Sajnos mostanában teljesen elveszítettem az aktualitásomat, mondhatni állandó késésben vagyok. Először is buék mindenkinek, remélem, én is többször eljutok errefelé az idén:) A fenti cucc még szilveszterre készült. Nem tudom, ki hogy van vele, de rám minden december végén rámjön a krumplispogácsa-süthetnék (pont úgy, mint május végén az eperlekvár-főzhetnék). Nagy, erős hullámokban érkezik, és nem lehet neki ellenállni. Az epret értem, a krumplis pogit nem. Mindenesetre azért megsütöttem a kedvenc receptemet, szerintem egyszerűen isteni, a libazsír és a krumpli mindig is nagyon jól állt egymásnak. Aztán szaggatás után mindig ott marad két marék tészta (mert kerek pogácsában utazom), ami ugye már nem lesz leveles, sose tudom, mit csináljak vele. Most ez a cuki kis töltött bigyó lett belőle. Vékonyra kinyújtottam a maradékot, köröket vágtam ki belőle, megtöltöttem egy kis jó csípősre és ízesre gyártott kőrözöttel, aztán mindenféle kenegetés nélkül csak összenyomkodtam a széleket. Nagyon jó a tészta, jól nyúlik, és jól össze is tapad. Langyos sós vízzel lekentem a tetejét, és 200 fokos sütőben szép pirosra sütöttem.
A pogácsa mellé kirándulás is járt, mondjuk azt nem én sütöttem, de azért az sem volt rossz:
Napi cukinak meg a dagi cicánk, aki mostanában Seherezádét játszik, annyira jól áll neki, nem?
1 megjegyzés:
Jól néz ki nagyon! És a kirándulás is szép nagyon!
A dagi cica meg nagyon bejön nekem!
Megjegyzés küldése