Megint névnap, megint vacsi. Még szerencse, hogy legalább Rebekára számíthatok, és lehet érdekesebb ételeket is főzni. Az indiai vonalat az ünnepelt kérte, én meg igyekeztem olyan menüt összeállítani, amihez nem kell sok idő, nem túlzottan egzotikus (mert a fiúkra is gondolok), legyen benne hús (fiúk), és a legfontosabb, hogy ne legyen külön előétel, hanem mindent ki lehessen egyszerre pakolni az asztalra (a desszertre egy picit hajlandó vagyok várni), mert mindig az szokott lenni, hogy órákig kell várni az előételekben dorbézoló vacsorázó társaimra (hosszú ideje kötelező gyakorlat a frissen sütött ciabatta mindenféle finom sajtokkal, pácolt zöldségekkel, szardellával, mittudoménmivel (gondolom nem kell említenem, hogy ez sem a gyors, sem az olcsó kategóriába nem fér bele, bírom, amikor azt mondják, hogy á, ők semmi extrát nem kérnek, csak egy kis kenyeret sajttal). Általában el szoktam unni az életemet a főételig. Ja, és úgy éreztem, hogy ez a vasárnap különösen nem alkalmas az olajban való sütéshez, szóval ilyesmik száműzve. Villámgyorsan vadásztam néhány egyszerű ételt:
- naan (nlc-én találtam tuti receptet)
- uborkás raita (Szakácsok könyve, kb.)
- sárgabarackcsatni (saját kútfő, de biztos számos behatás ért az elmúlt években:))
- tandúri murg (mug???) (Szakácsok könyve)
- káposztás szabdzsi (Kicsi Vú)
- szedres kókuszos pohárkrém (mindenféleképpen szedreset akartam, egyébként panna cottára szólt a rendelés, csak ahhoz nem volt kedvem, mármint a gyártásához)
Annyira rendes voltam, hogy le is fényképeztem mindet, szóval majd csöpögnek szép sorban. Kezdjük a naannal. Egyszer már volt nálunk, de az nem lett ilyen finom. Ez az nlc-es recept nagyon jó, majdnem pontosan betartottam, gyors és finom. Dupla adagot csináltam, 9 nagy lapos kenyér lett belőle.
Egy adag hozzávalói (négy és fél darab, ezek szerint):
- 150 gramm langyos víz (írót vagy mit használtam helyette)
- 1/8 kocka friss élesztő
- 250 gramm finomliszt
- 1 teáskanál tengeri só
- 2,5 evőkanál görög joghurt
- 1,5 teáskanál sütőpor (caklipakli kifelejtettem)
- 1 evőkanál vaj
- vaj és étolaj keveréke a sütéshez és a kenegetéshez
Az eredeti recept vizet ír, de én csináltam panírt, és maradt utána ez a lé (nem tudom, van-e neve), direkt félretettem a tésztához. Szóval összekevertem a liszt felét ezzel a lével meg az élesztővel (dagasztógép), és fél órát hagytam állni. Ekkor mehetett a tartályba a többi liszt, só, joghurt (itt kellett volna beletenni a sütőport, de tényleg nem hiányzott, sem ekkor, sem a végén!), meg egy kanálka puha vaj. Pár perc alatt összedagasztottam, aztán 15 perc pihi. Ekkor megint 1 perc dagasztás, megint 15 perc pihi. Enyhén lisztezett deszkára borítottam, átgyúrtam, csináltam belőle 9 cipócskát, hagytam öt percig pihenni.
Egyesével kerek lappá nyújtottam őket, és egy vajas/olajos serpenyőben megsütöttem, mintha palacsinták lettek volna. Le kellett volna fedni, de azt is elfelejtettem. Amikor kész lett, akkor még egyszer vékonyan megkentem a vajas olajjal (avagy olajos vajjal). Szerintem nagyon finom lett, puha is, ropogós is, még másnap is ehető volt.
Napi cukinak meg egy régi-régi kép:
Baloldalt a névnapos, jobbra Anikó, és középen vajon ki van? Bizony Kóficka, fiatal lány korában, kedvenc stratégiai pontján, a tésai udvar közepén álló öreg konyhaasztalon (azóta sajnos elhalálozott, mármint az asztal, de ha még ott is lenne, azt hiszem Kóficka már nem pattanna fel rá egyből). Még nem is a mi kutyánk volt ekkor, csak vendégségben tartózkodott nálunk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése