Még karácsony előtt felfedeztem anyukám gyűjteményében egy jó 20 éves szakácskönyvet. Az Officina Nova kiadó gondozásában jelent meg, nemes egyszerűséggel "Tészták" a címe. Lecsaptam rá, mert nem is emlékeztem, hogy van nekünk ilyenünk, pedig mi nagy tésztafogyasztó család vagyunk.
Sok receptet néztem ki belőle. Elsőre ezt a sertéskarajjal készült szószt készítettem el. Eredetileg szélesmetélthez írja a recept, de olyan nem volt itthon, így spagettivel helyettesítettem.
A recepten is módosítottam valamennyit. Egy-két alapanyagot nem találtam itthon, azt mással pótoltam. De én amúgy sem szoktam mindig szó szerint ragaszkodni a leírt dolgokhoz. Általában, ha átolvasok egy receptet, beugrik róla, hogy hogyan lehetne megvariálni kissé, hogy a szánk íze szerint készüljön el az étel, vagy hogy mivel lehetne helyettesíteni, ha valami nincs itthon hozzá. Most is ez történt.
Hozzávalók (az én változatom szerint):
- 50 dkg sertéskaraj
- 1 nagy fej hagyma
- olívaolaj
- 3 nagy paradicsom
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 csilipaprika
- vegeta + 2 dl víz (nem volt itthon zöldséglé, ezzel helyettesítettem)
- őrölt bors
- 2 teáskanál zöldcitromlé (lime)
- 2 teáskanál méz
- 1 evőkanál Worchester-szósz
- esetleg só
A mélyhűtőmben csak szeletelt karajt találtam. Miután kiolvadt, kb. 1 x 1 cm-es kis darabokra vágtam. A hagymát megtisztítottam, felaprítottam és az olívaolajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a húst és kevergetve minden oldalát megpirítottam.
A paradicsomot a héjával együtt felkockáztam (a recept szerint le kell húzni a héját) és hozzáadtam a húshoz. Belekevertem a megtisztított, összezúzott fokhagymát is, majd fedő alatt együtt pároltam az egészet.
A vizet felforraltam, belekevertem annyi vegetát, hogy ne legyen túl sós (zöldségléből biztos jobb lett volna), belecsorgattam a mézet, a zöldcitrom levét és a Worchester-szószt. Borssal fűszerzetem, majd amikor a paradicsom már elég levet eresztett, ezzel a keverékkel felöntöttem a húst. Beledobtam a nagyon apróra vágott csilipaprikát is.
Fedő alatt közepes lángon addig pároltam-forraltam, amíg a hús majdnem megpuhult, majd kissé félrehúztam a fedőt, hogy besűrűsödhessen a szósz.
Spagettit főztem hozzá és forrón tálaltam. Nagyon egyszerű kis recept, egy óra alatt kész volt az ebéd. A Worchester-szósz és a csilipaprika különleges, pikáns ízt ad neki. Legközelebb lehet, hogy csirkemellel próbálom ki. Aki szereti, sajtot tehet a tetejére.
2 megjegyzés:
De jó, valami tésztaújdonság, már nem tudom mit találjak ki! A Worchester-szószt nemrég fedeztem fel, és szerintem is nagyon különlegessé teszi a kajákat, kár, hogy mindig elfelejtem használni.
Még! Még! Kérünk tésztákat! :-)
Örülök, hogy tetszik, engem is a Worchester-szósz fogott meg amikor a receptet olvasgattam. :) Nagyon szeretem, nálunk elég sok fogy.
Megjegyzés küldése