Az argentin almaleves receptjét rengeteg különböző helyen találtam meg, mindegyik szóról szóra megegyezik, ezért egyiket se linkelem most be. Évi dolgozatában ugyan nem ejtett szót róla, de a nagy receptkeresgélés közben - mivel többször is felbukkant - nagyon megkívántam, és pont volt is itthon két szép alma.
Hozzávalók:
- 50 dkg alma
- 10 dkg cukor (nálam csak 2 evőkanál)
- 1 tojás sárgája
- citromhéj, narancshéj (bio)
- mazsola (azoknál a szerencséseknél, ahol ez engedélyezett)
Az almákat megpucoltam, felszeleteltem és feltettem annyi vízben főni, ami éppen ellepte. Beledobtam még egy kb. 5 cm-es darab bionarancs-héjat és egy ugyanekkora biocitrom-héjat. Amikor a leves megfőtt, kihalásztam a citrushéjakat, és az almát merülőmixerrel pépesítettem, majd két evőkanál cukorral és egy tojás sárgájával habosra kevertem. Mi langyosan ettük (ittuk), mert azt írták, hogy hidegen és melegen egyaránt tálalható. Mazsola helyett mozsárban összetört mandulával szórtam meg a tetejét. Nem levesként, hanem desszertként tálaltam. Nagyon finom volt!
A cukrot gondolkodás nélkül csökkentettem, mivel egy argentin ételről van szó, és fenntartásaim voltak. :-) Évitől tanultam nemrégiben a Dulce De Leche (karamellizált sűrített tejkrém) elkészítését, ami így hangzott: 1 liter tejet 1 kiló és 20 dkg porcukorral kell órákon keresztül kevergetve főzni, amíg besűrűsödik. Ha csak elképzelem, hogy ennyi cukorból készült krémből eszem egy kanállal, már a gondolattól is cukortúladagolásban szörnyethalok.
Összességében megállapítottam: az argentinok szeretik a nagyon édeset, a nagyon csípőset, a vörösbort minden ételbe, a marhahúst, és az életet!
1 megjegyzés:
volt egy időszak, amikor almaszószt ettem volna almaszósszal, bármilyen változatban, ha visszajön, ennek is nekiesem.
Megjegyzés küldése