2012. július 9., hétfő

Barackleves


A múlt héten találkoztam az Andival, és mondta, hogy az ő barilekije már készen van, és a dunsztban ácsorog, hát, nagyon irigykedtem. És ugyan már kezdtem beletörődni, hogy az időn nálunk nem lesz, mert csak agyament áron láttam sárgabarackot (vagy kicsit olcsóbban nagyon rondát), mindig olyan gond a beszerzés, annyira jó lenne egy tuti hely, és hát annyira nem is bántam, mármint a beletörődést, mert utálok sárgabaracklekvárt eltenni, főleg ekkora mennyiségben. Nem szeretem a ragacsos barackokat tapicskolni, ragad az egész konyha, sietni is kell, nehogy megbarnuljon, szóval macera az egész. Bármi más jöhet helyette, ezt nem szeretem. De azért a lelkiismeretem megnyugtatása végett elügettem a faluvégi zöldségeshez, ahol viszonylag elfogadható áron egészen csinos, ráadásul nagyon finom barack volt (mert hogy ugye ettől függ, hogy milyen lesz a lekvár). 450 volt kilója, vettem 30 kilót, aztán még aznap egy másik zöldségesnél 12 kilót, az csak 300 volt, de kisebb szemű volt, és olyan csúcsoska. Na, ezekkel némi családi segítséggel megküzdöttem, recept már volt. Annyit tudok még hozzátenni, hogy most kimértem, pontosan másfél kg cukrot használtam el a 41 kiló barackhoz (1 kilót megettünk:)), pedig ez savanykásabb volt, mint szokott. Időben pedig pontosan 7 óra volt, igaz, hogy némi kenyérsütés is belecsúszott. De igazából csak azért írok erről, hogy mindennek sem sikerült elvennie a kedvemet a baracktól, és vasárnap ez a barackleves szerepelt a szokott pisztráng meg csirke előtt. Előtte már volt egy monstre adag meggyből, mi nagyon szeretjük ezeket, jól lehűtöm, és rá lehet járni egész nap.
A barackosba ment őszibarack, ez ropogós kockaként volt jelent, sárgabarack, ez kellemesen szétmállott, a szokásos vanília meg tejszín, és némi joghurt is, hogy kellemesen savanykás legyen az egész. És jó is lett nagyon.

Hozzávalók:
- olyan 8 szem őszibarack
- kb. ennyi sárgabarack
- 1 citrom leve
- 2 dl tejszín
- 2 dl joghurt
- 1 teáskanál vaníliakivonat
- 1 nagy csipet só
- 1 púpos evőkanál keményítő
- 3 evőkanál cukor

Míg el nem felejtem, a júliusi Vidék ízében van egy karamellás barackleves, azt egy fűszeresebb, teltebb változat, gondolom, onnan volt az ihlet. Vagy ki tudja. Szóval a cukrot karamellizáltam felöntöttem olyan másfél liternyi vízzel. Csipet sóval felforraltam. Közben Rebeka némi forróvizes úsztatás után meghámozta és felkockázta a barackokat. Amikor felforrt a víz, beledobtam a barackokat, meg belenyomtam a citromlevet. A keményítőt elkevertem némi vízzel, és amikor már újra forrt a víz, akkor ezzel besűrítettem, de gyorsan el is zártam alatta a gázt (nem akartam őszibarackbefőttet gyártani). Hideg vízbe állítva gyorsan lehűtöttem. Amikor már csak langyos volt, akkor tettem bele a vaníliát, a joghurtot és a tejszínt, aztán szétosztottam három nagy befőttes üveg között, és mehetett a hűtőbe hidegülni. Több cukor nem kellett már bele, szerintem nagyon finom lett.

Gyümölcslevesek eddig nálunk:
- Andi argentin almalevese
- Barackos áfonyás tőlem
- Görög gyümölcsleves Beától
- Gyümölcsleves a la csincsilla
- Gyümölcsleves a la Andi



1 megjegyzés:

Andi írta...

Én meg annyira finom gyümilevest csináltam múltkor, hogy azóta is arra vágyom: meggy, sárgabarack, eper - tejföl, tejszín, tej: isteni volt. Akkor épp kemény sárgabarijaim voltak, és csak egy pillanatig főztem a levesben, úgyhogy ropogós maradt. Ma éjszakára kaptam Boritól egy kosár sárgabarackot.

Ez a leves annyira de annyira jól néz ki, hogy most rögtön felfalnék belőle egy jó nagy bögrényit!