Juhtúrós pogácsa

Atyaisten, ezer éve nem jártam errefelé. Tulajdonképpen mindig a szokásos, vagy nincs fénykép, vagy érdektelen az étel. Semmi extrát nem főzök mostanában, hétköznap vagy nulla vagy zöldséges rizs/hajdina/köles, esetleg valami tészta, hétvégén meg már hetek óta sült halat eszünk tepsiben sült zöldségekkel. Mondjuk ilyet, persze a hal és a zöldség változik, így télen főként sütőtök, sütőtök, kis szünet, utána répa, krumpli. Ja, meg csicsókás tócsni (amiről szintén nincs kép). Lánykorában a Vidék íze 2012. novemberi számában jelent meg. Annyit változtattam benne, hogy 4 tojásból csak 2 lett, és a lisztből is csak olyan 4-5 evőkanálnyi megy bele. Meg kicsit más lett az összetétele is:) Majd talán egyszer lefényképezem, és akkor beírom a saját variációt. Hosszú ideje küzdök a csicsókával, sehogy sem ízlett, ebben a tócsniban isteni. Ez a pogi is csak véletlenül készült, épp mentünk vendégségbe, és ezt dobtam össze viszonylag gyorsan.  Szerintem jó lett, miért is lett volna rossz, ropogós is, puha is, ahogy azt illik egy pogácsának. A juhtúró pedig nem rontotta el.

Hozzávalók:
- 60 dkg liszt (félfehér kenyérlisztet - BL 112 - használtam hozzá, jó persze a sima is)
- 1,5 dkg élesztő
- 15 dkg juhtúró
- 1 tojás sárgája meg egy fehérje a tetejére
- kb. 2 dl tejföl
- 1 kávéskanál cukor
- 25 dkg fagyos vaj
- némi só, kb. fél evőkanálnyi
- reszelt sajt a tetejére

A vaj, a só és a juhtúró kivételével mindent beledobáltam a robotgép üstjébe, és közepesen kemény (inkább lágy) kelt tésztát dagasztottam vele. Ha kell, akkor liszttel vagy langyos vízzel lehet korrigálni. A legvégén belegyúrtam a juhtúrót is. Ekkor kóstoltam, nincs mese, máshogy nem derül ki, és mehetett bele a só is (vigyázni kell, mert a juhtúró már eleve sós). Deszkára borítottam, hagytam megkelni. Ekkor kinyújtottam, jó nagyra, ráreszeltem a vajat, és szépen összehajtogattam (két oldalról a középső felezővonalig, aztán összecsuktam, és hosszában háromszorosra hajtottam). Letakarva hagytam a deszkán, míg ezt még kétszer megismételtem (mármint a hajtogatást), köztük egy-egy félóra szünettel. Amikor már háromszor túlesett ezen a procedúrán, akkor zacsiban ment a hűtőbe.
Sütés előtt kivettem, vastagabbra kinyújtottam. Késsel sűrűn bevagdaltam, végül megkentem a megmaradt tojásfehérjével, és megszórtam reszelt sajttal, nem kell túl sok rá. Közepes méretűekre szaggattam. 200 fokos sütő, míg szép piros nem lesz alul-felül. A maradékot összegyúrtam, abból már csak kockákat vagdostam, de még azok is szép levesek lettek.

Ha más pogácsákra is vágysz, akkor nézd meg a százéves nagy tél(végi) pogácsaversenyt!

Napi cukinak meg Kóficka, tisztára súrolva szárad az előszobában, a kedvenc pokróckáján: