Eperlekvár 3.

Egyes az Andi klasszikusa: itt

Kettes: házi eperlekvár-szakértőnk szeszes változata: itt

Hármasnak meg itt vagyok én.

Ilyentájt megy a számolgatás, hogy mikor és hol, mennyiért, hogyan, eperlekvár nélkül ugye nem lehet elkezdeni a szezont. És már előre félek a baracktól, de ne rohanjunk annyira előre. Szóval az eperföldek kinyitottak, Andiék voltak is az elátkozott hétfőn (bocs, Bea, nekünk tényleg az volt:)), de nemigen találtak semmit. Nekem meg a múlt hetembe egyáltalán nem fért bele semmiféle eperszedés, és szerintem a következő sem lesz jobb, szóval nagyon megtetszett, amikor a Tésáról hazafelé jövet véletlenül megláttam a faluvégi zöldségesnél, hogy 500-ért adja az eper kilóját, és egész tisztességes kinézetű volt, friss, szép sötét piros, és nem is nagyon apró. Ja, és nagyon finom. Szóval rögtön beruháztam két ládára, majd kisebb viszontagságok árán még egyre (összesen olyan 18 kg volt, ezt főleg magamnak írom ide, hogy jövőre tudjam, mennyit kell venni). Kb. a kétharmadából lett lekvár, a harmadik láda azért hozódott haza, hogy csak úgy nyersen felfaljuk, szerintem el fog fogyni, tulajdonképpen bármennyit meg tudok enni belőle, hála istennek:) És majd még egyszer csak ki kéne jussak az eperföldekre is, mert a fagyasztó még üres eperügyileg, de az már az egyszerűbb történet (nem a szedése, hanem a fagyasztás a lekvárfőzéshez képest).
Amióta nem használok semmiféle zselésítőt, tartósítót, darált egeret a lekvárjaimhoz, azóta őrlődöm, hogy mennyi ideig is főzzem a lekvárt, a legtöbb gyümölcs irtózatosan sok levet ereszt, szóval ha sűrű lekvárt akarok, akkor sokáig kéne forraljam, hogy elfőjön a sok lé, ha meg finomat akarok, akkor meg pár perc pont elég lenne, utálom a péppé főzött gyümölcsmoszadékot. Ezt a kihalászós módszert már tavaly is alkalmaztam valamelyik lekvárnál (talán a meggynél? fogalmam sincs), és tényleg egyszerű és nagyszerű.


Hozzávalók:
- sok eper
- kevés cukor

Az epret megmosom, ez most elég földes volt, szóval egyszer áztatom szárasan egy kicsit, aztán leszűröm, kiszedem a csutkáját, megint kicsit átmosom, így már csak kevés homok marad rajta, annyi belefér. Beleöntöm a befőző fazékba, és addig főzöm, amíg jó sok levet nem ereszt (ez olyan tíz perc kb. egy öt literes lábasnál). Ekkor egy tésztaszűrővel kihalászom az eperszemeket, picit ki is nyomkodom, jól lecsöpögtetem (a lecsurgó levét is visszajuttatom a lábasba), hagyom állni békésen a konyhapulton. A lábas tartalmát pedig alaposan beforralom, eleinte nagyon habzik, oda kell figyelni, nehogy kifusson, aztán már békésebb lesz, szóval úgy a negyedére visszasűrítem, ez legalább fél óra, közben lehet pucolni a következő adag epret. Ha már szép sűrű, akkor beleöntök némi cukrot, tényleg keveset, mondjuk 10-15 dekát az ötliteres lábasba, ezzel még forralom vagy 5 percig, és ekkor teszem vissza bele a kihalászott eperszemeket, most már tényleg csak megvárom, míg felforr, és utána 2-3 percig főzöm, és már mehetnek is az előkészített üvegekbe. Aztán a szokásos eljárás, fejre állítás, száraz dunszt. Nem tudom, milyen lett, kóstolás még nem volt, de biztos ehető. Mindenesetre az állaga tetszik.