Fehércsokis máktorta, kockázatok nélkül

Mert szezonja van. Mármint hogy május végén van a Tamás (a továbbiakban Andi kedvéért DT) szülinapja, és máktortát kért, mert imádja mákot. Persze az is lehet, hogy boldogabb lett volna egy sima mákos tésztával, de azért ő is érezte, hogy nekem is jár valami egy szülinapnál, szóval torta. Eljátszottam a gondolattal, hogy mákostésztatorta, mert nagy az együttérző képességem, szóval hogy némi tojással/tojáshabbal feldúsított mákostésztából két-három ropogós korongot sütöttem volna, közé meg vaníliakrém, de mivel mostanában volt néhány kanalas tortám, meg egyébként sem könnyű az életem, ezt a kudarckerülő megoldást választottam. (Annyi kezdeményezőkészség azért még maradt bennem, hogy nem az Andi-féle, egyébként irtó finom meggyes-tejbegrízes máktortát válasszam.)
Szóval tésztának az ezeréves, de azóta is remekül működő bögrés mákost választottam, krémnek meg a mindig szuper tejszínhab+joghurt+zselatin hármast. Persze jó sok mákkal és némi fehércsokival dúsítva. (Mivel laktózmentes tejszínhez könnyedén hozzájutok a helyi Sparban, de ugyanezt mascarponével vagy túróval nem tudom előadni, nem volt nehéz a választás.) Most, hogy sziporkázó ötleteimet nem engedtem érvényesülni, szerintem kb. tökéletes lett a végeredmény, agyament mákos, még csinos is, jól néz ki, szépen megáll a lábán, jól szeletelhető, és ráadásul még gyors is. Nem túl krémes-édes, szóval jó, na.
A 24 cm-es kerek tortaformámban sütöttem, mivel magas a torta, ez brutál nagy adag, normális esetben normális családnak bőven elég a fél adag egy 20 cm-es kerek formában.

Hozzávalók a tésztához:
- 4 kicsi tojás
- 4 dl darált mák (150 gramm)
- 4 dl rétesliszt
- fél zacsi sütőpor
- 3 dl cukor
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 4 dl tej
- egy citrom reszelt héja (a karácsonyi egy kiló biocitrom reszelt héja, úgy látszik, egész évre bőven elég lefagyasztva)
- 2 csipet só

Bekapcsoltam a sütőt 200 fokra. A tészta hozzávalóit kettéosztottam, mert két lapban sütöttem meg a tésztát (merthogy felezni szépen tudok, de a négy vékony lapba való tésztanyiszatolást nem vállalom be). Vágtam két tortaformányi kerek lapot a sütőpapírból. Az egyiket belesimítottam a tortaformám aljába. Két egész tojást felhabosítottam a robotgéppel (mondjuk 3 perc), aztán mehetett bele az összes többi is. Ha nagyok a tojások, akkor kell bele még egy kis liszt, sűrű piskótatészta-állagot kell kapnunk. Belesimítottam a formába, és mehetett a sütőbe. Nekem pont 12 és fél perc alatt sült meg (tűpróba!). Akkor jó, amikor már kicsit színesedik a széle. Közben összekevertem a második adagot. A kisült lapot rácsra borítottam, sok unalmas rácssúrolás után természetesen egy papírt is közbeiktattam (erre tökéletesen megfelel a delikvens fenekéről lehúzott sütőpapír). Mehetett az új papír a formába, arra a tészta, és az is a sütőbe, meg a végén rácsra hűlni.
Most el lehet menni vásárolni, vagy szundikálni, szóval hagyni kell teljesen kihűlni a kisült lapokat, hogy könnyebb legyen felszeletelni.
Mivel a krém elég gyorsan köt, érdemes mindent előkészíteni előtte. Először is ugye a szeletelés. Mindkét kisült lapot cérnával elfelezzük, lesz végül négy viszonylag vékony tortalapunk.

Hozzávalók a krémhez meg köréje:
- 200 gramm darált mák
- 5 dl tejszín
- 10 dkg fehér csoki
- 1 zacsi habfixáló
- 150 gramm porcukor
- 440 gramm görög joghurt
- 1 zacsi vaníliás cukor
- 25 gramm zselatin
- 1 dl meggylikőr
- pár kanál pikáns lekvár

1 dl vízbe beáztattam a zselatint. Kézhez készítettem a lekvárt (ribzlizselét használtam, meg egy kis maradék barackot) és a likőrt. Kemény habot vertem a tejszínből a cukrokkal. Folyamatos keverés mellett belecsurgattam a megolvasztott fehércsokit (nagyon könnyen megég!!!, szóval csak óvatosan az olvasztással). Összekevertem a joghurtot meg az édes csokis tejszínhabot a mákkal, felforrósítottam a zselatint, és hőkiegyenlítéssel mindent összekutyultam. A sok lap miatt kell ez a viszonylag sok zselatin, hogy össze lehessen rakni a tortát. Hagytam egy kicsit dermedni. A tortaformába beleraktam az egyik lapot, meglocsolgattam likőrrel.

Megkentem a lapot lekvárral. Közben vadul figyeltem a krémet, hogy áll (ha túl híg, akkor nem lehet vele dolgozni, ha meg túlzottam megdermed, akkor meg már nem lehet kenni), meg is kevertem időnként. Még volt rá időm, hogy megmérjem, mert három egyenlő részben akartam felhasználni. Amikor már alakult (nem kellett neki sok idő), akkor az egyharmadát rákentem az alsó lapra, és innen már kapkodtam, hogy ne húzzon meg nagyon a maradék, meg ismételtem (tészta, locsolás, lekvár, krém). A tetejére tészta, locsolás, krém már nem kell.

Sajnos, közben nem volt időm fényképezni, az üres tálon/lábason látszik az állag.

Ilyen szép magas lett.

Ennyi volt az egész. Közvetlenül tálalás előtt felvertem még 5 dl tejszínt pici cukorral meg egy habfixálóval habbá, és bevontam vele a tortát, meg megszórtam némi ribizlivel, mert az olyan jól mutat rajta, és egyébként is jól jön egy pici savanykás íz. A tejszínhabnak szűken a fele elég a bevonáshoz, a többit érdemes külön mellé adni, mert nekem azzal sokkal jobban ízlett, biztos azért, mert úgy még jobban hizlal.

Napi cukinak meg megmutatom a szülinapomra kapott állataimat. A Kófickás bögrémből rögtön látszik, hogy mennyire praktikus állat a tacskó, majdnem körbeér a bögrén. Próbálná ezt meg valaki egy német juhásszal! Már a felénél elfogyna:)

Ez pedig a vadiúj dizájnos pólóm:

Szerintem tökéletes a dizájn. Az én édes kicsi cicám jellegzetes, imádnivaló tekintete, aurafény körülötte, és hát igen, nagy harcos a szentem, ennyire kudarcot még nem vallottam állatnál. Persze, merthogy férfi (volt), természetesen csak azért folyik ez a nagy küzdelem, hogy szeressük, csak hát ezt a kívánalmat sokszor csak az anyukája látja, mert a nagy küzdés eléggé el tudja takarni. Egyébként annyira cuki, már lassan négyéves nagy (volt)kandúr, és még mindig a hasánál fogva lehet vezetni, irtó jól eszik, lassan már kicsi pocakja is lesz. Még néhány kép a cukorfalatról, mert régen szerepelt errefelé: