Habos meggyes

Jeladás, hogy azért még élünk. Ilyenkor nyáron, nagyon ritkán van mondanivalóm, egyszerű ételeket eszünk (mindenféle zöldséges tészta, tegnap borsóleves, pisztráng, sült zöldségek, gyümölcs, fagyi), nem is nagyon sütök, szintén a szokásos okok miatt, se idő, se kedv nem jut rá, ráadásul annyi a finom gyümölcs, hogy nem is hiányzik. A szokásos befőzések miatt úgyis a fél életemet a konyhában töltöm, igazán nem keresek újabb indokokat az ott tartózkodásra. Eperlekvár és meggylekvár kipipálva, nem is azért, mert elég lenne, mert ezekből bármennyi elfogyna, de egyszerűen nincs kedvem többhöz. Fagyasztó is kezd púposodni a beletöltött gyümölcsöktől, ámbár az idén kimarad a málna, mert nem járok szezonban Tésa felé, de azért jó sok eper és meggy ment már bele, némi saját ribizlivel. A hétvégén kimagoztam uszkve 20 kg meggyet (igaz, Rebeka is besegített, és nagyon is jól jött), szóval tuti nem fogok még egyszer nekilátni, már nagyon untam. Na, és ezért lett ez a meggyes süti, ha már itt van ez a rengeteg meggy, akkor csak legyen már valami meggyes süti, ezt általában mindenki szereti nálunk. A lehető legegyszerűbb megoldást választottam, alul egy teljes kiőrlésű lisztből készített pitetészta, felette rengeteg meggy, a tetején meg kis barna cukorral ízesített hab (mert hogy lassan szétfeszíti a fagyasztó oldalát a sok lefagyasztott tojásfehérje).

Hozzávalók (egy hatalmas, gáztepsinyi adaghoz):
- 35 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 20 dkg hideg vaj
- 1 csipet só
- 1-2 kanál porcukor
- 1-2 tojássárgája
- 1-2 evőkanál hideg víz
- 2-3 kg meggy
- 2 evőkanál kenyér- vagy kekszmorzsa
- 1 teáskanál cukor a meggy tetejére
- 6-8 tojásfehérje
- 1-1,5 evőkanál barna cukor a habba

A tészta a szokásos módon készül, liszt,  felkockázott jéghideg vaj, só és porcukor zsupsz az aprítóba, és néhány nyomással összemorzsásítom. Deszkára borítom, mehet bele a tojássárgája, aztán gyorsan összegyúrom, ha nem akar összeállni, akkor kis hideg vízzel segítek. Kinyújtom nagy lappá, és kibélelem vele a nagy gáztepsi alját (ha jut az oldalára, jó, ha nem jut, mint most, az is jó). Ne legyen vastag a tészta, szerintem akkor jó, ha vékony, ropogós lesz az alja. A maradék tésztát jól le lehet fagyasztani, egyszer biztos összegyűlik belőlük egy sütirevaló (én pl. most a fagyasztóban talált maradékokból sütöttem).
Mehet a hűtőbe tepsistül, legalább fél órára. Közben kimagozom a meggyet. A tésztát megszórom a morzsával (hogy ne áztassa el a meggyből kifolyó lé), rászórom a meggyet, jó vastagon, és meghintem finoman porcukorral (de ez el is hagyható, az idén olyan finom édesek a meggyek). Olyan 200-220 fokos sütőbe tolom be, és kb. készre sütöm. Onnan látszik, hogy már jó, hogy a szélén a tészta kezd pirulni, és kicsit feketednek a felső meggyszemek is (nem szenesednek azért:)) Közben kemény habot verek a tojásfehérjékből, kávéskanalanként adagolva hozzá a cukrot. Kiveszem a tepsit a sütőből, leveszem a hőmérsékletet 140 fokra (ventillátor, ajtónyitás, hogy tényleg ki is hűljön), rákenem a habot a meggy tetejére. Amikor már tényleg lehűlt egy kicsit a sütő visszatolom, és megszárítom rajta a habot. Nem mértem az időt, de biztos volt legalább 15 perc. Akkor jó, ha már kicsit elkezd töredezni a teteje, és szép halványbarna a színe. Elzárom a sütőt, és nyitott ajtóval hagyom még benne állni kicsit a sütit, aztán kiveszem.
Azt hittem, nagyon finom lesz ezzel a sok friss meggyel, de az az igazság, hogy elég ízetlen volt frissen. De egy éjszaka alatt nagyon szépen megízesedett, szóval kell neki hagyni egy kis időt.
Napi tünci ma meg nincs, mert lusta voltam a hétvégén fényképezni. Pedig lett volna mit:)