy kis vizet öntünk alá, nehogy leégjen, de inkább főzés közben, apránként öntsünk hozzá, hogy csak annyi leve legyen, amennyiben puhára tud párolódni és a cukor sem karamellizálódik. Időnként keverjük meg.

Amint a narancshéj megpuhult, húsdarálón ledaráljuk. Lé nélküli puha, formálható masszát kell kapnunk, amiben a kis darab narancshéjak el tudnak különülni egymástól, de ugyanakkor összegyúrhatók. Tiszta, fertőtlenített üvegekbe töltjük, lezárjuk és szárazdunsztban 3-4 napig tároljuk. Ha jól dolgoztunk, hideg helyen nagyon sokáig eláll. Ez az üveg narancshéj, amit karácsony előtt bontottam fel, 2 vagy 3 éve készült.

Én ritkán keverem sütemény tésztájába, de nagymamám régebben előszeretettel használta szinte mindenhez. A piskótatésztától kezdve a darálós kekszig szinte mindenbe beledolgozta.