Almás tökleves

Szombaton vagy vasárnap ment a tévé a konyhában, szokás szerint, abban is a Jamie Oliver (változatlanul nehezen viselem a szinkronját), akkor ütötte meg a fülemet az almás sütőtökleves. De már csak utaltak rá, szóval fogalmam sincs, hogy ki és hogyan főzte, de megtetszett a gondolat. Egyébként is beleillett a terveimbe. Hosszú ideje próbálok összebarátkozni a sütőtökkel (nyilván mély nyomokat hagyott bennem a dominózó és tököt sütögető sün anno). De nehezen megy. Fogalmam sincs, miért, mert éppenséggel szerethetném is, gyönyörű a színe, isteni az illata, de valahogy nem bírom megenni. Mindig is utáltam, hogy pontos legyek. (Épp mostanában gondoltam végig, hogy gyerekkoromban mi mindent nem ettem meg - méz, dió, mák, máj, sütőtök persze, birsalma, hecsedli, fahéjas cukor - most hirtelen ennyi jut eszembe, ezek nagy részét kifejezetten megszerettem, maradt a méz meg a sütőtök. A mézzel nem is próbálkozom, ha egy sütibe kerül belőle egy evőkanállal, akkor nem bírom megenni, de a sütőtököt még nem adtam fel.) Szóval kapóra jött a Jamie, úgyis valami könnyű és gyors levesre vágytam, gondoltam, teszek megint egy kísérletet (volt már egy rozmaringos sütőtöklevesem, az egy az egyben ment a lefolyóba, persze akkor halmoztam az élvezeteket, mert nem kellett volna az egyébként is ingatag tököt összerakni a rozmaringgal, amit csak nagyon szerény mértékben tudok elképzelni, akkor is csirkén meg krumplin, nem levesben).
A leves elkészítése úgy tíz perc volt, pont olyan lett, amire vágytam, kicsit édes, kicsit savanykás, kicsit csípős, szóval nekem bejött. Nem állítom, hogy a legnagyobb kedvenc lesz, de időnként jöhet, főleg így tökszezonban.

Hozzávalók:
- 1 negyed sütőtök
- 2 savanykás alma
- pici libazsír vagy ilyesmi
- némi csili, fahéj, cukor
- só, bors
- pár evőkanányi joghurt

Kis lábasba a zsír, azon félig megsütöttem a felkockázott tököt. Vízzel felengedtem, beleszórtam az összes fűszert, és főztem egy kicsit, hogy teljesen puha legyen a tök (forrás után már csak egy pici idő). Közben megpucoltam meg kicsi kockákra vágtam az almát. A levest botmixerrel átnyomtam, beleszórtam az almakockákat, és már csak egy icipicit főztem, hogy még roppanósak maradjanak az almakockák. Aztán levettem a tűzről, és belekevertem pár kanál joghurtot. Ennyi.

Napi cukinak meg az ismét szőrtelenített Kóficka. Annyira tünci ilyenkor, olyan, mint egy jól fejlett helyes patkány, nyilván a szép, hosszú, csupasz farka miatt.

Ilyen volt:

És ilyen lett. Külön kérek figyelmet szentelni a farkincának.